HUSZADIK KÖNYV.
AZ ÚJJÁALAPÍTÁS BEFEJEZÉSE
(1747–1780)


FEJEZETEK

I. GRÓF FORGÁCH PÁL
1747–1757

Püskökjelölt ötször volt. Ami figyelmet kelt: ész, tudás, ritka egyházias szellem, éppoly gyöngéd, mint bátor szív, mely az úttörők szokott sorsától sem riad vissza, – mindez egyesült nála. Hozzájuk járult még ős zászlósúri származása.

A régi családok címerei gyakran változtak. A Csákyak, Garayak stb. címere más volt eredetileg. A Forgáchok címerében is az a koronás, de palásttalan szirén eredetileg Mária királynő volt, ki Forgách Balázsnak saját mellképét adta emlékül,*Turul I. 77. mint későbbi királyaink nevüknek kezdőbetűjét.*Az Esterházyak címerében L betű (Lipót király), a Grassalkovichokéban M betű (Mária Terézia) stb.

Gróf Forgách Pál Pázmány Péterrel egy törzsből, a Hunt-Pázmán nemzetségből ered. Ősei között áll, hogy csak az egyháziakat említsük, Forgách Ferenc, váradi püspök, történetíró; a másik Ferenc, bíbornok, esztergomi érsek; atyja, Pál pedig püspök.

Csejtén született, nem fenn, a gyászos emlékű*a) A szerző nyilvánvalóan gróf Nádasdy Ferencné Báthory Erzsébetre céloz, aki férje halála után Csejteváron hisztériás őrületében fiatal leányok kínzásában, korbácsoltatásában, jeges vízzel való öntözésében gyönyörködött; de nem felel meg a valóságnak 300 fiatal leány meggyilkolása és vérükben való fürdőzése, mint még a szerző korában is hitték. (Rexa Dezső: Báthory Erzsébet. 1908.― Sebestyén József: Csejtevár asszonya. 1913.) várban, hanem benn a kastélyban 1696 június 5-ikén.*Királyi könyvek 4. 303.

Anyja, báró Révay Emerencia, korán elhunyt; Forgách még csak hat éves volt, mikor koporsóját a nagyszombati főszékesegyházbán a Homonnai Drugethek sírboltjába leszállítani látta.

Atyja, bár még harminc éves sem volt, nem nősült meg {282.} többé. Sőt az egyházi pályára lépett.*b) Gróf Forgach Pál Ungváron 1677 január 23-án született. 1723 ápr. 22-én esztergomi kanonok. Meghalt 1746 nov. 29-én. Életében bort sohasem ivott. (Szinnyei: Magy. ir. él. és műv. 111. 639; Kollányi: Eszt. kan. 339.) 1712-ben áldozópappá szenteltetett, utóbb esztergomi kanonok s címzetes püspök lett. Két leánya: Mária és Borbála az apácafályolt vette fel.

Forgách árván, idegenek között nőtt fel s mint az ilyen gyermekek többnyire, ő is komoly, magánykedvelő lett s az is maradt teljes életében.

Első tanítója, László atya, ferencrendű szerzetes volt; utóbb Nagyszombatban, majd a trencséni konviktusban tanult. 1712-ben a bécsi Szent Borbála intézetbe került s a bölcsészeti tanfolyamot kezdte meg, de a döghalál miatt Nagyszombatban, a történetíró Timon Sámuel tanár alatt fejezte be.

Ekkor ő is atyja s nővérei nyomaira kezdett térni. Ismét Bécsbe ment, hol három évig, még mint világi a teológiát hallgatta. 1717-ben a római német-magyar kollégium növendéke lett, hittudori oklevelet nyert s a lateráni egyházban felvevén a kisebb rendeket, haza jött.

A király 1718 szeptember 13-ikán Szűz Mária várkonyi apátjává nevezte ki.*Királyi könyvek 4. 303. Ghillányi György tinnini püspök s esztergomi nagyprépost 1720-ban áldozópappá szentelte fel. Első miséjét családja ősi birtoka, Gimesvára kápolnájában tartotta minden énekszó nélkül, csendesen, atyjának, akkor már címzetes püspöknek vezetése mellett.*Vita et acta Pauli Stephani Comitis Forgách de Gymes per scriptum connotata potissimum. Kézirat a Forgách-család gimesi lvt.-ban. M. 45.

A következő évben (1721) gróf Csáky Imre váradi káptalanában egyszerre a második helyre, olvasókanonokká nevezte ki;*c) Csáky Imre a prímás, Keresztély Ágost herceg kívánságára nevezte ki a 25 éves ifjút egyszerre olvasókanonokká. (Málnási: Csáky bíbornok. 107. l.) egy év múlva, 1722 szeptember 16-ikán pedig, „minthogy a kanonokság keveset jövedelmezett”, a váradi káptalan kisprépostságát is neki adományozta.*Beiktatása 1727 január 11-én. Szepesmindszenti lvt. 7. 289. Ez akkor – mint Forgách megjegyzi – 600 forint jövedelmet hajtott.*d) Erőszakos természete ekkor robbant ki először Váradon. Amikor ugyanis a kisprépostságot elnyerte, Kébel nagypréposttól felfegyverzett szolgáival vétette el Szentandrást, ahonnan azonban Kébel emberei és a fellázadt jobbágyok az első éjjel kiverték Forgách titkárát és személyzetét. Sok féltékenységgel nézett kanonoktársaira később is. (l. u. o. 107–108.) De jött az 1725-iki jubileumi év, melyben az egyház lelki kincstárának gazdagságát hívei előtt megnyitja.

Forgách csendes, de annál fogékonyabb lelkületére Róma vallásos életének fensége, tudományos kincsei s művészi alkotásainak örök szépségei termékenyítően hatottak.

Mihelyt Váradon szétnézett, látva a nagy pusztulást s amik már keletkeztek is, azoknak kicsinyességét: lelke elborult. Az {283.} újvárosi, akkor épülő Szent László egyház éppen nem nyerte meg tetszését. És ezt Csáky bíbornok előtt sem titkolta el. Nyíltan kijelentette, hogy az épülő egyház hagyassék parókiálisnak s folytassák inkább „az elnyugodott püspök (Benkovich) templomát… mely két ölre magas a főttől” (földtől).*Szepesmindszenti lvt. 7. 170. Mindjárt váradi papsága első évében egy tervezetet dolgozott ki, mely tizennégy pontba foglalva, előadja mindazt, mit a káptalani isteni szolgálat s a hiteleshelyi teendők körül életbeléptetni óhajtana. „Könyörgök Eminenciádnak – mondja 1721 febr. 6-án – ne méltóztassék ez írásomat balra magyarázni; egyedül az vitt raja, hogy használjak a nemes káptalannak, melynek tisztességét, javát s emelkedését mindig óhajtottam és óhajtom is; és hogy Eminenciád, ha Isten közibénk hozza, ne találjon semmi javítani valót”.*Szepesmindszenti lvt. 7. 170.

A tökéletesedés vágya vitte őt az 1725-iki jubileum alkalmával Rómába is. Szerényen, csak egy szolgája kíséretében kelt útra, de lelkében annál gazdagabban tért vissza. Itthon pedig egy egészen a középkorba illő gondolatnak megvalósításához fogott.

Atyja kívánságára László és József testvéreivel még 1721-ben megosztozott. Gimesvára akkor vagy osztatlan maradt, vagy testvérei valamelyikének jutott. Forgách Pál azt Rómából visszatérte után magához váltotta, hogy háborítlanul bírhassa. Tervei voltak vele.

Aki Érsekújvárról felfelé indul a Nyitra völgyén, kissé jobbkéz felől már több mérföldnyi távolból látja Gimesvárát. Pedig eléggé magas halmok emelkednek előtte, de a vár még magasabb hegyen áll. Közelebb az éghez, s távol minden emberi lakástól, még a legközelebbi Gimestől is egy órányira. Körülötte erdő s az az andalító, titokteljes némaság, mely az erdők, kivált a tölgyerdők mélyén otthonos. Ez kellett Forgáchnak. A szerzetesek közül is legjobban a remeteéletű pálosokhoz vonzódott; gyóntatója vagy káplánja rendesen pálos volt. Gimesvárát mintegy remetelakásul szemelte ki magának.

A vár nagy része még lakható állapotban volt; Forgách még jobban felkarolta, kivált a kápolnát, hol első miséjét tartotta. E kápolnának, mely „ékességére nézve akármely városi templomnak beillett”, több becses műtárgya volt, ezek között egy {284.} casula, mely aranyfonállal és selyemszálak helyett női hajszálakkal volt kihímezve. A hagyomány szerint a haj Forgách édesanyjának „különös szépségű haja volt, melyet mikor férje pap, ő pedig apáca lett, vágott le és saját kezével hímzett fel arra a misemondó ruhára”.*Tudományos Gyüjtemény 1821. 2. 36. U. itt a vár rajza br. Mednyánszky Alajostól s két felirata. Ma a vár ismét romhalom. De Forgáchnak nem anyja, hanem nővére lett apáca; azonban akár édesanyja, akár nővére haja volt, az egyaránt kedves lehetett előtte. Forgách utóbb nagyobb építéseket is tett a váron. A külső kaput s az alsó várat a felsővel összekötő nagy lépcsőházat ő építtette. Lenn a kis városban a máig fennálló grófi kastély terjedelmes parkjával s halastavával szintén az ő alkotása.*Tudományos Gyüjtemény 1821. 2. 36. U. itt a vár rajza br. Mednyánszky Alajostól s két felirata. Ma a vár ismét romhalom. Ide vonult azután, valahányszor csak szerét tehette. Itt várta be 1735-ben Peró lázadásának végét, melyről azt írja, hogy az a kálvinisták országában támadt.*Gímesi lvt. M. 45. 10. E félreeső helyen nem háborgatta idegen; ismerős vendég is ritkán jött.

Ismeretes az a szokás, mellyel a régiek határjeleiket emlékezetessé tették. A határjáráshoz kitóduló suhancok közül lehúztak egyet a határdombra s jót vertek rajta. Gimesvárának látogatói is, gr. Forgách intézkedéséből ilyenféle meglepetésben részesültek, és pedig, mint a vár fennmaradt vendégkönyve mutatja, rang- és nembeli különbség nélkül.*

A vár vendégkönyve (jelenleg a grófi család levéltárában) 1730 júniusában kezdődik. Bejegyzései közül idézünk nehányat;

Hic Emericus erat, lapatos quinque subivit,

Sed dulcis vini pocula plura bibit.

Fr. Esterházy

Ord. S Pauli l-mi Eremitae.

Scribo super chartam, tu supra posteriora;

Altera transierit, scriptio prima manet.

Fr. Martinus Sztreska

O. S. Pauli Primi Eremitae.

Én, Terézia Lázári ha nem jöttem volna a gimesi várba,

Bizony mondom, hogy nem ettem volna négy lapátba.

Josephus Comes a Battyán occasione visitationis

Canonicae 8-a Julii l755.

Br. Vécsey Mihály váradi kanonok. Eőszy Ferenc zilahi esperes, Salamon József – később váradi kanonok – stb.

Hasonló meglepetés érte a Pálffy grófok vöröskői pincéjének látogatóit,*Éble G.: Károlyi Ferenc gróf. I. 114. l. ami nyilván arra mutat, hogy az akkoron országos szokás volt. {285.} Azonban egyszer egy esztendőben mégis megnépesültek s vidám énekszótól visszhangzottak a vár falai. Ez a nap július 31-ike, Szent Loyola Ignác, a jezsuitarend alapítójának napja volt. A Forgách-család védőszentjét a várkápolna oltárképe is megörökítette. A július 31-iki búcsújárókat Forgách Pál bőségesen megvendégelte.

* * *

Míg gróf Csáky Imre bíbornok élt, gróf Forgách Pál kedve szerint időzhetett Gimesen. A püspök halálával ebben is változás történt. A váradi káptalan Csáky elhunyta után harmadnap (1732 aug. 30.) gróf Forgáchot káptalani helynökké választotta. Forgách a bizalom és tisztelet ezen nyilvánulása előtt meghajolt. S ugyanakkor szent lelkesedéssel, mely mindjárt Váradra érkezésekor az egyházi szolgálat rendezésére ösztönzé, fogott helynöki tisztéhez. Már öt hét múlva körlevelet intézett az egyházmegye lelkészeihez, melyben nem feszeget nagy dolgokat, hanem leszáll a legalacsonyabbhoz, de amely a valláserkölcsi életalapját képezi. Elrendeli ugyanis, hogy a lelkészek ünnep- és vasárnapokon, szokott szentbeszédeik közben felváltva hitoktatást is tartsanak: a hit elemeit, a szentségek s a káté egyéb tanait, kivált a gyermekek felfogásához mérten, magyarázzák meg; szentbeszéd után a Miatyánkot, Üdvözlégyet, Hiszekegyet, Tízparancsolatot, valamint a hit, remény, szeretet s a töredelmesség indulatait együtt imádkozzak el hangosan a néppel; advent idején a négy utolsó dolgokról, nagyböjtben Krisztus urunk keserves kínszenvedéséről prédikáljanak s az irgalmas Isten iránt szeretetet, de az ítélő Isten iránt félelmet is igyekezzenek kelteni, amennyiben csak Isten tudniok engedi. Mindennek pedig csupán parancsolásával nem elégszik meg, hanem utána is fog nézni, hogy a rendeletet végrehajtják-e?*Gánóczy: Eppi Varad. II. 449.

És úgy lett, miként ígérte; Debrecen, Gyula, Endrőd egyházaiban főpásztori látogatást tett,*Gimesi lvt. M. 45. 8. de ekkor egy véletlen fordulat jött közbe, mely előre jelzé, hogy Forgách váradi működésének vége közeledik.

A király Forgáchot 1733 február 6-ikán az elhúnyt gróf {286.} Csáky Imre helyébe pozsonyi prépostnak nevezte ki.*Királyi könyvek V. 3. Egy hónap múlva, március 7-ikén megjelent egy királyi kézirat, mely elrendelé, hogy a Muraköz csatoltassék a győri püspökséghez, azután e püspökségből alakitassék kettő, melyek egyikének székhelye, maradjon Győr, másikának legyen Szombathely, hová vitessék át a vasvári prépostság, illetőleg emeltessék püspökségre s az új szombathelyi püspök legyen gróf Forgách Pál, aki váradi kanonokságát és pozsonyi prépostságát is megtarthatja.*Bécsi udvari lvt. Protoc. 1733 márc.

Ettől kezdve Forgáchot mindenki püspöknek tartotta s ő maga is hivatalosan mindig úgy írta alá magát, mint „kijelölt szombathelyi püspök”.*A váradi káptalan kiadványain is.

De ezután multak az évek. A váradi püspökség ismét két ízben megüresedett és Forgách az üresedések alkalmával is viselte a helynöki tisztet; de sem a püspöki szék betöltésénél nem vették őt figyelembe, sem szombathelyi püspöki címe nem tudott valósággá változni. Végre is a szombathelyi püspökség terve még egy félszázadig csak puszta terv maradt. Az illető püspökök – mint Forgách írja – egyházmegyéjük megcsonkításába beleegyezni nem akartak, ennélfogva Róma is nehézségeket támasztott.*

Gimesi lvt. M. 45. 9.

e) A győri püspök kinevezése előtt nyilatkozatot tett, hogy püspöksége területének földarabolása ellen kifogást emelni nem fog. Ellenben a zágrábi püspök a Muraközt, a veszprémi pedig Zala megyét

átengedni vonakodott. Bonyolította az ügyet az is, hogy a zágrábi püspökség kárpótlása céljából a pécsit is megcsonkítani tervezték. Forgáchnak bemutatását szándékosan mellőzték, mert az udvarnál attól tartottak, hogy a pápa a püspökség felállításáig Forgáchot ideiglenesen apostoli helynökké nevezi ki, ami a szent korona jogaira sérelmessé válhatik, illetőleg az apostoli helynök a római Kúriával szorosabb kapcsolatba kerül. (Fraknói: A kir. kegyúri jog tört. 450–453.)

Forgáchot Bihar megye rendei – mint láttuk – Okolicsányi halála után első helyen kérték maguknak püspök-főispánul, de már 1721-ben is az erdélyi papság Altorján, dec. 12-én tartott gyűlésén első helyen szintén őt jelölte ki püspökül:*Forgách, Illyés János, Kis, Kondor, Antalfi János és Demeter Márton jelöltek. Szepesmindszenti lvt. 6. 17. mindemellett ő még tizenhat év múlva is, gróf Csáky Miklós kineveztetésekor mellőztetett.

Erre még gyakrabban el-elvonult gimesvári magányába. Csáky Miklós beiktatásának idején is, mikor Várad ujjongott, ő Gimesen remetéskedett. Imádkozott, türtőztette magát még egy egész évig: akkor azután levelet írt gróf Csáky Miklós püspöknek, melyben elbocsáttatását kéri a váradi egyházmegyéből. {287.} Csáky Forgách ellenében győztes volt, de nemes ember is; emellett személyes vonzalommal viseltetik iránta, amit Forgách is elismert;*Gímesi lvt. M. 45. 13. annál nagyobb volt Csáky megdöbbenése Forgách levelének vételekor. A válasz, melyet erre küldött, szép és becsületére válik. „Könyörüljön Méltóságod – írja – szegény egyházmegyénken s ne hagyja el azt; Méltóságod annak távollétében is többet használt, mintsem Várad valamennyi pöffeszkedő nagysága csak képzelhetné is. Higyje el, hogy ezen elhatározása jobban elbúsított, mint mindaz, amit már szenvedtem és szenvedhetek: püspöki szavamra mondom”.*Csákyak központi lvt. 234. 10.

Forgách megmaradt, de Váradon ezentúl még kevesebbet tartózkodott, Csáky hagyta őt kényére: Forgáchot távollétében is haszonnak tartotta a megyére és önmagára nézve. Levelei igazolják, hogy nem volt ügy, melyben Forgách tanácsát ki ne kérte és ne követte volna. De tán sejthette is, amire nem egy példa van, hogy Forgách a váradi püspökségnek gondviselésszerű férfia.

Eközben jött az országok réme: a döghalál. Forgách az elszigetelten álló s egészséges levegőjű Gímesvárára gondolt. Elhatározta, hogy ott várja be a veszedelem végét. Egy évre való minden szükséget beszerzett s 1739 május 25-én huszonhármad magával bezárkózott a várba. A mesteremberek és szolgákon kívül vele voltak káplánja Kristóf pálos: gyóntatója, Jakab ferences, volt káplánja, Dongó József váradi szentszéki jegyző és testvérének, Józsefnek fia, István, Ez utóbbiról mellékesen megjegyezzük, hogy Forgách kedvence volt, mindenáron szeretett volna embert faragni belőle: Nyitrán taníttatta, majd az Esterházy-ezredbe adta zászlótartónak 1500 frt fizetéssel. Azonban István gróf a katonaságot otthagyta s mint atyja, ő is mindenét elpazarolta. Utóbb pedig a bécsi udvar nagy bosszúságára a porosz királyhoz pártolt.*Gímesi lvt. M. 45. 16–17. 30.

Gróf Forgách Pál és társai Gímesvárában egészen magukra hagyatva éltek, Az emberek akkor nem jártak látogatóba; minden falu, minden város körül volt zárva. Forgách és társai leginkább ájtatoskodással töltötték az időt; Szűz Mária minden ünnepe előtt bőjtöltek és gyóntak. A Szent Ignác-napi búcsút {288.} megtartották, de csak a maguk körében; ünnepüket mégis hírül adták a vidéknek ágyúzással.

Végre 1740 március 4-én Forgách és társai lejöttek a várból.*Gímesi lvt. M. 45. 16–17. 30.

Ezalatt Csáky minden követ megmozgatott gróf Forgách előléptetése érdekében. 1739-ben levelével ajánlja a pécsi püspökségre.*Csákyak központi lvt. 234. 11. A következő év január 20-án azt írja neki, hogy ha már püspökségért folyamodni nem akar; fogadja el legalább a szepesi prépostságot.*Csákyak központi lvt. 234. 11. Ugyanakkor üres volt mind a nyitrai, mind az erdélyi püspökség, Forgáchot mind a kettőre sűrűn emlegették. De Csáky március 4-én írja bécsi ágensének, Radovicsnak: „Az erdélyi püspökségre már bizonyosan tudom, hogy gróf Forgách Pál uram nem kívánkozik, azért csak az előbbeni principálisát (Fábry Jakab váradi kanonokot) recommendálom kegyelmednek”.*Gímesi lvt. M. 45. 20. Maga Forgách pedig azt írja: sürgették, hogy folyamodjék az erdélyi püspökségért, de ő nem akart.*Csákyak központi lvt. 234. 11. És Nyitrára sem kívánkozott.*Gímesi lvt. M. 45. 19.

Mintha csak kijelentést nyert volna, hogy várjon, míg elérkezik az, mit Isten neki szánt s mit talán ő maga is leginkább óhajtott. Különben hogy Forgách nem volt közömbös az álmok iránt, még látni fogjuk.

Eközben elérkezett a történetünkben nevezetes 1741. év. Forgách jelen volt az országgyűlésen s a királynő koronázásánál. A pannonhalmi főapáttal együtt ketten püspöksüveggel s dalmatikában segédkeztek ők is a prímás oldalán.

Ezután a legelső alkalommal maga a királynő vette kezébe Forgách sorsát. 1744-ben megüresedett a veszprémi püspökség, mely a magyar királyné kancellárjának méltóságával van összekötve. A királynő a püspökségre őt szemelte ki de ő részint akkori betegeskedése miatt, részint mert attól tartott, hogy a püspökség területét megnyirbálják, – nem vállalkozott.*Gímesi lvt. M. 45. 21. 10. Florilegium selectissimarum precum c. imakönyv.

Az országgyűlés alatt édesatyjával is találkozott – alkalmasint utoljára. Az atya és a fiú viszonyának bensőségét láttuk {289.} már az utóbbi első miséjének alkalmával. Azon ünnepies órában együtt akartak lenni Isten oltáránál, hogy mintegy egymás lelkét emelve, annál buzgóbban imádhassák az Urat s imádkozhassanak azért, ki a nagyszombati sírboltban már oly régen hamvadoz. De Forgáchnak későbbi éveiben is több oly vonást találunk, mely atyja iránti gyöngédségét mutatja.

1734-ben imakönyvet adott ki és azt atyjának ajánlotta.*Gímesi lvt. M. 45. 21. 10. Florilegium selectissimarum precum c. imakönyv. Később maga jegyezte fel, hogy 1746 nov. 29 éjjelén micsoda álma volt. Atyját látta Nagyszombatban, hogy búcsúzik tőle s búcsúzóul kezét nyújtja neki – szokása ellenére – csókra. Pár nap múlva Forgách megtudta, hogy atyja azon éjjel csakugyan búcsút vett tőle, örök búcsút a földi életre.

Forgách a megboldogultat Nagyszombatban anyja hamvai mellé temette el.*Gímesi lvt. M. 45. 24. 22. Azután fiúi gyászával gímesvári magányába vonult.

Itt vette utóbb a hírt, hogy a királynő „kéretlenül” váradi püspökké nevezte ki; itt kereste fel a váradi káptalan küldöttsége is avégett, hogy fogadja el a püspökséget.*Gímesi lvt. M. 45. 24. 22.

* * *

1747 július 31-én a Szent Ignác-napi búcsút tartották Gímesvárban. De ez alkalommal a búcsúsok éneke hangosabb, örvendetesebb volt s az ágyúk többször szóltak. Szokatlan vendégei is vannak a vár urának. A váradi káptalan követe: Luby István kanonok, és Bihar vármegye követe: Beöthy Imre táblabíró. Ok üdvözlik Forgách Pál grófot, Várad új püspökét s Bihar vármegye örökös főispánját.*Gímesvára Vendégkönyve.

Forgách érezte a nemes figyelmet, hogy éppen a családi ünnepnapot választották ki tiszteletük bemutatására. Annál nagyobb örömmel fogadta a megemlékezést s negyed napig el sem eresztette kedves vendégeit.*Gímesről Pozsonyba, majd Mária-völgybe mentek. Váradi püspöki lvt. De most már közelebb is állottak egymáshoz, mint a háziúr és vendégei állani szoktak.

Gróf Forgách Pál sohasem volt erős egészségű. Amit atyja 1721-ben Gróf Csáky Imrének róla írt, hogy „a napokban igen rosszul volt, már némelyek életéről nem is biztattak”:*Szepesmindszenti lvt. 7. 90. az gyakran történt meg vele. Egykorú olajfestményű mellképén is,*A váradi püspöki palotában {290.} mely élete delén mutatja be őt, a nyugalom, önérzet és erély kifejéze mellett olyan színezet ömlik el arcán, mely mintha azt kérdezné: mit keresek én ezen a világon?

Fentebb láttuk, hogy a veszprémi püspökséget is betegeskedése miatt vonakodott elfogadni. Most, váradi püspökké neveztetésekor megadta magát. Isten ujját látta benne, mely ezen a helyen jelölt ki számára munkakört, ahová őt egy negyedszázad előtt vezérelte s ahonnan annyi idő alatt, annyi változás közben elszakadni nem engedte. Ott már eddigi életének is van nyoma, s alkotásra váró puszta tervei mennyi tervet, mennyi szép álmot keltettek már fel lelkében. Mily szép lenne most azokat meg is valósítani s a megvalósítottak között aludni át majdan a síri éjszakát.

A váradi küldöttségnek Gímesbe érkezésekor Forgáchnak kinevező oklevele, mely Bécsben 1747 május 31-én kelt, már kezeinél volt. Az oklevél a kinevezést Forgách ősei és személyes érdemeinek elősorolásával okolja meg. Ez utóbbiak között kiemeli vikáriusi működését, a vallási unió előmozdítása körül. Erről lesz szó bővebben; itt csak annyit hozunk fel, hogy 1733-ban Várad piacán saját házát adta oda a görög egyesülteknek imahelyül,*Gímesi lvt. M. 49. 9. és így ő ültette el azt a mustármagot, melyből idővel a váradi görög katolikus püspökség terebélyes fája nőtt. Más oldalról a kinevező oklevél ismétli azokat a kikötéseket, melyek alatt gróf Csáky Miklós is a püspökséget bírta. Forgách a püspökség jövedelméből tizenhétezret saját asztalára megtarthat, de a többit a királynőnek 1744 január 13-án kelt végzésénél fogva a váradi egyházmegye szükségeire lelkiismeretesen fordítani és erről évről-évre számadást benyújtani tartozik”.*Orsz. lvt. Eccl. 16. 19.; Királyi könyvek 5. 269.

Ily értelemben történt meg Váradon ugyanazon év szeptember 16-án Forgáchnak a püspökségi javakba beiktatása, melyet Tokody György, királyi kincstári igazgató teljesített.*U. o. Eccl. 66. 52.

Forgách Gímesen várta be római bulláinak megérkezését. Ezeket Rómában 1747 november 17-én írták alá s Forgách december 8-án vette kezéhez.*Váradi püspöki lvt. Comitem Paulum Forgách epp. resp. – Gímesi lvt. M. 45. 24–25. Taxák fejében fizetett: Rómában 700 frtot, a magyar kancelláriánál a püspökségért 4000, a főispánságért 1000 forintot, a felszentelésnél 150 aranyat.

Ekkor felszenteltetéséről gondoskodott. Sikerült megnyerni Kollonics bíbornokot, ki őt Bécsben 1748 január 14-én, Jézus {291.} nevének ünnepén, gróf Zichy Ferenc, egykor váradi kanonoktársa, most győri püspök és Lollevaj Frigyes bécsújhelyi püspök segédkezése mellett felszentelte”.*Váradi püspöki lvt. Comitem Paulum Forgách epp. resp. – Gímesi lvt. M. 45. 24–25. Taxák fejében fizetett: Rómában 700 frtot, a magyar kancelláriánál a püspökségért 4000, a főispánságért 1000 forintot, a felszentelésnél 150 aranyat.

De még a felszentelést megelőző nap a királynő Forgáchot titkos tanácsosává nevezte ki; viszont Forgách egy szép, 826 nemeskővel díszített kelyhet ajánlott fel hódolata jeléül a királynőnek. A bécsi burgbeli kápolna kincsei között őrzik ma is.*A kelyhen a főpapi jelvényekkel díszített Forgách-címer alatt e felirat van bevésve: Paulus Comes Forgach de Gymes Eppus Varadiensis Cottus Biharien. Supr. Comes. S. C. R. Mattis intimus Consiliar. Anno 1748. A várkápolnában nyert értesülésem szerint a kelyhet eddig a laxenburgi várkápolnában őrizték.

Bécsből, Gímest érintve, Váradra igyekezett. Február 1-én nagy hóban és hidegben, Szoboszló felől ért egyházmegyéje határához. A protestáns papok, mint Forgách maga megjegyzi, mindenhol magyar beszédekkel köszöntötték s a harangokat meghúzatták. Bihar vármegye rendei tizenhat kocsin s lovas csapattal mentek eléje s a nép örömujjongás között kísérte be Püspökibe. Itt új, ünnepies fogadtatás várt reá, mely után a gróf Csáky Miklós lakta kis lakásban szállt meg.

Püspökiből február 21-én (szerdán), derült téli napon kísérte be a vármegye zászlója alatt a vármegye nemessége Váradra. Várad akkoriban Püspöki felé csak a Párispatakáig terjedt és így a ferencrendűek klastroma s egyháza a város végén állott. Forgách, amint a Párispatakán átjött, betért a ferencrendűek egyházába s onnan rövid ima után nem ment tovább a városba, hanem éjszakára a klastromba vonult.

Másnap reggel Forgách zöld kalappal, karingben ismét megjelent az egyházban s az Oltáriszentség imádása után szép, aranyos hintóba ült, szemben vele hittudósa, Rony pálos szerzetes foglalt helyet. Ezután megkezdődött a bevonulás a városba.

Elől a nemesség ment lóháton, dobokkal és tárogatókkal; utánuk a püspök cselédsége; a hintó után a menetet sorkatonaság zárta be. {292.} Így érkezett Forgách egykori kanonoki házához, hol a káptalan s a papság várt reá. Keczer István nagyprépost fogadta, kezében az Üdvözítő feszületével, melyet csókra nyújtott oda a megérkezett főpásztornak. Itt Forgách a ház nagytermében felállított oltár előtt vecsernyepalástot vett fel, fejére tétette püspöksüvegét s mennyezet alatt, melyet az alispán s más előkelő férfiak vittek, megindult a székesegyház felé.

Előtte a latin s görögkatolikus papság ment. S míg útközben a zsoltárt énekelték: Forgách áldást osztogatott, melyet a nép, köztük a nemkatolikusok is, térdenállva fogadott.

Az egyházban a szokott ima után elfoglalta főpapi trónját s kezdetét vette a káptalan, a papság, a hívek s a püspökség alattvalói számára küldött pápai bullák felolvasása. Ennek végével Te Deum következett, mialatt a papság, elől a nagypréposttal, kézcsókra járult. Erre szentbeszéd, majd ünnepies mise következett. Végül felvette hermelines, uszályos kappáját s a papság és nép kíséretében püspöki lakába vonult.

Először történt, századok óta, hogy Várad püspöke székhelyén kész hajlékot talált. Az ünnepet, ősi szokás szerint, áldomás zárta be, „amilyent Várad még nem látott”.

Egy hónap múlva, március 21-én újra ünnepe volt Váradnak, csakhogy nem annyira egyházi, mint inkább nemzeti: e napon iktatta be Forgáchot Stanislovics Miklós csanádi püspök a bihari örökös főispánságba.*Gímesi lvt. M. 45. 25–27. – Forgách titkárának, Hegyi Lászlónak levele Bécsből 1748 jan. 16-ról. Váradi püspöki lvt. C. Forgách. – A beiktatásról vers is jelent meg a papnövelde nyomdájából, de már egy példánya sem ismeretes.

* * *

Gróf Forgáchnak, mint váradi püspöknek legelső tette az volt, hogy a székesegyház körül hét lámpát állíttatott fel s minden éjjel meggyujtatta Szűz Mária hét fájdalmának s hét örömének emlékére;*Gímesi lvt. M. 45., 28. a székesegyház tornyába pedig órát szerzett.*Gímesi lvt. M. 45., 28. Ezzel mintegy programmot adott egész jövendőbeli működéséről: szigorú pontosság az egyházi téren.

Csakugyan. Forgáchra nem panaszkodhattak gazdatisztjei, mint egykor gróf Csáky Miklósra, hogy dolgaikba avatkozik. Az uradalmak benépesítésének munkája már be volt fejezve. {293.} s Forgách gazdasági intézkedéseit már inkább a fejlődés, a forgalom követelményeinek kielégítésére szolgáltak.

Bélben serfőzőházat, Belényesen és Váradon vendégfogadót épített.*Gímesi lvt. M. 45., 28. Ez utóbbi, a „Fejér-bárány”*Bihar vármegye lvt. Conscrpt. Varad 1763 – A vendéglő kapuja felett e felirat volt: P. C. F. D. G. E. V. MDCCLIII. (Paulus comes Forgách Dei Gratia Episcopus Varadiensis. 1753.) vagy „Bárányka”, Olaszi főutcáján emelkedett, jeléül annak, hogy a Csáky Miklós építette kis híd ez utcára élénk forgalmat terelt. Püspökiben azt a szegényes faházat, melyben elődei: Okolicsányi és Csáky Miklós, de ő is megszállt volt, kőből újra építtette.*Gímesi lvt. M. 45. 37. de váradi gyógyszertárát, melyet még 1732-ben a káptalan vett meg, eladta.*Gímesi lvt. 1. 6. 7. 20. 22. Kotzin János vette meg.

Egyházi építkezései is kezdetben kevesek és kisebb arányúak. Előbb erőt kellett gyűjtenie; de még adósságai is voltak.*1754-ben 11.000-et törlesztett. U. o. 35. Bárándon és Váradvelencén az elődei által megkezdett egyházak építését befejezte. Belényesen a máig is fennálló lelkészi lakot és egyházat építtette, ez utóbbi tornyába szintén órát helyezett be s az egyház kerítése körül boltokat építtetett.*U. o. 33 37. 28. A belényesi plébánia ezért őrzi Forgách mellképét. Várad mellett, Szőlős határában, egy malmot ma is úgy hív a nép, hogy „Gusztus-malom”. Idáig fejlődött vagy helyesebben korcsosult el a malom eredeti „Custos” (őr) neve. A malmot ugyanis hajdan Szent László váradi székesegyházának őrkanonokja vagy régiesen „custos”-kanonokja bírta. Még valamelyik árpádházi királyunktól nyerte azon nagy tisztességért, hogy Szent László király sírja és „ezüstbe foglalt feje”, ez a nemzeti kincs, az ő őrizetére volt bízva. Valahányszor a régi világban Szent László fejére bírói esküt kellett tenni: a szent fejet mindig az őrkanonok hozta elő, mellette állt, őrizte az eskü alatt is.*A váradi püspökség tört. II. 247. Azért a váradi őrkanonok országosan ismert személy volt, kinek emlékezete a Szent László legendákba is beleszövődött.

A hajdani Custos-malom tehát túlélte a hitújítás s a török foglalás viharait, custos-kanonok is volt ismét; de az őrizetére bízott hajdani kincsek közül már csak egy volt meg: Szent László ezüstbe foglalt feje és az az egy is idegen kezekben, Győrött. {294.} Gróf Forgách Pál 1750 tavaszán magához kéreté a váradi káptalan őrkanonokját, Kovács Pált s egy levelet adott át neki. A levél Győrbe szólt s megújította a már 1715-ben is előadott kérelmet, Szent László fejének visszaadása végett.*L. m. f. Forgách egyúttal jelezni akarta, hogy bízik kérelme foganatjában, azért küldte éppen az őrkanonokot, hogy a drága kincset mindjárt annak hiteles őre vehesse át. Az út Váradtól Győrig az akkori gyarló közlekedési viszonyok között hosszú és fárasztó volt, Kovács kanonok is már élete határához közeledett, de azért útra kelt.*Podhradszky J.: Szent László tetemei. 50.

Míg ő odajárt, Forgách magának Szent László király sírjának felkutatására gondolt. Tudakozódott a sírnak egykori helye s későbbi sorsa felől. Erre Kassáról az ott lakó jezsuita atyák valamelyike latin tudósítást küldött meg Forgáchnak, de amely nem egyéb, mint a már említett Petky Anna vallomásának latin fordítása, némi módosításokkal. Azért itt az eredeti vallomást közöljük, amint azt Tarródy János 1696-ban leírta s talán Benkovich Ágostonnak meg is küldötte.

„Ami Szent László koporsóját és csontjait illeti (írja Tarródy): én eleget discuráltam az asszonnyal ő kegyelmével és amiket mondott, ím följegyeztem. – Váradon amikor föltalálták azon testeket vagy reliquiákat, amikor a fejedelem tölteni akarta azokat a helyeket bástyának vagy más lakhelynek: mivel a fejedelem eretnek volt, az eretnekek pedig nem akartak vagy nem mertek azon reliquiákhoz nyúlni, tehát committálta a catholicusoknak. Akkor pedig voltak ezen három catholicus urak Váradon: Petky István, az asszony őkegyelme atyja, Sulyok István és Haller István. Ezek vették föl és csak maguk hordották valami bástyába; ahol pedig behordották, azon helyet betöltötték, arra pedig halálra való rabokat vittek, akik töltötték, kiknek másnap mind a fejeket szedték. – Mondja azt is ő kegyelme, hogy azon helyen, ahol a reliquiákat találták, volt a többi között egy kehely is, azonban egy corporale, mely tiszta véres volt; ezeket is mind együtt a többivel tették el. – Azt a bástyát pedig, amelybe tették, bizonyosan nem tudja ő kegyelme, melyik légyen?, hanem, amint emlékezik, alighanem Királyfia-bástyának hívnak, melyet most is meg tudnának mutatni {295.} az ottvalók, akik valaha is Váradon laktak. – Azonban mondja azt is ő kegyelme, hogy amikor Rákóczy György fejedelem megholt ott Váradon: ő kegyelme fogta be a szemeit, azután egy kevés vártatva kiment a folyosóra, ott sírt: akkor a napkelet felől való bástyán látott nagy fényességet. Egy kevés vártatva az atyjának mondotta ő kegyelme: én bizony jó reménységben vagyok szegény fejedelem felől, hogy az Isten irgalmazott neki, mivel most ilyen nagy fényességet láttam a bástyán. Erre azt mondotta Petky István, az ő kegyelme atyja: Szegény leányom, inkább hiszem, hogy a szent királyoknak a tetemek dicsőségére volt ez a fényesség abban a bástyában. – Mondja azt is ő kegyelme, hogy Petky István mondotta egynéhányszor, hogy mikor feltalállak azon reliquiákat, Szent László király teste királyszínű kamuka lepedőbe volt téve és ugyanabban is rejtették el. Ezeknél többet ő kegyelme, bizony, semmitsem tud; mert ha tudna, annak a dicsőséges Szentnek tiszteletére örömest megmondaná. Én is, ha többet tudott volna ő kegyelme, örömest fölírtam volna a dicsőséges Szentért”.*Kelt 1696 ápr. 16. Nagycsemetén. Tarródy János. A bpesi egyetemi kvtár Kaprinai-kézirataiban 40. k. 288. l. és 48. k. 53. l. – Podhradczky 65. 67.

E levélnek Forgáchoz küldött latin fordításában az a leglényegesebb módosítás, hogy míg a levélben Petky Anna a bástyát „bizonyosan nem tudja”, csak találomra mondja Királyfia-bástyának: a kassai tudósítás már határozottan az Aranyosbástyát jelöli meg. Kétségkívül, nem valami új történeti adat alapján, hanem az idézett levél ama szavai szerint, hogy Petky Anna a fényességet „a napkelet felől való bástyán” látta. Napkelet felé ugyanis nem a Királyfia-bástya, mely délen áll, hanem az Aranyos-bástya esik.

Forgách azonban az Aranyos-bástya alatt sem találhatta meg a szent király hamvait; amit az ő idejében még nem tudtak, az később (1784) Pray és Katona közlései után nyilvánvalóvá lett.*Pray. Epist. exeget. 117. – Katona: Hist. cr. 24. 96. Hogy tudniillik Szent László király koporsóját még 1565-ben feltörték és csontjait szétszórták. Az egykorú s Várad mellől származott Telegdi Miklós püspök is említi ezt.*Prédikációinak III. részében. (Megjel. 1580. Nagyszombatban, 2. kiad 1638. Bécsben. Eszerint azok a csontok, melyeket a fentnevezett három katolikus főúr éjnek idején, kamuka lepedőbe takarva elrejtett: lehettek királyi {296.} csontok, mert Váradon, mint tudjuk, királyok és királynék sírjai állottak; de semmi esetre sem voltak Szent László csontjai, És a legszentebb buzgalom és kegyelet is hiába kíséreli meg, hiába költ és fárad, mint korunkban is: nem fogja többé azokat feltalálhatni.

De sajátságos véletlene az ember sorsának. Forgách szándékosan keresett és nem talál. Más ember csak kutat akar ásni s királyi sírra akad. A váradi vár belső udvarának közepén 1755 nyarán kutat ástak, miközben július 11-én este egy sírban női csontvázat, koronát és országalmát találtak. Marquis de Ville lovassági tábornok a drága leletet azonnal Bécsbe küldé. Igen örvendezve írja kísérő levelében, ha nem csalódnék ama hitében, hogy I. Mária királynő ékszereit küldi őfelségének, II. Mária királynőnek.*Márki S.: Mária királyné. (1885.) 149. l. És a tábornok alig csalódott. Mert a szintén Anjou Károly Róbert neje, Beatrix, a váradi székesegyház déli oldalán volt eltemetve,*A váradi káptalan legrégibb statutumai. 71. l. a vár kútja pedig a szentély közepére esik.*

A váradi püspökség tört. III. 30-ik lapjának melléklete és 148. l.

f) A bécsi udvari kincstárból 1932-ben került a Magyar Nemzeti Múzeumba, ahol 136. katalógus szám alatt őrzik, még pedig Zsigmond király temetési ékszereiként. A díszes kivitelű korona töredékeit a XVIIl-ik században rézabroncsra szegezték. Az országalma másfél miliméter vastagságú ezüstlemezből készült s két félgömbből van összeforrasztva. A mai katalogizálás tartalma (mely szerint Zsigmond király temetési ékszerei lennének) semmiféle helytálló bizonyítékkal nem támasztható meg. Tudvalevőén Károly Róbert második felesége, luxemburgi Beatrix alig tizennégyéves korában, 1319 Szent Márton napja körül meghalt a magzattal együtt, melynek életet adott. (Pór Antal: Nagy Lajos király. 1. köt. 1892. 6. l.) A váradi káptalan 55 évvel később készült, 1374-ki legrégibb statútumai (kiadta Bunyitay 1886-ban) világosan megmondják, hogy „Beatrixot a váradi székesegyháznak azon oltára elé temették, melyet a röviddel előbb levert Kopasz nádor (1306–1316) Szent Vince tiszteletére emelt, de Károly király, neje eltemetése alkalmából, átalakíttatott Szent Lajos tiszteletére, meghagyván azonban Szent Vince emlékét is, úgyhogy ezen oltárnak ezentúl két gondozója volt”. Imre olvasókanonok körülbelül kortársa volt a gyermekkorában elhalt Beatrixnek, ezért ténymegállapítása inkább fogadható el, mint hatszáz évvel későbbi műtörténészeké.

* * *

Forgách Váradon, akárcsak Gimesvárában, elvonulva, zárkózottan élt. Lakása kapuját minden este nyáron kilenc-, télen hét órakor bezáratta s a kulcsokat magához vitette. Mikor Salamon Józsefet, a későbbi szent emlékű váradi kanonokot, 1748 elején udvarába káplánjának rendeli, szigorúan meghagyja, hogy csendes, békességes legyen, azért egyelőre nem is nevezi ki, csak ideiglenesen.*Váradi ppi lvt. C. P. Forgách resp. Udvarából mindent, ami zajt vagy éppen civódást idézhetett elő, még a játékokat is, kitiltotta. Órákig elült magában, csendesen imádkozva, elmélkedve, gondolkodva. Lakása falait teleaggatta érctáblákkal, melyekre szent és bölcs mondatok voltak írva, hogy ha felveti szemeit, azonnal tárgyat adjanak újabb elmélkedésére.*Gánóczy II. 461. Egészen ellentéte volt gróf Csáky Miklós nyílt, közlékeny természetének.

Hogy gróf Forgách akár Kovács kanonoknak Győrbe menetelekor, akár valaki másnak feltárta volna terveit: ennek nincs nyoma. Sejteni azonban lehetett, hogy ő, ki annyira nem titkolta elégedetlenségét az akkori székesegyházzal szemben, {297.} már kitervezett valamely szebb, illendőbb helyet, ahová Szent László ereklyéit vagy oltárát felállítja.

Feltünhetett az is, hogy Forgách mindjárt püspöki székének elfoglalásakor Rómában ereklyék után tudakozódott, mégpedig nem valami apró részecskék, hanem egész szent testek után. Amikor pedig látta, hogy egyszerű levelezéssel nem ér célt: uradalmi felügyelőjét, Baranai Ferencet küldte Rómába. Baranai hamar meggyőződött, hogy ereklyét kaphat ugyan, amennyit akar, de ismervén urának érzékeny vallásosságát, csak olyanokat akart elfogadni, melyeknek valódiságához kétség nem fért. Ilyenhez azonban csak a pápa egyenes parancsával juthatott. Baranai ügyes ember volt; feltalálta magát. Forgách nevében kérvényt írt Ő szentségéhez s kihallgatásra jelentkezett mint gróf Forgách Pál váradi püspök követe s levele hozója. Elfogadták. 1748 július 6-ikán lépett a keresztény világ atyja elé – díszmagyarban. A pápa azonnal ráismert a ruházatra s megjegyzé, hogy már több magyart látott ily öltözetben. Elolvasta a kérvényt. Mondják, hogy lengyel követek hasonló kérelemmel járultak az Egyház fejéhez s a pápa azt felelte volna: Szegény emberek, minek jöttök ide ereklyét kérni? Vegyetek kezetekbe – mint nemzeti éneketek mondja – hazátok földjéből bárhol egy maroknyit: vértanuk pora lesz kezetekben.*Michelet: Lengyel- és Oroszország. (Olcsó könyvtár 104–105.) A pápa most azonnal intézkedett, hogy a kérvényező „megvigasztaltassék”. Erre Baranai, hálája jeléül a pápa elé borult, ki háromszor is fejére tevén kezét, oly kegyesen beszélgetett vele, hogy Baranai nem tudott hova lenni örömében.*Baranai 1748 júl. 13. levele. Gimes. lvt. 3057.

Baranai három szentnek ereklyéjét nyerte s hozta két pálos szerzetes kíséretében haza. Ezekből kettőt: Szent Defendens és Szent Bonifác ereklyéit Váradra küldé, hová az első meg is érkezett és Forgách 1749 május 1-én nagy ünnepséggel, ágyúk dörgése között, fáklyák világánál vitette be az akkori székesegyházba. Szent Bonifác ereklyéit egyelőre, ki tudja milyen szándékkal, Várad mellett, a püspöki kápolnában helyezte el; de 1750 június 5-ikén, saját születésnapján – mint maga megjegyzi, – nagy pompával és személyesen azt is átszállította a székesegyházba.*Gímesi lvt. M. 45. 28, 29. {298.} Hogy mi terve volt tulajdonképpen Forgáchnak a ritka mennyiségű ereklyékkel, azt tisztje, Baranai sem tudta. Urához intézett levelében ő is csak azt az általános nézetet említi, hogy ezentúl lesz honnan vehetni ereklyerészeket a felszentelendő egyházakhoz. De a katolikus szempontból kicsiny váradi egyházmegyében mikor épülhetne annyi egyház, hogy az ereklyék mind kellenének? Forgáchnak kétségkívül nem szerény vidéki egyházak s oltárok lebegtek szemei előtt, mikbe csak apró ereklye részecskéket szoktak tenni, hanem valami fényesebb oltár, mely őskatolikus szokás szerint valamely szentnek sírja felett emelkedik. Csakugyan Baranainak idézett levele azt is említi, hogy az ereklyehozatalról tudomása van a királynőnek. Forgáchnak tehát oly terve volt, amit a királynőnek jelenteni kellett, mert nem kevesebb volt, mint amit királyi rendeletek már régóta sürgettek: egy új székesegyház építése.

Mikor az ereklyék megérkeztek, akkor már Forgách tisztában volt az új székesegyháznak mind leendő helyével, mind alakjával. Egy kupolás székesegyház mintája s három alap-, meg homlokzati rajz már asztalán állott.

Ugyanekkor veszi kezdetét Budán a királyi várpalota építése: 1749 május 13-án, a királynő születésnapján tették le alapkövét. Tervezője Hillebrandt bécsi építőmérnök volt.*g) Hillebrandt Ferenc Antal jó életrajzi vázlata Kapossy Jánostól. Bpest. 1924.

A következő 1750. év június 6-án Hillebrandt Váradon, gróf Forgách püspöknél van és sajátkezű levelével kötelezi magát, hogy azon Váradon készített három rajzot, melyet Forgách már elfogadott, „újból” tisztán és pontosan még tizenegy darab rajzban kidolgozza.*Speciofiation Várad, 1750 jún. 6. Váradi püspöki levéltár, Cath. Eccl. A kötelezvény nem mondja, hogy miféle épület rajzairól van szó; de a kupola, sekrestye, tornyok említése kétségen kívül székesegyházra mutat. Ahhoz is alig férhet kétség, hogy az első, Váradon készített három rajz szintén Hillebrandtól ered.

A rajzok pár hónap múlva, október 23-án már készen állottak Forgách bécsi ügyvivőjénél, Bernáth Györgynél, pecsét alatt.*Váradi püspöki lvt. Cathed. Ecclesia. E rajzok szerint a székesegyház kupolás lett volna, október 8-án azonban Forgách utasítá bécsi ügyvivőjét, hogy a kupolát hagyassa el, de egyebekben is némi változtatásokat óhajtott.

{299.} És itt önkéntelenül is felmerül a gondolat, hogy Forgách már a székesegyház lerajzoltatása előtt milyennek képzelte azt? Volt-e valahol olyan egyház, melyre Forgách gyakrabban gondolt azon óhajtással: ha ő olyant építhetne!

E sorok írója Róma egyházait látogatva, amint egyszer San Andrea della Valle egyházába belépett, meglepetve állott meg. Mintha a váradi székesegyházba lépett volna be. A beosztás, az arányok, még a kupola aljának festése is annyira hasonló. Forgách, mint láttuk, római kispap volt, azután is, mint zarándok, megfordult az örök városban: nem lehetetlen, hogy tervezgetései közben ez a római egyház lebegett szemei előtt. A nagy hasonlatosság emellett szól. A bécsi uraknak is azt üzeni, hogy részben a Szent Péter, részben a szerviták egyházának alakját s arányait akarja utánozni, de anélkül, hogy a kupola kiemelkednék.*Váradi püspöki lvt. C. Forgách resp. 1750 okt. 23.

A székesegyház rajzai azért állhattak a bécsi ügynöknél lepecsételve, mert már akkor várták Forgáchot Bécsbe. Eközben (novemberben) szétküldték a meghívókat az 1751-i országgyűlésre. Forgách csak az országgyűlés alkalmával szándékozott átrándulni Pozsonyból Bécsbe. Ezalatt Hillebrandt a terveken a kívánt változtatásokat megtehette.

Az országgyűlés alatt Forgách csakugyan felment a császári fővárosba s kihallgatásakor, hódolata jeléül, két vaskohi márványasztalt ajánlott fel a királynőnek. A királynő igen kegyesen fogadta az ajándékot s megígérte, hogy schönbrunni termében helyezteti el azokat. Köszönetét nyíltan, az ebéd kezdetén is hangoztatta s maga mellé ültette Forgáchot.*Gimesi lvt. M. 45. 32. (Párjai a gimesi kastélyban.)

Hogy ez alkalommal a tervezett székesegyházról is tett jelentést a királynőnek, az kétséget nem szenved. A királynő bővebben érdeklődött a váradi püspökség egyházi ügyeinek fejlődése iránt. Forgách figyelmét azzal is viszonozta, hogy 23 darab, jobbára olajfestésű szentképet küldött a váradi s vidéki egyházak között való kiosztás végett.*Anno 1754. Váradi püspöki lvt. C. Forgách resp.

Ugyanezen bécsi út alkalmával történt, hogy Forgách Hillebrandt terveit három bécsi építőmesternek átadta felülvizsgálatra,{300.} kik a terveket a kész mintával egyezőknek s némi módosítások foganatosítása mellett megvalósításra méltónak ítélték.*Váradi püspöki lvt. Cath. Eccl. 1751 dec. 30. Pozsonyból pedig augusztus 2-án kelt levelében tudósította a váradi káptalant, hogy új székesegyházat épít, mely mellé teszi lakását őmaga is s megkívánja, sőt rendeli, hogy az újonnan kinevezendő kanonokok szintén ott építsék fel házaikat. Ha ez megtörténik – írja – remélhetjük majdan, hogy elődeink buzgósága és dicsősége, valamint az egyház régi nagysága ismét visszatérhet.*Váradi püspöki lvt. Cath. Eccl.

* * *

A múlt század XV. Lajos francia király ízlésének hódolt; képzelni sem tudott úri lakást terjedelmes kertek nélkül. A kastélyok mellett, budavári királyi palotánkon kezdve főuraink falusi lakásáig, mindenütt árnyas, téres kertek is keletkeztek tavakkal, vízesésekkel.

E tekintetben gróf Forgách Pál sem képezett kivételt. Mikor gimesi kastélyát építé, szintén gondoskodott terjedelmes kertről s abban szép, csónakázható tóról. Vajjon tervezett váradi építkezéseinél lemond-e korának és önmagának is ezen ízléséről?

Benn a városban, a székesegyház és saját püspöki laka mellett, kertet nem alakíthat. Vagy ha sikerülne is, mint gróf Csáky Miklósnak, néhány házhelyet megszerezni: szerezhet-e ott a városi zaj, por és sár között csendet, tiszta levegőt, madárdalt?

A váradi festményen, mely gróf Forgách Pált tünteti elénk, a püspök balján márvány asztalka áll s azon kiterített, színes tervrajz. A tervezet közepét egy kéttornyú egyház alaprajza foglalja el, ennek egyik oldalán tíz ház, másik oldalán egy nagy, négyszögletű ház alaprajza látható lombos, akkori szokás szerint egyenes utakkal átszelt kertek között. Ez alaprajz kétségkívül a gróf Forgách tervezte székesegyház, tíz kanonoki lakás és püspöki palota alaprajza kertek között. Forgách tehát nem csupán egy székesegyház, hanem egy teljes monostor átgondolt, megérlelt tervével fogott művéhez. De ez a terv csak nyílt, szabad helyen, csak a városon kívül volt megtestesíthető. Régi monostoraink: Esztergom, Pannonhalma, Nyitra, Eger stb. {301.} szintén a városon kívül, mert azok felett, hegy tetején keletkeztek. És Szent László is puszta helyen tette le a váradi püspökség első alapjait.

Gróf Forgách Pál, mint hajdan Szent László, elindult, hogy Várad új monostorának alkalmas helyet keressen. Kétségkívül megfordult a szálkai pusztán is, hol gróf Csáky Imre kastélyának s a megkezdett székesegyháznak nyomai még látszottak. De a természet oly barátjának, mint Forgách, azonnal szemébe tűnhetett, hogy az a hely, bár szép kilátással gyönyörködtet, nem egészen alkalmas. Észak minden viharának kitéve és víz nélkül áll. De a szálkai dombról látta, hogy szemben vele, Olaszi felett s a szőlőhegyek alatt szintén egy magaslat emelkedik. Szép, téres helyet talált a magaslaton is, mely szintén az egész város és vidék felett uralkodik, s nem utolsó előnye volt még, hogy nem kellett senkitől előbb megvenni: püspöki birtok volt. És felette, a szőlőhegy oldalában forrás, tiszta, jóvizű forrás; kertek, halastó vagy szökőkút egyaránt lehetett belőle. Forgách a helyben véglegesen megállapodott.

Várad akkoron, mint már láttuk, Párispatakának csak balpartjáig terjedt s így a kiszemelt hely a várostól mintegy ezer lépésnyi távolságra esett, egészen puszta, műveletlen téren. Ez a puszta tér 1752 tavaszán kezdett megnépesülni.

Hazai iparunk még a XVI. században is annyira virágzott, hogy nemcsak az építők, kőfaragók, hanem az ötvösök, képírók is céheket alkottak. A XVIII. század mindennek már hült helyét találta. Ezért Forgách éppen úgy mint Benkovich, kénytelen volt már a terveket is bécsiekkel készíttetni, s a tervek megtestesítésére alkalmas mesterembereket – mint maga megjegyzi, – itthon szintén nem talált. Milano közeléből, a márványbányái s márvány székesegyházáról híres Como városból hívta meg tehát Ricca építőmestert, ki munkavezetőjével s huszonnégy kőművessel megérkezett. Időközben Hillebrandt tervei is megnyerték a legfelső jóváhagyást. Ricca azonnal hozzáfogott az alapfalak helyének kiásatásához. Forgách püspök pedig az alapkő letételének ünnepségét 1752 május 1-re, Szent Fülöp és Jakab apostolok napjára kitűzte.*h) Ezzel szemben Bíró József (Várad barokk és neoklasszikus művészeti emlékei. Budapest. 1932. 28―30.) azt bizonyítja, hogy a kivitelre került tervet 1752―53-ban Giovanni Battista Ricca készítette. Hillebrandt 1778-ban súlyos bírálatot mondott a templomról, melyet terveitől teljesen eltérően építettek!

Kezdődtek az előkészületek. Egybeállítják az ünnepség sorrendjét,*Egész terjedelmében a püspöki levéltárban. kiválasztják a szónokokat, meghívják az egyházi {302.} s világi testületeket, nevezetesen Bihar vármegyét azon kijelentéssel, hogy örömére fog szolgálhatni a püspöknek, ha a második alapkövet a vármegye teszi le. Bihar vármegye megtisztelve érezte magát a gyöngéd figyelem által, s április 6-án tartott gyűléséből Ferdényi Ferenc s Laczkovics László alispánokat küldte ki az ünnepségre.*Bihar vármegye 1752-iki jegyzőkönyvéből.

Május 1-én úgy a káptalan, mint a szerzetesrendek a szokottnál korábban tartották az istentiszteletet. Ennek végeztével valamennyi egyházból kiindult a menet. Az ideiglenes székesegyházból is kivonult a káptalan, előtte a növendék papság, a tanulóifjúság s a céhek zászlóikkal, azután a hívek serege. A város minden tornyában megszólaltak a harangok.

A székesegyház kitűzött helyén, ott, ahová a főoltár volt építendő, magas keresztfa emelkedett, előtte ideiglenes oltár. Itt várta a káptalan főpásztorát, ki amint megérkezett, azonnal melléje csatlakozott a fényes díszbe öltözött egyházi segédlet. Gróf Forgách Pál először az alapkövet szentelte meg, azután köröskörül a kiásott alapárkokat. Erre az alapkövek letétele következett. Az elsőt a beléje zárt szent ereklyékkel s emléksorokkal együtt maga a püspök tette le. Az emléksorok a következők:

D. O. M.
BENEDICTO. XIV.
PONT. MAX.
FRANC. I. LOTHARINGIC.
IMP.
MARIA, THERESIA.
AUSTR.
HUNG. REG.
AUGG.
VIRGINI. MATRI.
IN. COELOS. ASSUMPTAE.
POTENTISSIMAE. COEL. REGINAE.
MAGNAE. HUNGARORUM. DOMINAE.
PAULUS.
E.
COMITIBUS. FORGACH.
DE. GYMES.
EPISCOP. VARAD.
{303.} BASILICAM. HANC. CATHEDR.
A. FUNDAMENTIS. EXCITATAM.
QUAM.
D. LADISL. REG. MUNIFICENTIA.
IN. ARCE. VARAD.
OL1M. EXTRUXERAT.
AT
EDAX. TEMPORUM. CALAMITAS.
FUNDITUS. EVERTERAT.
NON. EODEM. LOCO.
SED. PARI. IN. VIRGINEM. PIETATE.
AD. URBIS. VARADIENSIS.
POMOERIA.
VELUT. ALTERAS. ENGADDI. VINEAS.
UNDE. SPONSA. MARIA.
BOTROS. LEGAT.
VINUM. MISCEAT.
GERMINANS. VIRGINES.
AD. PERPETUUM.
URBIS.
ORNAMENTUM.
GRATITUDINIS.
MONUMENTUM.
RELIGIONIS. CATHOLICAE.
MUNIMENTUM.
HIC.
CALENDAS. MAIAS.
AO.
VARADINI.
AB. HVNGARO. EXERCITV.
TVRCIS. EREPTI.
SEXAGESIMO.
POSVIT.

A második alapkövet a vármegye nevében a két alispán tette le.

Ezután rövid, de lelkes beszéddel buzdíták a közönséget, hogy ámbár a püspöknek az építés költségei iránt elegendő reménysége vagyon, mindazonáltal akinek ájtatossága úgy hozza magával: bűneinek bocsánatjára cselekedje és tegye azt a kellemetes {304.} áldozatot az Istennek, hogy egyszer vagy másszor, mikor kedve fogja tartani, vagy adakozása vagy kézi munkája által, tehetsége szerint ezen Isten házának építését előmozdítani igyekezzék”.*Az adhortatio szövege az okmánytárban. 58. sz.

Erre ünnepies szentmise következett, melynek végeztével három, egymástól távoleső helyen előálltak a szónokok alkalmi szentbeszédeikkel.

Magyarul Tapolcsányi Gergely, a kegyesrendűek debreceni házfőnöke beszélt.*„Emlékezetes nap, mellyen Várad városán megvirágzik az Úr megszentelése…” kezdetű ívrét nyomtatvány 9 oldal terjedelemben, nyomtatás helye nélkül. németül Wütt Péter, a jezsuita atyák váradi hitszónoka,*„Dreifache Glückhseeligkeit”… kezdetű 22 oldalas nyomtatvány a seminarium betűivel. románul Drágossy Mózes görögkatolikus főesperes. Várad lakosságának nyelve még ekkor s ezután is még sokáig nem olvadt egybe.

A szentbeszédek után egy évi teljes búcsú kihirdetésével s a püspök apostoli áldásával az ünnepség véget ért.

Hétfői nap volt éppen, első napja a heti munkának s a munkások vidáman kezdtek a nagy műhöz. De ki éri meg azt az időt, mikor a befejező kalapácsütés fog rajta elhangzani? Még az is kérdés: befejezik-e valaha? Elegen voltak, kik Forgách e merész vállalkozásán fejüket csóválták s nem hittek a székesegyház jövőjében. Volt rá okuk elég. Egyebek között elevenen emlékeztek még a Benkovich és Csáky Imre kezdette székesegyházak sorsára. Hátha ez is félbenmarad, mint azok?

Magának Forgáchnak is „elegendő reménysége” volt ugyan, de végre is csak reménysége. „Hacsak az Isten nem építi a várost…” Azért az alapkő letétele után mindjárt negyednapra Olaszhon szent helyeihez zarándokolt, hogy Isten áldását kérje megkezdett művére.

Harmadik olasz útja volt ez. Első útját csak magában, legfeljebb idegenek társaságában tette; második útjában már egy hű szolgája kísérte; most nyolcad magával indult el. Gyóntatója, káplánja (Salamon József), az orvos, titkár, komornyik s két inas voltak kíséretében.

Budáról Székesfehérváron, Veszprémen, Sümegen keresztül Zágrábba utazott; innen Laibach, Görz felé Velencébe, hol négy napot töltött. Június 5-én Bolognában volt, honnan Lorettóba {305.} sietett, annak a Szent Szűznek szegényes házához, kinek ő most Váradon fényes egyházat épít. A hely, az alkalom kiválasztása valóságos vallási ihletre vall.

Lorettóból Rómába szándékozott menni, de mint maga megvallja, intést vett az udvartól, hogy oda ne menjen”.*Ezen úti jegyzetek forgáchnak Fábry vikáriushoz Bolognából 1752 június 5-én és Gímesvárából júl. 30-án intézett leveleiből és saját jegyzeteiből valók. Váradi püspöki lvt. gimesi lvt. M. 45. 33. Rómából tehát csak két darab egy-egy mázsás harangot hozatott, miket a pápa szentelt meg, azokat Lorettóban a többi harangokkal együtt meghúzatta s azután egyiket Gimesvárába, a másikat Váradra küldötte. Ez a székesegyház legelső harangja. Amit Lorettóban elkezdett, azt folytatta Váradon: szól a Boldogságos Szűz tiszteletére, a szegény haldoklók lelkének váltságára.

Lorettóból Assisi szent helyére zarándokolt, majd Firenze műkincseit kereste fel, honnan ismét Bolognába tért. Innen Pármán, Milánón, Tirolon, Bécsen keresztül július 30-án Gimesvárába tért, ahonnan csak szeptemberben jött Váradra.*Ezen úti jegyzetek forgáchnak Fábry vikáriushoz Bolognából 1752 június 5-én és Gímesvárából júl. 30-án intézett leveleiből és saját jegyzeteiből valók. Váradi püspöki lvt. gimesi lvt. M. 45. 33.

Míg Forgách oda járt, Váradon a székesegyház körül serényen folyt a munka. Hogy a falak annál szilárdabban álljanak, a kiásott alapárokba először is tizennégyezer tölgyfa cölöpöt vertek le, ezek hegyibe roppant vastagságú gerendákat erősítettek s az alapfalakat a gerendákra rakták le. 1752 október végéig az alapfalak a föld színéig emelkedtek fel; 1753-ban az ablakok alsó párkányáig és így feljebb évről-évre.

Ezalatt Forgách püspök gondoskodott mindarról, ami a székesegyház külseje- és belsejéhez szükséges. Faragtatá a fedélzetet; intézkedett kétszáz hordó réz vételéről, mert az egyházat egészen rézzel akarta fedetni. Erdélyben s Gimesen alabástromot kerestetett, hogy a nagyobb szobrokat abból faragtassa ki.* Gímesi lvt. M. 45. 39. (Tubero I. 5. feljegyzése nyomán fordult figyelme erre.) Tordán ötezer forint árát ki is fejtetett.*Salamon emlékirata. Rómában megrendelte a főoltárképet keretével együtt s e célra római ügynökének, Dávid Józsefnek, ezer darab aranyat küldött; Bécsben pedig szentségház készítésére tett rendelést.*Salamon emlékirata.

De mikor készülnek el mindezek?, mikor lesz maga a székesegyház készen? Forgách tudta, hogy addig nem is gondolhat {306.} többi terveinek megvalósítására: a püspöki palota felépítésére, a szép, kedves kertek alakítására. Az tehát még messze van, hogy azokhoz is hozzá foghasson.

Olaszországi útja után úgyis évről-évre több gond, több bú látogatta meg, mihez váratlan nagy kiadások s utóbb testi szenvedések is járultak.

Forgách reménye tűnni kezdett, hogy tervei megvalósulását valaha láthassa. Látni akarta hát legalább, ott az épülő székesegyház s a még csak melléje képzelt püspöki lak előtt, annak a hegyi forrásnak a vizét, melyben az ő kristálytiszta lelke annyira gyönyörködött. Még 1755-ben a székesegyház előtt víztartó medencét készíttetett, ezt a hegyi forrással földalatti csöveken kötötte össze s midőn a csöveken a víz aláfutott: Forgách örömmel látta, hogy nyolc láb magasra ugró szökőkút lett belőle.*Gímesi lvt. M. 45. 39.

* * *

Gróf Forgách Pál a váradi káptalannak egy negyedszázadnál tovább volt tagja. Kanonoktársai tudományáért, mélyen vallásos, egyházias szelleméért püspökül óhajtották.*A káptalan 1751 okt. 20. levele. Váradi püspöki lvt. Magas összeköttetéseinél fogva támaszt is reméltek nyerhetni benne. A királyi ügyész legújabban is százhúsz birtok miatt indított keresetet, s amikor ettől a királyi tábla elütötte, egyes birtokokért kezdett perelni. Ekkor kapott lábra Váradon a Katonaváros elnevezés is. A királyi ügyész nem tagadhatta, hogy Váradvelence mindig püspökségi birtok volt, de ő nem is Velencéért, hanem Katonavárosért perelt, noha Velencét csak a törökvilág után, minthogy a váradi parancsnok vette birtokába, nevezte el a köznép Katonavárosnak.*Schedius L.: Zeitschrift von und für Ungarn. 1804. 91. l. Ezt a nevet Váradnak a XVIII. századnál régibb története nem ismeri.*i) Ez a városrész Várad felszabadításakor lakatlan terület volt. Benkovich telepített ezen birtokára belényesi oláhokat és még számosabban nomád rácokat, így lett Rácváros. A Rákóczy-felkelés kezdetén és végén a katonai szolgálatba lépett rácok a környéken olyan vandál pusztítást végeztek, hogy a szatmári béke után Velencének nevezték el ezen városrészt. De mert a helyőrség itt kapott szállási, a század negyedik évtizedében Katonaváros nevet kapott. Csak később, az Újváros délnyugati részébe épített laktanyák állandósulása után cserélték fel az új nevet a régivel, Velencével. De a városrész azért katonás szervezetű volt. Nem bírája, hanem főhadnagya volt 1715-ben is. A külön szervezet 1722-ben elkülönülésre vezetett, de nem mezővárosként, hanem civitas-ként. (Málnási: Csáky bíbornok 111.)

A váradi káptalan nem is csalódott reményében. Forgách úgy a püspöki, mint a káptalani jogoknak buzgó védője volt, még akkor is, mikor a káptalan ellenében önmagát kellett legyőznie.

Midőn az új székesegyház építését s amellé a káptalannak áttételét elhatározta, annyira áthatá céljának fensége, hogy csak azt látta szemei előtt s a mellékkörülményekről egészen {307.} megfeledkezett. Ez ügyben leküldte Pozsonyból 1751 augusztus 2-án kelt s már említett levelét, melynél mindjárt az is eltévesztett dolog volt, hogy rendeletnek nevezte. Azzal pedig egyenesen hibázott, hogy a káptalan áttételéről, a kanonoki házak építéséről rendelkezett, anélkül, hogy erről előbb a káptalannal értekezett volna. Azt sem tudatta még levelében sem, hogy hová szándékozik költöztetni a káptalant?, csupán azt jelezte, hogy e kanonoki lakásoknak ő ad majd házhelyet. Az az egy tehát mégis világos volt, hogy a káptalannak saját birlokából, Újvárosból a püspöki birtokhoz tartozó területre kell költöznie. De ez az egy is a földesúri jogok gyakorlatának azon korában több megoldandó kérdést vetett felszínre.

Forgách nem mutatkozott ugyan hajthatatlannak. A káptalan tisztelettel teljes, de önérzetes előterjesztéseire minden jogos kívánalmat teljesített, nevezetesen a káptalannak Olaszi-ban lakó vagy oda bejáró cselédjeit a káptalan földesúri joghatósága alatt meghagyta.*Az ezen ügyben válltott levelek a váradi püspöki lvt.-ban. Cathed. Eccl. resp. 1. 7. De más oldalról nyilvánvaló lett, hogy Forgách nem tud előre számolni a gyakorlati élettel s hogy ennélfogva különben is érzékeny lelkületét még sok keserűség éri.*

j) Forgáchnak éppen elegendő oka volt a váradi káptalalant kézbe venni. Éppen amikor a váradi káptalan tagjává nyer kinevezést, Csáky Imre bíbornok maga helyett Mártonffy György erdélyi püspököt bízza meg a káptalan ellen felmerült panaszok megvizsgálásával. Mártonffy 1721 június 4-én, Váradon kelt levelében őszintén megmondja: „A kanonokok nem járnak khórusba és nem laknak egy födél alatt, hanem szerte-széjjel, ezért nem lehet rendbentartani őket!” Forgách negyedszázados váradi kanonoksága alatt szemtanuja volt sok mindennek. Lattá, hogy Kébell nagyprépost a Návay kanonok gabonáját elszedeti; látta Návay kanonoknak a nagypréposttal szemben tanúsított sértegetéseit; tanuja volt Szabó János kanonok részegeskedéseinek, kanonoktársaira halmozott, reprodukálhatatlan szidalmaknak. És személyesen tapasztalta a kórusbajárás mellőzését. Gyakran kért orvoslást a bíbornoktól, de mert Csáky Imrét közéleti tevékenysége káptalanjától messzi távolságban tartotta és csak utolsó három hónapját töltötte Váradon, azért a panaszok orvosolatlanok maradtak.

(Málnási: Csáky bíbornok 106–108. l.) Forgách nem tudván beilleszkedni ezen környezetbe, amikor csak tehette, Gimesvárába vonult, kedve szerint remetéskedni. De püspöki joghatósága gyakorlásának negyedik évében elérkezettnek látta az időt a beavatkozásra. Ha nem is egy födél alá (mint Mártonffy püspök), de legalább a püspöki lak közelében együtt, magához közel akarta látni őket. Forgách püspöknek a káptalan tagjait a székesegyház és a püspöki lak mellé telepítő terve kimagasló előrelátásról, tervszerűségről tanúskodik; így akarta megteremteni a kanonoki kötelességek teljesítésének ellenőrizhetőségét. A káptalanoknak a püspöki joghatóság igénybevételével való megrendszabályozása és főleg az összes kanonokoknak a mindennapi karimán személyesen való megjelenésére a Congregatio Concilii szándékai szerint csak a XVIII. század második felében, Forgách után tesznek rendelkezési római szellemű püspökeink. Veszprémben Bíró Mátyás 1762-ben, Győrött gróf Zichy Ferenc 1764-ben, Szepeshelyen Salbeck Károly 1780-ban, Szombathelyen Szily János 1781-ben, Vácott gróf Migazzi Kristóf bíbornok 1785-ben, Erdélyben gróf Batthyány Ignác 1785-ben, Pécsett gróf Esterházy Pál. De alig akad káptalan, mely a püspökök által szabályozott kórusfegyelmet megtartaná, alkalmazná. (Dr. Vanyó Tihamér O. S. B.: Püspöki jelentések. Pannonhalma. 1933. 2–15.)

A váradi káptalan tagjai közül legközelebb állott Forgách-hoz Fábry Jakab, ki másfélévtizednél tovább kanonoktársa, gróf Csáky Miklós idejében pedig vikáriustársa is volt. Érdemes öregúr, már régen címzetes püspök, kit Csáky Miklós az erdélyi püspökségre is ajánlott. Forgách szintén kinevezte Fábryt vikáriusnak s évekig élt szolgálataival. Gróf Forgách éppen úgy, mint elődjei közül a két Csáky, keveset lakott Váradon. Gímesi tartózkodásait, pozsonyi, bécsi, olaszországi útjait láttuk; de Prágába is szeretett járni, hova Nepomuki Szent János sírja vonzotta. A papi erények mintaképe csak nemrég (1729) iktattatott a szent vértanuk sorába. Forgách Szent Jánosnak kiváló tisztelője volt; Váradon a kishídnál és püspöksége birtokain: Pocsajban, Bárándon, Belényesen felállittatta szobrát*Gímesi lvt. M. 45. 33. 39. 10. Harmadik prágai útjában Olmützbe is elzarándokolt Szent Barkander János sírjához. s háromszor zarándokolt el Prágába ereklyéinek tiszteletére.*Gímesi lvt. M. 45. 33. 39. 10. Harmadik prágai útjában Olmützbe is elzarándokolt Szent Barkander János sírjához. Ilyenkor a jó öreg Fábry tudósításai tartják az események felszínén {308.} a távollevő főpásztort, ki viszont, bármerre jár, csak úgy osztja ki rendeleteit, mintha váradi püspöki lakában volna.

Kanonoki kinevezéseivel igen szerencsés volt. Régi kanonoktársai közül először Kovács Pál halt el, majd Luby István, azután Ruthéni János következett, akit legelőször, a saját előléptetésével támadt üres helyre nevezett ki. Végre 1757 február 19-én meghalt Fábry Jakab is. Forgách püspök Keserű Györgyöt, Alapy Jánost, Szenczy Istvánt, Szentiványi Jánost és Eőszy Ferencet nevezte ki helyükbe. Alapy és Szenczy emlékének még ma is kegyelettel adózunk, mert azon papjaink közül valók, kik korán megtanulták, hogy mások javára kell élniök.

Ugyancsak Forgách korában találkozunk először egyházmegyénkben káplánnal is. Megtudjuk, hogy évi fizetése hetven forint volt, élelmét a plébánostól nyerte, kinek ezért Forgách némi bor és búza járandóságot rendelt.*Váradi püspöki lvt. C. Paulum Forgách resp.

De nem volt valami fényes sorsa a plébánosoknak sem.

Pocsuk Imre – írja gróf Forgách Pál vikárius korában, 1744-ben – pappá szenteltetése után a békésmegyei Nemeskerekibe küldetett lelkésznek. Néhány év múlva Kereki lakosai földjük terméketlensége s az árvizek miatt az endrődi pusztára költöztek át.*k) Nemeskereki magyar és tót lakosai (89 család) 1731-ben Csáky bíbornok támogatásával telepedtek Endrődre. Mivel a Kőrös a régi templom szentélyét elragadta, azért a Csáky Imre költségén Szent Imre tiszteletére új templomot építtettek (a mai helyén). Potsuknak 1732-ben 244 áldozóképes híve volt s ő gondozta a Szarvason és Csabán lakó 30–30 hívőt is. Az egyházközség a plébánost nem tudta eltartani. Csak párbért (30 krajcárt és 1 mérő búzát), 12 szekér fát, 50 font húst, azonkívül némi hüvelyest, vajat, meg harmad stólát kapott. Ezért Csáky évenként 75 forinttal, 24 mérő búzával és 12 cseber borral segélyezte a 40 km. körzetben fáradozó plébánost. (Mélnási: Csáky bíbornok 104–105.) Úgylátszik, a bíbornok halálával a segélyezés elapadt s a plébános nem bírta a nélkülözést.

Pocsuk ide is követte híveit, noha itt is éppen úgy nem volt fizetése, lakása, mint amott. Utóbb átment Rézbányára, de itt sincs jobb dolga. Mivel tehát látja, hogy ennek az egyházmegyének még nincsenek olyan javadalmai, melyek a papot öregségére eltarthatnák: kéri az egyházmegyéből elbocsáttatását, amit el is nyer. S ez rövid idő alatt már a negyedik hasonló eset volt.*Váradi püspöki lvt. Protoc. E. 98–100.

„Járandóságom végett – írja a micskei lelkész gróf Forgáchnak 1742 április 27-én – írtam püspök ő kegyelmességének, ki Luby uram által tudatta velem, hogy rövid időn belül kiküldik nekem; de mai napig sem kaptam semmit. Alázatosan kérern azért Méltóságodat, ha nem lenne terhére annak megsürgetése, hogy megkaphassam, őszintén megvallva: ha a tiszttartó úr nem volna jó hozzám, kenyérből sem ehetném eleget. Ugyanis, mint Méltóságod tudja, semmi szabott fizetésem nincs”.*

U. o. C. Paulum Forgách resp.

l) Maczkovics András volt ez a derék plébános.

{309.} Forgáchnak elég alkalma akadt papjai között is a jótékonyság gyakorlására. Ez különben is már a vérében volt. Összes intézkedései, a gimesi búcsú megalapításán kezdve, valamint zarándokútjai mind erre mutatnak. A koldulni szégyelő szegények segélyezésén kívül évenként legalább négyezer forint alamizsnát osztott ki. Püspöki lakását minden pénteken ellepték a szegények. Még azokat sem bocsátotta el üres kézzel, kikről tudta, hogy amit kapnak, elisszák, „Hagyjátok, – szokta mondani – ha a szegény embereknek mindennap volna egykét pohár boruk, nem innának oly mohón, mikor néha hozzájuthatnak”.*

Gánóczy; Eppi Varad. II. 462–3.

m) 1754 május 26-i limina-jelentésében megemlékezik arról is, hogy a szegényeket összeíratta, (!) akik hetenként kapnak alamizsnát; a váradi szegényház lakóit a püspök élelmezi, a szűkölködők között pedig mindennap kényeret osztat ki. (Vanyó i. m. 290. 1.) Mindezt a 17.000 forintnyi püspöki jövedelemből, melynek legkevesebb egynegyede a szegénység ínségének enyhítésére fordittatott!

* * *

Az a lelkesedés, mellyel Forgách az új székesegyház építéséhez fogott, vezette, sőt ragadta őt a katolikus vallás terjesztésében is, szent lángolással. Bihar vármegye 1750-ik évi tisztújításán keresztülvitte, hogy az egész tisztikar tisztán katolikusokból állott. Látszólag megelégedés volt. De csendben fogamzik a vihar. Bihar vármegye nagy protestáns többsége minél inkább kénytelen volt eltűrni megaláztatását, annál kevésbbé bocsátotta meg azt.

A vallási unió előmozdításán Forgách már vikárius korában is egész lélekkel működött. A schizma megszüntetéséért minden egyházban nyilvános imákat s miséket tartatott. 147 község el is fogadta az úniót.*Gímesi lvt. M. 45. 14. Forgách nagyon örvendett, mert bennünk csak katolikusokat látott.

Pedig az únió ügye a Péró-féle lázadás óta nagyon kényessé vált.

Míg Forgách 1751-ben a pozsonyi országgyűlésen időzött, az aradi görög nem egyesült püspök bejárta Arad és Várad között az oláh falvakat, hirdetve mindenhol, hogyha megmaradnak régi vallásukban, akkor a váradi magyar püspöknek nem fognak tizedet fizetni; de ha elfogadják az uniót, elvesztik azon kiváltságokat is, miket a király a rác nemzetnek biztosított. A püspök Váradvelencére, a valóságos rác telepre is bejött. A váradi katolikus papság ugyan tiltakozott a püspöki megjelenés ellen, de ez bízva királyi szabadalmában s a váradi katonai parancsnoktól nyert őrségben: semmibe sem vette {310.} ezt.*Budapesti egyetemi kvtár: Ab. 93. Jesuit. Magno-Varad. Megjelenésének következményei csakhamar mutatkoztak is. Hatvan, már egyesült lelkész népével együtt visszatért a schizmára; tizenhat lelkészt pedig, kik visszatérni nem akartak, a nép űzött el. Ezeket azután Forgáchnak kellett tartania és amellett sok rágalmat szenvednie. Mert – mint maga mondja, az udvar közbelépésének késedelme a nem egyesülteket nagyon felbátorította.*Gímesi lvt. M. 45. 35.

De más oldalról az egyesültek sem voltak megelégedve. Már akkor pengették a váradi püspökségnek, főleg a jövedelmeknek kétfelé osztását.*U. o. 37.

Forgách feje felett sötét felhők kezdettek tornyosodni. Azok a kóborló pópák, kiket bemutatott levelében elfogatni rendel, korántsem a béke művén fáradoztak. Végre is panaszok mennek ellene, majd küldöttség is a királynőhöz. Erre el volt készülve, de arra nem, hogy álnoksággal lesz dolga.*Váradi püspöki lvt. C. P. Forgách. Levele 1754 dec. 16. Belényesről Keserű kanonokhoz.

Háromízben is vizsgálóbiróság jött ki Váradra. A második legtovább, 1754 október 15-től 1755 március 15-ig működött. Tagjai: Klobusiczky Ferenc kalocsai érsek, Marchio de Vilié és gróf Hadik András tábornokok, mint királyi biztosok.”*Gímesi lvt. M. 45. 36. – Német hívség 720. Ez a vizsgálat maga 11.450 forintjába került Forgáchnak,*Váradi püspöki lvt. – Gímesi lvt. M. 45. 38. mert a költségeket neki kellett megfizetni. Emellett lakását és háztartását átengedte az érseknek; őmaga pedig majd Püspökiben, majd Belényesen tartózkodott.*o) De Ville tábornok jelentése szerint az oláhok tulajdonképpen rácok s az uniót a magyar püspök csak bosszúvágyból pártolja, püspök, káptalan és vármegye egyképpen bűnösek a rác püspök és a rác nemzet privilégiumainak megsértésében. Ezért helyezteti át Bartenstein János, az illyr deputáció elnöke, Forgáchot Vácra. (Szekfü Gyula: Magyar történet. VI. 202–203.) Forgách eszközölte ki a görög szertartásúak számára a Szentszéktől suffraganeusául Kovács Meletin a tegeai püspököt, ő restauráltatta templomaikat, ő szerelte fel könyvtáraikat, ő építtetett számukra 6 iskolát, neveltetett nekik három papot, köztük egyet Rómában. (Id. limina-jelentése. 290–291.)

1756 áldozócsütörtökén még annyira összeszedte magát, hogy felszentelte a váradi ideiglenes székesegyházat*Váradi püspöki lvt. – Gímesi lvt. M. 45. 38., mely eszerint addig csak megáldott volt. A hosszú és fáradalmas szertartást szerencsésen bevégezhette. De ugyanezen évben, az októberi vármegyei gyűlés alatt már elájult. Azután az egész télen betegeskedett, annyira, hogy püspökhelyettesért folyamodott.*U. o. 39.

Saját alattvalóinak vádján kívül növelte gondját, bajait a váradi jezsuitákkal való meghasonlása is. {311.} Váradon a székesegyházban böjti szentbeszédeket a jezsuiták szoktak tartani. Egyik feketevasárnap a szónok hirtelen megbetegedett s a szentbeszéd elmaradt. Forgách ezt megtudta, de a beszéd elmaradásának okát nem. És egyszer mindenkorra megköszönte a jezsuita atyák szolgálatait.

Ehhez még egyebek is járultak. A váradi kálváriát, melyet a jezsuiták állítottak fel, Forgách elvette tőlük s a váradi plébános hatósága alá helyezte. A székesegyházba jezsuita hitszónok helyett pálos szerzetest nevezett ki. Még egy birtokkérdés is vegyült a dologba.

A biharmegyei Jánosd negyedét még Báthory István a jezsuitáknak adományozta. A püspökség visszaállítása után Benkovich püspök úgy intézkedett, hogy Jánosd jövedelmének negyedét adatta ki a jezsuitáknak.*Orsz. lvt. Jesuit. 70. Gróf Csáky Miklós 1738-ban már magát a birtok-negyedet is kiadta.*Bpesti egyet. kvt. Ab. 93. Jesuit. Varad. Gróf Forgách ezt megtagadta s a váradi házfőnököt erélyes fellépéseért eltetette Váradról. De vele együtt elhagyta Forgáchot a jezsuita rendnek befolyása is éppen akkor, mikor arra a legnagyobb szüksége lett volna.

„De – a rend történetírójának szavai – mikor ezeket írom, 1757-ik évben, közeledik az idő, hogy a nagyméltóságú püspököt nem minden ok nélkül áthelyezik Vácra, és ekkor a mi társulatunk régi jogait és szent hivatalait kamatostul visszanyerendi”.*Bpesti egyet. kvt. Ab. 93. Jesuit. Varad.

A jóslatnak csak első része teljesedett be.

Forgách 1757 tavaszán Gímesen keresett üdülést. Itt találta a királynő április 26-án kelt levele, mellyel csakugyan a váci püspökségre helyezte át. „Meg akart vigasztalni – írja Forgách – annyi küzdelmem után a sizmaticusokkal és jobb levegőre akart vinni. Mert voltak Bécsben, kik az én törekvéseimet s előterjesztéseimet a sizmaticusokról helyeselték s az aula ellenkező nézeteit kárhoztatták”.*Gímesi lvt. M. 45. 39. – A váci püspökségre kinevező oklevél az Orsz. lvt. Collat, eccl. 6. 19.

Még egyszer bejött Váradra s csak 1758 februárjában távozott el. Az általa épített székesegyház a szentéllyel, kápolnákkal {312.} s a sekrestyékkel együtt, már elérte kellő magasságát; a hajó s a tornyok falai az ablakok övezetéig épültek fel.*Gímesi lvt. M. 45. 41. – A kiadásai a székesegyház építésére: 1751-ben 1075 frt 34 l/2 k., 1752-ben 9527 frt 9 1/2 k., 1753-ban 8979 frt 48 1/2 k, 1754-ben 10496 frt 41 k, 1755-ben 10.335 frt 15 1/2 k, 1756-ban 13.192 frt 51 k, 1757-ben 14.970 frt 35 k. Öszesen 68.577 frt 55 k. – Orsz. lvt. Kancell. oszt. 5607. a. 1770.

A következő év, 1759 augusztus 25 én nemes szíve nem dobogott többé. Halála után látták, hogy testét mennyire sanyargatta.*Gánóczy II. 461.

Régi jegyesének, a váradi székesegyháznak emléke haláláig élt lelkében. Legértékesebb főpapi ruháit s egyházi ezüst edényeit leküldte Váradra a székesegyháznak. De a szentségház, melyet Bécsben rendelt meg, a váci székesegyház főoltárára került.*Salamon emlékirata. Váradi kápt. lvt. A másik, alabástromtisztaságú szentségház, ő maga, ugyanazon székesegyház sírboltjában porladozik.

* * *

II. BÁRÓ PATACHICH ÁDÁM.
1759–1776.

A királyi levél, mely gr. Forgáchot Vácra szólította, csak magában jött, nem volt vele egy másik, mely Váradnak új főpásztort adott volna. Ily esetekben a káptalanok, hogy az egyházmegye ügymenete fenn ne akadjon, saját kebelükből vikáriust szoktak választani. Némi maradványa ez azon ősi joguknak, hogy egykor saját püspöküket is ők választották.

A váradi káptalan ekkor rendkívüli helyzetben volt. Legelső tagjai, az 1715 óta kanonok Keczer István nagypréposton kezdve, vagy elöregedett emberek, vagy betegek valának, mint Gyöngyössy István, éneklőkanonok, ki évek óta ágyhoz szegezett beteg volt. Munkabíró tagjai csupán öten voltak, kik közül a legidősebb kanonokot s különben is megyebelit, Keserű Györgyöt választotta vikáriusnak.

De mi lesz az épülőben levő székesegyházból? A püspöki uradalmak jövedelmeivel a káptalani vikárius nem rendelkezik; azokat a királyi kincstár húzza.*a) Ezen időben még az intercalaris jövedelmek felhasználására a Kollonich-féle egyezmény alapján kiadott 1703 június 15-i királyi rendelet nyujtott jogalapot, melynek negyedik pontja szerint a főpapi javadalmak időközi jövedelmei két hónapig titulo iuros patronatus a királyi főkegyurat illetik, ezen túl pedig a királyi kegyúr és az egyház között osztandók meg. A gyakorlatban azonban a királyi kamara a Tripartitum I. részének 10-ik titulusát (3. §), tágan értelmezve, átvitte az intercalaris jövedelmeknek is. Mária Terézia nemes gondolkodására valla, hogy Forgách halálakor nem használta fel a királyi kincstár javára, hanem a széküresedés egész idejére kiterjesztve, a székesegyház építésére rendelte az intercalaris jövedelmet, visszatérve III. Béla vonatkozó törvényének alkalmazására. Ki tudja, mikor lesz új püspök?, és ha lesz, kérdés: tetszik-e majd neki a hely?, lesz-e kedve folytatni a más elkezdette művet?

Benkovich székesegyháza benn a városban s már két öl magasan emelkedett, mégis abban maradt. Gróf Csáky Imre elkezdett székesegyháza mellett már kastélya is felépült, utódjai mégsem folytatták.

Valóban, Forgách távozásán, ha a székesegyháznak szíve van, méltán megdöbbent volna. Mi lesz belőle? {317.}

A káptalan az alapkő letételét sem látta szívesen.*„Invitis canonicis. qui illibenter eorsum se transferunt,” mondja Forgách az alapkő letételéről szóltában. Gímesi levéltár: M. 45. 33. l. Azóta hat év telt el, de a székesegyház közelében még egy kanonoki lakás sem épült. Általában is különösnek látta mindenki, hogy a püspökség kiköltözzék a városból, a pálosok régi, remetelakásának közelébe.

Szerencsére Mária Terézia királynőnek szíve elég nagy volt arra, hogy helyet találjon benne a váradi székesegyház sorsa is.

A pozsonyi királyi kamara 1758 július 14-én tudatta Keserű György vikáriussal s Kruszpár István királyi tanácsossal s a püspöki javak felügyelőjével a királynő azon rendeletét, hogy a székesegyház építését folytassák, valamint a püspökség terhére rótt készpénz s terménybeli fizetéseket is adják ki.*Váradi püspöki levéltár: Ecclesia Cathedr.

Erre megindult ismét a székesegyház építése, bár távolról sem olyan erővel, mint Forgách alatt.*1758-ban 2642 ft, 1759-ben 9806 ft 51 1/2 k fordíttatott építésre. Országos levéltár: Cancell. 5607. an. 1770. Ekkor épültek ki az egyház hajójának oldalfalai, melyek, mint láttuk, Forgách távozásával félbenmaradtak.*Salamon J. emlékirata.

Eközben a váradi káptalan még válságosabb helyzetbe jutott; tagjait egymás után temette el.

1758 június 10-én korra nézve legfiatalabb tagját, br. Vécsey Mihályt, a következő év február 14-én pedig a legidősebbet, Keczer István nagyprépostot vesztette el. Két hét múlva meghalt olvasókanonokja, Polentáry Ferenc, ezután tizenketted napra őrkanonokja, Ujváry Ferenc; az éneklőkanonok, Gyöngyössy István még mindig ágyban fekvő beteg volt.

Keserű György vikárius már Ujváry Ferenc halála előtt, március 8-án, meghatottan tudatja a királyi kancelláriával a káptalan nagy veszteségeit, s minthogy különben is az únió végett, melyet a káptalan saját vallása ügyének is tartott, püspök nélkül soká nem lehetnek: a káptalan nevében kéri a kancelláriát, hogy a királynőnél tenne lépéseket a váradi püspök mielőbbi kineveztetése iránt.*Országos levéltár: Cancell. 30. 1759.

A vikárius ugyanis arra számított, hogy kineveztetvén a {318.} püspök, ez majd kiegészíti a káptalant. Hogy ez másképpen is történhessék, az aligha jutott eszébe. Pedig már mutatkozott, s csak az imént, egy veszedelmes praecedens.

A váradi káptalan tagjait, a nagypréposton kívül, eddigelé a váradi püspökök nevezték ki.*b) Forgách 1754-i liminajelenlésében világosan mondja: „a nagyprépostság a hozzácsatolt kanoniával együtt királyi adományozású, a többi püspöki. Egy kanonok jövedelme 1400 rajnai forintra megy fel; ezenkívül a nagyprépostnak van még külön 1400 rénes forintja, a kisprépostnak pedig még 400 rajnai forintja”. (Vanyó i. m. 287. l.)

Így nyerte Alapy János is kanonoki kineveztetését gr. Forgách Páltól azon főpásztori jognál fogva, melyet – mint az oklevél mondja – úgy ő, mint püspök-elődei a váradi egyházban köztudomás szerint gyakoroltak.*„Non Paulus stb. az okmánytárban. 59. sz.

Ugyancsak Alapyt a váradi kisprépostságra, mihelyt az br. Vécsey Mihály halálával megüresedett, 1758 augusztus 14-én már a királynő nevezte ki, megjegyezvén, hogy azt különben a váradi püspökök szokták adományozni, de most püspök nem létében ő, a királynő, adományozza.*„ad praeposituram capituli cathedralis ecclesiae Magno Waradiensis minorem… alias per episcopos Magno Waradienses pro tempore existentes conferri solitam… vacante nunc… ecclesiae Magno Waradiensis sede, eligendum et nominandum… esse duximus.” Országos levéltár: Collat. eccl. VI. 56. l.

A következő április hó első napjaiban, Keserű György vikárius levelének vétele után pedig egyszerre tömeges királyi kinevezés történt. A királynő elmondja, hogy váradi püspököt bizonyos okokból még nem nevezhet ki, de legalább gondoskodni akar a váradi egyházban az isteni tiszteletről s a lelkek üdvéről.*„cum ex certis arduis et rationabilibus causis hoc tempore cathedrali ecclesiae Magno Varadiensi hactenus de legitimo pastore et episcopo prospicere non potuerimus; velimus nihilonimus in eadem ecclesia tam cultui divino, quam et animarum saluti optime prospectum iri: hinc” etc. Ugyanott: VI. 69. és köv. 11. És kinevezte Salbeck Mátyás gyulafehérvári nagyprépostot váradi nagyprépostnak; Fáy Ferenc miskolci plébánost és gr. Kornis Ferenc lédeci (Trencsén vármegye) plébánost kanonokoknak. Tehát három idegent. Ezenkívül megtette a fokozatos előléptetéseket is. Keserű György olvasó-, Szentiványi János őrkanonok, Szenczy békési-, Eőszy Ferenc krasznai főesperes lett.

Valamennyinek oklevelében pedig ismétli, amit már 1758 szeptember 4-én tudatott a káptalannal,*Gr. Batthyány Imre 1758 szept. 12-én kelt levele. Váradi püspöki levéltár: Eccl. Cathed. hogy az épülő székesegyház {319.} közelében kijelölt, vagy még kijelölendő telkeken építsék fel kanonoki lakásaikat.*„ita tamen, eaque per expressum adjecta cum conditione, ut ipsa penes noviter assurgentem cathedralem ecclesiam in loco ad id destinato aut, in quantum nondum destinatus esset, per futurum episcopum destinando residentiam suam canonicalem sub poena ipso facto sequestrandorum et in erigendam praettactam residentiam convertendorum beneficialium proventuum erigere debeat et teneatur.” Országos levéltár: Coll eccl. VI. 57 s köv. 11.

Az utolsó, szintén üres kanonoki helyet nem töltötte be. Mintegy rendelkezése alá bocsátotta az új püspöknek, kit ugyanabban az évben ki is nevezett.

Ez ismét egy főúri származású főpap, Báró Patachich Ádám volt.

* * *

Zágráb vármegyében Károlyváros mellett a mult század elején magányos úri lak emelkedett, melyről a nép magát a helyet is egyszerűen Kastélynak nevezte el. Ez a Patachichok birtoka volt, kik horvátok voltak, de a Zrínyiek fajtájából. Ereikben éppen annyi magyar vér csörgedezett, mint horvát, s Magyar-és Horvátország közül mindig azt szerették jobban, amelyiknek több szüksége volt eszökre vagy karjukra.

E kastélyban élt Patachich Miklós nejével, itt született fiuk, Ádám 1715 február 18-ikán.*Katona István (Historia Colocensis ecclesiae II. 347. és 393. II) és Nagy Iván (Magyarország családai IX. 143. l.) Patachich Ádám születése évét 1717-re teszik, de a Patachich Á. körében élt Gánóczy Antal 1715-öt jegyzett fel, (Episcopi Varad. II. 464. l.) s emellett szól Patachich sírirata, mely szerint 1784-ben 69 éves korában halt el.

Egy későbbi királyi oklevél előszámlálja a Patachichok ősei között a hősöket,*Péter Szigetvárott esett el. 1566-ban. A püspöki kinevező oklevél többeket, valamint államférfiakat is elősorol. Katona I. i. h. 353. l. államférfiakat, főpapokat,*György boszniai püspök volt; Gábor kalocsai érsek. de az egyszerű szerzeteseket, apácákat nem említi;*Péter pálos, János Zsigmond jezsuita volt; nénjei között heten apácák. pedig ezek önfeláldozásuk s imádságaikkal Isten áldását áraszták nemzetségükre s hazájokra.

Az atyának, Patachich Miklósnak szemeit is inkább az ősök hősi dicsősége kápráztatta s fiából katonát akart nevelni. Azért a gyermeket, mihelyt alsóbb iskoláit Zágrábban elvégezte, a bölcsészeti tanfolyamra Grácba küldé, hogy ott a finomabb {320.} városi élet közepette megkedvelje a világ örömeit. De ember tervez, Isten végez.

Patachich Ádám mielőtt bölcsészeti tanulmányait befejezte volna, az egyházi rendbe beöltözött. Ekkor őelőtte is megnyílt az a tanulási pálya, melyen az előkelő származású s ennélfogva magasabb jövőre kiszemelt ifjak azon korban keresztül mentek, amint azt Forgáchnál s a két Csákynál is láttuk.

Előbb Bécsbe, majd Rómába ment, ott a bölcsészetet –, itt, mint a Szent Apollinaris növendéke, a hittudományokat tanulta s mindkettőből tudori oklevelet nyert. A költészettel is foglalkozott; verseket írt, nevezetesen az év minden napján előforduló szentek tiszteletére.*Patachich Adami Carmina, quibus Sancti singulis anni diebus celebrantur. Ms. 4°. A kalocsai főegyház könyvtárának kéziratai. 210. – Ugyanott 207 szám alatt: Giulii Aegidii Mariae S. I. Tractatus Canonisticus de Testamentis et Successione ab intestato, cui accessit Dissertatio da Matrimoniis tam ab Haereticis inter se, quam a Catholiocis cum haereticis in Hollandia celebratis, quam dictante celeberrimo hoc 27 annorum in Collegio Romano S. Apollinaris Professore calamo excepit B. Adamus Patachich annis 1738 et 1739. 8. Mai. Magyar Könyvszemle. VIII. 302 és 303 II. Csontosi János közleménye. Ezért a római Arcadok akadémiája tagjává választotta.*Gánóczy: Episcopi Varad. II. 465. l.

Vissza a hazába 1739 őszén érkezett, amikor mindjárt családja jószágán, Verbovecen, plébános lett. És itt, pályájának küszöbén már a legbecsesebbel: egy bölcs férfiúnak, ki amellett magas egyházi méltóságban s hozzá közel rokonságban állt, – atyai áldásával s jó tanácsaival találkozott.

Patachich amikor Rómából hazajött, szintúgy mint az örökváros zarándokai közönségesen, emléktárgyakat hozott magával. Egyebek között nagybátyja, gróf Patachich Gábor kalocsai érsekről is megemlékezett. Szent ereklyéket hozott neki, miket azután az érsek remekművű, úgynevezett apáca-varrásba foglaltatott s a kalocsai székesegyház oltárain helyezett el.*Patachich érsek levele öccséhez 1739 nov. 15-ről. Katona: Historia ecclesiae Colocensis. II. 347–9. 11.

Ez ereklyéket az ifjú Patachich még Bécsből leküldte érsek-bátyjának, ki ugyanakkor Rómából is vett levelet. Öccsének volt intézeti elöljárója küldte meg Patachich iskolai bizonyítványait. E kettős küldemény hatása alatt az érsek levelet írt öccsének, melyben megemlékezése s Rómában kivívott sikerei {321.} felett örömét nyilvánítja. Valóban örülök, – írja egyebek között – hogy elöljáróid megelégedését annyira kiérdemelted s úgy az erényekben, mint a tudományokban oly kitűnően előhaladtál. Azután azon alkalomból, hogy öccse lelkipásztori állomását épp akkor foglalja el, mint tapasztalt főpásztor, bölcs tanácsokat ad neki, kiemelve különösen, hogy Istent és elöljáróit sohase tévessze el szemei elől és sohase tegyen olyat, amit azok szemeláttára nem merne megtenni.*Ugyanott.

Legközelebbi elöljárója, a zágrábi püspök, csakugyan élénk figyelemmel kísérte a fiatal plébános Patachichot s viselkedésével meg volt elégedve. Egy év múlva már kitüntetésre ajánlotta a királynőnek, ki 1740 december 24-én Szűz Mária ábrányi apátjának címével ruházta fel,*Királyi könyvek: V. 148. l. a püspök pedig alig másfélévi lelkészkedés után, 1741 április 21-én zágrábi kanonoknak nevezte ki.*Katona: Hist. ecl. Coloc. II. 350. l.

Mint apát, meghívót kapott az 1741-ki országgyűlésre s Patachich megjelent Pozsonyban.*Kolonovics, G.: Nova Ungariae periodus. Buda. 1790. 18. és 60 11. Itt találkozott bátyjával, az érsekkel.

Patachich Gábor kalocsai érsek egyike volt a múlt század azon főpapjainak, kik nemcsak előkelő származásukkal, hanem apostoli szellemük és magas műveltségükkel is kitűntek s ezen tulajdonaikat a magyar katolikus egyház újraépítésénél oly előnyösen érvényesítették. Kalocsán is mindannak, ami ott később oly szépen s nemesen felvirágzott, sőt magának a város magyarságának is alapjait gróf Patachich Gábor vetette meg.*c) A város helyreállítását Csáky Imre bíbornok kezdette meg. A város már érsekségének tizedik évében 85 magyar és 3 tót-szerb jobbágycsaládot számlált, ő szabályozta századokra a lakosok kötelességeit és jogait, négy vásár tartására engedélyt eszközölt ki, a határban 18 pusztát telepített, népesített be. Ezt a munkát utódjai folytatták. (Málnási: Csáky bíbornok 88–90.)

Fenkölt hazafias gondolkodásának most a pozsonyi országgyűlésen is jelét adta, melynek öccse, Ádám, szintén tanuja volt. Szóba jött ugyanis a főrendek között, hogy a királynő körül, míg Magyarországon lesz, kik teljesítsék a szolgálatot: az idegen vagy a magyar udvari méltóságok? És gróf Patachich Gábor, az egri, váci, pécsi püspökök, sőt a prímás, Esterházy Imre ellenében is, bátran azt vitatta, hogy míg a királynő Magyarországon van, a magyar udvari méltóságok végezzék a szolgálatot, különben tisztük üres címmé süllyed. Szent István atyja, Géza vezér, mikor – a krónikás szerint – szemére vetették, {322.} hogy két Istennek, a keresztények s a pogányokénak is áldozik: azzal felelt, hogy elég gazdag arra. Szent István utóda elég gazdag arra is, hogy két udvart tartson.*Kolonovics, G.: Nova Ungariae periodus. Buda. 1790. 18. és 60 11.

Ugyancsak gróf Patachich Gábor Pozsonyban augusztus 6-án öccsét, Ádámot, apáttá avatta fel*Katona i. k. 350. l. s amidőn ujjara húzta a megszentelt főpapi gyűrűt, ezzel őt mintegy eljegyezte saját nemes szellemének.

Báró Patachich Ádám, ősz ember korából fennmaradt arcképe után is, ajánló külsejű férfiú volt. Nagy, barna szemeiben éles tekintet, finom metszésű ajkán nyájasság, kezei feltűnően szépek, öltözéke választékos s még az a modorosság is, mely egész külsején meglátszik, az ő korában csak előnyére szolgált. Ehhez járulván tudományos műveltsége, szellemes társalgása: a fiatal apát-kanonok már Pozsonyban, a legmagasabb körökön kezdve, általános figyelmet keltett maga iránt. Ennek következményei csakhamar mutatkozni is kezdtek.

A királynő 1743 május 15-én a kaposfői javadalmas prépostságot adományozta neki;*A királynő levele kelt Prágában. Királyi könyvek. V. 184. l. az 1751-ki pozsonyi országgyűlés alatt pedig, melyen Patachich is jelen volt, ugyancsak Pozsonyban, július 30-án címzetes novii püspökké s a magyar királyi kancelláriánál tanácsnokká nevezte ki, évi ötezer forint fizetéssel.*Országos levéltár: Collat. eccl. V. 443. l. – Cancell. 114. 1751.

A magyar kancellária Bécsben székelt. Bécs éppen e korban a finomabb társadalmi élet, valamint a tudomány és művészetek központja kezdett lenni.*d) Bécs életére u. o. 146–148. l.

Patachich elődjének a kancelláriánál, Klímo Györgynek fogékony szelleme is itt, e mozgalmas bécsi élet közepett termékenyült meg, hogy utóbb nagyszabású alkotásokat hozzon világra.

Patachichra, kinek lelkében mint láttuk, hogy a szépművészetek isteni szikrája is szunnyadozott, a birodalmi székváros szintén nem maradt hatás nélkül. Különösen a zene ragadta meg, mely akkor éppen Gluck fellépésével újjászületését ünnepelte.

Így, komoly hivatalos teendők s vidám szellemi élvezetek között telt el Patachich bécsi életében néhány év. Ekkor kitört a hétéves háború; Patachich, mint annyi ezeren, sietett a királynő{323.} védelmére: húsz katona kiállításának költségeit fedezte.*„pro modernis belli circumstantiis fine statuendorum viginti militum equitum Hungarorum bis mille florenos suae Maiestati obtulit 1756 sept. 25”. Orsz. levéltár: Caccell. 116. 1756. A királynőnek pedig egyéb jeles tulajdonai között jó emlékező tehetsége is volt.

1758-ban megüresedett, mint láttuk, a váradi püspökség, s mielőtt az betöltetett volna, gróf Forgách Pál véletlen elhunytával megüresedett a váci is.

A váradi püspökséget négyen kérték: Hubert Mátyás, vegliai püspök; Fonyó Sándor, scutarii püspök, pécsi nagyprépost, a hétszemélyes tábla főpapja, Jerebiczi Stehenich János, tinnini püspök, győri nagyprépost, a helytartótanács tagja; gróf Engl Antal, csanádi püspök.*Ugyanott: 30. 1759.

Báró Patachich Ádám nem a váradi, hanem a váci püspökséget kérte.*Kérvénye kelet nélkül; a kancelláriára 1759 augusztus 29-én érkezett. Országos levéltár. Cancell. 30. 1759.

A királynő Vácra gróf Esterházy Károlyt, a későbbi hírneves egri püspököt nevezte ki.

Patachich kérvényére pedig saját kezével ezt jegyezte fel: „Patachichot kinevezem váradi püspökké”.*„ich benenne patachich zum bischof von Groswardien”.

Ugyanaznap még bihari örökös főispánná, december 23-án pedig belső tanácsossá is kinevezte.*Katona: Hist. ecclesiae Colocensis. II. 356. l.

* * *

Gróf Migazzi Kristóf és báró Patachich Ádám együtt voltak növendékei a római német-magyar kollégiumnak. Itt a két ifjú között barátság fejlődött ki. Sok év múlva, mikor már Migazzi bécsi érsek, Patachich pedig a magyar kancelláriánál előadó lett, a két régi iskolatárs ismét együvé került s még akkor is jóbarátok voltak.

Patachichnak mindjárt püspökké neveztetése után legelső gondolata az volt, hogy Migazzival szentelteti fel magát. Bátyja, a kalocsai érsek már akkor régen a föld alatt pihent.*1745 december 5-én 47 éves korában múlt ki. És a felszenteltetés, amire a római bullák megérkeztek,*„Datum Romae apud S. Mariam Maiorem” 1760 quinto Kalendas Febr. (január 28) pontificatus nostri anno secundo. Országos levéltár: Cancell. 103. 1759. Bécsben {324.} 1760 március 9-én megtörtént. Gróf Migazzi végezte gróf Révay és Marxar püspökkel.*Katona: Eccl. coloc. II. 378. l. – Gánóczy: Episcopi Varad. II. 469. l.

Tíz nap múlva, március 19-én Patachich már Várad határához, Püspökibe érkezett. Itt várakozott reá s fogadta őt Bihar vármegye tizenkéttagú küldöttsége Szalbeck Mátyás váradi nagyprépost s Baranyi Gábor alispán vezetése alatt.

Éppen böjt közepe volt; zajosabb ünnepségeket a szent idő nem engedett meg. Ezek húsvét utánra maradtak.

Ekkor megérkezett gróf Barkóczy Ferenc egri püspök s május 13-án beiktatta Patachichot főispáni székébe. A püspöki beiktatás május 25-én, pünkösd vasárnapján történt.*Bihar vármegye levéltára. 1760. év.

* * *

Várad új főpásztora élete virágjában levő férfiú, 45 éves volt, telve tetterővel, munkakedvvel. Ez döntött kinevezésénél is. Félszázad telt el a Rákóczy-forradalom lezajlása óta, de Várad még mindig nélkülözte mindazt, ami egy püspöki székhelynek elengedhetetlen kelléke. Ami már keletkezett is: székesegyház, püspöki lak, papnövelde, az mind csak ideiglenes, szükségleti alkotás volt.

Az első, amit Patachich Váradra jöttében a városból látott, a Forgách elkezdette székesegyház volt. Vakolatlan téglafalai tornyok nélkül, fedél nélkül; sőt boltozat nélkül, – már messziről szemébe tűntek. Nem is téveszté el többé szemei elől. Már a következő április hóban 1075 forintot, májusban 941-et fordított építkezésre,*Országos levéltár: Cancell. 902. 1759. és így tovább hónapról-hónapra, évről-évre.*e) Patachich a székesegyházra 1760–1768 között összesen 33.823 r. f. 52 3/4 k.-t, költött, csak félannyit, mint Forgách hat év (1751–57) alatt. Orsz. Lvt Cancell. oszt. 1770–5607.

Az ő műve a székesegyházon az egész fedélzet, de amely Forgách tervétől eltérően nem készült rézből, továbbá a fő- és mellékhajók boltívei, végül a szentélynek s a hajók felerészének teljes befejezése. Ezért áll a szentély két oldalán, egymással szemközt, Patachichnak egy-egy családi címere főpapi jelvényekkel körülvéve. Szép féldombormű, de Salamon Józsefnek, Forgách volt káplánjának sehogysem tetszett.*Emlékirata a székesegyház építéséről. Váradi káptalani levéltár. Az ő elmúlni {325.} nem tudó kegyelete néhai püspöke iránt súgta neki, hogy ott inkább helyén lett volna Forgáchnak címere.

De Salamon a székesegyház építésének haladásával sem lehetett megelégedve. Patachich évenként egyre-másra csak három-négyezer forintot költött rája.*Országos levéltár: Cancell. 5607, anni 1770. így a befejezés beláthatatlan időkig elhúzódhatott. De Patachichnak saját tervei voltak, melyek éppen azért, mert az ő lelkéből szakadtak, közelebbről is érdekelték őt.

* * *

Kisdy Benedek, egri püspök, abban az időben, mikor székhelye, Eger, a törökök kezében volt, Kassán a jezsuiták vezetése alatt papnöveldét.alapított. Ez intézetben még akkor is voltak egrimegyei növendékek, mikor már az egri püspökök visszatértek székhelyükre és ott Telekesy István püspök (1699–1715) új papnöveldét állított. Váradról, Benkovich püspök alapítványa révén, szintén voltak ott növendékek még 1760-ban is. Ekkor azonban az intézet életében válságos fordulat állott be.

Gróf Barkóczy Ferenc egri püspök némi kellemetlen előzmények utón április 9-én növendékeit titkon kocsikra rakatta s Egerbe vitette. Karlai Ferenc, kassai plébános által pedig tudatta az intézet főnökével, hogy a növelde birtokaiba többé ne avatkozzék, az iratokat adja át s az intézet épületéből a váradi egyházmegye növendékeivel együtt tizenöt nap alatt költözzék ki.*„per saepe dictum Franciscum Karlai peremptorie canonice admonitus, ut intra 15 dies e domo seminarii excedat, sociis et clericis dioecesis Varadiensis de alio hospitio provideat, instrumenta literaria fundationem Kisdianam tangentia cum urbariis et scriptis rebus et clavibus seminarii effective resignet, nisi velit experiri” etc. Budapesti egyetemi könyvtár: Kaprinai 46. kötet. 271–303. 11.

Kunics Ferenc, a kassai jezsuita kollégium igazgatója felterjeszté az ügyet a királynőnek. November 24-én megérkezett a királynő leirata, mely szerint úgy a növendékeket, valamint az intézet alapjait az egri püspöknél meghagyta; egyszersmind elrendelte, hogy mindazok a püspökök, kik régi székhelyeiket már visszanyerték, papnövendékeiket otthon saját szemeik előtt neveljék”.*„ita mandante sacratissima sua maiestate hac occasione apud reliquos etiam dominos episcopos sedibus suis iam restitutos disponit, ut qui alumnos suos seu extra diocesim seu vero sub aliena cura habent, hos sub suam immediatam curam recipiant”. Budapesti egyetemi könyvtár i. h., hol az ügy egész lefolyása olvasható. {326.} E rendelet Patachich püspök figyelmét a papnöveldére fordította.

Váradnak, mint láttuk, már volt papnevelő intézete s az a néhány kassai növendék, legfeljebb nyolc, mert annyira volt ott alapítvány,*Gróf forgách Pál váradi vikárius jelentése 1732 dec. 13-ról. Bécsi állami levéltár: Hung. Protocoll. 1733. valahogy még elférhetett volna benne. De Patachichnak a szervezés, a műveltség színvonalának emelése, az építés, mégpedig fényes, imponáló arányokban, – régi vágya volt, melynek kielégítését alig várta. Most magától kínálkozott rá az alkalom s ő felismerte és megragadta azt. Különben is, minthogy püspök és káptalan az új székesegyház mellé volt költözendő, ugyanott új papnövelde állításáról is gondoskodni kellett. De Patachich nem elégedett meg csupán az intézet falainak felépítésével.

A papnevelésnek egészen új rendszerét dolgozta ki, melyet kilenc évre osztott be. Az első, az úgynevezett ujonc évet teljesen lelki gyakorlatok foglalják el, így van ez – mondja Patachich, – a szerzeteseknél is, noha ezek csak maguknak élnek. Amely növendék az ujoncév alatt beválik, a bölcsészeti osztályba lép. Ez két évre terjed s egyebek között tantárgyai: a szám- és mértan, az építészet és erőműtan, hogy ezek által is – úgymond – a közjó előmozdítására alkalmasabbak s a nép előtt, még a nem katolikusok előtt is tekintélyesebbek legyenek. A bölcsészeti osztályból a hittudományi tanfolyamra mennek át, de itt is előbb egy előkészítő évet töltenek. Ezalatt az egyházi szónoklaton kívül az egyetemes egyházi történelmet, nevezetesen: a római pápák, a zsinatok, az eretnekségek és a szentatyák történetét s munkáit tanulmányozzák. Erre a tulajdonképpeni hittudományi tanfolyam következik, mely négy évig tart. Itt a szokott tantárgyakon kívül az egyházi jogot a hazai joggal együtt tanulják, minthogy Magyarországon a papság a politikai pályán is működik. Mindezt még egy gyakorlati év fejezi be, melyben egy külön igazgatónak bölcs vezetése alatt s a főpásztor szemei előtt megtanulják tettel is végbevinni a templomban, az iskolában, a gyűlésteremben s a nép között mindazt, mit elméletileg tanultak, hogy így az egyháznak jó papjai s a hazának jó polgárai legyenek. {327.}

Az intézet élén négy elöljáró állott volna: az igazgató, aki egyszersmind az anyagi ügyeket intézi; az aligazgató, a házi fegyelem őre; az ujoncok mestere, egyszersmind az intézet lelkésze, végül az utolsó éves növendékek igazgatója, egyúttal szertartástanító. Tanárok: a hittudományoknál három; a bölcsészetnél ugyanannyi; osztályonként pedig külön korrepetitorok.

Az intézet alap- és falrajzait is elkészíttette. Emeletes épület, a mai kanonoki lakásokhoz hasonló, csakhogy terjedelmesebb: hetven helyiséggel. Elöljárók, tanárok mind az intézetben laknak s velük 40–50 növendék. E mindenesetre nagy szám, kivált a váradi egyházmegye kicsiségéhez képest, magyarázatát abban leli, hogy Patachich éppen úgy, mint püspökelődei, a vallásbeli úniót szoros együvétartozásnak, sőt együttmaradásnak vették s a már jelentkező békétlenségek ellenére is még mindig hittek benne. Előterjesztésében, melyet a rajzokkal együtt a magyar kancelláriának felküldött, nyíltan jelzi, hogy az intézetet latin és görög szertartású növendékek számára tervezi, s hogy bár eddigelé csak tizennyolc növendék számára van alapítvány, a püspökség jövedelmeiből fogja felállítani, mihelyt a többi egyházi épületek elkészülnek”.*Patachich előterjesztése, hely és év nélkül, a rajzokkal. Országos levéltár: Cancell. 5607. anni 1770.

Ekkor ugyanis Patachich, még mielőtt a székesegyházat befejezte volna, már hozzáfogott a püspöki lak építéséhez.

Különben e korban a váradi papnöveldének 32.500 forint alaptőkéje volt; továbbá a váradi káptalan adományából hét leggazdagabb biharmegyei községnek tizedét szedte; jövedelmező szőleje s majorja volt; a püspök fizette az elöljárókat, tanárokat, azonfelül évenként száz öl fát adott. Egy növendék pedig évenként csak száz forintba került.*Váradi püspöki levéltár: Protocoll. C. D. 149 l.

1769-ben az intézet igazgatója volt: Bimbó Elek kanonok; aligazgató: Dányi János t. kanonok; lelkész: Dongó József. Tanárok a teológián: Bérezik János t. kanonok, bölcsészet- és hittudor; Ronkovics Dávid az egyházjog tanára; Heilbrunn N. a zsidó nyelv tanára. A bölcsészeti tanfolyamnál: Kiss Mihály „a paizsrontó”*Kortársai nevezték így el azon cáfoló könyvéről, melyet Melianus Guatereth (Helmetzi István) „Igasság Paisa” munkája ellen. „A Melianus Guatereth Paisának megrontója” cím alatt 1799-ben adott ki. (Pesten; XII. 795. l.) hittudor; Kovács Mihály, utóbb mindketten {328.} kanonokok; Kaszner Theophil a mennyiségtan, Karvaly György pedig az egyházi ének tanára. A tanárok az intézeten kívül laktak. A növendékek közt görög egyesültek is voltak: Farkas György, Beregi Pál, Szilvási János.*Országos levéltár: Cancell. 5607. anni 1770.

* * *

Magyarország főpapjai a királyi tanácsban mindig első helyen ültek, ezért az ország főurai is voltak s mint ilyenek nagy és fényes udvart tartottak, főrangúak szokása szerint csak előre megízlelt ételekkel s italokkal éltek.*Martius Galeot Mátyás királyról. Kazinczy Gábor fordítása. (1863.) 19. l. De udvaruknak nem annyira a szolgák, az apródok sokasága kölcsönzött fényt, mint inkább a tudomány, a lángész hódoló környezete.

Várad püspöki udvarának is becses kéziratait, gazdag könyvtárát, szobrait, festményeit, ami fegfőbb, tudós férfiainak körét magasztalták a középkor humanista irói, megénekelték költői. A püspöki palota festményei előtt tisztelettel áll meg a későbbi kor protestáns utazója; Vitéz, Kalmancsehi, Perényi püspökök codexeit érdeklődéssel keresik s tanulmányozzák ma is.

S az a nemes szellem, mely hajdan ily főpapi udvarokat alkotott, később sem halt ki a magyar katolikus egyházban. Az eszmény, mely lelkesített, a példa, mely vonzott, ott állt a római vatikáni udvarban.

„Ez azon palotaváros – írja éppen a váradi papságnak egyik szent emlékű tagja, Hoványi, – mely a pápáknak éppen úgy, mint a szépműveknek székhelyül szolgál, mert az egész Vaticant műtárak foglalják el. A csarnokok és szobák e nagy bőségében Krisztus helytartójának csak néhány, egyszerűen bútorozott hajléka van, míg arany és márvány tündököl a művészet remekeit őrző termekben; ezek fényének emelésére semmi költséget sem kímélnek. Itt lakik Szent Péter utóda az igazság és szépség hagyományaitól környezve, becses kéziratokban dúsgazdag könyvtárnak s a világ legelső műgyüjteményének szomszédságában. Itt, anélkül, hogy küszöbét átlépje, minden századok gondolataival mulathat, minden idők szellemét megkérdezheti”.*Olasz út 1850-ben. (Bécs, 1851.) II. 44. l.

Róma nemcsak a középkorban volt Magyarország katolikusainak {329.} búcsújáró helye. Múlt századi irataink is minden lépten-nyomon emlegetik, hogy főpapok s főurak, de egyszerű lelkészek s falusi földmívelők is minden akadály ellenére hogyan készülődnek s indulnak el az apostolok küszöbének látogatására. Múlt századi főpapjaink – mint láttuk, – kevés kivétellel neveltetésöket is az örökváros falai között nyerték. És amikor visszajöttek a földretiport, a mindenéből kifosztott magyar hazába: nem a lenézés, nem a fitymálás köznapi érzete vett rajtok erőt, hanem az a szent elhatározás, hogy visszahelyezik Magyarországot Mátyás király korának dicsőségébe.

Így emelkedtek fel ismét Esztergom, Győr, Vác, Eger, Kalocsa és a többi püspöki székhelyek, melyeket a múlt század egytől-egyig romokban talált. Egyes főpapok pedig, mint a két Batthyány, Klímó György, Esterházy Károly, Somogyi Dániel stb., míg egyik kezükkel Sion falait építik, másik kezükkel máris gyűjtik a tudomány, a művészet kincseit, hogy székhelyök, bár a legszerényebb mértékben, de mégis hasonlítson a kereszténység fejének székhelyéhez. E főpapok sorába tartozott báró Patachich Ádám is.

Egyik legelső gondja volt, hogy székhelyén, Váradon, könyvtárt állítson. Néhány év alatt mintegy hatvanezer forintot költött könyvekre s a válogatott munkák tizenötezer kötetével rendelkezett.*Katona: Historica Colocensis eccl. II. 359. l. Könyvtára nyilvános volt, azért annak rendezéséről s a közönség szolgálatáról is gondoskodnia kellett. Könyvtárnokai mindig szakemberek, kik magok is művelték az irodalmat. Egyik Molnár János, számos, többnyire magyar munka szerzője, utóbb a budai főgimnázium igazgatója, végre szepesi kanonok.*Tudományos Gyüjtemény, 1820. IX. 60 s köv. II. Másik könyvtárnoka Mariosa Jakab, Patachichnak udvari koszorús költője,*Fessler I.: Rückblicke. (Boroszló, 1804.) 45–46. II. – Geschichte. X. 314–314. II. – Műveit elősorolja Horváth István Lexicon eruditorum Regni Hung. 4. Nemz. Muz. kézir. Ms.Lat. 1311. kiről, mikor Olaszországba visszatér, Pray, a nagy történetíró, versben búcsúzik el: míg – úgymond – Várad alatt a Kőrös, Kalocsánál a Duna folyni fog, a te verseidnek is a híre fennmarad.*Mariosa Jacobo Italiam repetenti Propempticon extemporaneum, Colocae. 1781. Nemzeti Muzeum.

Mariosa versei latinok voltak, de Pray költeménye sem {330.} volt magyar, valamint általában Pray roppant írói munkássága közepett egy betűt sem írt magyarul. Maga Patachich mikor Váradra özvegy Laczkovich Lászlónénak (alispánné), egy kedves matrónának, de aki még a régi nemzedékhez tartozott, mert csak magyarul tudott, levelet ír, megjegyzi, hogy magyar nyelven „való írásomnak ez az első próbája”:*Német Hívség. 745. I., hol az egész levél olvasható. Meg is látszik az egész levélen; valóban, csak töri a magyar nyelvet. Az a szomorú kor volt ez, mikor már „a nemzet színe idegen nyelv járma alatt nyögött” s Dugonics Andrásnak, mikor „Etelká”-ja megjelent, nem egyszer szemére lobbantották, hogy királyi tanár létére nem restel a köznép nyelvén, t. i. magyarul írni.

1765-ban régi vágya teljesült Patachichnak: új zenészei megérkeztek.*1765. évi udvari számadások. Püspöki uradalmi levéltár. Minden püspöki székhelyen, Váradon szintén, már Patachich kora előtt is voltak zenészek az isteni tisztelet ünnepiességének emelése végett. Patachich az új zenészekkel mindenesetre kiakarta egészíteni egyházi zenekarát, de más céljai is voltak velők.

E korban építi a lovaglóiskolát, mely alighanem összefüggésben volt Rier Ferenc váradi kanonokkal, az egykori dragonyos kapitánnyal;*Az iskola Püspökiben épült; fedélzetére 1767-ben 95.000 zsindely ment. Püspöki uradalmi számadások i. h. Ugyanitt említtetik a püspök vadaskertje Várad közelében, Szőlösön. de ugyanakkor halljuk, hogy püspöki lakásán színpadot állít.

Hazánkban még ekkor nyilvános színházak nem voltak. Csak főuraink kastélyaiban s az iskolákban, kivált a jezsuitáknál még oly kisebb helyeken is, mint Sárospatak, állottak színházak vagy csak színpadok, melyeken drámákat, hangversenyeket, olykor operákat adtak elő. Különösen herceg Esterházynak kismartoni várkastélya tűnt ki e tekintetben, mióta (1761) ott a zenekar vezetését Haydn József, a lángeszű zeneművész, vette át s gyönyörű symphoniáinak s négyeseinek előadásaival a világot elbájolá.

A Patachich püspök házi színpadán előadott operák közül eddigelé hármat ismerünk. Legérdekesebb a korra nézve legkésőbbi, melynek szövege magyarul is megjelent a váradi nyomdából. Címe: Isaak, a Megváltónak képe; Szomorú Játék, {331.} melyet a püspöki musika jádzott Nagyváradon.*Nyomtatott Heller János Konrád Henrik, püspöki könyvnyomtató által 1769-ik esztendőben. 8r. A – Gr. 3 ív = 23 számozatlan levél, II. rész. Opera-szöveg. Egy példánya a Nemeztu Muzeumban. – A latin kiadás címe: Isaac, Figura Redemtoris. Actio sacra per musicam producta. Magno Varadini. 1769. 8° 20 levél. Partes II. Opera-szöveg. Egy példánya i. h. – Kézirati példánya ugyanott. Magyar könyvszemle. 1884. 33. l. és 1883. 319. és 333. II. Dr. Nagy Sándor közleménye. A másik kettő latin. Az egyik: Certamen Deorum,*Teljes címe: Certamen Deorum in Ornando. Amynta Pastore Ludis Symphoniacis exhibitum Magno-Varadini Anno MDCCLXVI. 4r. 2 1/2 ív. 10 sztlan levél. Scenae IV. Opera-szöveg. Magyar könyvszemle 1884. 35. l. 1766-ban került színre; a másik: Zelus Pastorum Bethlemiticorum előadatásának éve ismeretlen.*Zelus Pastorum Bethlemiticorum in cognoscendo et amando verbo divino in terris hospite recens nato. Adamo Patachich Episcopo M. Varadiensi die onomastico a Venci Pichl et musicorum choro productus. 4r. Csontosi I.: A kalocsai főegyházi könyvtár kéziratai. Magyar könyvszemle. 1883. évf. 295. I. és 1884. 55. l. Patachich Ádám nevenapjának megünneplésére készült, mely éppen karácsony előnapjára, a betlehemi pásztorok feltűnésének idejére esik.

Az itt elősorolt darabokat kétségkívül többször is előadták, s rajtok kívül egyéb darabok is lehettek, de azok még lappanganak. E zenés előadásoknak pedig a pillanatnyi szórakoztatáson s műélvezeten kívül, egyik jelentékeny hatása abban is nyilvánult, hogy nemesítette nemzeti zenénket s új zenei tehetségeket hívott életre.

Az a székesegyházi ének- és zenekar Váradon, mely énekével és játékával a protestáns Csokonait is dalra fakasztá,*Költeményét lásd Minden Munkái. 1844-ki kiadás 925. l. ekkor keletkezett s Patachich zeneakadémiáján izmosodott meg annyira, hogy évtizedek múlva is igazolta életképességét. Általában az efféle magánzenekarok hatása alatt nemzeti zenénk oly örvendetes lendületet nyert, hogy az egyszerű Rákóczy-nótából a páratlan Rákóczy-induló domborodott ki, s oly zeneszerzőink támadtak, mint Lavotta, Csermák, Bihari, gróf Fáy István stb.

Patachich előszeretetét a zene iránt tudja Váradon a hagyomány is, mely még mindig emlegeti, hogy Patachich Mária Terézia királynőnek karmesterét magához édesgette s elhozta Bécsből, amiért azután a királynő Patachichot tette el Váradról. {332.}

Hogy a püspöki palota színpadán előadott darabok szavalati részében kik szerepeltek?, arról hallgatnak forrásaink; de az akkori szokás, kivált pedig a darabok többnyire latin szövege arra mutatnak, hogy a szereplők a váradi gimnázium növendékei voltak. Intézetükben, mint láttuk, szintén volt színpad. Különben sem szenvedhet kétséget, hogy amidőn Patachich a színelőadásokkal az egyházon kívül is nemesítően hatni akart, nem feledkezett meg a közönség legfogékonyabb részéről, a fiatalságról. A fiatalság, a nemzet jövője mindig közel állott szívéhez.

Fessler, a történetíró, hosszú pályájának még alkonyán is kedvesen emlékszik vissza az időre, melyet ifjú korában Váradon töltött. Fel-feltűnik előtte báró Patachich Ádám alakja is. És leírja, szokása szerint, szépen vonzóan: mint érdeklődött Patachich úgy a tanárok előadásai, mint a tanítványok előmenetele iránt; mint jelent meg tudósai: Gánóczy, Bimbó, Jedlicska kanonokok s könyvtárnoka, Mariosa kíséretében az iskolai vizsgálatok s vitatkozásokon; mint örült, lelkesedett a szép feleleteken s buzdította a fiatalságot „felejthetetlen” atyai jósággal,*Fessler: Rückblicke. 45–46 II. – Geschichte. X. 314. l., hol nagyon jellemző azon könyvek jegyzéke, miket a nevezett kanonoktól ajándékba kapott. Megemlíti azt is, amit Mariosa szintén feljegyzett, hogy Patachich mindig tartott udvarában tanulmányaikat végzett fiatalembereket, papokat, világiakat vegyesen, hogy oldalánál a finomabb társadalmi műveltségben s elméleti ismereteik gyakorlati alkalmazásában jártasságot szerezzenek.*Katona: Hist. Colocensis ecclesiae. II. 359. l.

De tudományszomját s tiszteletét a szellem munkásai iránt még jobban jellemzi a következő eset. Mikor 1773-ban megtörténik, hogy a legműveltebb testületek egyikét, a jezsuita rendet feloszlatják: Patachich lelkében azonnal megvillan a gondolat, hogy a rend mentől több tagját megnyerje s maga köré gyűjtse. Szemlét tart felettük, s kiválogat közülük húszat. Köztük vannak Wagner, Katona, Pálma. Pray, Rietaller, Klobusiczky Péter, a későbbi kalocsai érsek.*A kiválasztottak teljes névsora ez: Ivancsics, Bernolák, Takács, Gulik, Taucher, Majláth, Horváth János, Panckel, Wagner, Katona, Pupikhoffer; a fiatalabbak közül: Spaits. Rietaller, Holló, Winckler. Bécsből: Palma, Kuvik negyedéves teológus; Pozsonyból: Pray, Szerdahelyi, végre Klobusiczky Péter. Mindezeket: „amice invito – írja Patachich, – eosdem paterno suscepturus affectu; aderit quippe seu ad latus meum ab epistolis accomodandi, seu scholis altioribus et humanioribus dirigendis aut his docendis, seu ad populum dicendi pro concione, seu sacras missiones pro cuiusvis genio, vocatione et talento faciendi… occasio” etc. Datum Varadini die 11. Hogy hová teszi őket?, {333.} azon már nem búsult. Tizenkét év óta dolgozott egy újabb alkotásán, mely ekkor már befejezéshez közeledett s befejezve, képes lesz menedéket nyújtani még többeknek is.

* * *

1762 tavaszán már tíz éve múlt, hogy gróf Forgách Pál püspök az új székesegyház alapkövét letette. Azóta folyton dolgoztak rajta, de környezete még lakatlan volt. Csak a homlokzata előtti térnek napkeleti oldalán épült egy emeletes ház, Alapy János kanonok lakása (a mai nagypréposti lak), s ettől észak felé, egy sorban vele, készültek a többi kanonoki lakások építéséhez.

Alapy kanonok házának átellenében, tehát a székesegyház előtti háznak nyugati oldalán 1762 május 23-án sátor emelkedett, mely alatt oltár állott. Ez oltárhoz a jelzett nap reggelén 7 1/2 órakor az újvárosi ideiglenes székesegyházból körmenet indult ki szép énekszóval, harangok zúgása között. A körmenetet Szalbeck Mátyás nagyprépost vezette fején püspöksüveggel, vállain aranyos vecsernyepalásttal. Vele voltak: a káptalan, az összes világi és szerzetes papság s Várad úri és polgári osztályai. Az oltárnál már várakozott rájuk báró Patachich Ádám püspök. Amint megérkeztek, gróf Kornis Ferenc, székesegyházi főesperes a szószékre lépett és beszédet tartott, a szentírás ezen mondásából indulva ki; „Uram, jó nekünk itt lennünk, építsünk itt három hajlékot”. És kifejté, hogy ez a három hajlék: a székesegyház, mely már tíz év óta épül; a kanonoki házak, melyek szintén keletkezőben vannak; s a püspöki palota, melynek alapkövét e mai szent napon teszik le.

Ezért áll itten az oltár, ezért jelent meg itten Patachich püspök papsága s hívei környezetében.

Szentbeszéd után maga a püspök énekes szentmisét tartott, mely alatt zenekara külön ez alkalomra készült darabot játszott; közben tizenkét ágyú meg-megszólalt s az Esterházy-ezred legénysége lőtt.*Körülbelül egy mázsa lőpor fogyott el, mit a katonaságnak megtérítettek. Patachich rendelete a püspöki uradalmi levéltárban.

{334.} Mise végeztével Patachich leszállt a kiásott alapok mélyére. Megszentelé a helyet, ahová az alapkövet leteendő volt, megszentelé magát az alapkövet is, azután az egyház magasztos imái közt helyére illeszté. Az alapkő kivájt belsejébe már előbb ónlemezre vésett emlékiratot rejtettek el.*Az említett emlékirat szövege: Oklevéltárban. 6.

Az alapkő letétele után Patachich visszatért az ájtatosan reá váró közönséghez, azután körüljárta vele a kiásott roppant nagy földüreget, megáldva, megszentelve mindenütt az alapfalak helyeit; végre az emlékezetes szertartást buzgó hálaadással zárta be.*Váradi püspöki levéltár: Protocoll. Consistorii. C. et D. 29. l.

A kiásott földüreg, mely fölé a palotának emelkednie kellett, roppant nagy volt. Álmélkodással szemlélte mindenki. Kiterjedése 3457˙7 négyszögméter, mélysége 10 méter.

Egy püspöki palotának nélkülözhetetlen helyiségei, a püspök lakosztályán s udvari papjainak szobáin kívül: a kápolna, az egyházmegyei hivatal és levéltár s egy nagyobb díszterem, melyre Várad püspökének, mint egyszersmind örökös főispánnak, annál nagyobb szüksége volt. De Patachichnak még, mint láttuk, könyvtára, színpadja, zeneakadémiája s úrfiakból egész környezete volt: ezeket is mind önmagával egy fedél alá akarta vinni. Erre nagy épület kellett, de ezen kornak divatja s Patachichnak ízlése szerint, tetszetős, fényes is.

Hillebrand Ferenc, ki tíz év előtt, mint láttuk, a székesegyház tervrajzait készíté, – nyerte a megbízást, hogy a váradi püspöki palota tervezetét is készítse el.

Hillebrand tanítványa volt ama bécsi építészeti iskolának, melynek mesterei a XVIII. század elején Fischer János Bernát és Hillebrand Lukács. Ez iskola alkotásainak közös sajátsága az alaprajzok dúsgazdagsága, melyekből a pompás előcsarnokok és lépcsőházak sohasem hiányzanak: továbbá az egyes helyiségeknek olyféle elrendezése, hogy egyenként vagy csoportosan az épület külsején is kifejezésre jussanak. Ez iskola művei Bécsben*f) A két Fischer von Erlach (apa és fia), valamint Hillebrandt bécsi alkotásai felsorolva Málnási: Csáky bibornok 146–147. 1. a Borromei Szent Károly és a Szent Péter egyház, a schönbrunni kastély, az udvari könyvtár, a Belvedere stb.*A XVI–XVIII. századbeli építés emlékei. Az osztrák-magyar monarchia írásban és képben.

Ez épületek több-kevesebb hatása meglátszik Hillebrand {335.} mindkét váradi alkotásának, a székesegyháznak és a püspöki palotának úgy alaprajzán, mint épületén. S hogy mindkettő messze mögötte marad bécsi eredetijének, a székesegyház Szent Péter templomának, s a püspöki palota például a Belvederenek: az, a váradi helyzet parancsolta nagyobb egyszerűség s takarékosság mellett, annak tudható be, hogy egyiket se fejezhette be első kigondolója.

Patachich püspök s Hillebrand építész mintegy megtalálták egymásban a maguk emberét: mindketten hajlandósággal viseltettek a szertelenül nagy alkotás iránt. Harmadik társul szegődött hozzájuk az emlitett helyen egy korlátlan tágas tér, melyen kényük-kedvük szerint kiterjeszkedhettek, s melynek még az az előnye is megvolt, hogy délnyugati oldalán lejtőre hajlott.

Hillebrand ide egy, előrészén 102˙30 méter hosszú, 20˙75 méter széles, két szárnyában egyenként 42˙90 hosszú, 16˙05 széles s a föld színe felett mindenütt 16˙40 méter magas, kétemeletes épületet tervezett.*g) Hillebrandt eredetileg csak 64 m. homlokzatú, 16˙2m. széles főépületet és 23˙4 m. homlokzatú szárnyépületeket tervezett, de a hatvanas években az építkezés arányai mind nagyobbszabásúak lettek. – Hogy Bunyitay a püspöki palota építésének történetében is mennyire szerencséskezű történetíró volt, azt mutatja az azóta megjelent művészettörténeti irodalom. Oldelli Alfonz 1807-i lexikona (Dizionario Storico-Ragionato etc. Lugano) nyomán dr. Gerecze Péter a „Magyarország Műemlékei” II. kötetében megjelent helyrajzi bibliográfiájában az idősebb Riccanak tulajdonítja a püspöki palota tervezését. Ugyanígy K. Nagy Sándor a „Biharország”II. k. (Nagyvárad 1885.) 19. 1. – Kapossy János máskülönben becses munkáiban (F. A. Hillebrandt. Bpest. 1924. 14. l., A m. kir. udv. kamara építészei Mária Terézia és II. József korában. Századok 1924, 1925.) a tervet szintén Riccanak tulajdonítja, melyet Hillebrandt csak módosított volna. A vitát Bíró József: Nagyvárad barokk és neoklasszikus művészeti emlékei c. 1932-ben megjelent nagyon gondos munkájával a Bunyitay javára döntötte el, természetesen ez utóbbinál bőségesebben és sajátos művészettörténeti szempontból dolgozva fel ezen tárgyat. Patachich elfogadta e tervezetet s miután az legfelsőbb helyen is jóváhagyást nyert: kezdetét vette annak megvalósítása.

1762 május 23-ig csak földmunkával foglalkoztak. Ez maga is nagy munkaerőt igényelt, mert a földalatti helyiségek éppen úgy ki vannak építve, termekre, folyosókra felosztva, mint az egész földszint s a tulajdonképpeni alapfalaknak még azoknál is mélyebben kellett helyet készíteni. Könnyítette mégis a munkát a térség említett lejtőssége, minélfogva a kiemelendő földnek mennyisége majdnem felényire szállott le.

A kőművesmunkát az alapkő letétele napján kezdték meg. 1762 május 2-ig csak tizenhat kőműves dolgozott egy pallérral. Ekkor még harminchárom kőműves érkezett, de mindnyáját a palotához fordítani nem lehetett, mert ugyanakkor még a székesegyháznál s egyebütt is folytak építkezések. Általában a dolgozó mesteremberek száma egészségi okokból is gyakran változik; egyiknek-másiknak – mint az egykorú feljegyzések tanúsítják, – koporsót is kellett készíteni. Az idézett évben október 15-én dolgoztak legtöbben: egy fő- és egy alpallér alatt huszonegy kőműves s harminchat gyalog napszámos. A kőművesek mostmár nem olaszok, hanem németek; de magyarok {336.} is vannak köztük, mint: Rátkai, Tapolcsányi, Keresztes, Debreczeni, Tárkányi stb.*Püspökségi uradalmi levéltár: Residentia.

Hillebrand nem volt egyszersmind vállalkozó. Az építést a püspökség – mint mondani szokták – házilag vitte, ő fizette a munkát, ő szerezte be az anyagot. Az építés felügyelője Neumann János Mihály építőmérnök volt, kit az alapkőbe rejtett emlékirat is megnevez, s mellette egy püspökségi uradalmi tiszt állt, aki a Neumann által benyújtott számlákat ellenőrizte s a szükségesekről előre gondoskodott.

Neumann évi fizetése 250 forint volt; a főpallér egy hétre öt forintot kapott; az alpallér egy napra 36 krajcárt; a kőművesek 30-at; a napszámosok 15-öt. Később, mikor már ácsok is dolgoztak, az ácsmester egy napra 45 krajcárt; az ácslegények 30-at.*Ugyanott.

A palota tizenöt esztendeig épült, de a rája fordított költségek összegét csak az első hat esztendőről ismerjük. Ez összeg 40.652 írt.*1762-ben 5891 frt 20 kr. – 1763-ban 8000 frt. – 1764-ben 5938 frt 6 3/4 kr. – 1765-ben 4122 frt 33 3/4 kr. – 1766-ra nincs feljegyezve semmi kiadás, pedig kétségtelen, hogy a palotán ez évben is dolgoztak. – 1767-ben 8700 frt. – 1768-ban 8000 frt. Országos levéltár: Cancell. 5607. anni 1770.

Patachich püspök éppen úgy mint Okolicsányin kezdve valamennyi elődje, feltételesen kapta kezéhez a püspökségi birtokokat. Tudniillik, hogy a jövedelmekből tizenkétezer forintot saját személyére fordíthat; de a többi egyházmegyéje szükségeire lelkiismeretesen ráfordítani s a kiadásokról félévenként a magyar kancelláriának számadást küldeni tartozik.*„ea tamen conditione, ut ipse (Patachich) praeattacta cuncta bona et iura temporalia omni meliori modo dirigat et administret et ex reditibus inde de tempore in tempus provenientibus 17 mil. flor pro mensa sua episcopali retineat, residuos vero reditus omnes iuxta praemissam benignam resolutionem (de anno 1744 sub dato 13-a Januarii) nostram in necessitates dioecesis et parochorum suorum tam Latini. quam et Graeci uniti ritus conscientiose erogare et super factis solitis erogationibus… singuli semestri rationes medio metropolitani sui ad manus cancellariae nostrae regiae Hungarico-aulicae transmittere debeat”. A királynőnek 1579 augusztus 29-én kelt iktatóparancsa a kir. kincstárhoz. Orsz. levéltár: Cancell. 33. annn. 1759. Patachich püspöksége első félévében eleget tett e rendelet záradékának,*Fölötte érdekes számadása az 1760. év első felében befolyt püspökségi jövedelmekről és kiadásokról. Ugyanott, 102. an. 1759. {337.} de azután évről-évre adós maradt a számadással. Teljes hét évet sikerült is így kihúznia. De 1768-ban már annyira sürgették a számadásokért, hogy a zaklatások elől a királynőhöz folyamodott, kérve felmentését a számadás alól.

Báró Patachich a királynő kegyelmében magasan állott. Már püspökké neveztetésének körülményei, mint láttuk, éreztették ezt. Mikor a dömölki bencés apát eszméje, hogy egy magyar Szent István-rend alapíttassék,*Kolinovics, G.: Nova Ungariae periodus. 82. l. – huszonhárom évi vajúdás után 1764-ben megtestesül s a rend első ünnepén, a pozsonyi főegyházban, Patachich szentbeszédet tart,*A beszéd címe: „Divus Stephanus Primus Hungariae Rex, coronatus Apostolus, Principum Christianorum Corona” etc. Pozsony 4 r. 3 ív. a királynő ama kitüntetésben részesíti, hogy a rend tagjai közé emeli őt. Amikor pedig Patachich nagyszabású építkezéseiről értesül: megelégedése jeléül négy darab értékes olajfestményt küld az új palota díszítésére.*A festmények ma is megvannak a püspöki palotában; a zsidók vándorlásának a pusztában négy főeseményét tüntetik elő: Pharao a Verestengerben; Forrásfakasztás; Mannahullás; Aranyborjúimádás.

Mindemellett a királynő Patachich említett kérvényére nem adhatott jóváhagyást. „Bár – úgymond 1768 október 17-én kelt leiratában – Hűséged személyét kiváltképpen becsüljük”, többet mégsem tehet érette, minthogy félév helyett évenként terjessze be számadásait, de mindig négy hét alatt, azaz február l-ig múlhatatlanul; félévenként csak az építkezésekről küldjön jelentést.*Országos levéltár: Cancell. 92. an. 1768.

Így készültek azután számadások az 1760–1768. évek bevételeiről s kiadásairól, de még akkor sem Patachich akaratával, hanem kiküldött királyi biztos közbejöttével.*„Elaboratum occasione commisionis regiae Magno-Varadini 27. Julii 1769. Joannes Josephus a Koller m. p qua comissarius regius. – Stephanus Patrubány m. p. – Emericus Leszkovszky m. p. imp. et caes. reg. camerae aulicae officinae ratiotinariae officiales”. Ugyanott. 5607. anni 1770.

A következő évekről eddigelé nem kerültek elő számadások s Patachich említett idegenkedéséből ítélve, valószínű, hogy nem is készültek. Minthogy pedig ez évekből a kiadások házi naplója sem teljes: a palota építésének költségeit egész összegükben kimutatni nem lehet. De még akkor sem lehetne, ha a naplók teljesek volnának. Az építkezésnél ugyanis felhasználták {338.} a püspökség jobbágyainak munkaerejét s az uradalomban található épületanyagokat, nevezetesen az erdőket. Magán a palota fedélzetén egy egész tölgyerdő fája van. A jobbágyokat falvakként rendelték ki még a távolabbi vidékekről is az építkezéshez.

Általában itt is, mint minden házi kezelésnél, pénzt csak azért adnak ki, ami máskép megszerezhető nem volt. De az árak, valamint a bérek is, ma már hihetetlenül alacsonyak volnának. Hol az a mérnök-építő, aki most 250 forinttal megelégednék; vagy az a kőműveslegény, aki 30 krajcár napibérért dolgoznék?

Emellett a vasat a püspökségi vashámorok, az üveget a püspökségi üveggyárak szolgáltatták; amiből legtöbb kellett: a mész, a tégla, – például 1768-ban 771 ezer tégla s 309 szekér meszet építettek be,*1765-ben 943 ezer téglát, 185 szekér meszet; 1766-ban 827 ezer téglát, 188 szekér meszet. Úgy ezen, mint a többi, említett adatokra lásd: Váradi püspökség uradalmi levéltára. Residentia. – azt az uradalom fájával égették; s uradalmi, szegődött lakatossal, asztalossal stb. dolgoztattak.

Ezért aránylag oly kevés az évi készpénzkiadások összege, mely a beszámolt első hat év alatt egyre-másra: 6775 frt. Ezt pedig kulcs gyanánt véve azon évekre is, melyekről számadások nincsenek: a palota építésének költségei készpénzben nem sokkal haladják túl a százezer forintot.*h) 1768-ig 40.652 frt. volt a püspöki palotára a készpénzkiadás, 1770-ben Hillebrandt még 54.000 forintot igényelt. Mária Terézia sokalta és a palota-luxussal szemben helyesen foglalta össze véleményét: primo seminarium, dein ecclesia ac demum residentia episcopalis construantur! Azonban az építkezés csak bővült, tehát Bunyitay 100.000 forintos készpénzkiadás-becslése inkább a kiadások alsó határát fejezi ki. Ha figyelembe vesszük, hogy ezen korban egy rénes forintért átlag két mérő búzát vagy egynegyed akó legjobb hegyaljai óbort vagy egy félfont hollandi kávét vagy 24 citromot lehetett vásárolni, akkor fogalmat alkothatunk a hatalmas költségekről. Csakhogy ez összeg a mai pénzérték szerint ötször annyival ér fel.

* * *

A palota építése 1776 tavaszán annyira előhaladt, hogy ácsok, kőfaragók munkájokat már bevégezték, a kőmívesmunka is már csak az épület balszárnyának belsejére szorítkozott. A többi részeken már festők, díszítők dolgoztak.

Amit Patachich püspök évek előtt csak papiroson, csak rajzban látott, azt most teljes valóságában szemlélhette maga előtt és gyönyörködhetett benne.

A palota mintegy húsz holdnyi terület közepe táján emelkedik. E területnek nagy része most már kertté van alakítva, de Patachich idejében még csak az a két kert volt, melyet gróf Forgách Pál püspök, mint láttuk, tervezett. Egyik a palotával szemben, ettől, a székesegyházhoz s a káptalani lakásokhoz vezető út által elválasztva; a másik a palota jobb szárnyának {339.} ablakai előtt. Ez a múlt század francia ízlésében alakított park egyenes gesztenyefasorokkal, hárs- és szilfa-csoportokkal, melyeknek azóta óriásokká nőtt néhány példánya ma is emeli százados koronáját. A másik gyümölcsös, veteményes kert, melyben már Patachich idejében állottak az ő gondoskodásának kiváló tárgyai, az üvegházak.*Az udvari számadások gyakran említik az üvegházakon tett munkákat. Püspöki uradalmi levéltár. Residentia.

A múlt században még minden főúri kertnek elengedhetetlen kelléke volt a narancs- és citromfa, melyből helyenként egész erdőt tartottak. És nem csupán dísznövény gyanánt tartották. Hazánk éghajlata akkor melegebb lehetett; a múlt században még a hegyek között, Belényes vidékén is mindenütt voltak a plébánosok kertjeiben olajfák, melyeknek bogyói megértek s az akkor még szigorú böjtnél fölötte hasznos szolgálatot tettek.*Mult századi Canonica Visitatio-k. Váradi püspöki levéltár. A narancs- és citromfák is jobban megérlelhették gyümölcseiket, s minthogy különben is Olaszország akkor tőlünk nagyon távol volt, e gyümölcsök annál becsesebbek valának.*i) Előbbi jegyzetben is említve. Egy darab citrom 5 dénár, egy font mazsola 50 dénár volt.

Oly előkelő úr, mint Patachich, szintén nem hagyhatta palotája környezetét az annyira divatos és hasznos narancsos nélkül. Az 1764-i pozsonyi országgyűlés alatt sikerült is olyant szereznie, mintegy kétszáz darabból állót, mégpedig – mint uradalmi felügyelőjének nagy megelégedéssel írta. – bámulatos olcsón, noha a fák igen szépek s egy-két év múlva „felette hasznosak is” lesznek.*„Mitto orangeriam omnino pulchram, et post unum, alterumve annum summe etiam proficuam etc. Pozsonyból 1764 szept. 7. Heher János Ernő felügyelőhöz. Püspöki uradalmi levéltár: Residentia.

Mindkét kert főbejáratánál ma is látható egy-egy hatalmas, kovácsoltvaskapu, tetején Patachich püspök címerével. Mindkettőn a lakatosmunka oly szép, hogy a művészet színvonaláig emelkedik s a több, mint egy százados használat után is oly ép, mintha csak tegnap állították volna oda.

A harmadik kert, melyben Patachich 1767-ben új épületet emeltetett, vadaskert volt;*Püspökségi uradalmi levéltár: Residentia. de az nem Váradon, hanem a szomszéd Szőlős Várad felőli oldalán terült el.

A palota homlokzata napkeletre néz, Várad szőlőhegyei felé. Főbejárata is napkelet felől van. Az érkező először egy {340.} tágas, még kerítetlen előtért talál, melyen jobbról a székesegyház magaslik ki; balról gróf Forgách Pál szökőkútja gyöngyözteti vizét.*A vasút építésekor vízvezető csöveit elrontották. szemközt pedig az első tér szélességében a palota emelkedik.

Ez francia fedelű, kétemeletes kastély, magasratörő középépülettel, s ennek két oldalán, valamint a palota előrészének két sarkán egy-egy pavillonnal. Külsejének változatos árnyékrajza már sejteti a belső elrendezés gazdagságát.

Az előrész hossza 102˙30 m., szélessége 20˙75, magassága 16˙40 m.

Az előrész két sarkához az udvar felől egy-egy szárnyépület csatlakozik: egynek-egynek hossza 42˙90 m., szélessége 16˙50 m. A szárnyak szintén egy-egy pavilonban végződnek.

A középépület kupolás fedele, valamint a pavillonok kettős fedélzete mindenütt kiválik.

A palota előrésze 72 ablakkal tekint az érkező felé. Az ablakok összes száma: 302. A földalatti helyiségek ablakaival együtt megközelítették az év napjainak számát.*Utóbb több ablakot kisebbre vettek vagy éppen befalaztak.

A külső falakat, kivált a középépületen, széles kőpárkányzatok, sátoralakú ablakszemöldökök, kacskaringók, pillérek stb. élénkítik. A középépület ormózatának háromszögében báró Patachich címere áll. Négy mezőre osztott paizs, a mezők kettejében egy-egy sasszárny, a másik kettőben egy-egy dőlt horgony nyelén a szerencse istennője áll maga előtt s feje felett fátylat tartva. A paizson sisak, efölött bárói korona, és ismét efölött főpapi kalap, két oldalt pedig egyéb főpapi jelvények.*A Patachichok grófi ágának címerében már csak a szívpaizson fordul elő a fentebbi címer istennője.

A középépület alján nyílik a hármas kapu: a két szélső kisebb, a gyalogjárók-, a középső nagy, a kocsik számára. Ennek félköríves záródású kőbélletébe vésve ez a felirat olvasható:

ADAMUS. L. B. PATACHICH. DE. ZAJEZDA.
EPISCOPUS. VARADINENSIS.

A kapualj hatalmas, 11˙10 m széles csarnok, melynek merész, mert csaknem laposboltíveit, középen két iker faloszlop tartja. Ez oszlopokon innen, jobbra nyílik a bejárás a főlépcsőházba; {341.} túl rajtok jobbra és balra a földszint folyosóira. A folyosók 4 m szélesek.

Az emeletekre öt lépcsőzet vezet: egy fő-, egy mellék- és három csigalépcső; az utóbbiak ketteje a földalatti helyiségekbe is levisz.

A főlépcsőház, azon kor divatja szerint, tágas, világos, kényelmes, emellett még pompázó is. Felérve az emeletre, szárnyas tölgyfaajtókat látunk jobbra és balra. Ez utóbbin egy tágas, háromablakos előcsarnokba jutunk, melynek ismét balkéz felőli oldalán az egyetlen szárnyas ajtó a palota dísztermébe vezet.

Ez a második emelet tetejéig érő, 12˙20 m. magas, 19˙30 m. hosszú és 11˙75 m. széles terem, középépülete a palotának, mely fölött a fedélzet kupolája emelkedik. Keleti oldalát a palotának öt, legnagyobb ablaka töri át; nyugati oldalán három kerek ablak a második emeletre szolgál s onnan, mintegy ugyanannyi páholyból, láthatóvá teszi az egész termet.*E második emeleti ablakok most már befalazva vannak. Az oldalfalakat hármas és kettős, rómaias fejezetű pillérek díszítik; a mennyezet tükrös domború díszítései is már készek; de úgy itt, mint az oldalfalakon még szürke színtelenség uralkodik. A festő, kinek ecsetje a falakat talán éppen a váradi püspökség történetének alakjaival benépesíti, még nem ért idáig.

A főteremből jobbra és balra egy-egy szárnyas, tölgyfaajtó nyílik a palota előrészének jobb- és baloldali osztályába. Mindenik osztály öt, egymásba nyíló teremből áll. Patachich a székesegyház felől való osztályt szemelte ki a váradi püspökök lakául. Ez oldalra helyezte a főlépcsőzetet; itt még a folyosók is gazdagon vannak díszítve; itt vannak a tágas, előszobás fogadó termek; itt van a park s az egyik csigalépcső, mely a belső termekből oda vezet, és ami fő, itt van, de már a jobbszárnyon, a kápolna is.

Ez is, mint a főterem, két emeletnyi magas, de annál 2˙35 méterrel alacsonyabb. Hossza 11˙50, szélessége 8˙82 m. Világosságát alant két nagy s fenn két kisebb ablakból nyeri; másik két ablaka, mint a főteremnél, a második emelet folyosójára szolgál.* Oltára biharmegyei, vaskohi színes márvány; olajfestésű oltárképe az egyházi fegyelem nagy újjáteremtőjét, Borromei Szent Károlyt mutatja abban a jelenetben, mikor döghalál {342.} idején önmagát ajánlja fel Istennek áldozatul a népért. A kép hátterében a halottak és haldoklók szomorú csoportja látszik.

E szentnek kiválasztásában Patachichot ifjúkori emlék s rokoni kegyelet vezette. Nagybátyja, gróf Patachich Gábor érsek, midőn 1733-ban a kalocsai papnöveldét megalapította: annak kápolnáját s ezzel az intézetet szintén Borromei Szent Károly védelme alá helyezte.*Katona: Hist. ecclesiae Colocensis. II. 183–4. 11.

A váradi kápolna falait Schöpf János Ádám freskóképei díszítik.

Fenn, a mennyezeten, az oltárképpel összhangban, a halál öldöklő angyala látszik, amint Isten parancsszavára, kezében lángpallossal száll alá a földre, mialatt az angyalok, irgalomért esdve, emelik összekulcsolt kezeiket a láthatatlan isteni felség felé.

A mennyezet négy szélén ugyanannyi tükörben az újszövetségből vannak jelenetek: Az eltévedt bárány; A kenyérszaporítás; A tengerbe sülyedő Péter; A jó pásztor.

Az oltár közelében s a két oldalfalon távlatos ívboltok és oszlopok között elől a papi hivatal allegóriái, tovább a két-két evangélista, végül Izaiás és Ezechiel nagy próféták alakjai láthatók. Az oltárral szemközt ismét allegóriái kompozíciók vannak: A buzgóság (Zelus); A kegyesség (Pietas). Mindkettő alatt egy-egy fínomrajzú női alak; amaz égő gyertyát tart; emez egy árva gyermeket ölel magához. Ezek felett végre két angyal báró Patachich főpapi jelvényekkel körülvett címerét tartja. A fekete sasszárnyak sárga, a horgonyos istennők kék mezőben állanak.

A festmények egészen egyháziasak s úgy kompozíció, mint rajz dolgában művészi kézre vallanak;*j) Bíró József megállapítása szerint (64–65. 1.) ez is Schöpf Jánostól van. annál nagyobb kár, hogy a festő utolsó ecsetvonása elmaradt róluk.

A kápolnán túl e szárnyon még két szoba, egy másik csigalépcső, s legvégül egy négy teremből álló lakosztály van.

A főterem másik oldalán levő osztályban, az előrészen, szintén öt terem nyílik egymásba. Ezek elseje, mindjárt a főterem mellett, a középépület egyik pavillonját egészen elfoglalja. Nagyságra nézve a palota második terme. Alatta a földszinten hasonló nagyságú terem van, nagy, kőbélletű ajtóval, amilyen {343.} nincs több az egész épületben. Az ajtó szemöldökén megvan a feliratnak szánt kőlap is, de, sajnos, üresen. Patachich e termet, a főbejárat mellett mindjárt a legelsőt, valamely közművelődési tényező: a könyvtár vagy éppen a színpad számára szemelhette ki.*E teremből azóta három szobát alakítottak.

E termen innét kanyarog fel az emeletekre és száll alá a földalatti helyiségekbe a harmadik csigalépcső; túl rajta pedig a folyosó végén előtűnik a palota második lépcsőzete. A főlépcsőzet csak az első emeletre, tulajdonképpen csak a főterembe s a palota urának lakosztályába vezet; a második lépcső a harmadik emeletre is. Ez oldaltermeinek ablakaiból pompás kilátás nyílik az egész városra s a városon túl egyrészt a bihari hegyekre, másrészt az alföldi síkságra.

Az egész palotában a földszinti helyiségekkel együtt 90 kisebb-nagyobb terem és szoba van: a földszinten 32; az első emeleten 28; a második emeleten 30.

* * *

Gróf Esterházy Károly egri püspök 1773. év augusztus havában meglátogatta Várad püspökét. Báró Patachich az előkelő vendéget Várad közelében, Püspökiben fogadta, hol, mint láttuk, szerény falusi lakása s legújabban lovaglóiskolája is volt.

Patachich e helyen gyakran és szívesen időzött, kivált a nyári és őszi hónapokban. A püspökii kápolnában, inkább, mint templomban, szentelte fel papokká Fogarasi Andrást, Molnár Pétert 1767-ben; hasonlóképpen Jancsó Antalt 1773 augusztus 20-án.*A püspöki r. k. egyház anyakönyve. De itt volt már ez évnek tavasza óta. Március 5-én ugyanis Váradon a gróf Csáky Miklós építette püspöki lak egészen leégett s Patachichnak nem volt mit tennie egyebet, mint Püspökibe vonulnia, hol elődei is annyiszor találtak menedéket.

Gróf Esterházy Károlyt a tisztelet és illem érzetén kívül egyéb okok is indították Váradra. Fontos egyházi, tanügyi s politikai átalakulások küszöbén állottak akkor. Napirenden volt a jezsuita-rend eltöröltetésének s a görög egyesült püspökségek szervezésének kérdése is. Kivált ez utóbbi úgy az egri, mint a váradi püspökséget a legközelebbről érdekelte. Az unió, melyet közel egy század óta annyi gonddal, áldozattal ápoltak, immár {344.} kinőtt szárnyaik alól s önállóságot követelt, sőt osztályt is a magyar szent királyok örökéből.

Ezek mellett Esterházyt egy kis kíváncsiság is hozta Váradra. Patachich építkezése, szándéka, melyet a hír még jobban kiszínezett, nem volt előtte titok. És gróf Esterházy ugyanakkor*k) Esterházy Károly az egri líceum építését 1765 tavaszán kezdette meg, s mikor Váradra ment, akkor már a hátsó fele fel volt építve. (Szmrecsányi Miklós: Esterházy és a művészet. Eger. 1925. 18, 30.) egy, szintén századokra számított épületbe fogott, mely úgy stíl, mint arányai tekintetében hasonlított Patachich alkotásához s csak annyiban különbözött attól, hogy Esterházy a maga épületét egészen és egyedül a tudomány és művészet csarnokának szánta.

Augusztus 8-án reggel a püspökii kis egyház rendkívüli eseménynek volt tanuja: gróf Esterházy Károly és báró Patachich Ádám püspökök miséztek benne.*A püspökii r. k. egyház anyakönyve. Mise után átjöttek Váradra.

Itt megnézték az épülő monostort: a székesegyházat, a püspöki palotát, a kanonoki lakásokat.

Gróf Esterházy a püspöki palotában méltó társát látta egri lyceumának.

Egy gondolat, egy eszmény, egy áldozatkészség vezette mind a két főpapot.

Csak szerencséjük nem volt ugyanegy. Gróf Esterházy Károly befejezhette épületét s átadhatta rendeltetésének.*Eddig tart Bunyitay Vince műve. A legszükségesebb adatokat, a jeles szerző által tervezett kereten belül, a következőkben csak vázolhatom.

Patachichnak azonban az volt a rendeltetése, hogy saját építkezéseinek folytatását utódjára bízza és egy magasabb főpapi székbe kerülve, elődjének építéseit befejezze. De előbb Váradon látnia kellett az egyházmegye buzgó támaszainak, a jezsuitáknak szétbomlasztását, azután pedig a sok gonddal felevelt, de nagykorúvá lett görögszertartású híveknek joghatósága alól távozását.

* * *

A XVIII. században Európa katolikus államaiban az uralkodói abszolutizmus és a nemesi társadalom nevelői elsősorban a jezsuita rend tagjai voltak. Mihelyt eme nevelő munkájukat befejezték, ellentétbe kerültek az abszolút királyságokkal, melyeknek a királyi hatalmat irányító, mindenhatóskodó államminiszterei a jezsuita befolyás állandósulását gyámkodásnak tekintették. A rend megszűntetését célzó törekvéseikben támogatta őket {345.} a felvilágosodás korszelleme és irodalma. Portugáliában Pombal marquis a lisszaboni földrengéssel járó társadalmi megrázkódtatást 1757 ben a jezsuitaellenes lavina megindítására használta fel. Franciaországban a Voltairet kedvelő Choiseul herceg 1762-ben, Spanyolországban Choiseul régi barátja, Aranda gróf 1767-ben végrehajtják a jezsuiták száműzetését és minden vagyonuk elkobzását. Példájukat követi Nápoly és Parma is. Bécsben III. Károlynak két jezsuita gyóntatója (Tönnemann és Urient) sem tudta megakadályozni 1735-ben a jezsuita iskolák tanrendszerének modernizáltatását. Mária Terézia a rokon Bourbon udvaroknál közvetít a jezsuiták érdekében, de itthon a jezsuitaellenes Traufsohn bécsi érsekre bízza az egyetemi ügyeket, aki Van Swieten kezdeményezését folytatva, onnan a jezsuitákat kiszorítja. Kultúrpolitikai tanácsosai: Van Swieten, Haugwitz, Kaunitz, Pergen és nem utolsó sorban Ürményi már olyan szellemet képviseltek, amelynek érvényesüléséhez csak Róma döntő elhatározása hiányzott. Ez sem váratott magára sokáig.

Rómában már XIV. Benedek (1740–1758) idejében jelentékeny engedékenység mutatkozott a Bourbon udvarok iránt, ezért a jezsuita rend eltörlésével már a század közepén számoltak. Közel negyedszázados belső vívódás után ennek is elérkezett az ideje. Az egyháznak az államokkal való békéjét nagyon értékelő XIV. Kelemen pápa 1773 július 21-én kiadott „Dominus ac Redemptor noster” kezdetű bullájával a jezsuita rendet megszüntette.

Augusztus 8-án a püppökii szerény lakban a vendéglátó Patachich már erről tanácskozhatott kiváló főpaptársával, gróf Esterházy Károllyal, mert Bécsben már július 26-án ismerték a bullát és így két hét alatt Váradra is eljuthatott annak tartalma. Nagyjelentőségű eseményeknek lettek tanúi, mert ahogy Mária Terézia kihirdette a bullát, a rend négy és fél millió forintot érő vagyonát („massa Jesuitica”) tanügyi célokra fordította és a későbbi, 1777-i Ratio Educationis kiadásával új kultúrpolitika bevezetéséhez használta fel. A közoktatásügy szervezése részben az államhatalom szabadalma lett.

A váradi jezsuiták (7) otthagyták 294 növendéküket, a királyi kincstár már 1773 december 13-án átvette a váradi egyházmegyében talált, évi 6422 forintot jövedelmező birtokaikat és 133.000 forintnyi alapítványi tőkéjüket. Rendházuk harmincnégyéves {346.} történetírója, Baróti Szabó Dávid a feloszlatásról már egy sort sem írt. Váradon letette a tollat, hogy még negyvenhatévi bolyongása közben az Aeneis és az Elveszett paradicsom magyarra fordításán kívül lelkét marcangoltassa a Váradon is ledőlt diófával.

„Mely, magasságnak szegezett fejeddel,
Mint király, állasz vala társaid közt;
Téged látlak, gyönyörű diófa,
Földre terítve?”
„Elszakadt testes derekad tövétől:
Csak kicsiny kéreg maradott kötésül…”

A jezsuita rend negyvenegyéves szüneteltetése alatt több ilyen „kicsiny kéreg maradt” meg „kötésül”. Kalocsán a jezsuitából kanonokká lett Katona István, Váradon nyolc évvel idősebb rendtársa, a szintén kanonokká lett Pray György akik a kritikai magyar történetírás terén alapot adtak utódaik számára.

* * *

A váradi jezsuiták távozása után a püspökség híveinek legalább háromnegyed részét szárnyra kellett hogy eressze. Patachichnak éppen a jezsuiták segítségével átmenetileg sikerült az oláhok elszakadási törekvéseit visszafordítani. A jezsuita missziók kiküldésével, bazilita monostor alapításával megtöri a hullámot. Évenként 8–10.000 forintot az uniált papságra, 2000 forintot az oláh iskolákra költ és vállalja az uniált plébániák kegyúri terheit. 1765-ben újból kilencvennégy uniált plébániája van, s Patachich görög szertartású vikáriusaként egy görög szertartású felszentelt püspök működik: Drágossy Moyzes. Ő kéri Mária Terézia királynőtől 1776 őszén a következőket:

1. Szakítson ki a váradi latin szertartású püspökség uradalmából annyit, hogy annak évi jövedelme a görög szertartású püspök asztalára 6000 forintot, a székesegyház karbantartására 300, négy szentszéki ülnök és egy scolasticus számára 2800, a papnevelde számára 1200 forintot, összesen 10.300 forintot biztosíthasson.

2. Ha ez nem volna lehetséges, adassék Várad alatt legalább egy falu.

3. Mint a munkácsi görög katolikus püspökségnek, úgy a váradinak is ajándékozzon a királynő új ornátust.

4. Minthogy lakásul a latin püspök régi lakását nyerte, a volt oláh vikárius lakása, mely nyolc szobából áll, adassék az újvárosi görögszertartású plébánosnak.

{347.} 5. A görög papnövendékek tartásdíjának összege ne a papnevelde főnökének, hanem neki (Drágossynak) adassék ki.

Patachich az oláh egyesültek terveiről és a királynőhöz intézett kéréseikről jól volt értesülve, mert régi összeköttetései folytán a m. kir. kancelláriában jó ismerősei és barátai voltak. Ezeknek támogatásával tehette meg azt is, hogy az építkezések címén gyakran kapott püspöki jövedelmei elszámolására haladékot. A váradi görög szertartású püspökség felállításának kérdésében pedig Esterházy Károly gróffal folytatott megbeszélései alkalmával bőségesen igénybevehette annak gazdag tapasztalatait. Esterházy ugyanis már 1766-ban, a munkácsi görög katolikus püspökség felállításának ellenzése miatt a királynő nagymértékű neheztelését tapasztalta. Mária Teréziának véleménye szerint az oláh nép általános elkeseredése miatt a schismához való pártolásuk, vagy éppen schismaticus országba való kivándorlásuk nem akadályozható meg a latin szertartás elfogadtatásával, hanem egyedül görög szertartású püspökségeknek, először is a munkácsinak létesítésével. A munkácsi görög püspökség felállítása tárgyában a Szentszék a területileg illetékes egri püspököt, gróf Esterházy Károlyt kérte fel véleményezésre, aki azt veszélyesnek minősítette. Emiatt a királynő tervének tapintatos megvalósítása közel öt évi késedelmet szenvedett és nehézkes diplomáciai tárgyalásokat igényelt. Mária Terézia Esterházyt despotának, kemény, nehéz és uralomravágyó természetűnek bélyegezte és elégületlenségét tudomására is adta. A munkácsi görög szertartású püspökség 1771-ben Esterházy akarata ellenére is felállíttatott, amiből Patachich kellő tanulságot meríthetett. De arra talán mégsem gondolt, hogy az új püspökség a váradi püspökség birtokainak értékben közel felét, de területben is több, mint kétötödét kapja hozományul.

Már pedig a Drágossy kérésének reményen felüli foganatja lett. Kovács Melitus uniált vikáriusnak halálakor Mária Terézia megragadta az alkalmat a váradi görög szertartású oláh püspökség felállítására és „legfőbb kegyuraságából”, valamint „apostoli királyságából” folyó jogaira hivatkozással Drágossy Moyzest 1777 július 1-én első váradi görög szertartású püspöknek kinevezte. Ez alkalommal az új püspök és jogutódjai kivonattak a váradi latin szertartású püspök joghatósága alól, a prímás alá rendelteltek és hithűségük igazolása végett a hitvallásnak évenként írásban {348.} való megújítására köteleztettek. Ezzel Mária Terézia eleget tett a Szentszék ama óhajának, melyet 1770 nyarán Bradács Jánosnak munkácsi püspökké való kinevezésével szemben támasztott, de mint akkor a személyhez, úgy most a püspökség felállításának elhatározásához mereven ragaszkodott és a pápa aggályait igyekezett eloszlatni. A kúria tartósan vonakodott és csak a püspök javadalmazása körül felmerült vitás kérdés megoldása után erősítette meg a kinevezést és alapítást. A királynő Drágossy kérésére még a megerősítő bullák taxáját is a királyi kincstárral fizettette meg és az új püspökség a váradi latin szertartású r.-k. püspökség javaiból megkapta a 139.657 katasztrális hold terjedelmű belényesi uradalmat.

Patachich Ádám báró az egyházmegye hívei háromnegyed része elválásának fájdalmas látványa alól még idejében felmentést nyert a királynőtől.

Gróf Batthyány József kalocsai érsek 1776 január 1-én az üresedésben volt prímási székre nyert kinevezést és így a kalocsai érseki szék megüresedett. Mint ahogy a váradi oláhok miatt De Ville tábornok jelentése alapján Bartenstein János Forgáchot Vácra helyeztette át a királynővel, úgy most hasonló okokból Ürményi József tanácsára Mária Terézia báró Patachich Ádámot Váradról eltávolítja, 1776 április 8-án kalocsai érsekké nevezi ki. Váradról magával vitte nagy gonddal összeválogatott 7825 kötetes könyvtárát ideiglenes budai lakására és Kalocsán a mai érseki palota homlokzatát és keleti szárnyát elfoglaló termekbe és abban helyezte el és rendeztette a volt jezsuita, történész-kanonokkal, Katona Istvánnal a 17.000 kötetre szaporodott könyvtárat. Ezen kincsnek elvesztésén kívül Patachich távozásával más veszteség is érte a váradi latin szertartású püspökséget, mert püspöki széke négy évig betöltetlen maradt.*l) Patachich Ádám váradi püspökségének utolsó három évéhez a következőket használtam: Cséplő Péter: A nagyváradi r. k. főgimnázium története. Nagyvárad. 1884. – Országos Lvt Kancell. Lvt 1776. 5444; 1777. 570 és 2233. – A. Gánóczy: Episcopi Varadinenses. Viennae. 1776. II. – Fraknói Vilmos: A m. kir. kegyúri jog. Bpest. 1895. Oklevéltár. 1899. – Nilles: Symbolae ad illustrandam historiam ecclesiae orientalis. Innsbruck, 1885. – Bunyitay Vince: Bihar vármegye oláhjai s a vallásúnió. Budapest. 1892. – Hodinka: A munkácsi gör. kat. püspökség története. Budapest. 1909 – St. Katona: Historia metropolitanae ecclesiae Colocensis. Coloczae. 1800. II. – Winkler Pál: A kalocsai érseki kastély és főszékesegyházi könyvtár története. Kalocsa. 1932. – Szekfü Gyula: Magyar történet. VI. (1931.)

* * *

III. AZ ÚJ SZÉKESEGYHÁZ ÉPÍTÉSÉNEK BEFEJEZÉSE
(1776–1780)

Báró Patachich Ádám eltávozásával*A püspöki széküresedés négy évét teljesen betölti a székesegyház építésének befejezése. Ezen időszakot ismerteti Bunyita Vince: A nagyváradi latin szertartású székesegyház. (Nagyvárad. 1880.) és Biró József: Nagyvárad barokk és neoklasszikus művészeti emlékei. (Budapest. 1932.) munkája, ezenkívül Bunyitay történeti schematismusának a káptalanban bekövetkezett változásokra vonatkozó adatai. Kiválóan értékes adatokat nyujt Biró idézett munkája, mely éppen a székesegyház építésével kapcsolatos és eddig sok vitát termelt kérdésekre elfogadható felelet ad. – Úgy az előző fejezet kiegészítésében, mint ezen utolsó fejezet megszövegezésében igyekeztem Bunyitaynak a magamétól teljesen eltérő stílusát utánozni és részletekre kiterjedő, kissé érzelmes előadási módját megközelíteni. a váradi káptalan árván maradt, mert Mária Terézia a püspöki széket nem kívánta betöltetni, míg az új székesegyház megépítése befejezést nem nyer. Gróf Kornis Ferenc nagyprépost mellett Fáy Ferenc apátkanonok mint vikárius. Alapy János dulcini c. püspök, kisprépost, olvasókanonok, Szenczy István éneklőkanonok, dr. Jedlicska Antal teológuskanonok, Bimbó Sándor, Gánóczy Antal, dr. gróf Forgách Pál kanonok és a káptalan lelke, Salamon József kanonok hónapról-hónapra várták az új főpásztort – hiába. A bizonytalanság állandósult. Ki lesz a megyéspüspök? Minő munkatervet hoz magával? Mi lesz a székesegyházzal? Fel kell-e építeni a még hiányzó hét kanonoki házat a meglevő háromhoz?

Ezen kérdésekre a káptalan egyik tagja a széküresedés alatt már nem kaphatott feleletet. Alapy János c. püspök 1778 február 16 án meghalt. Utolsó évében még volt alkalma megismerkedni a királynő által (Rier Ferenc helyébe) 1777 jan. 31-én kanonokká kinevezett dr. Kende Lászlóval. Alapy halála után a káptalan új tagja 1778 április 22-től dr. Bérezik János, az olvasókanonokságra pedig még március 13-án a püspökség jeles történetírója, Gánóczy Antal kanonok lép elő. Szenczy István éneklőkanonokot az élet kérdései már alig izgatják; állandóan betegeskedik, alig éli túl a széküresedést. A többiek a bizonytalanságban tehetetlenül várják a változást. Gánóczy a levéltárban és könyvei között szaporítja céduláit, jegyzeteit. Csak Salamon Józseffel nehéz beszélni, annyira türelmetlen, {352.} izgatott. 1776 tavasza óta természetének megfelelő ingerültséggel szemléli a félbenmaradt székesegyházat.

Gróf Forgách Pál nagyszerű alkotása mivé lett? Tetőzete már átereszti a nedvességet. Kívül-belül vakolatlan. Hiányzik az orgonakarzat. Az oltárok, oltárlépcsők, toronyba és karzatra vezető lépcsők még nem készültek el. Nincs padlózata, kriptája, ajtaja, ablaka. A homlokzat befejezetlen. A fülkék befalazatlanok.

Míg Salamon József a kietlen székesegyház mellett bosszankodik, azalatt Bécsben, a Favoritában Mária Terézia királynő magához hivatja Hillebrandt udvari főépítészt és leküldi Váradra: nézze meg, miként lehetne mielőbb befejezni az építést? Hillebrandt egész nyáron, július–augusztusban, Salamon társaságában Váradon nézegeti, méregeti a székesegyházat, szeptember 3-ra befejezi a jegyzetelést és azután visszatérve, előterjesztést tesz a királynőnek: Az építés befejezéséhez még legalább 63.000 forintra van szükség. Mária Terézia elhatározása végleges. Fejezzék be a munkát és 1777 október 18-án kelt rendelete alapján az intercalaris püspöki jövedelmet használják fel fedezetül. A káptalan pedig, ha vágyva várja is új főpásztorát, akkor előbb segítsen a királynőnek az építkezés befejezésében.

A káptalan az építkezés folytatására Salamon Józsefet küldi ki, a feladatra legilletékesebb tagját keserű megpróbáltatások elé állítva. Hillebrandt ugyanis máshol volt építkezésekkel elfoglalva, nem is volt kedve a Ricca által eltorzított építkezési terve kivitelében közreműködni, ezért váradi helyettesére, Neumann Jánosra bízta a közvetlen irányítást. Neumann Forgách eredeti elgondolásaival nagyon gyakran helyezkedett szembe. A változtatások során a már kereteit óranyílásokat befalaztatta és az órát nem a tornyokban, hanem a középső oromzaton helyezte el. Salamon a káptalan meghatalmazása alapján ez ellen tiltakozott és a megkezdett munkálatokhoz való visszatérésre adott utasítást. Neumann megtagadta az engedelmességet, mert vele csak Hillebrandt rendelkezhetett. A sok veszekedés, vitatkozás eldöntése céljából Salamon a káptalan és a királyi kancellár útján emlékiratot terjesztett a királynő elé, aki azt kiadta Hillebrandtnak és Neumannak, Hillebrandt 1778 szeptember 2-án kelt és a királynőhöz juttatott jelentésében minden vádpontra megfelelt, megvédte a kupola {353.} szerkesztését, az eldugott oltárok közelebb hozását, az órának technikai okokból az oromzaton való elhelyezését (a bécsi Maria-Hilf-templom óraelhelyezésére hivatkozik) és helyettesének, Neumannak tekintélyét és vele szemben tanúsított hűségét, engedelmességét ismételten védelmébe vette. Neumann közel három hónappal később, november 26-án felterjesztett jelentésében védekezett Salamon vádjai ellen és a püspöki palotában általa épített 175 boltozás kifogástalan voltára is hivatkozott.

Mária Terézia udvari főépítészének védekezését elfogadta s a káptalan vádjait levette a napirendről. Ellenben 1779 május 3-án újabb, építkezést sürgető rendeletet adott ki, sőt augusztus 7-re, Ferenc császár halálának évfordulójára már az ünnepélyes felszentelés időpontját is kitűzte. Ugyanezen alkalomra Fischer Vincével, a bécsi akadémia festőtanárával Mária mennybemeneteléről, a két nagy mellékoltár számára a Szent Családról és „Szent László égi jelenés által megintetik a váradi székesegyház felépítésére” tárgykörről összesen 3200 forintba került képet festetett. A három oltár Hillebrand rajzai után szintén elkészült.

A kijelölt napra a székesegyház mégsem készülhetett el. A sok átépítés a hatalmas összegű pénzt hamarosan elapasztotta, újabb 29.435 forintot kellett kiutalni az intercalaris jövedelem terhére (1779 okt. 21.). Közvetlen ezt megelőzően Salamon kanonoktól 1779 szeptember 12-én keltezett felségfolyamodvány érkezett a királynőhöz.

A székesegyház építésének és belső díszítésének sorsát személyes ügyének, Forgáchtól örökölt hagyatéknak tekintő Salamon József ugyanis nemcsak Neumannal, hanem a kupola freskójának és a püspöki házikápolna festményeinek művészével, Schöpf Nepomuki Jánossal is megkülönbözött. Ezt a Pozzo-t követő, nagytehetségű, de hibáktól sem mentes festőt 1773-ban Patachich szerződtette a váradi építkezésekhez és vele először a székesegyház kupoláját festette meg. A mennyezetképen a mennyországot nem éppen szerencsés színkezeléssel festette meg Schöpf. De a püspöki palota házikápolnájában a mennyezetet egyetlen nagy falképpé egybefoglaló freskót nagyon sikerültén, Borromaei Szent Károlyt ábrázoló oltárképét pedig drámaias kifejezéssel színezte. Schöpf két év alatt annyira beférkőzött Patachich bizalmába, hogy a székesegyház főoltárképének megfestésére is megbízást kapott. A festő a mennyekbe szálló {354.} Boldogasszonyt feleségéről, az egyik cherubot pedig kiskorú leányáról festette meg.

Salamon ezen annyira felháborodott, hogy 1779 szeptember 12-én a királynőhöz felségfolyamodványt intézett, melyben hivatkozik arra, hogy a Váradon mindenki által ismert nőnek a képe nem kelthet áhítatot, hanem csak nevetséget, és felháborodásában a vászon minőségétől a festék olcsóságán keresztül az ecset szőrszáláig mindent kifogásol és végül Fischer Vince képét kéri elfogadni.

A kérvényre a királynő türelmetlenül vezeti rá, hogy az óra elhelyezése és a megjavítható oltárkép, meg hasonló részletkérdések őt nem érdeklik, mert Váradnak püspököt akar adni; kívánja a munka sürgős befejezését, hogy eme óhaját teljesíthesse. A királyi kancellária október 1-én kelt leiratában Salamont ennek megfelelően utasította, a királynő pedig október 21-én a még szükséges 29.435 forintot a püspökség jövedelméből utalványoztatta. A szegény, nyomorral küzdő Schöpf kieszközölte Hillebrandt segítségével és a kancellár támogatásával a királynő pártfogását. Hillebrandt bizonysága szerint Schöpf a királynő 1778 július 3-i rendelete alapján készítette el a főoltárképet, ezért méltó a kép kifüggesztésére és a 900 forint munkadíjra. A királynő rendeletére Salamon kénytelen volt az „infamis pictor”-nak kifizetni a 900 forintot, de a kép felakasztását ellenezte. Mária Terézia parancsára saját költségén Bécsbe megy és 1779 szeptember 12-én, német tolmács igénybevételével tartott kihallgatáson bemutatja a képet. Az uralkodónő véleménye: Schöpf festménye nem olyan rossz, mint ahogy Salamon gondolja, de nem is lehet feltételezni, hogy a Patachich által választott festő egy oltárképet nem tud jól megfesteni. De hogy Salamonnak is igaza legyen, a királynő salamoni bölcseséggel megengedi, hogy Schöpf főoltárképét mellőzve, Fischer Vincének Mária mennybemenetelét ábrázoló festményét függesszék ki a főoltár fölé. Salamon biztatást kap bécsi útiköltsége megtérítésére is, de a királynő közbejött halála után II. József az 1200 forint kiutalását nem engedélyezte.

A káptalan is hozzá akart járulni az új püspök kineveztetéséhez. Ezért ahogy Salamon Bécsből hazatért a jó hírrel, 1779 december 8-án gróf Korniss Ferenc nagyprépost a székesegyházat ünnepélyesen megáldotta és a nyilvános használatra átadta.

{355.} A királynő élete utolsó évében is figyelemmel kísérte a váradi székesegyház belső díszítését. Hiányzott még a nyolc oldalkápolna oltára és oltárképe, a Mária Terézia által Festl császári bécsi orgonakészítőnél megrendelt orgona; a szószék is ideiglenes volt. De Mária Teréziának már nem volt ideje ezeknek elkészülését megvárni. Rendeletére a volt váradi nagyprépost, hat éve erdélyi püspök, gróf Kollonitz László megjelent Váradon és 1780 június 25-én, derűs, meleg nyári napon fényes egyházi, katonai és rendi pompa mellett, ágyúdörgés, harangzúgás, zeneszó és a hívek tömegének áhítatos imái kíséretében a huszonnyolc évig épült székesegyházat felszentelte. „Ezzel a váradi püspökség újraalapításának nagy munkája be volt fejezve” (Bunyitay).

A királynő ugyanezen napon a székesegyházat felszentelő püspököt váradi megyéspüspökké nevezi ki, akivel megkezdődik „a fejlesztés nem kevésbbé nehéz, de annál áldásosabb korszaka.” Mária Terézia utolsó gondoskodásának eredményeként VII. Pius pápa augusztus 8-án megerősíti a királyi oklevelet, mely et székesegyház fenntartására a püspökség jövedelméből évi 2000 forintot, a káptalanéból 800 forintot rendel.

A váradi latin szertartású püspökség székesegyháza immár százötvenöt éve szilárdan áll, de azért szomorúan visszhangzik benne az ősi zsoltár:

„Facti sumus opprobrium vicinis nostris: subsannatio et illusio his,
– qui in circuitu nostro sunt…”

De aki a jelen munkából megbizonyosodik arról, hogy a váradi püspökség a teljes pusztulás állapotából hosszas árvaság és megpróbáltatás után fel tudott emelkedni 1692 június 7-ikének és 1780 június 25-ének Te Deumos napjaiig, az megerősödve, hittel várja a másik zsoltárnak felcsendülését és a váradi székesegyházban visszhangzását:

„Alleluja!
Cantate Domino canticum novum:
laus eius in ecclesia sanctorum:
Quia beneplacitum est Domino in populo suo:
et exaltabit mansuetos in salutem…”

* * *