Tizenhetedik fejezet

A bányavárosok vidéke – A feldunai hadtest helyzete a bányavárosokba vonulás előtt – Az ellenséges hadtestek helyzete – Visszavonulási tervünk – Ennek kivitele – A feldunai hadtest állása a bányavárosokban

 

A bányavárosok körzetén ezúttal, tekintet nélkül a politikai felosztásra, a Garam folyó völgyének és vidékének azt a részét értem, amely Selmecbánya, Körmöcbánya, Zólyom és Besztercebánya városokat foglalja magában.

A Garam folyása Besztercebányától Szentkeresztig csaknem derékszöget képez, Besztercebánya közelében ugyanis addigi nyugati irányából hirtelen délnek fordul, azután Zólyomnál megint szintoly hirtelen nyugatnak, és csak Szentkeresztnél veszi föl újra azt az ív alakú főirányt, melyet forrásától torkolatáig követ.

A Garam-völgynek meredek, részint erdős, részint sziklás déli és északi határterületei ott, ahol az említett vidéket határolják, ágyúkkal csak egyes pontokon járhatók, magában a Garam völgyében pedig a nagyobb tömegekkel való támadó előnyomulás dél felől az országútnak a folyó egyik partjáról a másikra való gyakori átcsapása miatt merész vállalkozásnak mondható, ha Selmecbányát és környékét csapataink megszállva tartják.

Selmecbányán két olyan főút egyesül, amely délről vezet a bányavárosok körzetébe; az egyik Ipolyságról jön Németin át; a másik Léváról Báton át. Van egy nyugati mellékút is, mely Selmecbányát Hodruson át összeköti a Garam völgyébe szintén dél felől fölfelé húzódó úttal Zsarnócánál.

A többi dél felől a bányavárosok körzetébe futó út mind Zólyom városába vezet, mert ezek az utak két-három mérfölddel e város előtt egyetlen országúttá egyesülnek.

A Garam völgyének északi határa felől két út vezet a bányavárosok körzetébe a Turóc völgyéből, Mosóc irányából; az egyik Turcseken át Körmöcbányára, a másik Hermanecen át Besztercebányára; egy harmadik út pedig a Vág völgyéből, Rózsahegyről vezet a Sturec-hegyen át szintén Besztercebányára.

Egy negyedik közlekedési vonal a Nyitra völgyéből, Privigyéről Körmöcbányára visz.

Besztercebányát és Körmöcbányát ekkor csakis a Turóc völgyéből fenyegették, mégpedig Götz vezérőrnagy ellenséges dandára és szövetségesei, a szlovák népfölkelők, de az említett átjárókat könnyen meg lehetett védeni, és a Garam és a Vág felső völgye még a mi birtokunkban volt.

A két északi bányavárosnál komolyabb veszélyben forogtak a déliek, Zólyom és Selmecbánya; kivált az utóbbi, mert ezt egyszerre három oldalról meg lehetett támadni.

De a támadónak az igen kemény tél, a magas hó a hegyek közt rendkívüli nehézségeket okozott, és vezérkari főnököm csakugyan nagy valószínűséggel jósolhatta meg, hogy a bányavárosokban annyi ideig könnyen tarthatjuk magunkat, ameddig csapataink ismét kellőképp magukhoz nem térnek.

Hadtestünk állása 1849. január 11-én,* mint említettük, a következő volt:

a balszárnyi hadosztály Komjáton, a Nyitra vizénél;

az Aulich-hadosztály Verebélyen, a Zsitvánál;

a Kmety-hadosztály Léván, a Garam bal partján;

a Guyon-hadosztály Varsányban az Ipolyságról Lévára vezető úton.

Szemben velünk Nyitrán, a folyó mellett, Simunich altábornagy ellenséges hadtestének egy része állt, hátunk mögött pedig Ipolyságon Csorich altábornagy ellenséges hadteste.

Eszerint Selmecbánya, a bányavárosok hozzánk legközelebb eső és ránk nézve legfontosabb pontja – közelebb volt hozzánk, mint a két ellenséges hadtesthez. A Léváról Selmecbányára vezető utat, amíg említett felállításunk nem változott, egyik ellenséges hadtest sem veszélyeztethette; az azonban megeshetett volna, hogy Csorich altábornagy január 11-én korán reggel Ipolyságról Németin át Selmecbánya felé indul, s a Selmec-patak völgyében fölfelé nyomulván, ezt a várost hamarabb foglalja el, mint mi – ha Léván még sokáig tétovázunk. Január 11-én este csakugyan azt a jelentést kaptam, hogy aznap egy ellenséges hadoszlopot láttak fenti útvonalon Ipolyságról Selmecbánya felé haladni, de az erejét nem tudták megmondani.

Hogy ezt a hadoszlopot megelőzzük, én még január 11-ről 12-re virradó éjjel útnak indítottam a Kmety-hadosztályt Léváról Báton át Selmecbányára.

Az Aulich-hadosztály 12-én odahagyta Verebélyt, és Szentbenedeken és Garamszentkereszten át Körmöcbányának indult.

Balszárnyi hadosztályunknak 12-én Komjátról Garamszentkeresztig az előzőt kellett nyomon követnie, onnan azonban Zólyomra mennie, hogy a várost megszállja, és előőrseit dél felé Dobronyáig legott előretolja.

E hadmozdulatok biztosítására a Guyon-hadosztálynak január 12-én mindenáron meg kellett akadályoznia Csorich altábornagy előnyomulását Léván túlra.

Mivel fel kellett tennünk, hogy a bennünket egyszerre szemben és hátulról fenyegető két ellenséges hadtest támadó mozdulatai egymással egyeztetve vannak, vezérkari főnököm minden elővigyázatossága ellenére is okunk volt tartani tőle, hogy Selmecbányát már az ellenségtől megszállva találjuk, balszárnyi hadosztályunkat pedig menet közben tönkreverik.

Szerencsére a két ellenséges hadtestparancsnok közt az egység csak a megfigyelésre vonatkozott; és így sikerült a feldunai magyar hadtestet a bányavárosok körzetében minden baj nélkül biztonságba helyezni.

A Kmety-hadosztály a főhadiszállással együtt még a január 11-ről 12-re virradó éjjel elérte Bátot. Innen egy kis gyalogos oszlop* két ágyúval nyomban megindult a hegyen át Berencsfalura, a Németi felé vezető útra, azzal az utasítással, hogy megérkezése után délre kanyarodjon, szállja meg a teplicskai völgyszorost, és küldjön ki járőröket egészen Németiig. A Kmety-hadosztály zöme ugyancsak még aznap éjjel tovább indult Selmecbányára, s január 12-én kora délután körülbelül akkor ért be a városba, amikor berencsfalvi különítményünk járőrei Németiben foglyul ejtettek néhány ulánust a Csorich altábornagy hadtestéből.

Január 15-én*

az Aulich-hadosztály Körmöcbányán állt, előőrsei észak felé Perken, dél és nyugat felé pedig Garamszentkereszten;

A Kmety-hadosztály Besztercebányán, előőrsei északnyugat felé Hermanecen;

a balszárnyi hadosztály Zólyomban, előőrsei dél felé Dobronyán, délkelet felé Szalatnán;

a Guyon-hadosztály pedig Selmecbányán és Szélaknán, előőrsei dél felé a lévai úton.

A Guyon-hadosztály két oldalának biztosítására Berencsfalut és Teplicskát a németi úton a Kmety-hadosztály egy különítménye, Zsarnócát pedig Selmecbányától nyugatra, a Garam völgyében, a szentbenedeki országúton az Aulich-hadosztály egy része tartotta megszállva.




Hátra Kezdőlap Előre