Harminchetedik fejezet

Vetter megbetegszik – A fővezérséget ideiglenesen rám bízzák – Támadó haditervünk – A VII. hadtest győz Hatvannál (április 2-án), és ezáltal támadó tervünk kivitele lehetővé válik

 

Gyöngyösig és Hortig való előnyomulásunk közben Vetter altábornagy Tiszafüreden váratlanul beteg lett,* s a magyar hadsereg megint fővezér nélkül állt a csatakész ellenséggel szemben.

Rang szerint magától értetődőnek látszott, hogy Vetter helyettesítése a főparancsnokságban énrám száll. Azt követelni azonban, hogy egyedül a rang számítson, ellenkezett egész valómmal, mert én mindig azt az elvet vallottam és követtem, hogy alparancsnokaim megválogatásakor a rangnak csak ott legyen döntő szava, ahol a jelöltek képessége nagyjából egyenlő.

Ezért én csak általában sürgettem a fővezéri poszt haladéktalan betöltését, Damjanich és Klapka viszont határozottan azt kívánta, hogy a fővezérséget rám ruházzák, mint rangban legidősebb hadtestparancsnokra. Kossuth kénytelen volt engem legalább ideiglenesen Vetter helyettesévé kinevezni. Valószínűleg két egy irányba ható ellenszenvét kellett leküzdenie: gyermekes félelmét az én képzelt vetélytársi helyzetemtől és forró vágyát a főparancsnoki állásra; hiszen csak így fejthető meg, hogyan lehetett az előnyomulóban lévő hadsereg ideiglenes főparancsnokává való kinevezésemet – a helyzetünkben haladékot percekre sem engedő, égető szükség ellenére – Vetter testi alkalmatlanságát a hadjárat személyes vezetésére kimondó orvosi jelentés beérkezte után még mindig napokig halogatnia.

Azt hiszem, nem tévedek, ha azt állítom, hogy 1849. március 30-án este Gyöngyösön ért utol Kossuth parancsa, hogy haladéktalanul jelentkezzem nála Egerben. Még aznap éjjel megérkeztem Egerbe. Másnap reggel Kossuth megbízott, hogy vegyem át arra az időre, amíg Vetter felgyógyul, a hadsereg vezetését. Estére visszatértem Gyöngyösre.

Időközben kémeink azt jelentették, hogy az ellenség Gödöllőnél vonja össze főerejét és hogy a Galga vizének átkelőpontjainál, valamint a besnyői kolostornál sáncokat hányt. Ebből az látszott, hogy herceg Windisch-Grätz tábornagy védelemben akar maradni, és főtámadásunkat a gyöngyös-pesti országút mentén várja.

Mivel ezt a támadási vonalat a Zagyva és Galga vizei metszik, és ezeknek ingoványos partja már önmagában is rendkívül megnehezíti a hadsereg előnyomulását, Klapka tábornok azt javasolta, hogy a gyöngyösi országúton csak a VII. hadtesttel támadjunk, az I., II. és III. hadtesttel ellenben Gyöngyösről Árokszállás és Jászberény felé letérve, az ellenség említett Galga melletti védállását jobb oldalán kerüljük meg.

Tudjuk, hogy minden támadó hadművelet, mely távoli megkerüléssel jár, a támadó hadseregnek a megkerülés ideje alatt egymástól elszigetelt részeit a tömörülő ellenség túlnyomó erejétől való megtámadtatás és legyőzetés veszélyének teszi ki; ebben az esetben a másik részt is rendszerint hasonló sors éri.

A veszély tartama egyenes arányban áll a megkerülő út hosszával, melyet a megkerülő csapat megjár.

Klapka szóbeli javaslata szerint a VII. hadtestnek okvetlenül négy-öt napra magára kellett maradnia, kitéve a Galgánál álló ellenséges főerő megsemmisítő támadásainak – ez pedig olyan hosszú idő, amelyet Windisch-Grätz hercegnek és tanácsadóinak nyilván a mi kedvünkért át kellene aludniuk, hogy fő támadóoszlopunk mozdulatát későn vegyék észre.

Ha ennek ellenére Klapka tervének kivitelére szavaztam, ezt a miatt a már többször, például legutóbb Dembiński idején szerzett tapasztalat miatt tettem, hogy herceg Windisch-Grätz tábornaggyal szemben egy-egy hadászati hibát is bátran el lehet követni.

Mikor Vetter helyére meghívtak, a VII. hadtest parancsnokságát a kebelbeli legidősebb hadosztályparancsnokra* kellett bíznom, ezt viszont saját hadosztályának legidősebb törzstisztje* követte a hadosztály élén.

Vetter a maga vezérkarát Tiszafüreden visszatartotta, ezért a VII. hadtest vezérkari főnökére bíztam a hadsereg működésére vonatkozó részletmunkálatok vezetését, a VII. hadtestnél megüresedő vezérkari főnöki helyet pedig egy alkalmas huszár törzstiszttel* töltöttem be.

Tudni való, hogy mindezeket a változásokat csak ideigleneseknek tekintettük, amíg várható volt, hogy Vetter visszatér helyére.

Klapka megkerülési javaslata jóváhagyásomon kívül a hadsereg említett vezérkari főnökének helyeslésével is találkozott, s a megkerülő hadművelet kezdetét április 2-re ki is tűztük. Ugyanekkor kellett a VII. hadtestnek is megkezdenie a gyöngyös-pesti országúton elfoglalt ellenséges állások elleni támadást azzal, hogy a Zagyváig, Hatvanig nyomul előre. Az egy nappal ezelőtt (április 1-jén) Hortról intézett kémszemlénk azt sejtette, hogy az ellenség (a Schlik-féle hadtest) keményen fog ellenállni.

Gróf Schlik altábornagy még ennél is többet tett. Maga ragadta meg (április 2-án) – egyszerre a mi VII. hadtestünkkel – az offenzívát. Az összecsapás az utóbbi és a Schlik-féle hadtest közt Hort és Hatvan között félúton történt meg.

A magyar királyi VII. hadtest lett a győztes.

Hatvan és a Zagyva-vonal Szentjakabtól Fényszaruig volt a győzelem közvetlen gyümölcse, ránk nézve mind hadászati, mind harcászati szempontból egyaránt becses; hadászati szempontból azért, mert a Zagyva-vonal birtoka fő támadóoszlopunk mozdulatának palástolását felettébb megkönnyítette; harcászati szempontból pedig azért, mert a Hatvan melletti elhódított állásban a körülbelül 15 000 embernyi VII. hadtest sokkal sikeresebben tudhatott fele erővel is megfelelni egy esetleg túlnyomó erővel megismételt ellenséges támadásnak.

A hatvani ütközet alatt én szándékosan gyöngyösi főhadiszállásomon, tehát a csatatértől távol tartózkodtam, nehogy helyettesemet a VII. hadtest vezetésében – mikor először vezényel önálló parancsnokként ütközetet – képességei szabad kifejtésében jelenlétemmel feszélyezzem. Így az ütközet szerencsés kimenetele nekünk, az említett anyagi nyereségeken fölül, erkölcsi nyereséget is hozott – azt a megnyugtató meggyőződést ugyanis, hogy a VII. hadtest új parancsnokára bátran rá lehet bízni olyan főfontosságú feladatot is, amilyen a nagy megkerülő hadművelet közben az ő hadtestének jutott; és ezek után a már folyó megkerülést annál nyugodtabban folytattuk.




Hátra Kezdőlap Előre