Bevezetés

Azon a délutánon, amikor ezeket a sorokat írom, az íróasztalomon álló naptár szerint 1981. január 18-a, vasárnap van. Karórám szerint délután 5 óra – egy-két oldalt írok, azután várom a televízióban A Hét mai műsorát. Év, hónap, nap, óra, hét: csupa, az időre, annak beosztására vonatkozó adat. Mindegyiket célszerű számon tartani, mert ezek határozzák meg életünk ütemét, munkánk és pihenésünk, magán- és közéletünk egymást váltó teendőit. Ezek az adatok persze, bármennyire nélkülözhetetlenek, önmagukban nem szükségszerűek. Ugyanebben az órában Bagdadban a Próféta kivándorlása szerinti 1401. év „első rábi” havának 11. napja van, a hét második napja, és már este 9 óra. Mindegyik adat más, de az időpont megjelölésének egész rendszere és egyes tényezői ugyanazok. Egy adott kezdőponttól számított év, hónap, nap és óra jelöli azt az időpontot, amelyben „most”, a pillanatnyi jelenben létezünk. Ez az eltérés az elnevezésekben és azonosság a rendszer egyes elemeiben két dologra figyelmeztet. A naptári rendszerek történetileg alakultak ki, különböző népek, vallások fiai, különböző kultúrák hagyományainak hordozói egymástól eltérően alakították ki a múló idő számontartásának módszereit, elnevezéseit. De ezek az eltérő módszerek mégis azonos természeti jelenségeken alapulnak. Az év, a hónap, a nap, mint az adott időpont meghatározásának tényezői, szükségszerűen kapcsolódnak az életünk ritmusát a természeti törvény erejével meghatározó égi jelenségekhez: a Nap és a Hold járásához. A távoli múltban élt őseink az idő múlását, szakaszos váltakozásait és feltartóztathatatlan haladását ezeknek az égitesteknek mozgásán, helyváltoztatásán, fogyásán-növekedésén figyelték és mérték meg.

Azok az adatok, amelyeket egy adott naptári meghatározás – év, hónap, nap – tartalmaz, nem azonos jellegűek: részben szakaszosságot, részben egyirányú haladást-múlást fejeznek ki. Vasárnap – rengeteg volt már életemben. Január 18-a is jócskán akadt benne. Ezek ismétlődő, visszatérő adatok. De: 1981 mint évszám: egyszeri időtartam. Az 1980. év – pontosabban: az időszámításunk szerinti, vagy ha úgy tetszik: a Krisztus születése utáni 1980. év már végképp, visszahozhatatlanul elmúlt, és ugyanúgy fog elmúlni az 1981. év is. Minden keltezés tehát két részből áll: az egyszeri, vissza nem térő, sorszámmal jelölt év megjelöléséből és a rendszeresen visszatérő hónapok, napok jelzéséből. Ez a kétfajta – összesen: három – elem (év, hónap, nap) önmagában elegendő az adott időpont egyértelmű megjelölésére. X év Y hónapjának Z napja: szükséges egy adott nap meghatározásához, és elegendő is ehhez. Az ezenfelüli további megjelölés – hogy a hét mely napjáról van szó – már csak kiegészítő jellegű, másodlagos időrendi meghatározás. Gyakorlatilag megvan a jelentősége – egy meghívónál könnyebb megjegyezni az időt, ha a hét napját is közlik – de ez a jelentőség már inkább társadalmi, mint természeti eredetű.

Egy-egy időegység meghatározása tehát több rendbéli, eltérő jellegű adatok együttesével történik. Ezek az adatok részben a szabályszerűen és ütemesen ismétlődő időpontok és időtartamok egymáshoz való viszonyát fejezik ki – ide tartozik a nap, hét, hónap és év időtartamának és ezek egymáshoz való viszonyulásának meghatározása. Ez adja együttvéve a naptári rendszert.

Az ismétlődő jelenségektől függetlenül, az időfolyamaton belül egy esemény időpontjának meghatározása: nem visszatérő, hanem egyszeri jelenség helyét jelöli ki. Azokkal az igen eltérő módszerekkel, melyekkel az emberek jelenük és múltjuk eseményeit az időfolyamaton belül elhelyezték: az időszámítás foglalkozik.

E könyvecskében előbb a naptári rendszerekkel, egységeik kialakulásával és egymáshoz való viszonyításával foglalkozunk. A második részben az időszámítás különféle – történetileg kialakult – módozatairól lesz szó. Végül a harmadik részben néhány példán keresztül arra keresünk választ, hogy az időszámítási módszerek gyakorlati alkalmazásával miként vált lehetővé számunkra a tőlünk távoli múlt egyes eseményeinek időrendi, kronológiai meghatározása.




Kezdőlap Előre