{78.} V. FEJEZET.
A HÁROM SZOLNOK VÁRMEGYE.

A legrégibb oklevelek csak egy Szolnok vármegyét ismernek, mely a Tiszáig terjedt. Ez előbb két felé, Belső- és Külső-Szolnok vármegyére szakadt. Azután bomlott ki belőlök Közép-Szolnok vármegye.*Hunfalvy Pál írja, hogy a Szamos mellékén támadt az első magyar vármegye: Szolnok (Zounok), melynek főispánja igen sokszor erdélyi vajda is vala. (Hunfalvy Pál: Az oláhok története. I. köt. 210. l.)

Vajvoda Transsilvanus et comes de Zonuk – olvassuk a XIII. század második felétől a XV. századnak majdnem végéig az oklevelekben. Aranka György kis kézírati tanúlmányában*«Az erdélyi vajdák, kik szolnokvármegyei ispánok voltanak, melyik Szolnoknak voltak ispánjai: Belső-, Közép- vagy Külső-Szolnoknak-é? Irta Aranka György 1796.» Erd. muz. kézirattár: Collectio Manuscriptorum c. 201. Kemény. azokból az oklevelekből, melyek szerint 1334-ben Tamás erd. vajda s szolnoki ispán János mesternek, a Péter fiának, a maga külsőszolnokvármegyei ispánjának rendelkezik, továbbá 1346-ban András mester, az Endre fia, Külső-Szolnok vármegye viceispánja s az oda való főbirák, Istvánnak, az erdélyi vajdának, szolnoki ispánnak személyében, Csán nevű falut a káptalan s vajda emberei által el akarták foglalni, de János mester, a Csaholyi Péter fia, ellent mond, a kit azért megidéztek: azt következteti, hogy «ámbár a külsőszolnokvármegyei ispánság s erdélyi vajdaság nem voltak is mindenkor egybekötve, de mikor egybeköttettek, {79.} akkor a vajdák nem Belső- vagy Közép-, hanem Külső-Szolnok vármegye főispánjai voltak». Hivatkozik Cornides Dániel kéziratára, melyben a belsőszolnokvármegyei főispánok sorában az erdélyi vajdák helyet foglalnak, a mit hibáztat. Megjegyzi Kemény József: «Nem Cornides, Huszti, Benkő, hanem Aranka követett itt hibát». Megállapított tény ugyanis ma már, hogy az erdélyi vajdák mind a három Szolnok főispánjai voltak s hogy egységes volt ez a három Szolnok.

Külső-Szolnokkal 1279-től találkozunk. Ekkor Szarvad birtok Külső-Szolnok megyében (in C. de Zonuk exteriori) fekszik és Tasnád, Kene, Girov (Girolt), meg Theuke (Tőke) birtokokkal fordúl elő.*F.-c. V. 2. 559.

1330-ban a külső-szolnoki (in C. Zolnuk exteriori) Szarvad (Tasnád-) birtokról adománylevele van Szarvadi Jánosnak még IV. Lászlótól.*U. o. VIII. 3. 481. Szarvadot 1331-ben is Külső-Szolnokban találjuk. Pál országbirónak 1331-ben Visegrádon kelt levele szerint Miklós, a ki Hegen fiának Lászlónak a fia, a maga és fitestvére János számára átíratja privilegialis alakban ugyancsak Pál országbírónak szintén 1331-ben Váradon kelt azon levelét, a mely szerint a külsőszolnoki Zaward (Szarvad) birtokot Briccius fia, János mester, szilágyi ispán által visszakapta és törvényesen elfoglalta.*U. o. VIII. 3. 567.

1300-, 1346-ban még Külső-Szolnok vármegye ülésezik Szeő-Demeteren.*U. o. VIII. 4. 649. l. Erre azt mondja Pesty: «Miután pedig föl nem tehető, hogy Külső-Szolnok vármegye nemessége és tisztikara idegen, még pedig határilag nem is érintkező vármegye területére ment volna közűlést tartani, arról kell meggyőződnünk, hogy Szeő-Demeter akkor Külső-Szolnok vármegye hatósága alatt állt, hogy a külsőszolnoki nemesség, midőn Szeő-Demeteren gyülésezett, saját megyei földén {80.} gyülekezett, a vagy hogy a mai Közép-Szolnok megye területe az említett korban Külső-Szolnok megye kiegészítő részét képezte». Fölösleges bizonyítanunk, hogy itt nem Közép-Szolnok kiegészítő részéről van szó, egyszerűen eleinte csak a két Szolnokra vált az egységes Szolnok vármegye.

1352-ben Endre fia, András mester Külső-Zonuk alispánja.*Zichy Okt. II. k. 479–480. ll.

Zsigmond király 1389-ben Santowi (Szántói) János és fia Györgynek országos vásár tartására ad szabadalmat. Az oklevél Szántót (a mai Tasnád-Szántó) Külső-Szolnok megyében levőnek írja.

1441-ben (decz. 4.) Odi Poch Demeter külsőszolnokmegyei Od birtokrészét, kivéve leánya jussát, 15 arany forintért zálogba adja. Ugyanekkor Odi Poch Demeter, Odi Beke Bálint, Mocholai Gergely – Odi Pétert, Kwsali Jakab Györgyöt s ifj. Lászlót (testvérek) az ő külsőszolnokmegyei Od birtokuk jogtalan visszatartásától eltiltják.

1442 febr. 24-dikén is említve van, hogy Od Külső-Szolnokban fekszik. A Nagydobai Rudok elzálogosítják az itteni birtokrészeiket Odi Barlának.*Dl. Km. Prot. AB. min. pag. 106. nro 5. áthúzva. A kolozsmonostori conventnek 1446 május 23-dikán kelt zálogvalló levele szerint a külsőszolnokmegyei Nagydobán Nagydobai Rúd Gergely elzálogosít egy birtokrészt Miklós, nagydobai birónak.*Dl. Kolozsm. Prot. C. min. pag. 13. nro 2. A kolozsmonostori conventnek 1458 márcz. 2-dikán kelt zálogvalló levele szerint Haraklány Külső-Szolnokban fekszik. Dobai Sándor Mihályné elzálogosítja e birtokbeli udvarházhelyét Nagydobai Gogán Balázsnak.*Dl. 36405. Michael pag. 12. nro 2.

1466 szept. 13-dikán Mátyás király parancsot ad ki Külső-Szolnok és Kraszna vármegye tisztjeinek, hogy Becsi Péter, Őri Ambrus, Dezsi Gergely és László nemeseknek összes jószágait foglalják el mindaddig, míg vétkökért a püspöknek eleget nem tesznek. Ezek ugyanis a zsoldot Miklós erdélyi {81.} püspöktől fölvették, de mikor a püspök a királyi szolgálatra akarta őket küldeni, megszöktek.*Az Erd. Muz. Oklgy. Gr. Kemény József gy.

A kolozsmonostori conventnek 1519 márczius 30-dikán kelt bizonyságlevele szerint Csög Külső-Szolnokban fekszik. Özv. Markos Miklósné eladja az itteni birtokot Deésházi Istvánnak és Péternek.*Dl. 36402. Km. Prot. magn. pag. 122. nro 1. és pag. 123. nro 1.

Belső-Szolnokról 1321. és 1330. években van szó.*Fejér VIII. 3. k. 460. l. Itt Hosszúmező Belső-Szolnok megyében fekvőnek van említve 1321-ben Bayod (Mojád) in Belzenuk, (Belső-Szolnokban).*Anjoukori Okmánytár I. k. 641. l.

1442 február 4-dikén említve van, hogy Vérvölgy és Elyestheleke Belső-Szolnokban vannak. Vérvölgyi Anthos Balázs eladja az itteni birtokait a Sándorházi Nagyoknak.*Dl. Km. Prot. AB. min. pag. 105. nro 1.

A kolozsmonostori conventnek 1449 jun. 6-dikán kelt tiltó levele szerint Postelke puszta Keresztúr határában Belső-Szolnokban fekszik. E pusztát elfoglalta több keresztúri lakos, a kik ellen tiltakoznak Keresztúri Kónya Benedek és testvérei.*Dl. 36391. C. pag. 78. nro 1.

A kolozsmonostori conventnek 1449 aug. 22-dikén kelt egyezséglevele szerint Nagy-Doba Belső-Szolnokban fekszik. E falubeli birtokrészek tárgyában Nagydobai István egyezséget köt Réthei Miklósnéval és Igaz Jánossal.*Dl. 36391. C. nro 2., pag. 88. nro 12.

1461 május 14. előtt a Drágfiaknak a belsőszolnoki Kusaly város, Cseh, Sülelmed, Tóhát és Nyíres birtokai bizonyos tartozás fejében zálogban voltak a Kusalyi Jakcsoknál.*Dl. 36392. E. min. pag. 106. nro 3.

Somlyai Báthory Zsigmond 1593 márczius 22-diki adománylevelével az ő inói, zyplaki, ardói, sewlelmedi, horwathi possessióinak, továbbá Udvarhely, Vychia részbirtokok és Zongolytt-hegye szőlőhegy tizedeit, Monó (Közép-Szolnok), a belsőszolnoki Illésfalva (Bazza) és Mihályfalwa (in Zolnok {82.} interiori) birtokok tizedének negyedét Gyulaffy Lászlónak adományozza.*Zsigmond saját k. aláirásával, a Báthori-pecséttel GKG. marosnémeti lt. cista C. fasc. XXI.

Közép-Szolnok Pesty adatai szerint 1416. évben tünik föl, midőn Kegye középszolnokmegyei községnek mondatik.

Szerinte Szolnok vármegye a XV. század végeig egységes törvényhatóság. Jóllehet 1271- és 1279-ben Külső-Szolnok, 1416-ban Közép-Szolnok, 1324-ben Belső-Szolnok vármegye említtetik s mindegyiknek külön tisztikara volt: az egész Szolnok megyének jobbára az erdélyi vajda a főispánja. «Közép-Szolnok első főispánja legelőször 1465. évben tűnik fel, Külső-Szolnoké, ha a Kátayakat nem tekintjük, 1484-ben. Belső-Szolnoké a XVI. század előtt nem ismeretes.» Pesty 1465-öt tartja annak az időpontnak, mikor az addig egységes Szolnok vármegye állandólag három külön vármegyére osztatott fel, mindegyik rész külön határokkal, milyenekkel beligazgatás tekintetében már eddigelé birt. Itt az első eset Pongrácz János főispánnal, hogy Közép-Szolnok külön megyeként szerepel.

Voltakép már 1345-től említve van Közép-Szolnok. A váradi káptalan 1345 decz. 13-diki bizonysága, hogy Miklós fia Keled Romand*Ismeretlen hely. középszolnoki birtok 1/4 részét, melyet Bereczk fia Miklósnál 20 márkán elzálogosított, nem akarta kiváltani.*Dl. 30014.

1388 május 1-jén Szélszeg, Goroszló, Turbucza és Mutos helységek Belső-Szolnokban levőknek említtetnek ugyan, de egy ugyanez évi julius 2-diki okmányban, János váradi püspök jelentésében, már Közép-Szolnok szerepel.*Wl.

Torma József a mediocrisnak használatára egy 1393-diki oklevélben talál először, «mely egyébiránt a belsőszolnoki Somkút helységet érdekli».*Tört. Tár. 1888. évf. 315. l.

1387-ben Vérvölgy Közép-Szolnokban fekszik. A jószágon {83.} megosztozkodnak Vérvölgyi Balázs, meg Vérvölgyi Miklós s ennek neje Magdolna.*Gencsy-lt. nro 75. e. és más.

1393-ban Csompasz birtok Közép-Szolnok vármegyében van, a mikor azt Marmarosi Drág mester megveszi 300 frt 32 garason Csompasz István fiától, Pétertől és Páltól, Salamon kolozsvári polgár fiától.*Dl. 30027. De ime pár év múlva ugyanaz a Csompasz birtok Külső-Szolnok megyébe kerűl; 1396 jul. 27-dikén Chompazi Zelemyr Miklós fiai, Márton és Miklós, Chompaz külsőszolnoki birtokot, mely őket örökség útján megilleti, a kolozsmonostori konvent előtt eladják Marmarosi Drág mesternek, 600 arany forinton.*Dl. 28588.

1396-ban a Közép név előjön Csáki Miklós és László czímében is.*Tört Tár, 1888. 315.

1449-ben említve van, hogy a két Sereden falu is Közép-Szolnokban fekszik. Récsei Péter eltiltja e falvak bitorlásától a Jakcsokat.*Dl. 36391. Km. Prot C. p. 90. n. 4. Mátyásnak egy 1486-diki eredeti oklevele 1435-ből Szolnokmegyét, 1486-ban pedig már Közép-Szolnokot említ.*Szgy. No. 384.

1553-ban Közép-Szolnok megye másik neve Kis-Zolnok. In cottu Zolnok mediocri alias Kis-Zolnok van Magyar-Csaholy; az itt levő vámház elfoglalása miatt idézteti meg Chili Pökri Miklósné Anna, özv. Ártánházi Bornemissza Boldizsárné Annát.*Lelesz, Act. an. 1553. fasc. 2. nro 10.

Az tény, hogy a három Szolnokmegye még 1342-ben is egységes volt, mert Tamás, erdélyi vajda, a ki ekkor Hacsak és Iwa birtokok ügyében itélkezik, a melyeket a sághi monostornak ad, egyszersmind szolnoki ispán (comes de Zonok).

Jóllehet a különválás, a három felé szakadás legkésőbb a XV. század második felében mindenesetre megtörtént, azután is, hosszú ideig összecserélődnek a nevek. Közép-Szolnok {84.} vármegye helységei, hol Külső-, hol Belső-, hol pedig egyszerűen s a legtöbbször, az újabb időben is Szolnok vármegyéből szerepelnek.

Szirmay (még 1809-ben is) Tasnádot, csak egyszerűen Szolnok vármegyében levőnek mondja.*Szirm. Sz. Vm. stb. 1810. II. 152. l. 1336-ban kelt oklevét egyik helyen Zonuk interior-t ír, másik helyen egyszerűen csak Zonukot.*Jlt. No. 38. Szakácsi meg 1533-ben is még Belső-Szolnok vármegyében áll abban a Somlyón, aug. 11-dikén kelt oklevélben, mely szerint Báthory István, szabolcsi főispán s erdélyi vajda előtt néhai Bylgezdi Nagh Ferencz özvegye Ilona a belső-szolnokmegyei (így) szakáczi falunak őt illető részét 16 frtért és 2 borjas tehénért átadja Szakácsy Lászlónak, az ő osztályos testvérének.*Eredetije Bölöny levéltárában, a nagyváradi múzeumban. Szakácsi egyébként is különösen figyelmet kelt, mert rövid egymásutánban Belső-, Külső-, majd Közép-Szolnokban van.

1450 máj. 30-dikán Gelbert László és János eladják a középszolnoki Zakach birtokbeli egész részöket Ilosvai Istvánnak.*Dl. 36392. Km. Prot. E. min. p. 48. n. 1. 1460-ban Drágfi Miklós, belső-szolnoki főispán, halállal fenyegette mindazokat, a kik a már belsőszolnoki Szakácsiba, Mátyás király parancsára, hirdetett vármegyei gyűlésen meg fognak jelenni.*Dl. 36392. Km. Prot. E. min. pag. 80. nro 2. 1480 febr. 11-diki kelettel említve van, hogy Szakácsi most már Külső-Szolnokban fekszik és Majádi Jánosnak itteni birtokrészei Szucsakújlaki Cseh Tamásnál vannak zálogban.*Dl. 36395. Km. Prot. I. pag. 21. nro. 1. Csonka okl. följegyzés. 1493 jun. 14-dikén Ilosvai Jeromos elzálogosítja a középszolnoki Zakachy falubeli birtokát fiának, Miklósnak.*Dl. 36398. Km. Prot. M. min. p. 137. n. 1. És a mint látszik, ismét visszatér Belső-Szolnokba, eléggé tanusítván a három Szolnok nevének sokáig tartó összekeveredését. «Hogy az egységes Szolnok vármegye {85.} előbb Belső- és Külső-Szolnok vármegyékre mikor különíttetett el, az időt teljes biztossággal az eddig világosságra kerűlt okiratok alapján meghatározni nem lehet, de annyi bizonyos, hogy az Anjouk alatt mind a három Szolnok önálló törvényhatóság volt s Közép-Szolnok, a Külső-Szolnok egy részével való összekapcsolás emlékét és az az alkalommal valószinüleg megállapított feltételeknek egy részét, hogy t. i. a Szilágysághoz eredetileg sem tartozott Érmelléknek külön alispánja, külön fő- és alszolgabirái legyenek, egész 1848-ig pontosan megtartotta».*Szilágy, 1893. 19. sz. Külső-Szolnokot az 1569. évi országgyűlés 52-dik czikke Hevessel egyesítette s így is maradt 1876-ig. Dobokát és Belső-Szolnokot II. József egyesítette; azonban már 1431-ben sejthető az egyesítés.