{368.} Diószegi

Több ily nevű család szerepel nálunk. A Giczei Diószeghy-család előnevét a gömörvármegyei Giczéről írja, a melyet diószeghy Pál neje, Fáy Zsuzsánna révén kapott. E Pálné Fáy Zsuzsánna az érkőrösi evang. reform. egyházban egy záros perselyt adott. – Pál fia, Sámuel, Csomaközy Péter leányát, Zsuzsánnát, vette nőül s ezzel jutott a Pele falu fele részéhez 1780-ban.*Nagy Iván, III. köt. 318. l. E Sámuel fiai: Sámuel és Zsigmond. Zsigmond családfája (melyen csak a fiág van föltüntetve):

Zsigmond

Zsigmond*U. o.; – a) Gencsi Mária – b) Korda Anna; Ferencz – Szintai Ilona; Gábor † 1898 – Zoltáni Czerjék Erzsébet; György †; Miklós; Mór; Erzsébet; Gábor stb.

Más család a Zilahi Diószegi Sámuelé, a ki 1741-ben középszolnoki assessor, 1751-ben szolgabíró. Egy Sámuel 1805-ben is középszolnoki assessor. Zilahon Diószegiek 1780–1820 közt sűrűn szerepelnek. János 1780-ban zilahi választó polgár, János, András, István a Tyúkól-utczán, György és István a Kraszna-utczán laknak. 1811–1820 közt egy István zihali esküdt.

1790-ben Közép-Szolnok vármegye közönsége talán szintén másik családbeli Diószegi Sámuelt (krasznamihályfalvi nemes) helyezett vissza előbbi adómentességébe. E Sámuel ugyanis adómentességben élt, de felszólították, hogy bizonyítsa be nemességét, melyet a continua tábla nem állapított meg. Sámuel megfelebbezte az ügyet, de megadóztatták még a peres ügy befejezte előtt.

1797-ben Diószegi Sámuel, peéri, Sámuelné, pelei főbb, Zsigmond, oláhkeszii, nagypaczali, pelei kisebb birtokosokat (valószinűleg mindnyájan a Giczei-családból valók), továbbá István, érhatvani saját telkén lakó egyházi adómentes, Sámuelné, {369.} más telkén lakó krasznamihályfalvi adómentes nemest és Mihály, sámsoni evang. reform. papot vették föl a hadi segedelemhez való hozzájárulásra összeírtak névsorába. 1795–1800 közt egy Mihály szilágycsehi, 1796-ban paniti, egy József 1808-ban lecsméri, 1818–1840 közt bürgezdi reform. pap s egy Józsefet (38 éves gyalogosnak Ér-Hatvan községből (a hol 1797-ben egy Istvánt találtunk) vettek föl az 1805-ben összeírt fegyverfogható nemesek közé, homagiális esküt is tett.

Jóllehet nem találjuk Nagy Iván családfáján Gencsi Jánosné Diószegi Krisztinát, a ki 1781 febr. 8-dikán a Nagy Lázár után maradt ilosvai, lompérti és hosszúmezői részbirtokok kibocsátására inteti Gencsi Zsigmondot, Györgyöt, Ferenczet, Józsefet és Zoltán Ferenczné Juliannát,*Gencsi-lt. nr. 482. őt mégis a Giczei-családhoz sorozhatjuk, a mennyiben e családból való Teréznek, épen az 1. Sámuel leányának első férje ép egy Gencsi János, míg Zsigmondnak, mint már láttuk, Gencsi Mária a felesége, tehát a család rokonsága a Gencsiekkel nyilvánvaló.

Egy Diószeghy Gábor egyike vala azoknak, a kik a nagy Wesselényi Miklóssal aláírták a partiumi vármegyék közjogi helyzetének rendezése iránt a pozsonyi országgyűléshez intézett kérelmet.*E mű I. k. 291. l. Talán az a Giczei D. Gábor (Szatmár vármegyében Angyaloson született 1823-ban), aki 1848-ban nemzetőr, 1867-ben középszolnoki tiszteletbeli esküdt. 1871-ben közgyám, 1875-ben számvevő, 1877–1896. szilágyvármegyei árvaszéki számvevő; meghalt 1898-ban, fiai: Mór érkávási evang. reform. pap, költő és író s Gábor zilahi kir. alügyész.

Diószegi Lajos (más családból) 1867-ben, 1871-ben, 1876-ban középszolnoki, 1877-ben szilágyvármegyei főügyész.

A Giczei-családból II. Sámuel ága Gömör vármegyében él.*Nagy Iván, III. k. 318. l.

A Giczei-család czímere: «függőlegesen kétfelé osztott paizs, a baloldali osztályban három halom áll, azok fölött {370.} három rózsa függőlges vonalban látható; a jobboldali osztályban koronából kiemelkedő egyszarvú két első lábával keresztet tart».*Nagy Iván, III. k. 318. lap.

A báró Diószegi-család a Meszesen túl volt birtokos, 1837-ben Somró-Újfalun.*Hodor K.: Doboka ,536. l. Most báró Diószeghy Zsigmond zilahi polgármester.