Győrfi

1547 előtt Győrffy Mihály Dancs Demeter özvegyének Helena úrnőnek egy, a krasznavármegyei Kémer, Doh, Csanálos, Zálnok és Dörzsöktelek meg néhány kolozsvármegyei birtokról szóló levelet adott át, hogy a veszélyes időkben arra gondot viseljen. Ferdinánd király Pozsonyban 1547-ben kelt levelében utasítja a pozsonyi káptalant, hogy egy megbizott embert küldjön ki, aki jelen legyen, mikor Dancs Miklós átadja Győrfi Lászlónak és Jánosnak ezekről a birtokokról szóló levelet.*Szgy.

 Péter; György; János; László; János (1547-ben élnek).; Pál; Raphael (… phael.); Mihály (1547-ben már nem él).

Kémeri Győrffy István (St. Győrffy de Kemer.); Péter; György; János; László; János (1547-ben élnek).; Pál; Raphael (… phael.); Mihály (1547-ben már nem él).

Győrfi István, más telkén lakó, ákosi adómentes nemest, (Győrffi) Ferencz, sámsoni kisebb birtokost, József, Mihály, Ferencz, János, István, géresi saját telkökön lakó, egyházi nemeseket fölvették a hadi segedelemhez való hozzájárulásra 1797-ben összeírt személyek névsorába, 1805-ben minden bizonynyal ama (Győrfi) Ferenczet gyalogosnak vették föl a sámsoni fegyverfogható adómentes nemesek névsorába, homágiális esküt is tett. Győrfi István szintén adómentes s gyalogos Ákos községből, Győrfi Pál (22 ves) ugyancsak gyalogos a tasnádi fegyverfogható nemesek közt. Homagiális esküt e kettő is tett. Győrfi Mihály hasonlókép gyalogos a Szakácsi {551.} községből összeírt, fegyverfogható adózó nemesek közt. Győrfi Ádám 1748–1762. zsibói evang. reform. pap, székbeli bíróságot viselt, meghalt eklézsia nélkül.

Győrfi Mihály 1835–1839. középszolnoki tiszteletbeli aljegyző.

Csikszentgyörgyi Győrfi Sándor 1853-tól a Szilágyban lakik.*Nagy Iván, IV. köt. 476. lap.

A Losádi báró Győrffy család hunyadvármegyei eredetű, a bárói diplomát 1755-ben József fiai, I. Sámuel és Benjámin nyerték, tehát nem József, a mint eddig tudva volt.*U. o. 473. l., Kővári László: Erdély nevezetesebb családai, 1854. Kolozsvárt, 100. l. Magyar eraldikai és genealogiai társaságnak 1888-ban Budapesten megjelent Magyar nemzetségi zsebkönyve. Első rész. Főrangú családok, 337. l. A bárói diploma, melynek latin szövegű eredetijét az Orsz. Levéltár őrzi, magyarul így hangzik:

Bárói diploma Lósádi Győrffy Benjámin és Sámuel részére. Mi Mária Therézia stb. titeket, híveinket s általunk kedvelt kitünőségteket, Lósádi Győrffy Benjámint és Sámuelt üdvözöljük és királyi kegyünkben folytonos előmenetelt kivánunk. Mivel híveink buzgalmát s fejedelmeikért (fölebbvalóikért) való önfeláldozásukat, miként a vetést s az ág hajtásait a regegeli harmat, a jutalom fénye előmozdítani, fejleszteni s gyarapítani szokta s a trón más alapon oly felettébb nem nyer erősödést, mint az alattvalónk feénk irányúló vonzalma által, alattvaló híveinket uralkodásunk kezdetétől fogva kedvességtől kormányozván s azok lelkét inkább szeretet, mint kedvezmény által keblünkhöz csatolván, házunk egykori dicső ősei dicséretreméltó példáit örömest utánozzuk és mivel a legalázatosabban értesíttettünk arról, hogy atyátok az egykor oly kiváló Lósádi Győrffy József mindjárt kora ifjúságától fogva a közügyet fölkarolván, azt a nekünk oly kedves örökös tartományokban rettenthetetlen hűségel s állhatatossággal viselte számos éveken át, {552.} a körülmények s idők szükségleteihez képest fenséges és császári házunknak a reá bizottakban buzgalmat s tevékenységet tanúsított s végre minden időben és alkalommal bárhol felségnek hű alattvalója, a hazának hasznos polgára gyanánt bizonyúlt be nemcsak lelkileg, de cselekvényeiben is, ti pedig az atyai nyomdokokat követvén, a mágnások némely családjaival szükségkép összeköttetésben állva, már most fényes bizonyságait adjátok jövendő tetteiteknek s reményt adtatok arra, hogy erényeitek s hűségteknek naponkint nagyobb és nagyobb bizonyságait fogjátok szolgálttani s átadni az utókornak; hogy e szerint hűségteknek bizonysága jótékonyságunk nagyobb bősége által is mind fölékesíttessék, mind gyarapíttassék: titeket Lósádi Győrffy Benjámint és Sámuelt, feleségeiteket s már született gyermekeiteket s a jövőben Isten jóvoltából törvényes ágyból születendőket, ezek örököseit s utódait s az összes mindkét nembelieket a végtelenig, azok közé, kik Erdély fejedelemségünkben, nemkülönben Magyar királyságunkban s más királyságokban s hatalmasságokban, örökös tartományainkban leveleik pecsételése alkalmával piros viaszt használnak – felveendőknek, emelendőknek, csatolandóknak, számítandóknak, társul veendőknek s a szabad bárók czímével megajándékozandóknak, megtisztelendőknek véljük, akarván s határozatunk által nyilvánítván, hogy ti Lósádi Győrffy Benjámin és Sámuel ezután a jövendő s minden leendő időkben, mindezen czímeket, kegyünket, kiváltságokat, ruházott tisztségeket, szabadalmakat, szabadságokat, s mentségeket, melyekkel Erdély fejedelemségünk, nemkülönben magyar királyságunk s más királyságok, uraságok s örökös tartományaink többi szabad bárói vagy mágnásai akár jog, akár ősi szokás szerint élnek s azokat élvezik s azoknak örűlnek, úgy a törvénykezések s népgyűlések alkalmával, mint azokon kívül s bármely föld s terület, lovas fegyverek (melyekkel kegyesen megajándékozunk) más jeleivel éljetek, azokat használjátok, azoknak örűljetek s bármely {553.} leveleiteket piros pecséttel más szabad bárók vagy mágnások módjára megerősíthessétek s legyen jogotok s fent említett örököseitek s utódaitok mindkét nemből bírhassák s használhassák, sőt mint szabad báróknak annak bírását, használatát s viselését kegyesen megengedjük s arra fölszabadítunk, határozván s biztos tudatunkkal s elhatározott lélekkel megengedvén, hogy ti azon jeleket minden s egyenkénti tisztes s illő cselekményeitek, gyakorlataitok s vállalataitok, úgy komoly, mint víg kopjajátékaitok, vagy a kopjások gyalog s lovasversenyei, háboruk s egyes versenyek s bármely csata alkalmával, karddal közelről, vagy nyillal távolról, nagy és kis paizsatokon, fürdőiteken, kocsitokon, sátraitokon, vértjeiteken, sirjaitokon, emlékeiteken, klenodiumotokon, nyaklánczaitokon, pecséteken, épületeken, falakon, ablakon, ajtókon, mennyezeten, szőnyegeken, butoraitokon szabadon, egyenlően, minden háborgatás, akadály sellentmondás nékül bírhassátok, viselhessétek, hordhassátok s azokkal a körülmények szükségességéhez képest s akaratotok itélete szerint bármely módon az említett Erdély fejedelemségünk, magyar királyságunk s más királyságok, uradalmak s örökös tartományaink igazi szülött s kétségtelen szabad bárói s mágnásai módjára éljetek, élvezzetek s örvendezzetek s bármely leveleteiket piros pecséttel megerősíthetni legyen jogotok s mindkét nemű utódaitoknak mindnyájjoknak lehessen joguk, sőt felveszünk s felemelünk s hozzászámítunk, csatolunk titeket s összes fentírt utódaitoka a szabad bárókat illető méltóságos czímmel megajándékozunk, földiszítünk ezen mi nagy s függő fejedelmi sigilumunkkal megerősített levelünk ereje s bizonyságtétele közvetítésével. Kelt Bécs városunkban, austria aug. hó 26. napján, az Úrnak 1755. évében. Mária Therézia.*Br. Győrffy Pál családi levelei közt Krasznán.

Családfájok lásd az 554. oldalon.

Losády Győrffy Mátyás 1557; Balázs 1565 és 1580 közt; Márton 1620; Mihály deák 1660–1689. I. József sz. 1724; –

{554.} Losády Győrffy Mátyás 1557; Balázs 1565 és 1580 közt; Márton 1620; Mihály deák 1660–1689. I. József sz. 1724; – a) Nagyváradi Inczédy Anna – b) Tancsi Földváry Judit; I. Sámuel báró, 1755 – Losonczi Br. Bánffy Borbála; Benjámin báró 1755 – Török Krisztin; Mária – Losonczi Br. Bánffy Elek; Ágnes – Magyargyerőmonostori Br. Kemény Sámuel; László; II. József sz. 1757–1835 – Ábrahámfalvi Ugron Mária; Mihály – Ábrahámfalvi Ugron Károlin; Elek; Anna – Cseszeliczki Szilvássy János; Borbála Magyargyerőmonostori Br. Kemény József; Károlina – Malomvizi Kendeffy Mihály; Mária – Széki gr. Teleki Sándor; József – N. N.; Károlina – Benedek Mihály; Zsigmond sz. 1791 † 1846 – Timkovai Matskásy Anna; Rozália 1806; I. Pál sz. 1793 † 1871 – Vajay Vay Zsuzsánna; III. József 1796; Eleonóra 1790; II. Sámuel 1794 † 1863 – Petrichevich Horváth Károlin; Mihály1801; Ferencz 1798 † 1861 – Composchi Magdolna; Adolf 1829 † 1883; Mária 1830 – Br. Győrffy Lajos; Jozefin 1831 – Simay L.; Károlin; Póli – Krasznahorkai Krasznai Pál; József – Magyarnagyzsombori Zsombori Julia; Árpád – a) Léczfalvi Gyárfás Gizella – b) Bródi Kovács Julia; I. Lajos 1817 † 1890 – a) Szilassi és Pilisi Szilassy Emma – b) Losádi Br. Győrffy Mária; Berta – Gönczruszkai Gr. Kornis Zsigmond; Károly – Miháldi Br. Splényi Emma; Róza – a) Graefl József – b) Deréky Gyula; Géza 1853 – Sárosmagyarberkeszi Katona Margit; Elemér †; Zoltán a) Ágnes sz. 1845 – Ábrahámfalvi Ugron János; b) II. Pál sz. 1855 Étfalvi Bakcsi Berta; Katalin – Viliám János; III. Sámuel; Judith 1896; Mártha 1898; Mária 1900; II. Lajos 1901

{555.} Szilágy vármegyében II. József fiai közül I. Pál és Ferencz; az I. Pál fia I. Lajos s ennek fia II. Pál, ezután a Ferencz gyermekei: Adolf, Mária és Jozefin laktak vagy laknak.

I. Lajos 1848/9-ben nemzetőr főhadnagy a Dobozy-csapatban, 1842–1861. Kraszna vármegyében tiszteletbeli táblabíró, 1872-ben szolgabíró, 1876 után a 70-es és 80-as években Szilágy vármegye közigazgatási bizottságának a 80-as években az erdélyi evang. reform. egyházkerület igazgató tanácsának tagja; a szilágyszolnoki evang. reform. egyházmegyének elébb al-, majd haláláig főgondnoka.

Ferencz az 1820-as években testőr (gárdista), majd József-huszárhadnagy; az 1840-es években Hunyad vármegyében főszolgabíró; 1806–1861. úrbéri törvényszéki tanácsos Szilágy-Somlyón.

II. Sámuel 1848-ban orsággyűlési képviselő Hunyad vármegyéből.

Adolf 1861-ben krasznavármegyei aladószedő, a 70-es években m. kir. telekkönyvvezető s kir. postamester haláláig Sz.-Somlyón.

III. Sámuel a m. kir. földmivelésügyi minisztériumnál gykaoronok.

Lajos, Ferencz és Adolf, mint krasznavármegyei birtokosok 1860-ban aláírták a Széchenyi özvegyéhez intézett részvétfeliratot.*Pesti Hirnök, 1860. évi 60. sz.

II. Pál 1876 szept. 27-dikétől ugyanazon év decz. 22-dikéig tiszteletbeli írnok Kolozs vármegyében, ugyanott 1876 decz. 22-dikétől 1877 jul. 10-diéig tiszteletbeli aljegyző, 1881 ápr. 30-dikáig Szilágy vármegyében tiszteletbeli szolgabíró, azután 1895 decz. 31-dikéig megválasztott valóságos szolgabíró, 1900 okt. 8-dikáig Szilágy vármegye közigazgatási bizottságának megválasztott, decz. 6-dikáig, mint a földmivelésügyi miniszter kinevezte közgazdasági előadó, hivatalból tagja, a mikor {556.} krasznai járásbeli főszolgabíróvá választották. A család evang. reform.

Czimerök: Kék mezőben zöld alapon szemközt ágaskodó arany griff és arany oroszlán, fölemelt jobbjukban egy-egy arany markolatú kivont kardot tartanak. Sisakdísz: pánczélos könyöklő kar, melyet könyökhajlás fölött felülről jövő nyíl szúr át, markában kivont kardot tart. Takaró: arany-kék.

A nemesi ágnak a hunyadvármegyei Losádon van birtoka és lakóhelye.*Nagy Iván, IV. köt. 474. lap.