Bagos.

Bogus 1205, Bugus 1341, Bagos 1471, Bagoos 1553, Bagus 1584.

Neve valószinűleg a latin pagusból ered. Szájhagyomány szerint hajdan az egész község tölgyerdővel volt benőve, csak pásztoremberek fogtak fel egy-egy tisztásrészt, hol kunyhót vertek s az állattenyésztés lévén a foglalkozásuk, több boglyás helyet irtottak. A nép szóelemzése szerint tehát Bagos boglyás szóból lett.

1479-ben középszolnoki, 1540 tájától krasznavármegyei helység. A mint Rákóczi Györgynek egy 1636-diki, Apafi Mihálynak egy 1670-diki leveléből kitűnik, mezőváros volt egykor.

II. Endre uralkodása idején ezen falubeli Danka mint pristaldus szerepel, a mikor egynehány báni lakost azzal vádolnak, hogy krasznai várjobbágyok.*Kandra: V. R. 422., 424. lapon. Az ezen falubeli Micicu pedig egy ló eladásakor Rufdó kezesének mondotta magát. A lovat lopottnak tartották, a miért is Micicut Dursi ördöngösséggel vádolta Kompoltus, krasznai esperes és bagosi Buda pristaldus előtt. Micicu ellenben a vas hordozásával beigazolta ártatlanságát.*U. o. 424. lap.

Bagos az «egyetlen hely, melyet az e részben csonka pápai regestrumok Krasznában kiemelnek».*U. o. 425. lap. 5. sz. j.

1275-ben a Miskócz nembeli Miklós, a Panith bán fia, {55.} több pereznei (borsodmegyei) birtokossal elcseréli a borsodmegyei Aranyosért e Bagus és Moraus földjét.*Árpádkori Uj Okmt. XII. k. 159. lap.

A Bagaus birtok 1341-ben a Dénes báné.*Dl. 3422.

1479 jul. 22-dikén Álmosdi Csire Kristóf fia János elzálogosította Álmosdi Csire Tamásnak.*U. o. 30220. Ekkor van írva a helység középszolnokvármegyeinek.

1536-ban Werbőczi István birtoka, a mint ezt Szécsi Péternek ez évi julius 4-diki óvásából következtetni lehet.*Ennek XVII. századi másolata az Orsz. L.-ban Neoreg. 21., 1., 19.

1553-ban 63 kapú után rótták meg adóval itt a Somlyói Báthori András jobbágyait, a kiken kívül volt a helységben még 3 biró, 59 szegény és 35 új ház.*Dical.

E birtok tizedét 1576-ban a Bánfiaknak adományozta S. Báthori István, lengyel király.*Bl. fasc. O. nr. 18.

1584-ben a váradi káptalan Báthori Zs., erdélyi vajda megbizásából átirja a S. Bánfi Boldizsár itteni birtokáról szóló határjárási levelet.*U. o. M. nr. 16.

1628 előtt Báthori István erdélyi fejedelem Dobokai Básti Jánosnak és mindkét nembeli utódainak adományozta Bagost, melyet most ezen jognál fogva el akarnak nyerni János leánya özv. Zakariás Istvánné Anna, továbbá János rokonai: Kakuczi Imrené Borbála és Károlyi Jánosné Judit.*U. o. KK. nr. 14. 1630-ban az itteni birtokban Katalin fejedelemasszony megerősíti Zakariás Istvánné Básti Annát és ezen férjétől született gyermekeit: Dobokai Kakuczi Imrené Borbálát, Bagosi Károlyi Jánosné Juditot, Zakariás Zsigmondot és Bagosi Najadi Andrásné Zsuzsánnát meg mindkét rendbeli örököseiket. E birtokot, mint ekkor is kitűnik, már a nevezettek ősei is bírták.*A kolozsmonostori konventnek Bánfi Farkas számára 1784-ben kiadott átiratában. Bl. fasc. JJ. nr. 10. Orsz. lt. Gyulaf. kápt. XVI. Lib. Reg. fol. 51.

1648-ban ifj. Rákóczi Györgynek adományozza Rákóczi György.*U. o. XXIV. Lib. Reg. fol. 16.

{56.} 1672-ben Bánfi Dénes elzálogosította Gyerőfi Györgynek;*Bl. fasc. O. nr. 4. de csakhamar visszaváltja tőle.*U. o. nr. 5.

1677-ben özv. Bánfi Dénesné Bornemissza Katalint iktatják be a birtokba.*U. o. MM. nr. 7.

1679-ben 14600 frt adósság fejében le akarták foglalni, a mi ellen tiltakozik Kerczegi György, somlyói lakos, ifj. Rákóczi György, erdélyi fejedelem özvegyének, Báthori Zsófiának meghatalmazottja.*Orsz. lt. kolozsm. conv. fasc. B. nr. 37. 19. fiók.

1680-ban megosztozkodnak rajta Bornemissza Katalin, L. Bánfi Kristóf és Zsigmond.*Bl. fasc. P. nr. 8.

1725-ben Mosóczi András tisztelendő atya, mint a szentpáli remeték Erdélyben levő rendjének teljhatalmú megbizottja fentartja e rend jogigényét e faluhoz, mint a nagyfalusi zárda tartozékához, a mely egykor e rend tulajdona volt.*U. o. SS. nr. 11.

1759-ben két egyenlő részre osztják Bánfi Ferencz és Boldizsár.*U. o. ZZ. nr. 18.

1760-ban Sellye Tolnai János, kincstári igazgató, felmutatott okiratok alapján jogigényt támaszt az itteni birtokhoz L. Bánfi Farkas kormánytanácsos s a királyi tábla elnöke, Bánfi Ferencz, krasznamegyei főispán, Bánfi Boldizsár és Imre meg özv. Nagy-Barcsai Barcsai Györgyné Naláczi Sára alperesek ellenében.*U. o. O. nr. 17.

1768-ban a birtokból L. Bánfi Farkas és Bagosi Erzsébet fiaitól: Farkastól, Mihálytól és Györgytől peres úton leánynegyedet kapnak ezek nővérei: Vargyasi Dániel Gábor felesége Krisztina, gr. Bethlen Adámné Zsuzsánna és Patai Szilvási Jánosné Erzsébet.*U. o. LL. nr. 10.

1808-ban Bagosról összeírták a gr. Bánfi, br. Bánfi, gróf Petki, Bagosi Kovács, Borzási Fodor, Gombos, Győri, Fodor, Ősz, Újvárosi, Gál, Pesti, Ecsedi, Szilágyi, Szabó Nagy, Eszes, Szakács, Süle, Pályi K., Bertalan, Kövendi és Balog nemes családok {57.} tagjait, összese 57-et. Ezek s a ref. eklézsia kezén volt összesen 4 curia, 172 3/4 antiqua és 15 1/2 nova jobbágytelek. Az Újvárosi és ezután következő családoknak – kivéve a Süle családot – semmijök sem volt. Legtöbb telkük volt gróf Bánfi Györgynek (41 1/2 antiqua, 3 nova) és br. Bánfi Eleknek (2 curia, 41 antiqua, 1 1/2 nova), gr. Petki Antóniának (23 antiqua) stb.*Szv. lt.

A bagosiak a fejedelmektől kiváltságokat is nyertek. A tizenhatodik században Bagos városban lakozó birák, polgárok lépéseket tesznek, hogy miután a «sok romlásokban, változásokban városuknak régi királyoktól, fejedelmektől adatott szabadságlevele elveszett», azt a fejedelem újítsa meg. Városuk régi szabadságáról tanúik vannak. Így Demeter Gergely 136 éves, kinek a város szabadlevele kezében is volt, melyet azután Zsigmond fejedelem is megerősített, de «a veszedelemkor» elveszett, tudja, hogy vámokon addig egy pénznél többet nem adtak. Azután kezdették «rángálni, tánczoltatni» őket. Egy 112 éves ember tudja, hogy volt Mátyás királytól adatott szabad levelök, melyet Báthori Zsigmond is megújított; de «a romláskor» elveszett s az óta sarczoltatnak. Egy 1655-diki tanúvallomás szerint a bagosiaknak oly szabadságuk volt, hogy «sohul az ő nagysága birodalmában egy-egy pénznél tőbb vámmal nem tartoztak s nem is adtak. Harminczadot is e szerint az ő nagysága, mind Erdély s a partiumbeli birodalmában akárminemű kereskedésnek állapotjában is nem adtak.» Levelök is volt a fejedelmektől, de elveszett. Nagy-Falun lakó Fazakas Márton, ifj. Bánfi Zsigmond jobbágya, «megeskűvén hüti után» így vall: Miklós kovács szolgája volt, egykor visznek vala sót Debreczen felé, a bályoki földön megszálltak, a bagosiaktól hallotta, hogy a szintén Nagy-Falun lakó Kerestelki István mondta a gazdájának, Miklós kovácsnak, hogy a bagosiak mindenütt valahol járnak egy pénzt tesznek le s mingyárást {58.} szabad a só, mehet, azt is tudja, hogy a bagosiak egy pénznél többet nem adtak a krasznai vámon. Varsolczi Mihály, Báthori Andrásné jobbágya (70 éves), is hallotta, ők bizonyosan tudják, hogy a bagosiak sehol «sem vámot sem harminczadot az fejedelem birodalmában nem adtak egy pénznél többet.» Báthori Andrásné egy másik jobbágya, Szalkai János, hallotta Nagy Pálnak a szájából, hogy «sehol egész Debreczenig a bagosiak egy pénznél többet a vámon nem adtak.» Markos György, szintén a Báthori Andrásné jobbágya (65 éves), azt is hozzátette, hogy «Erdély birodalmában levő vámokon egy-egy pénznél többet nem adtak a bagosiak»; azt is tudja, hogy «Zsigmond fejedelemtől az vámról való levelökkel éltek vala, mert valahol jártak, sehol egy pénznél többet nem adtak a vámokon». Ifj. Bánfi Zsigmondnak Nagy Kaszás István nevű 80 éves nagyfalusi jobbágya már azt mondja: «egykor szekérrel jártak, bagosi Demeter János velök volt, Váradra visznek vala sót, rajtok mindenütt megvették a vámot.»*Valószinű, hogy ő is az «egy pénz vám» mellett vallott, de a vallomása – a papir elrongyollott volta miatt – nem olvasható egészen. 1670-ben Apafi Mihály szintén elrendeli, hogy valamint ennek előtte, úgy ennek utána egy pénz vámnál többel sehol se tartozzanak.

1636-ban Rákóczi György fejedelem a falubeli szegénységnek alázatos panaszolkodó könyörgésére, mely szerint a sok utonjáró miatt nem kevés jogtalanságot és boszúságot szenvednek, mivelhogy ilyen országútjában laknak, őket személyökben marhájokkal és minden névvel nevezendő javakkal egyetemben kegyelmes oltalma és kiváltképen való gondviselése alá vette. Meg is parancsolta, «hogy a Bagos nevű falura zászlóstól, seregestül és csoportonként egyen vagy ketten, sokan és kevesen, rájok szállani, és őket postalóval, ökörrel, szekérrel, mivel nem is postaadó hely, abrak-, széna- és étel-italadással, valakinek arról való salvus conductusunk vagy czimerünk nem légyen, erővel való gazdálkodásra erőltetni {59.} és kényszeríteni senki ne merészelje, mert a kik ezen parancsolatunk ellen cselekesznek, hatalmat adtunk nekiek, hogy a kikkel bírnának, megfogván, hozzák előnkbe, vagy ha csak panasz jő is elénk, erős és kemény büntetéseinket valóban meg fogják magokon tapasztalni». Rákóczi György 1646-ban is ad az «ingyen való gazdálkodásról önálló cessionalist a bagosi lakosoknak». Mint bagosi tisztviselője informálja, a Kraszna vármegyében lévő, Somlyóhoz tartozó Bagos nevű falubeli lakosok nem kevés károkat, injuriákat és bántódásokat szenvednek némelyek, akármiféle útonjárók miatt, falujokban ottan-ottan megszállván «nem is magunk dolgainkban czímerünkkel avagy salvus conductusunkkal járván», őket ingyen való gazdálkodásra erőltetik és kényszerítik. Ezúttal is megparancsolja, hogy «ha kiknek úti járásokban, az megemlített faluban meg kelletnék is szállani, senki annak lakosit ingyen való gazdálkodásra, étel-italadásra kényszeríteni ne merészelje». A ki akaratjok ellen ingyen való gazdálkodásra erőltetné a szegény embereket, az olyan, ha jószágos nemes ember fő- vagy úrembere lészen, ha a falubeli birtokok nem kezdik keresni, «magunk is az 1635. esztendőbeli articulus continentiája szerint 500 frt pśnat directiónk által minden bizonynyal prosequáltatni és exequáltatni fogunk minden kedvezés nélkül», ha pedig katona vagy úr szolgája lészen s nem különben főemberé is, az olyan ingyengazdálkodásra erőltető- és kényszerítőre nézve azon articulus szerint megengedte a falubelieknek, hogy mindjárt megfogják és kötözve vigyék az ő szokásuk szerint a közelebb való ispán elibe, ezek a törvény szerint «meg fognak büntetődni, a mint érdemes vakmerő cselekedetek kivánja s magoknak tulajdonítsák, ha mi esik ő rajtok».

1640-ben Báthori Andrásné Zakreska Anna adott a bagosiaknak hatalmat, hogy senki is a helység lakosai közül más helységből bort bevinni a helységbe ne merészeljen, tizenkét forint büntetés terhe mellett, a míg bort lehet kapni Bagoson. {60.} Zakreska Annának itt lakó jobbágyai jelentették ugyanis, hogy az ő határukon lévő «szűk földek léte miatt» nekik mindenkor elegendő buzájok és gabonájok nincs, hanem ők inkább a szőlejek hasznából táplálják magokat; de némelyek más helyekről jobb és elkelhetőbb borokat visznek be a faluba, minél fogva az ő hegyeiken termett bor rajtok «megmaradott és veszett volna». Ők pedig abból táplálják magokat; abból fizetnek adót s egyéb «szedést-vevést». Hogy a faluba jobb és elkelhetőbb borokat hordanak, nagy fogyatkozásukra van. Hanem ennek utána már ők maguk között azt meg akarják tiltani, hogy senki is közülök azt ott való s termett borokon kívül, míg bort talál a faluban, más helyekről szállítani ne merészeljen. Ha valamelyik közülök ezt a tilalmat megszegné, az első izben a földesúr számára tizenkét forintot köteles fizetni. «Ha penig másszor is rajta kapván és találván, az a falu birodalmában légyen és a bevitt bornak a feneke mingyárást kivágattassék».*Szgy. A háborús idők sanyargatásait Bagos is megérezte. Különösen nehéz időket élt a tizenhetedik század közepe s a következő század eleje táján. A helységet 1663-ban a tatárok egészen feldúlták. A menekülőket a czinteremben leölték s odaásott gödrökbe hányták. Ásás közben itt ma is csont csontot ér. A községben e pusztítás után csak két ház maradt meg. Ezután különböző vidékekről népesült be. A Nagy-család Hosszaszóról jött, az Eszesek Bánfi-Hunyadról, az Ecsediek Somlyóról, az Újvárosiak Kőrös-Völgyről, a Sülék Tövishátról, a Budaiak Zoványról, a Kincsesek Nagy-Bányáról, a Kapronczaiak Deésről. 1708-ban Bagoss «a rajta nagy mértékben megfeneklett iga és nyomorúság miatt» anynyira jutott, hogy a lakosok falujokat pusztán hagyván, «heten vagy nyolczan imitt-amott a gazokon magokat megvonni kényteleníttettek»; nagyobb része eloszlott és kiment Magyarországra.*Orsz. lt. cons. et Urbar. fasc. 113. nr. 57.

{61.} Tököli is megfordúlt itt. 1678-ban Kis-Bárodról indultában a Rezen át jött, Bagoson hált és innen írt levelet Somlyóra.*Naplója. 149. l.

Bagos, mint már tudjuk, egykor a krasznai főesperességnek egyetlen parochiáha, a melyről a pápai tized lajstromaiban van említés s papja, István 1332-ben tized fejében 9 garast fizetett.*Bunyitay Vincze: Schematismus 354. lap.

Evang. reform. temploma kőből épűlt, alatta sírbolt van. Ebbe temették el 1824-ben br. Bánfi Eleket. A templom menynyezetén e körirat olvasható: «Ezen reformatus templom kőtornyával együtt 1792, 93, 94, esztendőkben isten segedelmével épűlt». Templomának oldalán függő táblán a br. Bánfi-család czímerét láthatni a következő felirattal: «Ősi czímere néhai Méltóságos Császári és Királyi Camerarius Losonczi Báró Bánfy Elek úr ő nagyságának, ki született MDCCXXXV-ik esztendőben Januarius hónapjának 25-ik napján, életének végét érte MDCCCXXIV-ik esztendőben November hónapjának 22-dik napján.» Papjai: 1649–1681. Felsőbányai István, alias Montanensis. 1681–1682. Oroszi Péter, Montanensis halála után Valkóra ment. 1682–1688. Füszeri István, Perecsenbe ment. 1688–1693. Fülkei János akadémikus, Aranyos-Megygyesre vitték. 1693–1695. Vittelki András, Krasznára ment. 1695–1697. Kisvárdai Péter Menyőből jött s oda is ment vissza. Fülkei János visszajött Aranyos-Medgyesről s 1699-ig ő szolgált, a mikor Zilahra ment. Vittelki András is visszavágyott Krasznáról s 1708-ig működött. 1709–1703. Váralyai Márton, a ki Perecsenbe, 1704–1721. Galambfalvi Miklós, a ki Ballára, 1722–1728. Tordai György, a ki Zsibóra, 1728–1739. Zilahi V. Pál, a ki Kémerre ment. 1740–1743. Visnyai János, a ki Diósadról jött s Zoványra ment. 1743–1745. Vásárhelyi György, a ki Újlakra távozott. 1745–1749. Técsi Dániel, a ki titoknokságot s székbeli biróságot is viselt. Sz.-Somlyón {62.} halt meg 1795-ben. 1749–1754. Zilahi Veendi Pál, a ki Kémerről jött s Sámsonba távozott. 1754–1762. Szilágyi István, a későbbi horváti pap, 1762–1766. Csernátfalusi Péter, 1766–1792. Zilahi Kovács János, Menyőből jött, a ki az anyakönyvek rendszeres vezetését kezdte meg, az ő idejében építették a papi lakot s javították a templomot. 1792. Kondor András, a ki 1817-ben egyházmegyei jegyző, M.-Goroszlón halt meg 1830-ben, 85 éves korában. 1794. Mánási Benjámin, 1800-1802. Virág István, 1812–1824. Beke Pál, 1824–1872. Fazakas József, a ki az egyház anyagi ügyeinek rendezésénél szerzett érdemeket. 1875–1879. Boros Lajos, a kit Kertész István követett.*A szilágyszolnoki evang. reform. egyházmegye s a bagosi evang. ref. egyház levéltára.

Evang. reform. jellegű két tantermű elemi iskoláját 1868-ban építették. Most államosítás alatt áll. A vármegye 1895-ben kisdedóvóintézetet állított fel.

1715-ben 8 jobbágy-, 3 zsellér-, összesen 11 háztartás fizetett adót, magyar mind. 1720-ban 38 jobbágy-, 1 zsellér-, 6 taksás-, összesen 45 háztartás, 42 magyar és 3 oláh. Ebből következtetve a népesség száma 1715-ben 99 lélek, magyar mind; 1720-ban 405 lélek, 378 magyar és 27 oláh.*Magy. Stat. Közl. XII. k. 68. és 69. l. Népessége 1847-ben 859 lélek, még pedig róm. kath. 35, gör. kath. 36, evang. reform. 697, izr. 91.*Nagyv. Nvk. 1847. 101. 1890-ben nyelvre nézve magyar 947, német 6, tót 4, oláh 67; vallásra nézve r. kat. 23, gör. kat. 20, gör. kel. 79, ágost. hitv. evang. 867, izr. 35. Házak száma 219.

A művelés alatti területből adózás czéljaira összeirtak szántóföldet 1715-ben 38, 1720-ban 143 köblöst, rétet 1715-ben 15, 1720-ban 108 kaszást; szőlőt 1715-ben 12, 1720-ban 125 kapást. Malom 1720-ban 1 volt.*Magy. Stat. Közl. XII. k. 68. és 69. l. 1895-ben gazdaságainak száma 297. Területe 4562 katasztrális hold, a melyből szántóföld 1732, legelő 1201, erdő 671, rét 399, szőlő (parlag) 168, kert 113, terméketlen 278 hold.*Mg. St. 502.

{63.} A községnek 1900-ban 12,796 K. 80 f. becsértékű cselekvő vagyona van, állami egyenes 6061 K. 54 f.

Utczái: Alszeg-, Felszeg-, Kis-, Fűszer-, Új-, Diószeg-, Nagy-, Víz- és Bökény-utcza.

Határrészei: Nagy-rét, ennek részei: Nagy-mező, Kósa-rét, Vetett-rét, Dohányos, Postarét és Cserés-domb; Korhány, ennek részei: Hegytető, Nyáras-völgy, Borsós-völgy, Kis-berek, Mogyoród, Szilva, Gyepüs, Púpos-pataka, Szilvás, Bodonos és Bartó-rét; Pokolvölgy, Púpos-cser, Ráton-völgy, részei: Kincses-rét, Petevölgy, Hanis-patak, Mál-oldal, Csonka-rét, Gecse, Felső-forduló, Bikarét, Bodonkút, Ereszviny, Szalván, Szódapos, Ravaszlik, Véper. Erdők: Vadas-kert, Közép-bércz, Pokol-völgy, Púpos-cser, Petevölgy-cser, Gyakor-cser. Cserjés-helyek: Kurta-bércz, Ebéd-leső, Véper. Szőlők: Vénhegy, Alsó-hegy, Rózsa-hegy, Sajtó-szín, Gecse-hegy, Veres-hegy, Rigó-hegy és Zsigmond-hegy. Kútjai: Bodon-kút, Vérvölgy-kút, Szilvás-kút, Ravaszlik-kút.