Bikácza.

Középszolnokvármegyei helység; de néha, mint pl. 1470-ben Szatmár vármegyéhez számították.*Csánki, I. 552. l. Bikáczfalva, Bekácza, Bykazfalwa 1424, Bykacza 1461, Bykaz 1470, Bikácz 1495, Bykacha 1548, Bykarcza 1570. Román neve Bicadiu;*Sch., 1894. 177. l. Bicaz = Bikáz és Bgyikáz.

A helység elpusztulása 1682 előttre esik; a németek égették fel.*Szv. lt. Azután újra telepűlt.

Eredetileg a Kusalyi Jakcsiak birtoka; de Kusalyi Jakcsi János 1461 márcz. 23-dikán elzálogosította Bélteki Drágfi Miklósnak;*Dl. 36.392. Km. Prot. E. min. pag. 102. q. nr. 4. 1462-ben pedig bizonyos pénzösszeg átvétele mellett Kusalyi Jakcsi György bocsátotta Bélteki Drágfi Miklós kezében,*GKG. A. fasc. XX. míg aztán 1464-ben Kusalyi Jakcsi János – teljes kielégíttetése után – örökre visszabocsátotta a Bélteki Drágfi Miklósnak.*U. o. 1495-ben Kusalyi Jakcsi Ferencz a leleszi káptalan előtt Drágfi Bertalan erdélyi vajdának és fiainak Imrének, Györgynek és Jánosnak adta át.*U. o. C. fasc. XII.

János királynak Budán 1533 aug. 26-dikán kelt levele szerint ifj. Jakcsi László fiának Jánosnak e részbirtokáért per folyik Drágfi Gáspár felperes, Szolnok és Kraszna megyék főispánja meg Kusalyi Jakcsi Mihály alperes közt, a mely ügyben felmutatott levelek alapján Jakcsit elítélik s a birtokot a felperesnek adják.*A protonotariusnak 1584-ben Gyulafi László fiai számára kiadott átiratában. GKG. C. fasc. XII.

1475 körül Bekacza helységből a Drágfi jobbágyait 2 frt 1 denárral, 1543-ban pedig 3 kapu után adóztatták meg itt Drágfi Gáspár jobbágyait, de fölmentettek 1 bírót, 1 szabadost, 7 szegényt {126.} és 1 új házat.*Dical. 1549-ben 3 kapuszámnyi adóval rótták meg már Drágfi özvegyének a jobbágyait, kiken kívűl volt még e helységben 1 bíró, 8 szegény és 5 új ház.*U. o. 1570-ben 1 kapu után adóztak a császár jobbágyai.*U. o. 1604-ben itt és Somoson együttesen 1 rótt ház után 2 frtot fizettek adóban Gyulafi részéről.*U. o.

A birtokból 1545-ben Jakcsi Mihály leánya, Klára kikéri testvérétől, Mihálytól az őt megillető részt.*Lelesz, Act. an. 1545. nr. 18.

1548-ban Kusalyi Jakcsi Mihály elcseréli ezen Bikácza, továbbá Inó, Széplak és Udvarhely birtokokon ama tizenegy jobbágyot, kiket néhai Bélteki Drágfi Gáspártól bír cserében, Somlyói Báthori Anna hadadi részbirtokaiért.*Orsz. lt. Km. conv. lad. 26. B. nr. 17.

1555-ben Kusalyi Jakcsi Boldizsár és Mihály a birtok elfoglalása miatt tiltakoznak Nádasdi Tamás ellen,*Lelesz, Prot. 13. fol. 108. an. 1555. ekkor Drágfi György e birtokához – úgy látszik – a kincstár, Báthori András vagy György, Ország Kristóf, Perényi János fiai támasztanak igényt, mert ez ellen tiltakoznak Kusalyi Jakcsi Mihály fiai: Boldizsár, Mihály és András,*GKG. A. fasc. XX. a kik 1557-ben tiltakoznak az ellen, hogy a helységnek felét János király és Izabella Báthori Györgynek és nejének Báthori Annának meg ezek fiának, Istvánnak adományozzák.*Lelesz, Act. an. 1557. nr. 13.

1569. márcz. 19-dikén János Zsigmond odaadományozza a részjószágot Rátóti Gyulafi Lászlónak. Ez a jószág Báthori György hűtlenségbe esésével szállott a kincstárra.*GKG. A. fasc. I., III., János Zs. aláírása és papirpecsétje. 1595 okt. 12-dikén Báthori Zs. megengedte Rátóti Gyulafi Lászlónak, hogy szabadon rendelkezzék itteni birtokával is.*U. o. C. fasc. XIX.

1646 máj. 13-dikán néhai Barcsai Juditnak (?), a bikáczai határon levő földein megosztozkodnak Kapi György és Bethlen Farkasné Ostrosith Borbála: a Bikfark alatt Apácza felőli rész a Bethlennéé, a Kis-Várcza felőli pedig a Kapié.*U. o. A. fasc. VII.

{127.} 1671 szept. 23-dikán néhai Barcsai Zsigmondné bikáczai javait felosztják Kapi György, Balassagyarmathi gróf Balassa Imréné Barcsai Judit és Bethlen Farkasné Ostrosits Borbála között.*GKG. A. fasc. VII.

Közép-Szolnok vármegyének egy 1748-diki ítéletleveléből megismerjük, hogy a kuruczvilág idején mint bujdosott a lakosság az erdők sűrűjében. Macskási Kata bikáczai Szász Péter nevű jobbágya s néhai gr. Bethlen László utódainak Elek Miklós nevű jobbágya közt a bikáczai határon, a Runk nevű irtásban levő három szántóföld felett egyenetlenség támadt. A «kuruczvilági revolutiokor» mind Elek Mihály mind Szász Josip a bikáczai határon való Runk nevű helyre futottak ki, akkor ott sűrű erdő levén, az ellenség elől oda rejtőzködtek, ott mindketten bizonyos tanyát s kalibát fogtak maguknak; de nemcsak ők, hanem akkor más bikáczai lakosok is. Míg a revolutio tartott Elek Mihály házat is kezdett építeni a sűrű erdő közt, de ebben a házban a forradalom alatt kevés ideig lakott, labanczczá lett és a teremi határon el is esett, mielőtt a háza környékét a sűrű és nagy erdő közt bővíthette volna irtás által, «aztán az említett Szász Josip is az Elek Mihály háza mellé csinálván kalibát, minekutána benne laktak, az elégett volna, Elek Mihálynéval egy testvér levén Szász Josip, az ő házába költözött és jó darab ideig együtt laktak», idővel csak Szász Josip maradt a házban s míg a régi faluhelyre visszaköltöztek, mindig ott a Runk nevű helyen lakott, a ki ott jó darabot irtott. A Szász Josip fia Péter is azon a Runk nevű helyen levő irtáson terjeszkedett. A végzés ez volt: «a mely földre néhai Elek Mihály építette volt a házát, azon egy darab föld legyen az Elek Miklós, Bethlen részre való jobbágyé; a Szász Péter irtásai pedig mind megmaradjanak az említett egy földön kívűl az ő kezénél, minthogy a nagy és sűrű erdőből az ő édes atyja és annak utána {128.} az ő sok fáradsága által tisztúlt meg s mely is már most jó gabonatermő hely».*GKG. B. fasc. XIII–XV.

A hadi terhekhez való hozzájárulásra 1797-ben összeírták a következőket. Főbb birtokosok: gr. Gyulai József, br. Bornemissza József és gr. Bethlen Sámuel; kisebb birtokosok: br. Toroczkai Ágnes, gr. Bethlen László és Ötvös Sándor; más telkén lakó, adózó nemesek: Bota György, Von és Péter; pap: Pop Vaszi, kántor Popa Alexa.*Szv. lt. Az 1805-ben nemesi fölkelésre összeírt adómentes nemesek névsorába a községből fölvették Bede Áron udvarbírót.*U. o.

Bikácza gör. kath. fatemploma 1770-ben épűlt. Az egyház anyakönyve 1824-ben kezdődik.*Sch. 1886. 180. l.

Gör. kath. jellegű egytantermű elemi iskolája 1868-ban épűlt; de 1820-ban szerveztetett.

Adót 1715-ben 6 jobbágy- és 3 zsellér-, összesen 9 háztartás fizetett és pedig 2 magyar és 7 oláh; 1720-ban pedig 5 jobbágy- és 2 zsellér-, összesen 7 háztartás, valamennyi oláh. A lakosság száma 1715-ben 81, 1720-ban 63 lélek. 1715-ben 18 magyar és 63 oláh; 1720-ban mind a 63 oláh.*Magy. Stat. Közl. XII. k. 65. és 66. l. Egy a XVII. század elejéről a Bik alatt való jobbágyok száma czímmel fenmaradt összeírás szerint a jobbágyok száma négy a faluban.*GKG. A. fasc. XV–XVI. Egy 1676 máj. 22. kelettel Szilágy-Cseh urbariuma czímmel a csehi várhoz tartozó jobbágyok számáról fenmaradt összeírás szerint e részbirtokban öt jobbágy és egy puszta jobbágytelek van.*U. o. 1733-ban Bikácza (Bikház) oláh családjainak a száma 30; görögkeleti papja János.*Tr. 1750-ben 363 görög kath. lélek volt.*Tr. 1901. IX. 285. l. Marosnémeti gróf Gyulai Istvánnak jobbágyairól és zselléreiről 1729 januárjában írt jegyzék szerint négy zsellér tartózkodik itt.*GKG. C. fasc. XVI. 1847-ben a lakosok száma 988; róm. kath. 6, gör. kath. 8, evang. reform. 974. Ekkor német nevet is adnak a helységnek Farrendorf*Nagyv. Nvk. 1847. 110. l.; de az összeírás {129.} eredménye nem fogadható el, mert 974 evang. reform. lakosa nem lehetett a községnek. 1890-ben 819 lakosból nyelvre nézve magyar 7, német 54, oláh 756, egyéb nyelvű 2; vallásra nézve r. kat. 5, gör. kat. 681, gör. kel 77, evang. reform. 3, izr. 53. Házak száma 167.

Szántóföldje 1715-ben 33 1/2, 1720-ban 38 1/2 köblös; rétje 1715-ben 20, 1720-ban 25 kapás.*Magy. Stat. Közl. XII. k. 65. és 66. l. 1895-ben gazdaságainak száma 158, területe 2230 katasztrális hold, a melyből szántóföld 1433, erdő 292, legelő 203, rét 140, kert 48, szőlő (parlag) 20, terméketlen 94 hold.*Mg. St. 502.

A községnek 1900-ban 8121 K. becsértékű cselekvő vagyona van, állami egyenes adója 2854 K. 36 f.

Utczái: Alszeg-, Felszeg- és Hadadi utcza. határrészei: Valea Unghiului = Váljá Ungyuluj (zugoly alatti völgy), Fênaţe = Funáczë (kaszálók), Bicăţěl = Bikaczel és Bgyikazel, Hîituri = Hijiturj (földcsuszamlások), Dealul Cornilor = Gyálul Kornyilor (a Somfalu felé eső domb), Páncsa, Valea Runcului = Váljá Runkuluj (Runk völgye), a miről 1748-ban esett szó, Dealul Crucii = Gyálul Krucsij (keresztes domb), Pădurea Crucii = Pádurjá Krucsij (a feszületnél levő erdő), Igája. Vize a Bikácza-patak, forráspontja e községben van, s Nántűnél ömlik a Krasznába.