Girókuta.

Gyou? 1205–1235, Girokuta 1423, Gyrolthkutta 1466, Gyrolthkwtha 1466, Giroltkuta, Gerothkwtha 1475, Gyróthúta 1487, Ghyrokwta 1543, Gyurakuta 1547, Gyratha 1550, Byrokwtha 1569, Gÿrokwtha 1570, Gurokut XVII. század, Gyrokutha 1607, Gyirokutha 1609, Ghirokutha 1647, Gyürekut 1676, Gyerőkuta 1646, Gerőkuta 1647, románul Dsurukuta 1733.

Egyike azoknak a kszolnoki falvaknak, melyeket a törökök, szatmári tolvajok és kuruczok 1682 előtt elpusztítottak.*Szv. lt.

Első nyomait a Váradi Regestrumban találjuk. Gyabó, Gabrián, Buda, Tenkös és Nikla, a szolnoki vár jobbágyai azzal vádolták Gyou falubeli Dersi fiát, Márton és Mike testvérét, Angelust, hogy ez társuk és Szolnok várának jobbágya. Utóbbi azonban a vas hordozásával kész bebizonyítani, hogy olasz jövevény fia (filius latini hospitis) és szabad, mire a vádlók beismerik, hogy vádjuk igazságtalan.*Kandra K.: V. R. 378. l. 4. sz. j. A Gyou villabeli Samut azzal vádolja Bábodra való György, hogy erővel elvitte szolgáját.*U. o. 408. l.

Mint Kövesdhez tartozó jószág, sokszor nyomon követi annak s a többi tartozékoknak a történetét. A váradi káptalan Zsigmond királynak 1423-ban kelt beiktató parancsára Kusalyi Jakcsi György fiának tisztelendő Dénesnek Girokuta szolnoki birtokába ellentmondás nélkül beiktatja György másik fiát Jánost, ennek nejét Annát meg fiait: Lászlót és Györgyöt.*GKG. C. fasc. XII.

Egy itteni részjószág elfoglalása miatt Sarmasági Ambrus pereli Sarmasági Eleket 1466-ban.*Jlt Okt. 9-dikén – mint Derzsidánál is láttuk – be akarták iktatni Sarmasági Ambrust, de ellentmondott Sarmasági András özvegye, Katalin a nevezett {435.} András leányai: Albertné Zsófia és Kémeri Jánosné Katalin, valamint az alperes Sarmasági Eleknek Ilona asszonytól született gyermekei és Majádi Lászlóné Ágata nevében.*Dl. 36,393. Km. Prot. F. min. pag. 1. nr. 1. 1487-ben a birtok egy negyed részébe, mint a nagyatyjukról, Sarmasági Andrásról maradt jogos örökségükbe akarják iktatni a Majádi László fiait, de Sarmasági Weres László tiltakozik a néhai Sarmasághi Elek fiai nevében a beiktatás ellen.*Jlt. és Dl. 27,955.

1475 körül Gerothkwthán a Sarmasági Elek(«Alexj») jobbágyai 2 frt 9 dr adót fizettek.*E mű I. k. 180. lap. 1543-ban talán megoszlott Sarmasági István és Mihály között, kiknek jobbágyai 1–1 kapu után adóztak. Volt még a helységben ekkor 1 biró, 2 szegény és 1 új ház is.*Dical. 1549-ben (Girokután) 1 kapu után adóztatták meg a Perneszi Imre jobbágyait, a kiben kívül feljegyeztek még 2 szegényt és 1 új házat, továbbá Sarmasági Mihály részéről 3 szegényt és 2 új házat, a Sarmasági Andráséról pedig 4 új házat.*U. o. 1570-ben (Gÿrokwthán) 1–1 kapu után adóztatták meg a Sarmasági Miklós és özv. Sarmasági Mihályné jobbágyait.*U. o.

A birtoklás története az 1547-dik évvel ismét a kövesdi tartozékoknak, pl. Derzsidának a történetéhez igazodik nagyjában. Mint a néhai Sarmasági László egyik jószágát, legutóbb mint gyámok ezt is Báthori István özvegye, Katalin és fiai: András, Kristóf meg István kezelték, a kiket 1547-ben számadásra intet Sarmasági András.*Lelesz, Act. an. 1547. fasc. 3. nr. 21. 1550-ben újból beiktatják Sarmasági Mihályt egy itteni részbirtokba.*U. o. Prot. 7. fol. 57. an. 1550. 1551-ben Sarmasági Borbálának itéltek oda egy részt.*U. o. fol. 154. an. 1551. 1569-ben János király felszólíttatja Sarmasági János fiait, hogy Anna nővérüknek adják ki az itteni birtokukból is a köteles részt és leánynegyedet,*Gy. f. kápt. lev. H. 30. majd 1570-ben Sarmasági Anna, Gyerőmonostori Kemény Jánosné, mint az atyjáról, Sarmasági Jánosról maradt birtokon {436.} osztozni akar hat fiútestvérével, de ezek közül a legidősebbik megesküszik a gyulafehérvári törvényszék határozatából, hogy abban a leányágnak része nincs, s így a fiúk birtoka marad.*Jlt. Kövesdi Sarmasági Zsigmond 1601-diki végrendeletében mostoha fiainak: Jósika Zsigmondnak és Gábornak köti le.*Péchi család ltára. Századok, 1889, 6. füz.

E birtoknak a birtokjogát illető okleveleket is átadta Telegdi Espán István Sarmasági Zsigmondnak s a II. János hiányzó itélőleveleért 1607-ben a fenti Zsigmond itt is panaszt emel Espán ellen.*Orsz. lt. Km. conv. lad. 27. S. nr. 1.

A középszolnoki Gyirokutha egyike Ödönfi László azon részbirtokainak, a melyeket ennek özvegye, Monaki Borbála és leánya, Komjáti Jánosné Borbála Nagytárkáni Hagit Ferencz őrizetére biztak; majd az említett Komjátiné átruházta azokat ezen Hagitra, a ki aztán 1609-ben kinyilvánítja, hogy ez átruházás alapján birni kivánja ama részbirtokokat.*Lelesz, Act. an. 1609. nr. 20.

Az 1641, 1643, 1647, 1722, 1723 és 1724 évek története, hogy t. i. e Gyyrokutát is megveszi Kemény János Szunyoh Gáspárinétól, majd Serédi mond le Kemény javára, a kinek aztán II Rákóczi adományozta Ghirokuthat, Rhédei Pált – a Sarmaságiak ellentmondása mellett – beiktatják, Csebi Pogány Györgygyel pörölnek a Kemények, – teljesen megegyezik Derzsida történetével.*A levéltári jelzeteket lásd ott. Mint eltérő dolgokat említem meg, 1643-ban Girókutát Lónyai Istvánné, Sarmasági Anna birja.*Szgy. 1646-ban Lónyai Istvánné, Sarmasági Anna eladja Kemény Jánosnak és nejének, Kállai Zsuzsánnának a Gerőkuta részbirtokot.*Jlt. e. nr. 31. 1676 okt. 20-dikán Gyürekut birtokot illetőleg tiltakozik Kávási Pálné Katalin Sarmasági György és Valkai Erzsébet lánya.*Gyf. kápt. lev. cent. F. 20. 1686 jan. 29-dikén Perecseni Nagy Andrásné Szentkirályi Katalin gyirókutai részbirtokához, mint vérrokonoknak, {437.} Perecseni Lindvai, másként Kovács Mihálynak és nővérének is van joguk.*Nagyv. Múz. Blt.

A hadi terhekhez való hozzájárulásra 1797-ben összeirták a községből a következőket, főbb birtokos: gr. Kemény Farkas; pap: Popa Vaszalia gör. kath., kántor: Juhász János gör. katholikus. Zsidó: Milner József, molnár Vergye Mihály.*Szv. lt.

A gör. katholikusok fatemploma 1800-ban épűlt. Anyakönyvük 1826-ban kezdődik.*Sch. 1886. 181. l. Felekezeti jellegű egy tantermű elemi iskolája 1884-ben szerveztetett.

A XVII. századból Lónyai Anna fejedelemasszony szilágyi jószágáról fenmaradt lelettár szerint Gurokután van 17 jobbágycsalád és hét puszta («girókuti kertben levő puszták.»)*Wlt.

1715-ben 9 jobbágy és 1 zsellér, összesen 10 háztartás fizetett adót, és pedig 5 magyar és 5 oláh; 1720-ban 14 jobbágy és 4 zsellér, összesen 18 háztartás, melyekből 7 magyar és 11 oláh. A népesség száma 1715-ben 90, magyar 45, oláh 45; 1720-ban 162 lélek, 63 magyar és 99 oláh.*Magy. Stat. Közl. XII. k. 65. és 66. l. 1720-ben két visszakövetelt jobbágy lakott itt.*U. o. XII. k. 340. l.

1733-ban (Dsurukuta) 28 oláh család volt; görög-keleti papja János nevet viselt.*Tr.

1847-ben a lakosok száma 845; gör. kath. 689, evang. reform. 156.*Nagyv. Nvk. 1847. 104. l. 1890-ben létszáma 722; nyelvre nézve magyar 58, tót 1, oláh 635, egyéb nyelvű 28; vallásra nézve r. kath. 6, gör. kat. 660, evang. reform. 31, izr. 25. Házak száma 149.

Szántóföldje 1715-ben 53, 1720-ban 235 1/2 köblös, rétje 1715-ben 33, 1720-ban 136 kaszás.*Magy. Stat. Közl. XII. k. 65. és 66. l. 1895-ben gazdaságainak száma 280. Területe 2766 katasztrális hold, a melyből szántóföld 795, erdő 787, legelő 505, rét 489, szőlő (parlag) 91, kert 6, terméketlen 93 hold.*Mg. St.

A községnek 1900-ban 6767 K. 58 f. becsértékű cselekvő vagyona van, állami egyenes adója 3582 K. 46 f.

{438.} Utczái: Nagy- és Templom-utcza. Határrészei: Câmpuţ = Kimpucz (mezőcske), Nyile, Fântânele = Funtinyelë (források), Puszta, Ertaş = Jërtás (átvett magyar szó = irtás), Valceaoa Mare = Valcsáoá Márë (a nagyobbik völgyecske). Vize a Kraszna.