{410.} XV. FEJEZET.
A WESSELÉNYIEK.


FEJEZETEK

A Wesselényiek oly kiemelkedő szerepet visznek Közép-Szolnok vármegyének közéletében, hogy családjok történetét már itt kell nyújtanom. Érdekes jelenség, hogy Szilágy vármegyének ma is egy Wesselényi a főispánja, Wesselényi Miklós, fia épen annak a Wesselényi Miklósnak, a kit a történelem géniusza nagynak nevez.

A Wesselényi-család származása meglehetősen meg van vitatva. Deák Farkas kimerítő értekezést írt a Wesselényi-család őseiről*Ért. a tört. tud. köréből. VII. köt. 8. szám, 1878. – A Wesselényi-család czímeréről ugyanő írt rövid tanulmányt 1876-ban. E szerint az első czímer a Gyekei Wesselényi Miklós emlékére 1584-ben felállított sírkövön fordúl elő. A czímerpaizs szívalakú alá-felé jobbra-balra kihasasodva, a közepén egyetlen, égszín mezőben egy delfin, azaz egy a felső részen inkább medvét vagy kiöltött nyelvű oroszlánt mutató alak van rajzolva, mely felkunkorodó halfarkban végződik. Az állat két első lába egy alól-fölűl harántosan metszett fatörzset tart. A fatörzsön három rügyszem látható. A második czímer a Wesselényi Annáé, 1612–1649-ből. A czímerpaizs kerek; itt a delfin egy alúl-felűl elágazó faágat tart, mely leveles s a delfin fején kis korona van. – Az állat az előbbin balra, ezen a czímeren jobbra van fordúlva. A harmadik czímer a gróf Wesselényi Ferencz nádor s egyik fia gróf Wesselényi László pecsétjén van. Itt a czímerpaizs tojásdad. A delfin oroszlánfejet tart koronával, lábaival ágat, melyen három teljes rózsa virít. A paizs felett királyi korona. A paizs mezeje mindig égszín. E czímert Ferdinándtól nyerte a murányi hős. A negyedik czimer lényegesen eltérő az előbbiektől. Alá-felé kiszélesedő szivalakú (mint az első) s a mező két részre oszlik, a felső mező a paizsnak kétharmada, az alsó egyharmad hullámzó víz. Halban végződő szép női alak (sellő) emelkedik ki a habokból; kezében három liliom, fején korona; «a paizs felett zárt sisak s e felett is korona s e koronából ismét a koronás fejű három liliomot tartó sellő (syren) emelkedik ki. Foszlány is van, mely az eddigi három czímer legnagyobb pecsétjein sem fordúl elő; balra kék-ezüst, jobbra piros-arany». Kőváry ismert művében ezt a czímert nyomatta le. (Arch. Ért. X. kötet, régi folyam, 1876-diki, év 20–23. l.) s ő is abban állapodik meg, a mit már Nagy {411.} Iván is alaposan gyanított, hogy a Wesselényiek Nógrád vármegyéből származtak. Nógrád vármegyében fekszik Wesselény nevű puszta s innen vette nevét a gróf, báró és nemes Wesselényi-család.

A BÁRÓ WESSELÉNYI-CSALÁD EREDETI CZÍMERE.

A BÁRÓ WESSELÉNYI-CSALÁD EREDETI CZÍMERE.*A báró Wesselényi-család eredeti czímere. Közölte a Turul 1899. évi IV. füzet.

A Wesselényi-család eredeti czimeréről a Turul*Karácsonyi János: A báró Wesselényi család eredeti czímere. Turul, 1899-diki évi IV. füzet. Felolvasta a Magyar heraldikai és genealogiai társaság 1898 november 24-diki űlésén. a többi közt ezeket közli: «Ismeretes, hogy a hadadi báró Wesselényi-család czímere a múlt századtól kezdve kék mezőben koronás szirén, balra hajló halfarkkal; jobb kezében zöld száron három veres rózsát tart, balját csípőjére teszi. Ezzel ellentétben bizonyos, hogy Wesselényi Ferencz nádor nem {412.} szirént használ czímerképül, hanem koronás, halfarkkal végződő, kiöltött nyelvű s egy lábával három rózsát tartó állatot, a mely oroszlánnak vagy kutyának nézhető. A kétséget, vajjon a halfarkkal végződő, kiöltött nyelvű állat eredetileg oroszlán volt-e vagy kutya, a nádor nagybátyjának, I. Ferencznek czímere oszlatja el. Ebben a czímerkép félreismerhetetlenűl nem egyéb, mint halfarkkal végződő kiöltött nyelvű kutya. Magának az eredeti czímernek leírása a következő: A kerektalpú paizs jobb és bal szögletében, valamint talpán kék mezőben egymásba fonódó két-két lánczszem. Oromdísz: fehér halfarkban végződő kiöltött nyelvű veres kutya, hátán egy fehér strucztollal. Orrjegy (takaró) veres-fehér.» A Wesselényi család őseiről pedig: «a kutatások folyamán megállapítottuk, hogy az 1418-ban czímeradományban részesűlt Csese László Vesselény közelében, szomszédságában lakó nemes ember volt. Innen már most csak egy lépés volt, hogy Vesselény egy részét vagy ő, vagy atyafia, Domonkos fia, Péter megvegye, s lakását oda áthelyezve, magát Vesselényinek nevezze. Az sem lehetetlen, hogy valamelyiknek leányát a Wesselényiek mostanig ismert első tagjainak, I. Farkasnak és I. Miklósnak atyja vagy nagyatyja vette el s a vagyonnal együtt az 1418-iki czímert és czímerlevelet is átörökölte. Vagy fi-, vagy nőágon a Wesselényi-család mindenesetre a dansai nemesek ivadéka, mert az 1246-ban dansai nemesek tulajdonában levő Kurtánföld (ma puszta Fülektől északnyugotra) 1556-ban Kereszturral együtt a Wesselényi-család birtoka. Hogy a két eshetőség közül egyik bizonyosan megtörtént, azt bárki is be fogja látni, a ki tudja, mily gyakran lett a magyar heraldikában az oromdíszből czímerkép. A képzeleti alakokat annyira kedvelő renaissance korszakban Csese László (akár fi-, akár nő-ágon való) ivadéka csak oromdíszét helyezte át a paizsba és készen volt a XV. század végén annyira kedvelt képzeleti állattal ékeskedő czímerpaizs. Sőt a régi czímernek beszélő czímerré való átalakítására és {413.} így e czímer naturalizálására is ott volt a régi czímerképben a kedvező alkalom. A három pár lánczszemet egész lánczczá alakították át, azzal a halfarkú kutyát egy törzsökhöz kötötték s a XVI. század végén előállott az a czímer, melyet, mint fentebb megmutattuk, Wesselényi I. Miklós és I. Ferencz használtak.»

A történelemben e birtokról vett előnévvel először Wesselényi Jakab, mint Erdélyben a johannita-keresztesek tordai conventjének főnöke, 1276-ban fordúl elő.

A WESSELÉNYI-CSALÁD CZÍMEREI.

A WESSELÉNYI-CSALÁD CZÍMEREI.*A Wesselényi-család czímerei. A Turul 1899. évi IV. füzetéből.

Szereplésök nálunk voltakép már a XV. század közepe tájt kezdődik, mert kétségkívül ide vonja őket a kolozsmonostori prot. az a följegyzése, hogy 1461 május 18-dika előtt Wyseleni Lászlót és Isvánt ügyvédeiknek vallották Losonczi Dezső fia, János és ennek neje, Pásztói Hedvig.*Dl. 36392. Km. Prot. E min. p. 110. n. 3.

Az itt említett Istvánnal kiegészűl a Wesselényi-család származási táblája, mert 1491 előtt, mikor I. Wesselényi László már néhai, a kitől a családfát már teljes összefüggéssel lehet levezetni, csupán a már említett Jakabot, 1350–1400 körül {414.} I. Istvánt s ennek fiát (1414 és 1416-ból) Jánost ismerjük.

I. Wesselényi László neje Szászfalvi Barla Anna, fiaik: Gáspár (1502) s Simon (1502, 1521, 1524). A Simon fiai voltak I. Farkas (1502–1582) s I. Miklós (1504–1584), a ki János Zsigmond alatt erdélyi ítélőmester, s a ki a gyekei uradalmat nyerte.

Ez a Gyekei Wysselyenyi Miklós 1560-ban, mint Valkai Miklósné Csire Petronella megbizottja szerepel ennek Báthori György ellen emelt panaszában.*GKG. A fasc. II.

Miklós itélőmesterről a hazai történelemből tudjuk, hogy 1575 augusztus 6-dikán ő olvasta föl – megindúltan, könyes szemekkel – a Békesi Gáspár s pártos társai ellen hozott itéletet, midőn «a kérlelhetlen fejedelem, ki a pártosokban a török véduralom megbuktatni akaróit látta, mint mentőszert, a halálos itéletet aláírta».*Kőváry: Erd. Tört. IV. köt. 26. l. A Wesselényi családra érdekes följegyzéseket tartalmaz az a kis kéziratban levő füzet, melynek az Erd. muz. egylet kézirattárában ez a (Szabó K. adta) czíme: Kivonatok Wesselényi Miklós beszédeiből. (Erd. muz. kézirattár. T. A. 7. b.) E füzetre gyakran fog történni hivatkozás.

I. Farkasnak, kinek neje Lapispataki Segnyei Dorka, három gyermeke maradt: II. Wesselényi László (1583-ban él), I. Wesselényi Ferencz, és Kata. Bennünket Ferencz érdekel, a ki 1540 körül született s 1594-ben halt meg; István fia kezdte meg a főispánok sorozatát Közép-Szolnokban s viselik e méltóságot a család tagjai majdnem szakadatlan maig.

A tizennegyedik Wesselényi a főispánunk.

I. Ferencz, Báthori István, lengyel király kamarása 1584-ben a Jakcsi-család kihalásakor kapta Hadadot és Zsibót huszonhat faluval együtt Báthori Istvántól. Itt kezdődik a Wesselényi-család fényes szereplése Közép-Szolnokban.

Somlyai Báthori Zsigmond már 1572-ben írja Szolnok alispánjaihoz s szolgabíráihoz, hogy Wisselyni Hadad határát {415.} feljáratni kívánja, mely határos R. Gyulaffi Lászlónak a középszolnoki Györtelek birtokával, minélfogva a határjáráshoz Gyulaffi is meghívandó. Az itt említelt Wesselényi kétségkívül már I. Ferencz, mert nem sokára, 1577-ben tanúvallomást tartanak arról, hogy micsoda rész jutott Wesselényi Ferencznek, mikor Wesselényi Miklós, akkori itélőmester elosztotta a hadadi jószágot fenti Wesselényi, Jakcsi Boldizsárné és ennek leánya, Anna közt. Ugyancsak I. Wesselényi Ferencz négy újlaki és három völcsöki jobbágyát idézték meg, mint szomszédokat, a mikor Báthori Zsigmond 1584 november 6-diki parancsára be akarták iktatni Zsombori Lászlót egy böősházi birtokrészbe, a mi ellen többek között Lőrincz Balázs is tiltakozott a nevezett Wesselényi nevében.*Orsz. lt. Km. conv. lad. 27. Sn. 67.

1585-ben Vesselieny Ferencz és előbb özv. Jakcsi Boldizsárné, most Sarmasági Miklósné Révai Anna között egyezség jön létre 50 házjobbágy, illetőleg az utóbbi leányát, Jakcsi Zsuzsánnát megillető leánynegyed tárgyában.

I. Ferencz nyerte – Hadaddal – a liber bárói czímet, majd 1725 körül Istvánt a magyar király is bárói rangra emelte.*Deák Farkas: i. m. 27. l.

I. Ferencz Békesi Gáspár özvegyét, Sárkándi Annát, vette nőül 1581-ben vagy 1582-ben, a ki 1596-ban Mária Krisztierna fejedelemnő udvarhölgye volt.

Családfáját a túlsó oldalon mutatom be.

Özvegyéről keveset tudunk a mi vidékünkön. Mindössze egyszer van róla szó, férje halála után pár év múlva, hogy özv. Viseleny Ferenczné Sárkándi Anna udvarhelyi jobbágyát megidézték, mint szomszédot, mikor a fejedelem 1596 május 28-diki beleegyezése alapján beiktatták Pesthi Nagy Albertet Újfalú birtokba és 16 inói jobbágytelekbe.

{416.}

1. WESSLÉNYI FERENCZ CSALÁDFÁJA.

I. Ferencz 1540–1594. – Sárkándi Anna

I. Ferencz 1540–1594. – Sárkándi Anna
III. István, –1. Dersffy Katalin, –2. Balassa Ilona, –3. Szentmiklósi Anna, II. Pál.
Anna, – Csáky István
Erzsébet, – Olpani Sapieha Miklós
I. Pál, – Gyulaffy Zsuzsánna 1585–1622.
IV. István – Lónyai Anna
III. Pál – Béldi Zsuzsánna
V. István presidens † 1734. – gr. Bánffy Kata
Anna – gr. Bethlen László
III. Ferencz; – gr. Rhédei, Zsuzsánna
VI. István; – Dániel Polixéna sz. 1707– † 1757.
Zsuzsika – gr. Teleki Ádám; Klára; Katalin;
Mária – br. Jósika Mózes; Borbála; Krisztina
VII. István † 1748; V. Pál; Sámuel † 1750; a) Kata, b) Kata † gyermekkorban; V. Ferencz; Polixena – br. Kemény Simon; Zsuzsika – br. Bánffy György; Mária – gr. Teleky Ádám; III. Miklós; Anna
– Cserei Ilona – gr. Bethlen László sz. 1750 † 1809
IV. Pál; † ifjan
Kata; – gr. Rhédei Zsigmond
Zsuzsika;
II. Farkas; – gr. Bethlen Julia
Mária; gr. – Bethlen Domokos
IV. Ferencz; Borbála; I. József;
IV. Miklós (vak) sz. 1797. † 1850. – Lux Anna
VI. Miklós – br. Bánffy Ágnes
I. Béla – Aubin Fánni
VII. Miklós; Kornélia; Helén; VIII. Ferencz; IX. István, II. BéIa; Ilona; Pálma
– Dr. gr. Almássy Imre
– gr. Teleky László Gyula
– Bölöny Jolán
– Teleky Arthur
Julia; – br. Kemény Lajos
Orsolya; – gr. Mikó István
VIII. István; – br. Kemény Róza
Zsuzsánna; – gr. Bethlen János
II. József; – gr. Kendeffy Rákhel
III. Farkas; – br. Bánffy Mária
Katalin; – 1. gr. Bánffy Miklós – 2. gr. Rhédei János
Zsuzsika – ikt. gr. Bethlen Dom. – gr. Bethlen János
VII. Ferencz – br. Wesselényi Mária
VI. Ferencz; – gr. Seldern Cornélia, IV. László; Johanna, – 1. Garánszögi Géczi Péter – 2. gr. Karacsay Sándor*
* Deák Farkas: I. m.
IX. István; – gr. Rhédei Stephanie
Rózsa; – gr. Bánffy Béla
Jozefin – Szacsvai Sándor
Sarolta; Margit
Polixena; – 1. br. Bánffy János – 2. Paget János
Anna; – br. Bruckenthal Mihály
Krisztina; – Nagy Péter (ref. püspök)
IV. Farkas; – gr. Kendeffy Rozália
Mária – br. Wesselényi Ferencz
V. Miklós; III. József sz. 1840, † 1874., – gr. Mikó Anna; II. Ádám;
Róza – gr. Bánffy Béla; Mária – br. Bánffy Ádám; Anna – br. Josika Andor;
Jenke – Tolnai Regináld; Teréz

{417.} Az özvegy két udvarhelyi szántóföldjére nézve tiltakozott a beiktatás ellen özv. Wesselényiné és gyermekei: István, Pál, Anna és Erzsébet nevében Darabant János, udvarhelyi lakos.*Orsz. lt. Km. conv. lad. 34. En. 38.

I. Ferencz egyik fiának, Istvánnak, a kit most már III-nak nevezhetünk, a lengyel és magyarországi, a másiknak, Pálnak az erdélyi birtok jutott. A két fiú oly egyességre lépett, hogy, ha valamelyik hibáján kívül «revolutio s más történet által» jószágát vesztené, a másik az övének felét átengedni tartozzék, mint tanúsítja ezt «a krakkói káptalanból lemásolt osztálylevél párja».*Idézett füzet az Erd. Muz. Egyl. kézirattárában.

III. István magyarországi birtokait hihetőleg anyja jogán kapta; nagyanyja Nyári-leány volt.*Sárkándi Annának édesanyja Bedegi Nyári Krisztina. II. Mátyásnak kedves embere. Dapiferorum magister.*Főasztalnokmester. Fia volt a nádor: III. Ferencz, a kinek két fiával, Ádámmal és Lászlóval kihalt III. István ága. Mint említém, ez az István volt a családból az első középszolnokvármegyei főispán. Róla is kevés nyom maradt nálunk, mindössze annyi, hogy 1603-ban [Hadadi Vesseleny István (mfc.)] jelzálogúl adja 100 frt fejében Völcsök birtokát és az újlaki részbirtokát Dengelegi Miklósnak,*Lelesz, Act. an. 1603. nro. 12. majd pedig, 1607 október 23-dikán Hadad várában kelt levelével*Wl. W. I. aláírása s pecsétje. vitézlő Dobai Jánosnak adja «Sakfaluaban s Vichiaban Hadadi Uarához való részjószágát», Kőzép-Szolnok vármegyében, minden fele hasznaival 1000 magyar forintért örökre, megtekintvén ennek régtől fogva való hű szolgálatait. (Ez az embere atyját, anyját szolgálta, «énnekem is penig – úgymond – mikor a felséges Mátyás ausztriai herczegnek udvarában szolgálni mentem volna, több szolgáim közül asszonyom anyám és fő atyámfiai rendelték mellém, úgy, mint ifjú állapotomban gondviselőnek.» Annak utána annyi sok zűrzavarban szolgalmas gondozója volt, mint kiemeli, «e hadadi házamnak, jószágomnak a sok veszedelmes és változó állapotokban, melyekben az egész {418.} föld az elmúlt esztendőben forgott, magamnak sok fő és foglalatos gondos dolgaim levén más országbeli jószágomra való gondviselésben.» Mindezért hozzávaló jóakaratát megmutatni kivánta.)

I. Ferencz leányát, Annát, Csáky István vette nőül. 1612 február 12-dikén felhozza levelében, hogy Rákos és Kendermező dolgában a törvényhez tartja magát.*GKG. A fasc. XVII. Még 1613 előtt megidézteti özv. Rátóti Gyulafi Lászlóné Szécsi Katát az almási és egeresi jószág megváltása iránt. Az idézésben a szentmihályi, kisrákosi és kendermezői jószágról is van szó.*Ugyanott.

I. Pál. I. Ferencz fiai: István és Pál 1614-ben egyezkednek a hadadi jószág felett. Hadad vára minden hozzátartozó jószággal, «teljes igazsággal» Wesselényi Pálnak jutott, a ki 1615–1621-ben szintén Közép-Szolnok vármegye főispánja. (1620 február 24-dikén Vesseleni Pal, Keozep-Zonak varmegynek feospania.) «Pálról, III. István testvéréről – mondja az említett kis füzet – kinek Erdélyben Hadad jutott, keveset tudhatni.» A XVII. századból fenmaradt töredék szerint I. Veselinyi Pálnak az apjáról való jószágairól ez áll: «Veselinyi Ferencz az Eöregh volt keresője majd minden jószágoknak; ki Bathori Isvánnak az lengyel királynak volt komornyikja, kinek feleséghe volt Szárkándi Anna, Mely Veselenyi Ferencz kereste volt 1. Az Hadadi Jószagot. 2. Az Dovait Lengyel országhba; 3. Az Krakkóba való házat»…

E Pál (I.) vette nőül Gyulafi Zsuzsánnát, Szécsi Kata és Gyulafi László leányát, s nejére, meg ennek testvérére, Sámuelre és nővérére, Borbálára iratja át Zsibó birtokot 4500 forintért.*Lelesz, Prot. 60. fol. 26. an. 1618. A leleszi konvent 1618-ban Szent László utáni csütörtökön tanúsítja: Hadadi Wesselényi Pál, Közép-Szolnok vármegye főispánja vallotta előttök, hogy összes lengyelországi birtokait Wesselényi István 4500 forintért egy lengyelnek adván, ez elfoglalta. Ő tehát kénytelen volt 4500 frt értékben {419.} elzálogosítani a középszolnokvármegyei egész zsibói birtokát Wesselényi Istvánnak; de vissza akarván váltani, az ő felesége, Gyulafi Zsuzsánna, tette le a pénzt Zsibó kiváltására, miért is ennek adja zálogba olyképen, hogy visszaválthatja. A levélre kívül az van jegyezve, hogy «az Suskának a pénzt ötödfélezer forintot megadtam».*GKG. C. fasc. XIX. Ugyancsak ő hatalmasúl elfoglalta Szénási Péter, Sándorházi István, Romocsai Mihály és Sennyei Sándor kucsói részbirtokát; ezért Bethlen Gábor 1620 október 18-dikán meghagyja Bihar vármegyének, hogy ama részbirtokokat Wesselényitől visszafoglalván, adja a jogos birtokosoknak.*Gencsy-lt. nro. 154. I. Pál 1622 előtt meghalt. Folytonosan Hadadon lakott s ő volt állítólag az első, a ki a Wesselényiek közül a protestáns hitre tért. 1627 után a Wesselényiek – úgy látszik – elfoglaltak bizonyos részeket Gyulafi Mária csehi részbirtokából.*GKG. A. fasc. XX. 1628-ban már Pál árvájáról hallunk. Ez év január 15-dikén ugyanis Veseleny Pál árvájának gyámja és anyja, Liszti Ferenczné hívására tanúvallatást tartanak arról, hogy a Jakcsiak hadadi jószágából kielégítették-e a leányágat.*Wl.

I. Pálnak a Rátóthi Gyulafiakkal való rokonsági viszonyát az alábbi családfa mutatja:

Rátóthi Gyulafi László – Széchy Katalin

Rátóthi Gyulafi László – Széchy Katalin
Zsuzsánna, 1618. – 1. Liszti Ferencz, – 2. Hadadi Wesselényi Pál
Sámuel 1618. – Iktári Bethlen Anna (1638), Mária
Borbála 1618. – 1. Kapy András, – 2. Barcsay Zsigmond, a kinek 1636-ban plenipotentiát ad*1791 márczius 15-dikén a leleszi convent lt.-ban összeirt okl.-lajstrom. (Sz.-gy.)

IV. István, I. Pál egyetlen fia, szintén középszolnoki főispán, a ki Lónyai Annát vette nőűl.

Róla már több aprólékos adatunk van. Igy pl. elvitette Udvarhelyről a malmot, továbbá a szerződés ellenére ráküldötte jobbágyait Gyulafi Sámuelné Bethlen Annának a Horváthegyen {420.} fekvő szőlőjére és azt kapáltatta, műveltette. Ezekért Anna 1629 április 19-dikén tiltakozik Wesselényi ellen. Ebben az ügyben még 1643 október 24-dikén is vallatják a tanukat.

1629 junius 10-dikén Liszti Ferenczné fiának, a kisebbik Wesselényi Istvánnak Kirva falujában esketnek bizonyos földek tárgyában.

1635 deczember 28-dikán Wesselényi Pál özvegye, Rátóthi Gyulafi Zsuzsánna, István fiának gyámja: Ákosi Pap Istvánnak, az ő hű szolgájának ajándékoz egy, Mutos faluból elszökött jobbágyot.*Nagyv. Muz. Blt. e.

1640-ben Nagyszegen tartott tanúvallatás szerint a Wesselenj István nagyszegi jobbágyi és szolgái búzát hoztak özv. Gyulafi Sámuelné csehhorváti földéről.

1642-ben Kis-Solymoson lakó jobbágya: Nagyszegi Ignácz, továbbá Hídi Gergely özvegyének, Erdélyi Borbála asszonynak egy jobbágya kezességet vállalnak Szilágyfő-Keresztúron lakó Ramocsaházi Istvánnak egy jobbágyáért száz magyar forintig. 1643-ban per folyik közte és a kincstár között Hadad váráért és tartozékaiért.*Nemz. Muz. Becsky-lt.

Nyugvóhelyéről Szirmay ír. Az aranyosmedgyesi vár déli bástyájában van egy vaskoporsó Wesselényi-czímerrel ezzel a fölírással: «Tekintetes és Nagyságos Wesselényi István úr meghala 17. Julii, életének 37., Urunk 1656. Eszt.»*Szirmay: Szatmár 1810. II. 318. l.

Ennek az Istvánnak fia volt III. Pál, a kuruczgenerális. (II. Pál, a III. István fia, meghalt gyermek korában.) Ő is főispánunk.

IV. István, fiát Pált a ref. vallásban nevelte föl, s a Wesselényiek mind maig reformátusok. «Ez a Pál nagy katona volt, Tököli Imre halála után (?) a fölkelőknek vezére.»*Id. füzet. Előbb Kemény János, majd Wesselényi István özvegye, Lónyai Anna írja, hogy anyai indulatából 1668-ban fiának, tekintetes nagyságos {421.} Hadadi Veselyeni Pálnak átbocsátották a hadadi jószágot a hozzá tartozó városokkal, falvakkal s jövedelmekkel együtt, továbbá Zsibó várost és Korond falut.*Orsz. lt. kolozsm. conv. fasc L. nro 5. 27. fiók. 1651-ben Hadadi Wesselényi Pál s neje Béldi Zsuzsa Szigethi Márton deák nevű jámbor szolgájoknak Hadadban egy házat adnak; egyik szomszédos a város utczája. Ez a Pál 1655 junius 20-dikán Hadadban kelt levelében Borz Istvánnak megengedi, hogy mint szabadost, az ő falujában, vagy akárhol, senki ne háborgassa. 1677 szeptember 19-dikén Dobai István, Közép-Szolnok vármegyének alispánja s Sas Mátyás assessor előtt Hadad várában ilyen kötést tett: mivel Istennek itéletéből édes atyja, néhai nagy emlékezetű Wesselényi István uram holta után neveletlen árvaságban maradván, az időnek sok boldogtalan változási és a hazának is sokszori romlási és pusztulási miatt, nevezetesben a magyarországi evangelica religionak persequutiója közben hazájokból kibújdosott magyarokkal együtt bújdostában sok költség és kárai után, mostan újabb hadakozásra induló apparatusához igen sok költséggel jutván az üdők alatt kűlső és belső javaitól penitus exhaurialtatott volna», feleségének Béldi Zsuzsánnának sok pénzét költötte el, hogy felesége kárt ne valljon, a hadadi s zsibói egész jószágot tartozékaival 10,000 frtban, a géresi jószágot 6000 frtban adá, vallá és inscribálá az ő házastársának Béldi Zsuzsánnának s két ágon való maradékaiknak a megírt összegig meghihatatlanúl. Feleségének, Béldi Zsuzsánnának, Kolozsvártt 1685-ben a piaczon van egy háza, «mely köznévvel Lábas Ház-nak hivatik», a melyben ez évben a fejedelem bírósága működik.*Jlt. 1687 január 1-én a Fogarasban összegyűlt erdélyi rendek Wesselényi Pálra (Torda vármegyéből) 300 köböl gabonát vetnek ki a császári hadak számára.*Alvinczi Péter Okmánytára II. köt. 67. lap. 1689-ben nem mehet betegsége miatt a leleszi káptalanba, embere s levele által contradical: «mivel az {422.} anyámnak ő nagyságának, kegyelmes urunk ő felsége csak élteig adta meg Magyarországban levő minden jószágait, szőlőit s nem szolgál az ő felsége collatiója én reám maradékára, azért énnekem ő felségétől nagy summa pénzen kell megvennem édes anyám jószágának successióját; melyre nézve valamelyeket az anyám azon jószágiban vagy embert, vagy földet stb. elzálogosított, vagy most, vagy azelőtt, vagy ezután elzálogosít, vagy eddig manunittált vagy ezután manunittál, azok ellen a tiszteletes leleszi captalanban, solemniter contradicalok,» mert anyja a jószágnak csak gyümölcsét élvezheti s ne kellessék neki a jószágot jövőben semmiért se visszaváltani, s azt kétszer fizetni, «mivel ő felségétől kell énnekem mindazokat pénzen megvennem.»*Wl. 1637. számnál. Kívül W. P. constructiója a leleszi captalanban édes anyja abalienatiójáról. 1690-ben Wesshelenhi Pálnak jobbágya van a középszolnoki Györtelkén;*GKG. A fasc. VII. majd a Szilágyban általa eladott jószágok iránt való contractusokról van szó, melyeket «a szegény Wesselényi István kiváltott.» Ugyanez év február 24-dikén Krajnik István s Gergely Márton, középszolnoki assessorok előtt Zilah városán lakó nemzetes Szűcs Bálintnak s felesége nemes Varga Erzsébetnek zálogba adja nyirsidi, karikai, csigleni, prodánfalvi és varasitói birtokait 1000 magyar forintban két esztendeig kiválthatatlanúl, Csiglenben a mészégetéshez Szűcs Bálint hord követ s fát s a meszet kétfelé osztják.

1692-ben jobbágyai: Vöcsöki Pál György főbíró, György Mihály István esküdt és Imre György esküdt jelen vannak Fonyi Istvánnak és Jódi Simonnak egy középszolnokvármegyei szamosújlaki részjószágba való beiktatásakor.*Jlt. e.

Julius 2-dikán Serédi Benedek, Közép-Szolnok vármegye főispánja tudatja, hogy az 1690. évi április hóban tartott fogarasi országgyűlés előtt panaszol Wesselényi Pálné, Béldi Zsuzsánna, az urának «kegyetlensége miatt», ezüst, arany {423.} marháit hadakozásában s egyéb szükségére elköltötte. Wesselényi Pál «az előtti jóakaratjából és házassági szeretetéből» a feleségének, Béldi Zsuzsánnának lekötötte a zsibai jószágát 6000 forintban, továbbá Dobai István, középszolnoki alispán s Sas Mátyás, assessor előtt 16.000 frtig adósnak vallá magát s leköti érte feleségének a hadadi, zsibai s géresi jószágát meghihatatlanúl, mint előbb is láttuk.*Orsz. lt. kolosm. conv. 26. fiók. Cottus Sz. m. fasc. B. nro 47. ered.

1696-ban Hadadi Wesselényi Pálnak egy nagysolymosi, egy kissolymosi és egy szélszegi jobbágya jót állanak Szécsi Guthi Farkasnak egy jobbágyáért egyenként 20–20 forintig.*Jlt. e.

1713-ban a felesége, Béldi Zsuzsánna, tiltakozik a férje ellen, mert ez elsajátította az ő jószágait.*1767-ban Kolozsmonostoron összeírt oklevél-lajstrom. Szgy.

1694 táján halt meg.*Szőnyi Nagy István, a ki zilahi prédikátor is volt, a következő munkáját: «Martyrok Coronája, melly az evangeliomi igaz vallásban alhatatossaknak, és a' Mártyromság szenvedésben diadalmassaknak, fejekben liliom szinü szép gyémántokkal, rosa szinü drága rubintokkal fénlik: (tudni illik,) olly idvességes könyvecske: mellyben, miképpen kellessék a szenteknek a' Christus vallásában megmaradni, az üldözésben magokat viselni, a' számkivetést, tömlöczöt szenvedni, s a martyromságban győzedelmeskedni? világossan megmutattya, Szönyi N. István, Christus szolgája s' az ő üldöztetésének társa. Nyomtattatott Kolozsvaratt. 1675,» ajánlta: «Meltosagos urnak Hadadi Veseleny Pal uramnak, A' mostani lelki s' testi szabadsága mellet keserves számkivetésben s' fegyverben lévő magyarságnak érdemes fő generalissanak, mind két haza igaz fiának, oszlopának, az Isten ügyének nagy fáradsággal, sok tűréssel s' bőv költséggel segéllő óltalmának: Igaz vallását mind véréig szerető a' Méltóságát kegyességgel ékesitő nagy urnak &c. &c. Nékem mind koporsómig igaz hűséggel, s hű engedelmességgel követendő fautoromnak jó uramnak ő nagysaganak, Istentül s' kegyelemben elégséget, az igaz hitben győzedelmet, ez életben békeséget, ez élethez egésséget, ez életbül boldog kimulást s ez élet után örök boldogulást kivánok!»

III. Pál s a bújdosók. Lássuk most már a vitéz kurucz tábornokot, a ki anyja fegyvereseinek élén 1669-ben részt vett a gombási ütközetben s a bújdosókhoz csatlakozott, a kik aztán fejökké választották.

Gr. Wesselényi Ferencz, nádor halála után s hogy 1671-ben {424.} az összeesküvés tagjait kivégezték: Leopold a Rottal János elnöklete melletti bizottmánynyal az elnyomott részesek birtokait elkoboztatta. Ezek nagyobbára protestánsok voltak, ellenök fordúlt a boszúállók dühe, a templomokat elfoglaltatták, lelkészeiket elűzték, Széchényi György, kalocsai érsek zsoldosok kíséretében a Hegyalját kezdte térítgetni. Ily körülmények közt Wesselényi Pál, «az elhúnyt nádor öcscsének fia», az Erdélybe menekültek kíséretében a hajdú városok segítségével ezt az erőszakot meggátolni igyekezett és a bújdosók előhaladását késleltető német sereget minden oldalról visszanyomta; a katholikusoktól visszafoglalta az imént általok elfoglalt protestáns egyházakat. A háború változékony szerencsével folyt. Ekkor küldték gályára a protestáns papokat. «Bárd, kerék és karó napi renden voltak.» Leopold s XIV. Lajos franczia király közt kitörvén a háború, a bujdosók ügyét Apafi 1675-ben – a francziáktól segélyezve – fölkarolta. Teleki Mihályra bízta a fővezérséget, a kinek visszavonulása után Tököli Imre ragadta magához a fővezérségi pálczát; ő már nagyobb szerencsével folytatta a hadjáratot. Tökölit gyanusították, mintha egyetértene a császári párttal, így a bújdosók újra Wesselényi Pálhoz folyamodtak, a ki is 1679 nyarán Erdélyből kijött; de Tököli elfogatta versenytársát és Somlyóra küldte. E viszályok közt október havában küldte Apafi Gyulaffi Lászlót Tököli táborába. Az Utasítás*Erd. Muz. kézirattár, Keményt., I. szekr. III. fiók. Vegyesek I. dobozban. Gyulaffy Lászlónak Apafi adta követségi utasítása. (Gr. Eszterházy János másolata és adománya). 9. pontja ezt tartalmazza: «Wesselényi Pálnak adassék eleiben, kiküldött assecuratiónkra jöjjön be; s bántódása nem leszen: ha hol nem; mást tőlünk ne várjon; de jószága s mindene nélkül el lészen.» A 12. pontban: «Szükség azért, kegyelmetek, Krasznán kiadott parancsolatunkhoz tartsák mindenekben magukat. Egyébaránt, ha efféle viszálkodással dolgokat rontják, mi sem Isten, sem a fényes porta előtt, számot {425.} veszedelmekről nem adunk; magunkat megmentjük, veszedelmöknek pedig magok, nem mások lesznek okai.»

«A föld nem hordoz nehezebb terhet a háládatlan embereknél», így ír a krasznai békétlenekről Apafi. A bujdosók ugyanis 1673. év végén Krasznán gyűlést tartván, nem akartak az erdélyi követek jelenlétében tanácskozni s a gyűlés székhelyét Bihar helységbe tették át.*Angyal Dávid: Thököly Imre. I. rész, 70. l.

A bujdosók története, mint már ebből is látszik, egyébként is kapcsolatos a Szilágysággal. Helyénvaló lesz itten szereplésökről beszélnünk, a kik a Partiumban fekvő táboraikból szüntelenül háborgatták a «német király birodalmát.»*Zilahi Kis Béla: Tököly Imre és a bujdosók. Századok, 1882. V. füz. 401. l.

WESSELÉNYI PÁL ALÁIRÁSA.

WESSELÉNYI PÁL ALÁIRÁSA.*Wesselényi Pál aláirása. 1677. nov. 16-diki levelén. Szilágyi Sándor: A Magyar Nemzet Történetéből, VII. k. 331. l.

A bujdosók egyideig a Szilágyságban voltak elszállásolva. Az 1673-dik év végén csapataikat kizavarják a szilágysági téli szállásaikból,*Angyal Dávid: Tököly Imre. I. r. 70. l. mert azt hitték az erdélyiek, hogy ezek a váradi basa biztatásának engednek. 1674-ben a szalontai gyűlésükből küldött követeik útján panaszkodnak Apafi fejedelemnél, hogy «feles német és magyar hadak jünek ki Erdélyből fegyverrel és a föld népének feltámasztásával kénszerítik őket mindenünnen a Szilágyságbul kijönni»;*Deák Farkas: A bujdosók levéltára. 7. l. április 11-dikén Belényesen «a magyar hazából kibujdosott grófi, úri, főrendi és vitézlő rendekből álló deputatusok» május 3-dikára Sarkadra gyűlésre meghívják: Tököli Imre, Serédi Benedek, Perényi Ferencz, Karvaj Orlé Miklós, Kölcsei Kende Gábor, Négyesi Szepesi Pál, Bárci György, Köröstarcsai Veér Mihály, Thokai István, Klobosicki Pál és János, Dobai Gábor, Ibrányi Ádám, Báncsi Ádám és László, Czernel Zsigmond, Görgei {426.} András, Szilágyi Gáspár, Verebélyi István, Czeglédi János és több kibujdosott s a Szilágyságban levő atyjokfiait.*Deák Farkas: A bujdosók levéltára. 15. l.

1676-ban a bujdosók Biharból lassankint megint a Szilágyságba vándoroltak, a mit Teleki Mihály és Apafi nem szívesen néztek bár, de el kellett tűrniök.*Angyal Dávid: Tököly Imre. I. r. 133. l. Tököli Imre azt jegyezte naplójába augusztus 8-dikán, hogy Wesselényi Pál Tasnádról «a hadak közül» írja: «mivel Tasnád táján sokan nem subsistálhatnak, a hadak bejönnek a Szilágyságra»,*Torma K. Késmárki Tököly Imre naplója, 57. l. 17-én már a magyar hadak «conclusumok szerint» a Szilágyságban vannak.*U. o. 61. l.

1677-ben az erdélyiek azt kivánták, hogy a Lengyelországból várt segédcsapatokkal ne egyesűljenek a magyarországi hadak, melyeknek nagy része a Szilágyságba gyülekezett, támogatandó Teleki kivonulását.*Angyal Dávid: Tököly Imre. I. r. 143. l. A végbeliek Teleki akaratára kitakarodtak a Szilágyságból és visszatértek biharmegyei szállásaikra, sőt a Szilágyba igyekező hadak nagy részét is visszafordították.*U. o. 148. l.

Szeptember 8-dikán a bujdosók Zilahon tartanak gyűlést, melyen ügyök pártolásáért hűségüket és hálájukat fejezik ki Teleki Mihálynak;*Deák Farkas: A bujdósok levéltára. 64. l. 9-dikéről jegyzé naplójába Tököli: «ma este felé bomlik az zilahi bujdosó magyarok gyűlése;*Torma K.: Késmárki Tököly Imre naplója 1676–1678. 67. l. 11-dikén Szilágycsehről elindúlt Tököli. 13-dikán Radnótra ért s ott előadta Apafinak, hogy a Szilágyságban tovább nem maradhatnak a bujdosók hadai;*Angyal Dávid: Tököly Imre. 144. l. november 2-dikán Tököli Udvarhelyre érvén, ott találta a végbeli katonákat «tíz lovas zászló alól egyet egyet.*Torma K.: Késmárki Tököly Imre naplója 1676–1678. 98. l. Tököli Imre Udvarhelyen november 3-dikán elhatározván, hogy elmegy a végbeliek közé, követül elküldé Szuhait és Baranovskit és megüzeni általuk, hogy 6-dikán fog elindúlni és Kémerre jöjjenek elébe.*U. o. 99. l.

{427.} 1679 junius 19-dikén a «Somlyón levő bujdosó fő és nemesi rend közönségesen» jelenti főgeneralisának, Teleki Mihálynak, hogy Losonci Bánfi Gábor kapitány értesítése szerint Ispán Ferencz mellé kellene kimenniök. Kérik azonban, hogy ne kényszeríttessenek erre, mert «nagy baj lenne feleségeiket és gyermeküket elhagyni, a kik Somlyón vannak».*Deák Farkas: A bujdosók levéltára. 96–97. l. 1680 február 4-dikén a Somlyón levő nemesi és vitézlő rendek kérik Telekit, hogy bocsáttassa szabadon a rabságban levő atyjokfiait;*U. o. 126. l. a szeptember 18-dikán Radnóton tartott gyűlésből Rédei Ferenczet, Teleki Mihályt és Losonci Bánfi Farkast Somlyóra küldik a váradi törökökkel bizonyos fontos országügyekről tárgyalni.*U. o. 126. l. 1681 november 15-dikén Somlyóról írnak Teleki Mihálynak az ő «alázatos szolgái mostan Somlyón nyomorgó bujdosó nemesi rendek közönségesen», szolgáik és lovaik registrálása tárgyában.*U. o. 138. l.

De térjünk vissza Wesselényi Pálhoz.

1674 május 31-dikén Harsányban tartott gyűlésükből küldenek követeket Apafi fejedelemhez, kérelmezvén általuk, hogy az Erdélyben és a Partiumban levő bujdosók szabados kijövetelében a passus felszabadíttassék, Tököli Imre is jöhessen ki «nemzete szolgálatára s tekintetes nagyságos hadadi Wesselényi Pál uramnak is útja szabadíttassék fel».

Utasítják még a követeket, hogy Bánfi Dénes előtt panaszt tegyenek Keresztes András, a somlyai kapitány ellen, a ki «a magyar ügy mellett fáradozó gyalog hajdú-vitézek közül némelyeket megöletett, fosztatott, levágatott, felkaróztatott, némelyeket ma is sanyarú fogságban tart stb.»*U. o. 22. l. Mikor ugyanis már nem itt voltak szálláson, gyakran átrándúltak Biharból s összelövöldözték a sertéseket az erdőn, sőt még a falvakban is. A somlyai kapitány, Keresztesi András, ezek miatt üldözte kegyetlenül a kuruczokat.*Angyal Dávid: Tököly Imre. I. r. 74. lap.

{428.} 1675 szeptember 30-dikán I. Apafi Mihály instructiót küld Wesselényi Pálnak, melyben megkivánja, hogy a hadakat szoros fenyíték alatt tartsa, továbbá megtiltja a Kraszna és Közép-Szolnok vármegyékben való kóborlásokat is s mindenkit ügyes-bajos dolgával a somlyai kapitányhoz utasít. Egyik pontban azt mondja, hogy «ha a vitézlő rendnek lészen dolga a biharvármegyeiekkel, keresse somlyai forumon».*Deák Farkas: A bujdosók levéltára. 151. l. 1679 julius 8-dikán a bujdosók olyan vezért akarván, ki őket anyagilag is támogathatja s ki tekintélylyel bír a váradi török előtt is, a krasznai gyűlés határozatával nem voltak megelégedve. Juniusban már kinevezte Apafi fejedelem Tökölit a bujdosók vezérévé, a mit krasznai gyűlésükben a bujdosók is helybenhagytak. Tököli el is indúlt, hogy elfoglalja tisztét a seregben. Wesselényit azonban bántotta e mellőzés: «Látom – így kiáltott fel a krasznai gyűlés után – már mind becsületemet, mind hitelemet, híremet elvesztettem, kénytelen extremitásokba kell bocsátkoznom». És csakugyan még mielőtt Tököli megérkezett volna, érintkezésbe lépett a mezei hadakkal. Ezek, minthogy a török úgy is felmondta nekik a szállást s máskép is meg voltak szorúlva, Tököli távollétével s a fejetlenség okozta zavarral mentegetőzve julius 27-dikén lovas embereket küldtek Zsibóra s régi vezérüket, Wesselényit, Margitára maguk közé visszahozatták. Tököli erről Somlyón értesűlt, hol emberei összegyűlését várta, nyomban elfogatta Wesselényinek hátramaradt embereit s nagy vallatást vitt véghez közöttük; azután összeesküvésről tett jelentést Telekinél, embereit pedig Sz.-Somlyóról Krasznára vitte át s innen tett intézkedéseket elszórt hadi ereje öszpontosítására, a nemesi hadak hű maradt töredékéhez Bályog környékére egy gyalog hadnagyot küldött, az ellenpárt megközelíthető embereivel, Pataki János és Horvát Márton, mezei tisztekkel, összeköttetésbe lépni igyekezett, {429.} majd Zilahról kimozdúlván, egyesűlt a Diószegnél összegyűlt véghadakkal s augusztus 19-dikén a bocsi mezőn színleg kiegyezésre is lépett Wesselényivel.*Décsényi Gyula: Tököly Imre és Wesselényi Pál mint vetélytársak. Századok 1885. 527–531. l.

Mint már érintettem, augusztus végén kapott parancsot Wesselényi Erdélyből a hazatérésre. Mialatt habozik, hogy mit tegyen, szeptember 3-dikán Kis-Marjánál Tököli üldözőbe veszi, egy mértföldnyire onnan utóléri, elfogatja és másnap útnak indítja Somlyó felé. Wesselényi hívei azonban, kik megszabadúltak, vagy háromszázan összegyűlnek, Borbély István, gyaloghadnagy vezérlete alatt lesbe állanak s a Wesselényit Somlyó felé kísérő kis csapatot megtámadván, szétverik és vezérüket kiszabadítják.*U. o. 614–615. l. A körülötte maradt gyalogsággal azután a Rézaljára menekűlt Wesselényi s ott lappangott egy darabig, míg végre kérésére Tököli mellé vette.*Angyal Dávid: Tököly Imre. I. r. 210. l.

A kuruczgenerális 1681-ben felprédálta Nagy-Károlyt s onnan sok puskát, több taraczkot és búzát vitetett Hadadba.*Gr. Károlyi-Okltár IV. 578. s köv. l.

Bánfi a bujdosók közül csak azokra haragudott, a kik Wesselényi Pál köré csoportosúltak.

A szatmári commandans a Gyulafejérváron összegyűlt rendek előtt kihágásai és erőszakosságai miatt panaszolja be. A rendek 1685 julius 24-dikén írnak neki, hogy a szatmári commandáns már panaszkodott egynéhány ízben ellene és a sérelmek orvoslását követeli. Intik ezért a fejedelem nevében, hogy óvakodjék minden féktelenségtől, hisz úgy is sok bajuk van a szatmáriak miatt. Utasítják, hogy a kiket eddig megbántott és károsított, azokkal egyezzék ki, s ezután óvakodjék az összeütközésektől, nehogy a fejedelemnek, vagy az országnak bajt okozzon.*Alvinczi Péter Okmánytára I. k. 27. l.

1680 őszén tettek kísérletet Tököli, Wesselényi Pál és Teleki Mihály között a békülésre. A beszélgetés után Somlyón {430.} lakomát tartottak, melyről Bethlen Miklós szemtanú a következőket irja: «Annál kedvetlenebb, annál hitetlenebb vendégséget nem láttam; Tököli maga borát, főtt vizét itta, elibe tett czipóból, jó, ha tizenkét falatot evett, a héjából azt is, étket is messzéről alól kért fel. Olyan is lőn a békesség successusa, a micsodás az áldomása».*Horváth M.: Magyarország tört. IV. k. 118. l.

Pál fia, V. István, 1674-ben született Gerenden, a nagyanyja, özvegy Kemény Jánosné házánál s 1734-ben halt meg, királyi táblai ülnök, aztán kormányszéki és v. b. t. tanácsos, Közép-Szolnok főispánja, a ki a bárói czímet újabban is megszerzi. «Hogy atyját a nótáztatástól halála után is megmentse, Eugen herczegnek a zsibói és hadadi jószágból megszorúlt hada számára Oláhországba a török háborúkor ezer szekér gabonát küldött s a marhákat is ott hagyta, Eugen kegyelmet is eszközölt atyjának». Felesége gróf Bánfi Kata, az első gubernátor György leánya volt. Ő építette a zsibói régi udvarházat.*I. füzet.

1702–1733 közt gyakran hallunk róla itthon: 1702 május 17-dikén Hadadról ír Guthy Farkas alispánnak az angol követ utazásáról.*Nagyv. Múz. Blt. e.

Az ő hadadi várában vannak 1707-ben a király birái, a kik ott a néhai Sarmasági György hagyatéka ügyében vallatást végeznek s Wesselényinek egynéhány szeéri és bogdándi jobbágyát is vallatják.*Jlt.

Mikor beiktatták Zsibó és tartozékai birtokába, anyja, Béldi Zsuzsánna tiltakozott ellene.*1767-ben Kolozsmonostoron összeírt okl.-lajstrom. (Szgy.)

1719 julius 17-dikén meghívására Sülelmedre mennek Menyői Láposi Pál, Közép-Szolnok egyik szolgabirája s assessorai az iránt való tanúvallatásra, vajjon az ekkor Szatmár vármegyében fekvő Czikó nevű faluban a néhai Hadadi Wesselényi Pál zálogosított-e el valami házhelyet?

{431.} 1721 február 8-dikán Hadad várában kelt levelében írja, hogy szilágycsehi örökös részjószágát visszaváltani kivánja néhai Muramiczi Horváth János maradékaitól; a csehi részjószág igen megpusztúlt, ezért a részjószágért 2500 magyar forintot deponált Muramiczi Horváth Ádámnak, ki az összeget elfogadta oly föltétellel, hogy 2716 frtot is, «a midőn – úgymond – a medgyesi jószágot idővel valamikor vagy magam, vagy successorius akarnók redemálni, tartozzunk deponálni» a még 1693-ban Mátészalkán kelt contractus szerint. Most Klobusiczky György kezén van a jószág, kinek Horváth János gyermekei engedték át.

1725 julius 7-dikén ardói jobbágyai kezességet vállalnak gróf marosnémeti Gyulai István örökös jobbágyáért, ifjú Pataki Mihályért, a kit Hadad várában letartóztattak.*GKG. C. fasc. XVI. Solymosi jobbágya azok között van, a kik november 15-dikén kezeskednek gróf Gyulai István két szilágycsehi jobbágyáért: Szakács Jánosért és Györgyért.*Ugyanott.

1726 május 9–11. Zilahi Gergely Ferencz, Közép-Szolnok vármegyének assessora és helyettes szolgabirája Zilahi Szabó Mihály, assessor előtt, a középszolnokmegyei Paptelek faluban, Csikszentkirályi Andrási Ferencz örökös jobbágyának házában, megjelennek Andrási Ferencz mojgrádi, paptelki, fürményesi jobbágyai s a varasitói praedicator, Pap Tivadar, a mojgrádi praedicator, Pap Urszuly stb., s kezességet vállalnak Varasitóról elszökött jobbágyokért id. L. B. H. Wesselényi Istvánnak oly föltétel alatt, hogy Wesselényi «Varasito nevű falujába» visszajönnek, onan el nem szöknek; Wesselényi a hadadi vár tömlöczéből kibocsátja azokat, a kiket 1716-ban a Wesselényi «hadadi Dominale Forumán mind hamis hitben való tanáltatásokért s mind az eő naga varasitói szép tilalmas erdeinek rendkivül való pusztitásokért és az tks nemes vármegyének, az megírt méltóságos úr respectusaért, {432.} nekiek adatott immunitatiojával csalárdul való élésekért s elszökésekért» elitéltek.

1729 február 4-dikén méltóságos gróf (így!) id. Wesselényi István, középszolnoki főispán mutosi jobbágyai kezességet vállalnak gróf Gyulai István egy györteleki szolgájáért.*GKG. C. fasc. XVI.

1731 április 9-dikén megkináltatja Gencsi István és György testvéreket, a kik még nem osztoztak meg, a váltságdíjjal bizonyos ilosvai, lompérti, hídvégi és hosszúmezői részjószágok kiadása tárgyában;*Gencsy-lvt. nro 93. október 30-dikán ezeket meg is idézteti az említett részbirtokok ki nem bocsátásáért. De Wesselényi nem folytatta a megindított keresetet s a Gencsi testvérek 1750 január 9-dikén fölmentést kérnek.*U. o. nro 94.

Dabjonújfaluban bizonyos részjószágot – a Dabjonban 1732-ben végbement tanúvallatások szerint – kivált Fodor Zsigmondtól.*Jlt.

L. báró Hadadi Wesselényi István középszolnoki györtelki, mutosi örökös jobbágyai és nagyszegi zsellérei, továbbá benedekfalvi, felső-várczai és sz.-újlaki zsellérei azok között vannak, a kik 1733 junius 10-dikén kezességet vállalnak gróf Gyulai Istvánnak Mészáros András nevű szilágycsehi örökös jobbágyáért 400 magyar forintig.*GKG. C. fasc. XVI.

Mária, báró Jósika Mózesné, V. István leánya és Losonczi báró Bánfi Zsigmond 1785-ben 5000 forintot adnak gróf Teleki Ádámnénak, a ki ennek fejében elzálogosítja a «középszolnoki Kraszna kerületbeli» Balla faluban fekvő részbirtokát és megengedi Wesselényi Máriának a beiktatást.*U. o. fasc. IX–X.

Annát, gróf Bethlen Lászlónét, III. Pál leányát, Közép-Szolnok vármegye 1705-ben lovas zsoldos állítására írja ki; szükség szerint pénzzel adózik.*Szgy. Az 1709 junius 29-dikén Kállóban tartott közzsinat elválasztotta gróf Wesselényi Annát férjétől, gróf Bethlen Lászlótól, ennek hűtlensége miatt s kivált {433.} mert utóbbi már új házasságra is lépett.*Tt. ev. ref. I. 89–90. l. 1722-ben Wesselényi Anna jobbágyának telke van a középszolnoki Illésfalván,*GKG. C. fasc. XIII. szilágycsehi jobbágyai azok között vannak, a kik 1725 november 15-dikén szintén kezeskednek gróf Gyulai István két szilágycsehi jobbágyáért.*U. o. fasc. XVI.

III. Ferencz (szül. 1705 szeptember 6-dikán, meghalt 1775 márczius 25-dikén) kamarás, titkos tanácsos, Közép-Szolnok főispánja.*1705 októberről olvassuk V. Istvánnak naplójegyzeteiből: «Szent Ferencz napján kereszteltettem meg a kis fiamat, ugyan Ferencznek. Adja Isten, követhesse meg a familiájában az előtt levő nagy emlékezetű Wesselényi Ferenczeket, kik is egyik acquisitor nostrorum bonorum, a másik pedig palatinus volt. Komák pedig voltak: németek: Grafen úr, az óbester, Gróf Montecelli, Gróf Amedius, Akton úr, a comissio feleségestől, Glitzhischpergné generalisné, Grefenné és Aktonné asszonyomék, - magyarok Haller István úr, Konrád Sámuel, Királybiró úr, Kristóf Sámuel feleségestől, Kováts Tamás maga képében mást küldött, mert beteg volt, a felesége itt volt, Tamás Deák feleségestől és Ötves Pálné, a másik szállásomon levő gazdasszonyom, a ki volt, az öreg Telekiné asszonyom, Aporné asszonyom, ugyan ő kigyelme tartotta a keresztvíz alá, Korda úr feleségestől, Szilágyi úr feleségestől, itélőmester Simonffi úr, Deésfalvi úr és Kontz úr, ezeken kívül az atyafiak is mind jelen voltanak». Bl.
(Diarium Anni 1705. In Libera Regiaque Civitate Cibinensi In Transsylvania Secundum Metodum Calendarium Dietim Conscripte Notationes quedam kezdetű könyv, melynek sarkán «Diarium de rebus in Transylvania 1705. peractusi» áll. Úgy látszik, Wesselényi Istvántól származik, a ki azt Szebenben írta.)

1735-ben neveztetett ki Közép-Szolnok főispánjává. November 15-dikén iktatták be hivatalába zágoni id. B. Szentkereszti A. gub. consiliarius s protonotarius és L. B. Losonczi Bánfi Farkas.

L. br. Hadadi Wesselényi Ferencz egyike azoknak, a kik 1726 január 30-dikán kelt levelükben említik, hogy Nagyfalu városban ifjú L. Bánfi Zsigmond udvarházánál ez és gróf Gyulai István, kinek neje gróf Bánfi Judit, atyafiságosan megegyeztek az iránt, hogy a Teleki-leányágnak minő anyai ősi tőkepénze van a Teleki-fiúágnál.*GKG. marosnémeti lvt. cista C. fasc. XVI. 1763-ban nyer aranykulcsos {434.} kamarási méltóságot.*Hanckens Bálint 1762-diki Kalendáriuma. Férje Rhédei Zsuzsánnának, kinek egy 1742-diki tanúvallatás szerint Tasnádon udvarháza, Csögön zsellérei vannak.*Bl.

1766 november 10-dikén tőle is követelték, hogy a Lekcsei Sulyok György, középszolnoki főispán magvaszakadtával Cseh vár és városból, meg a hozzátartozó falvakból reá eső birtokot adja vissza a kincstárnak.*GKG. marosnémeti lvt. cista A. fasc. XV–XVI.

II. Farkas, III. Ferencz fia, 1770–1780 közt főispán. 1761 julius 22-dikén a kolozsmonostori konvent előtt megvizsgáltatja 17 éves korát és tiltakozik többek között a hadadi ősi javak (aviticum) megnyerése végett.*Tört. Tár. 1898. évf. 552. l. Mezey György, Horváth András és Klára, vér szerinti atyafiak, 1772 október 15-én a girólti faluban s az ehhez tartozó Illyéd nevű praediumban levő egész jussukat Wesselényi Farkasnak adják 1200 magyar forintért. Még a XVIII. század elején Dobai Dánielnek adtak bizonyos részt praedecessoraik; de Jakab Borbárának s Jakab Ferencznek is maradhatott fenn jussuk, a kik 1746-ban Forrai György atyjokfiának zálogosíták el. Dobai Dánieltől, a Forraiaktól, L. B. Wesselényi Ferencz örök joggal szerezte meg a fenti részeket. A Wesselényiek fiuágon birhatják, ennek kihaltával utódaik visszaválthatják a leányágtól.*Orsz. lvt. kolozsm. conv. fasc. M. Nro. 25. 27. fiók.

1773 május 1-sején protestál ő a kolozsmonostori konvent előtt őseinek Lengyelországban maradt vagyonai miatt s egyebekért.

Wesselényi Farkasné, Bethlen Juliánna ugyanekkor Torma Anna ellen a hosszúaszói kuria és tartozékainak helytelen felosztása miatt,*Tört. Tár. 1898. évf. 654. l. 1774 deczember 4-dikén pedig Wesselényi Ferencz és neje Rhédei Zsuzsánna végrendelete ellen tiltakozik.*Ugyanott 655. l. 1777 május 1-jén a kolozsmonostori konvent előtt Molya Ábel, {435.} Borbála és Beniámin vallják, hogy Wesselényi Farkasnak adták át végleg girolti és illyédi birtokukat.*Tört. Tár. 1898. évf. 656. l.

Mint nagyszegi, vicsai, völcsöki, szamosújlaki, apáczai, magyarnádasdi, hadadgyörtelki, bogdándi, korondi, szeéri, kusalyi, diósadi, kirvai, hadadi és mutosi főbb, továbbá, mint várteleki, magyarbaksai, tasnádi, érmindszenti, újnémeti, ákosi és érszentkirályi kisebb birtokos s Erked birtokosa fordúl elő a hadi segedelemhez való hozzájárulásra 1797-ben összeírt személyek között.*Szvlt.

III. Farkas, (neje br. Bánffy Mária), meghalt 1851-ben, szintén középszolnoki főispán.

VI. István és Dániel Polixéna. VI. István is (1753-ban) Közép-Szolnok főispánja.*Bél Mátyás. Comp. 125. l. 1741 márczius 25 előtt L. báró Hadadi Wesselényi István ellenmondott egy szolgája által, a mikor a szilágycsehi jószágba be akarták iktatni L. báró Kászoni Bornemisza Jánost.*G. K. G. C. fasc. XIII.

VI. István – beutazván Németországot – katona lett s 12 évi katonáskodását többnyire Olaszországban töltötte. Vitéz katona, kitűnő vivó, tudott francziául, olaszul, németűl, latinul. Ő volt a zsibói ménes másodszori alapítója. «A zsibói vén emberek ma is kalaplevéve áldott nagy úr néven nevezik» – mondja a följegyzés. Meghalt 1757-ben április 11-dikén 50 éves korában.*Rettegi azt írja báró Wesselényi Istvánról, hogy Zsibón pleuritisben 50 esztendős korában halt meg; «derék úri ember, katona volt sokáig a Vetéssi gyalogregimentjében, de itthonn promotiót nem érhete; felesége Dániel Polixéna; nagy literaturájú úri asszonyság; maradt négy leánya, egy Miklós fia.» (Hazánk I. 290. l.) Felesége volt L. B. Vargyasi Dániel Polixéna, (Dániel Istvánnak és gr. Pekri Polixénának leánya), kinek édes atyja a Rákóczi-fölkeléskor gr. Forgácsnak, azután gr. Pekri Lőrincznek volt segédje, követe volt az Oláhországba menekült fölkelőknek s azok részére kegyelmet nyert, sőt ipját is, gr. Pekri Lőrinczet, a nótázás alól {436.} kimentette; azután báróságot nyert, a tudományokat szerette, leányát is azokban nevelte, több könyve is van. «Ezen tudós atyának méltó leánya Zsibót férje éltében paradicsommá, özvegységében a mesterségek színhelyévé tette. Posztó, selyem (a selymet is Zsibón termesztették) kalap-, bőrkészítő, gyolcs-, pántlika-, paszománt-gyárakat állított. Mesteremberei többnyire jobbágyai voltak, kiket – mint embereket – szeretett s mívelt. Itt látható vala, mily könnyű a tudatlanságból a tökélyesülés, ha az akadályozás helyett előmozdíttatik. Az oláhnők, kik addig szőrkötelet, – akkor selymet pergettek. A zsibói emberek ügyességében ma is tükröződik volt úrnőjök nagy lelke. Ő vetette alapját a mai zsibói pompás épületnek is. A ménest nemesítette. Jó tette, példája a kolozsvári ref. kollégiumnak s eklézsiának tett adománya. Jószágaiban mindenhol úgy tetszik, mintha ő alapította volna az eklézsiákat; templomokon, papi házakon, harangokon, mindenütt neve hirdeti, hogy építtette, újíttatta» stb. Polixéna is írt könyveket.*Dániel Polixéna munkái: Az ezüst rostélyokban fénylő aranyalma (1776), magyarra fordította Pictet Benedek germán pap könyvét e czímen: A keresztény Ethikának summás veleje, Sherlok Vilmosnak Védőeszköz a pápaság ellen czímű művét, Saurinnek egy prédikáczióját és az atyja által írt Monita Paternat.

1775-ben, életének 57, özvegységének 18-dik évében halt meg.*A névtelen följegyzések Polixéna életére vonatkozólag hivatkoznak Incze Mihály, kolozsvári pap beszédére, melyet halálakor mondott. (Nyomtatásban is megjelent.) A beszéd kiemeli, hogy szülei nemcsak kegyességben, szorgalomban, erényességben, hanem az elvont tudományokban is nevelték, mert magaviselete rangjához illő, beszéde okosság, társalgása kedves és nyájas, barátsága őszinte volt. A felsőbbeket tisztelte, a hasonlókat szerette, az alsóbbakhoz leereszkedett. Az egyház szolgái iránt gondossága kitűnő volt, úgy, hogy erényei «fogyatkozását – az indulatosságot, haragot – felülmúlták». Egy másik kolozsvári ev. ref. pap, Deáki Pál, is mondott fölötte beszédet, amely szerint erénye tündöklött a vallásosságban, de ez nem csak az imádságban állott, hanem a vallástudomány tudásában is». Jártas volt a történelemben, a latin és német nyelvben. «Egy derék tiszta életű, okos, munkás és fáradhatatlan úri asszonyság volt. Nagy gazdasszony, derék ház- és szép asztaltartó. Férje halálakor maradott szép kisded ménest és maglovakat elcsenevészni nem engedte, hanem azt szaporította, nemesítette, oskoláztatta, maga építtetvén a Zsibón levő lóiskolát is. Zsibóra mindenféle mesterembereket szerzett. A férficselédei mind mesterségtudók és folytatók voltak: ú. n. szabók, varrók, kik ezüsttel s aranynyal drága munkákat varrtak, gombkötők stb. Állított posztó- s kalapgyárat, fejérítőt. Voltak takácsai, keszkenő, pántlika és paszománt szövői, kovácsa, lakatosa, kötélverője, szíjgyártója, zablacsinálója». Városra soha se ment mesteremberért. A zsibói készítményekből adtak is el pénzért s borért, korcsmáit az így becserélt borból tartotta. «A zsibói iskolát jó karban tartotta, embereit rászoktatta oda járúlni, minden jószágában, templomokat, pap- és mesterházakat építtetett.» «Idő kívántatnék míg jó lelke szüleményeit le lehetne írni, ő valóban Polixéna volt, azaz bőven adakozó.»

{437.} Anna, mint egerbegyi és örményesi kisebb birtokos fordúl elő a hadi terhekhez járúlók 1797-diki névjegyzékében.*Szvlt.

II. József, aranykulcsos és főispáni helytartó, 1812–1826.

VII. Ferencz, középszolnoki főispán 1861, 1867–1875 (február 24-dikén mondott le).

BÁRÓ WESSELÉNYI ISTVÁN S DÁNIEL POLIXÉNA.

BÁRÓ WESSELÉNYI ISTVÁN S DÁNIEL POLIXÉNA.*Báró Wesselényi István s Dániel Polixéna. A báró Wesselényi Miklós birtokában levő eredeti festmény után.

{438.} Hodor följegyezte, hogy 1837-ben Wesselényi báró birtokos Romlotton*Hodor K. D. Vm. E. 531. l. s Alsó-Kékesnyárlón.*U. o. 530. l.