Szivágy.

Ily nevű falu kettő van: Alsó- és Felső-Szivágy. Régi nevök: Aszúágy. Az erdődi kerületben két Aszuág volt (Duo Azzuwag in distr. de Erdeud 1391).

Közép-Szolnokból csatolták vármegyénkhez.

Nevök változatai:

Két Azzuwag 1391, Iziuag, Iziuagh 1394, Also Azywagh {607.} 1424, Also ozywagh 1475, Alsozÿwagh 1543, Alsozywagy, Alsozÿwag, Alsozÿwagÿ 1569, Also-Ziwagh 1595, Also Ziuagj 1641.

Felse Azywagh 1424, Felsewazywagh 1475, Felsew Zÿagh 1543, Felsew Zÿwagh 1570, Felsozÿwag, Felseozÿwagÿ, Felseozywagh 1569, Felső-Ziwagy 1595, Két Zÿwagh 1604, Felső-Szilvágy 1679.*Orsz. lt. Gyf. kápt. 28. Lib. Reg. 125. Alsó-Szivágy románul: Aszuaásul de Dsós 1733, Asuagiul de jos = Ászuázsul dë zsosz. Felső-Szivágy Aszuadoul de Szúsz 1733, Asuajul de sus = Ászuázsul dë sus. 1750-ben egy összeírás Felső also Aszo vacsot ír.

Alsó-Szivágy, egyike azoknak a közép szolnoki helységeknek, melyeket a törökök, szatmári tolvajok és kuruczok 1682 előtt elpusztítottak, mint azt hitökkel és hivatalos pecsét alatt kiadott nyilatkozatukkal bizonyítják Ákosi Pap István, Mocsolyai Veres István és Menyői Fodor János szolgabírák az 1682. évi január 30-dikán Ököritón tartott megyegyűlésen.*Szv. lt.

1475 körül Also-ozywagh, mint Drágfi-birtok 3 frt 2 dr., Felsewazywagh 5 frt 2 dr. adóval van kimutatva.*E mű I. k. 179. lap. 1543-ban a középszolnoki Alsozÿwaghon 2 kapu után adóztatták meg a Drágfi Gáspár jobbágyait, 2 szegényt pedig felmentettek.*Dical. Felsew Zÿaghon is 2 kapu után rótták meg adóval Drágfi Gáspár jobbágyait, ellenben felmentettek 1 bírót, 1 szabadost és 6 szegényt.*U. o. 1570-ben Also- és Felsew-Zÿwaghon 3–3 kapu után adóztatták meg a császár jobbágyait.*U. o. 1604-ben a középszolnoki Gyulafi-jószághoz tartozó két Zywagÿon 1 rótt ház után 2 forintnyi adót fizettek.*U. o.

Mint tehát látszik, osztozik mind a két Szivágy a Cseh vidéki falvak birtoklásának történetében. 1569-ben, mikor Báthori Györgyöt nótázták, idősb Gyulafi Lászlónak adományozta János Zsigmond A.- és F.-Zywagyot is.*GKG. C. fasc. VII. A. fasc. I. III. Ez utóbbi alatt a beiktató parancslevél is.

1595 okt. 12-dikén Báthori Zs. megengedte Rátóti Gyulafi {608.} Lászlónak, hogy az A.- és F.-Ziwagh (Ziwagy) birtokával is szabadon rendelkezzék.*GKG. C. fasc. XIX.

Gvulafi Sámuel 1637 márcziusában Cseh várában kelt végrendeletével többek között Felső-Szivágyot egész határával, tizedével és kilenczedével édes anyjának Széchi Katának hagyta.*U. o. C. fasc. XXI.

1641 november 29-dikén Kaplyon Ferencz szolgabiró s Budai Tamás, assessor azt tanusítják, hogy Also-Ziuagjon Bethlen Anna Bab Péter nevű jobbágyának vizi malmát széthányatta Liszti Ferenczné Gyulafi Zsuzsánna, «vizet más felle astak».*GKG.

1642 febr. 16-dikán Lisztiné alsószivágyi jobbágyai tanúskodnak Égerháton tartott tanúvallatásnál.*U. o.

A «hadi segedelemhez» való hozzájárulásra 1797-ben összeírták Alsó-Szivágy községből a következőket, főbb birtokosok: br. Bornemissza József és gr. Bethlen Sámuel; kisebb birtokosok: gr. Gyulai József, gr. Bethlen Gergely, Toroczkai Ágnes és gr. Teleki Imre; saját telkükön lakó, adómentes nemesek: Bankos Maftyej, Vaszalia, György és Gábor; saját telkükön lakó, adózó nemesek: Bankos János és Bankos Jánosné; más telkén lakó, adózó nemesek: Moga Alexa és Vaszali, Gicz Gligor, Ursz és On; pap: Márkis Lup; kántor: Pap Vaszali; molnárok: Morár Ursz és Szoponár Máftyej.*Szv. lt.

Felső-Szivágyról ezeket, fő birtokos: br. Bornemissa József; kisebb birtokosok: gr. Toldalagi László, Horvát Zsigmond, gr. Bethlen Ferencz és gr. Teleki Imre; más telkén lakó, adómentes nemesek: Drágis Von és Stefán; más telkén lakó adózó nemesek: Bojtor Ignácz, Péter, Zaharie, Mihaila és Lup, Rád, Lup; pap: Popa Gábor; kántor: Pap Péter; molnárok: Buk Lup, Rusz Mitruj és Tomsa Demeter; árendás: Hers zsidó.*U. o.

{609.} Az 1805-ben nemesi fölkelésre összeírt adómentes nemesek között Alsó-Szivágy községből a következők fordúlnak elő: Bánkos Vaszalika, György, Ilie, Gábor, idősb Bánkos Vonucz és ifjú Bánkos Vonucz,*Szv. lt. adózó nemesek: Bojtor Tógyer, idősb Bánkos Vonucz, Záh Mojsza, Bánkos Gligorie és Petre, Rád Vaszalia, Durusán Iliszia, Dali Stefán, Mogu Vonucz, Drágyis Gábor, Mogu Vaszalia, özv. Mogu Alexáné, Gicz Ursz, Gligor, Luka, Ignácz, Pop Gavrila és Szimion, Gicz Mitru, ifjú Mogu Vaszalia és ifjú Gicz Ursz,*U. o. szabadosok: Sofrona Ursz, Pop Kosztántya és Andréka, Tartsa Petre, Kádár Gligor, György és Torna, Pop Vaszali deák.*U. o. Felső-Szivágy községből a következő adózó nemeseket írták ki: Bojtor Petre, Zaharia, Mihaila, Mánja?, Gligor (süket), Bojtor Vonucz a Manoiláé, Bojtor Gavrila a Manoiláé, Bojtor Lup, Drágis János, Karabecz János és Rád Lup (öreg).*U. o.

Úgy Alsó-, mint Felső-Szivágyon a gör. katholikusoknak van egyházok, mindkét helyt fából, a felsőszivágyi 1720-ban, az alsószivágyi 1772-ben épűlt. Az egyházközségek anyakönyve 1824-ben kezdődik.*Sch. 1886. 170. és 172. l. Ezek tartanak fenn elemi iskolát is egy-egy tanteremmel.

1733-ban Alsó-Szivágy (Aszuadsul de dsós) oláh családjainak a száma 8; görög-keleti papja Farkas.*Tr.

Felső-Szivágyon (Aszuadsul de szúsz) ugyanekkor 8 oláh családot jegyeztek föl, egyesűlt papja Tamás.*U. o. 1750-ben, a két faluban (Felső also Aszovacson) a gör. kath. lelkek száma 325, a kik részén volt egy templom, egy működő pap, egy kántor, egy sekrestyés-egyházfi s illette a papot két mázsa só.*Tr. 1901. évi IX. szám, 285. l.

A főkormányszéki levéltárból 1799 márczius 13-dikán Marosnémeti Gyulai József számára kiadott kir. ítéletlevél szerint Alsó-Szivágy birtokon 1762 szeptember 16-dikán tanúvallatás folyt oly földek ügyében, melyeket az egyház saját vagyonának mondott, de a gróf tartott azokhoz igaz igényt.*GKG. C. fasc. XIV.

{610.} Alsó-Szivágyon 1715-ben 13 jobbágy háztartás fizetett adót, közülök 5 magyar és 8 oláh; 1720-ban 7 jobbágy, 2 zsellér és 1 taksás háztartás, összesen 10. Ezekből 4 magyar és 6 oláh.*Magy. Stat. Közl. XII. k. 65. és 66. l. Igy a lakosság száma 1715-ben 117-re, 1720-ban pedig 90-re tehető. Nyelvre nézve ekként oszlik meg: 1715-ben magyar 45, oláh 72, 1720-ban magyar 36, oláh 54 lélek. Felső-Szivágyon 1715-ben 7 jobbágy háztartás fizetett adót, valamennyi oláh; 1720-ban 1 nemes, 7 jobbágy és 2 zsellér, összesen 10 háztartás és pedig 2 magyar és 8 oláh. A népesség száma 1715-ben 63 lélek, mindannyi oláh; 1720-ban 90 lélek, magyar 18, oláh 72. A lakosok vezetékneve magyar ugyan, de nyelvre nagyobb részük oláh mind a két helyt.*U. o. Ez utóbbi helyt 1720-ban egy visszakövetelt jobbágy volt.*U. o. 340. l.

Alsó-Szivágyon a jobbágyok száma, – egy, a tizenhetedik század elejéről A Bik alatt való jobbágyok száma czímmel fentmaradt összeírás szerint – 2,*GKG. A. fasc. XV. XVI. egy, a Csehi javak urbariuma czímmel fentmaradt jegyzék szerint pedig (Also Ziwagon) 15.*U. o. Felső Ziwagról 25 jobbágyot említ ugyanez az urbarium.*U. o. Egy 1676 máj. 22. kelettel Szilágy-Cseh urbariuma czímmel a csehi várhoz tartozó jobbágyok számáról fentmaradt összeírás Alsó-Szivágy részbirtokban 3 jobbágyot és egy puszta jobbágytelket,*U. o. Marosnémeti gróf Gyulai Istvánnak szilágysági jószágában lakó jobbágyairól és zselléreiről 1729 januárjából való jegyzék Alsó-Szivágyról két zsellért és egy puszta telket, míg Alsó-Szivágyról az utóbbi jegyzék egy harmadrész pusztát tüntet föl.*U. o. C. fasc. XVI.

1847-ben Alsó-Szivágyon a lakosok száma 902 (gör. kath. 900, izr. 2); Felső-Szivágyon 1060; (gör. kath. 1050, izr. 10).*Nagyv. Nvk. 1847. 110. l. 1890-ben Alsó-Szivágy népessége 940, nyelvre nézve magyar 1, német 34, oláh 905, vallásra görög katholikus 906, izr. 34. Felső-Szivágynak 1400 lakosa van; nyelvre nézve magyar 35, {611.} tót 2, oláh 1362, egyéb nyelvű 1; vallásra nézve róm. kath. 3, gör. kath. 1338, evang. reform. 30, izr. 29. Házak száma előbbi helyt 213, utóbbi helyt 285.

1785-ben Alsó-Szivágynak 53 1/2 köblös szántóföldje s 28 kapás rétje, 1720-ban 106 köblös szántóföldje, 43 kapás rétje s 1 malma van, a malom évi jövedelme 6 frt; más forrásból is van jövedelem, 15 frt.*Magy. Stat. Közl. XII. köt. 65. és 66. l. Felső-Szivágy szántóföldje 1715-ben 18, 1720-ban 132 köblös; rétje 1715-ben 11 1/2, 1720-ban 39 kaszás; jövedelem «más forrásból» 1715-ben 60, 1720-ban 15 forint.*U. o.

1895-ben Alsó-Szivágy gazdaságainak száma 200, területe 2193 katasztrális hold, a melyből szántóföld 1699, rét 159, erdő 135, legelő 92, kert 8, nádas 1, terméketlen 99 hold.*Mg. St. 498. Felső-Szivágyon ekkor 275 gazdaság van. Területe 8697 katasztrális hold, a melyből erdő 5228, szántóföld 2140, legeli) 665, rét 346, kert 92, szőlő (parlag) 3, terméketlen 223 hold.*U. o. 502.

1900-ban Alsó-Szivágy községnek 9726 K 86 f becsértékű cselekvő vagyona van, állami egyenes adója 3418 K 58 f. Felső-Szivágynak 25,518 K 84 f becsértékű a cselekvő vagyona, állami egyenes adója 4955 K 98 f.

Alsó-Szivágy utczái: Nagy-, Hegy-, Gerendely-, Mező-, Patak-, Corniţel = Korniczël (szögletecske) és Felső-Berekszói-utcza; Lengyel-, Mikis-, Nagydombi-, Iskola-, Moga- és Orményesi-sikátor.

Határrészek: Mociriţe = Mocsiriczë (kis mocsarak), Mociră = Mocsira (mocsár), Rovină = Rogyina (ingovány; tócsa), Poeni = Pojëny (erdei rétek), Dîmbul Corni = Dimbul Korny (somfákkal benőtt domb), Dealul Mijlociu = Gyálul Mizslocsiu (középső domb), Dealul Făgeţelului = Gyálul Fazsëczëluluj (a bükkfaerdőcske dombja). A Rogyina régen sűrű erdővel volt benőve. Ebből építkeztek a régi lakosok. A Mocsira határrészben van a «nádasnál levő kút».

{612.} Patakjai: A Pojeny nevű határrészben van a Valea Cetăţelii = Váljá Csëtaczelij (a kis vár patakja), a Vălceaua Stogurilor= Valcsáuá Sztogurilor (az asztagok patakja) és Vălceaua Arinosii = Valcsáuá Árinoszij (homokos patak); a Gyálul Mizslocsiu határrészben hasonnevű patak és a Branisce (berek) nevű nagy forrás.

A Csetaczenál egy kerek földhányást csak nem rég egyengettek el. Itt párhuzamosan elvonuló köralakú sáncz nyomait is föl lehet fedezni.

A Valcseaua Sztogurilor mentén nagy erdő volt erdei rétekkel; itt rejtették el a falubeliek búzájukat a török háborúk idejében, itt rakták asztagokba s csépelték meg: innen az elnevezés.

Felső-Szivágy utczái: Nagy-, Szatmári-, Mosóbányai-, Turbucza-, Patak-, Felső-Berekszói-utcza, Horájerá-utcza, Şes = Sesz (síkság)-utcza és Câmpii Băiţii = Kimpij Bajiczij- (mosóbányai mezők) utcza.

Felső-Szivágy keleti része, a hol a mostani temető van, Bulciu = Bulcs (búcsú) nevet visel; itt állítólag templom volt s ide jártak búcsúra N. B. Asszony ünnepén (aug. 27).

Határrészei: Vălceaua Viuţii = Valcsáuá Gyiuczij (a szőlőcske völgyecskéje) és ugyancsak e határrészben van a Coastea Podului = Kasztjá Poduluj (Hídhalom), Dealul Haiducului = Gyálul Hájdukuluj (Hajdú-domb), ezzel szomszédos a Boierisce = Bojëristyë (főúri, nemesi tulajdont, avagy tanyát jelent; jelenleg legelő és erdő), Faţa Plesca = Fáczá Plëszká (pleş: kopasz, tehát kopár felület), Poeana Cocoriţii= Pojáná Kokoriczij (Liliom-liget, de lehet a kukoricza elrontott neve is), Dosul Miezuinilor = Doszul Mjëzuinyilor (Mesgyehát), Cămpul Băiţii = Kimpul Baiczij (mosóbányai mező), Oszijel (Tengelyes), Hurëz (Bagolyhegy),Faţa Curăturilor = Fáczá Kuraturilor (a földcsuszamlások felülete), Tufoi = Tufoj (cserjék), Dosul Carpinilor = Doszul Kárpinyilor (Gyertyános-hát), Dosul şi Faţa Homorodului = Doszul si Fáczá Homoroduluj {613.} (a Homoród felé fekvő hát és fölszín), Codru = Kodru (erdőség), ennek részei: 1. a Kriszte, ennek felületén vannak a Ţiclauele Cristii = Czikláuëlë Krisztij (Kriszte-hegy ormai), 2. Faţa şi Dosul Ascuţitului = Fáczá si Doszul Ászkuczituluj (Éles-domb felülete és háta), 3. Faţa şi Dosul Grozii = Fáczá si Doszul Grozij (Groaza = Grazá= irtózat nevű domb felszíne és háta, de lehet tulajdonnév is, habár a nép a dombot ijesztőnek tartja), e határrészben van a Vágásul Butyánuluj (Butean = Butyán vágása), 4. Doszul Márë (a nagy hát), e határrészben a Ţiclauele Dosului Mare = Czikláuëlë Doszuluj Márë (a nagy hát csúcsai) és a Picioarele Bonăţoae = Picsarëlë Boneczajë (Bonácz-féle hegyláb), 5. Căuăciile = Kauecsijilë (a kovácsműhelyek), e határrészben a Mátáring, 6. Faţa şi Dosul Stârcului = Fáczá si Doszul Sztirkuluj (gólyás felület és hát), 7. Faţa şi Dosul Sěcăturilor = Fáczá si Doszul Szekaturilor (vízben szegény helyek felszíne és háta), 8. Tamasánul (Tamásból képzett melléknév: Tamásdomb, de lehet: egerbegyi domb is), itt a Poeana Lipii = Pojáná Lipij (Lipa nevű egyén erdei rétje), 9. Faţa şi Dosul Căii Gardului = Fáczá si Doszul Keji Gárduluj (a kerítéshez vezető út mentén levő felület és hát), e határrészben a Poeana Chirilenilor = Pojáná Tyirilenyilor (a Cyrill nevű egyének erdei rétje), Poeana Tomii = Pojáná Tomij (Tamás erdei rétje), Pojáná Czigánuluj (a czigány erdei rétje) és a Poeana Măcărenilor = Pojáná Makarenyilor (M. nevűek erdei rétje), 10. Picioruşul = Picsorusul (Lábacska domb), 11. Faţa şi Dosul Milii = Fáczá si Doszul Mnyilij (könyöradományos felület és hát), e határrészben két hegycsúcs, nevük: Pârv = Pirv (törpe), 12. Gyálul Domokos (Domokos dombja), 13. Calea Siului = Káljá Sziuluj (Siu = Sziu = Színfalusi-út mente), e határrész magaslatán a Komándá (parancsnokság), 14. Lupisce = Lupistye (farkasverem), e határrészben Mará dëla Firiszeu (Fűrészmalom), Faget = Fazset (Bükkfás), Gyálul Bulbucsilor (mocsárvirággal benőtt domb), Mijlocia = Mizslocsija (középső), Bálintesze, ebben a Sârâturâ = {614.} Szeratúra (sós vizű mocsár), Pe Vale Înjos = Pë Válë Inzsosz (a völgyön lefelé).

A Hajdúdomb régen a hajdúk földje volt, innen vette nevét. A Mesgyeháton több uradalmi birtok találkozott s ezért itt több mesgye volt. A Tengelyesen jó tengelyfák nőttek. A Bagoly-hegyen nagy erdő volt s ebben sok bagoly. A Kriszte hasonnevű, már kihalt családról kapta nevét, melynek tulajdona volt. E határrészben Butyán Antal szilágycsehi körjegyző írtatott egy területet, mely aztán Butyán-vágás nevet nyert. A Doszul Máréban levő Picsarëlë Boneczajë Bonácz nevű, kihalt család tulajdona volt. A Fáczá si Doszul Sztirkuluj mocsáros hely békákkal és kigyókkal; gólyák tanyája. A Fáczá si Doszul Keji Gardulujon kerítés húzódott el, mely elválasztotta Erdélyt Magyarországtól. Jelenleg itt út vezet Paczafalura. Az e határrészben levő erdei rétek egykori tulajdonosukról nevezvék el. A Fáczá si Doszul Mnyilijben a tatárfutáskor több szegény család a környék nemesszívű lakóinak adományából tengette életét. A Komanda az Erdély és Magyarország között elvonúló határvonalon fekszik. A Bálintesze Bálint-család birtoka volt.

Vizei: Kriszte, Grozij patakja, Váljá Doszuluj Márë (hasonnevű határrész patakja), Gólyapatak, Lábacska-domb patakja. Kútak, források: A Doszul Mjezuinyilor határrészben a Funtiná Burkuluj (Burk kútja), a Tufoj határrészben a Bonácz kútja: ásatta a hasonnevű család egyik tagja, a Doszul Karpinyilorban a Funtiná dë pjátra (kőkút) hideg vizű, nagy forrás, hol régebben kőből rakott kút volt. A Fáczá si Doszul Mnyilijben vannak a Scăldile = Szkalzilë (fürdők); az itt levő ásványos forrás büdös, sárgás vizét köszvény ellen mondják hasznosnak. Nagy forrás van a Fazsetben, a kút neve szintén Fazset.