Varsolcz.

Varsuch 1361, Vorsolch 1362, Varsocz 1423, Warsolch 1459, Warsolcz 1460, Varsolcz 1482, Varsoltz 1533, Warsocz 1553, Varszocz 1627, Varsócz 1685.

Közép-Szolnok és Kraszna vármegyék határán feküdt, minélfogva majd ide, majd amoda számították, sőt 1486-ban részben az egyik, részben pedig a másik megyéhez tartozott.*Csánki, I. k. 586. l. Szilágy vármegyébe Kraszna vármegyéből kebelezték.

Neve minden bizonynyal a magyar varsa szóval függ össze, a mely különben szláv eredetű. Itt, a hol a Kóliczka a Krasznába ömlik, a halászatra volt alkalma a lakosságnak.

A varsa, verse pedig a halászathoz való szerszámot jelent.

Különösen megérezte a kuruczmozgalmakat. 1708-ban a táboroknak szüntelen körülöttük való forgása és megtelepedése {754.} miatt falujokat pusztán hagyták, némely része az Ér mellé kiverekedett, némely része a gazokon nyomorog.*Orsz. lt. Cons. et. Urbar. fasc. 113. nr. 57.

1361-ben Varsuch birtok Kraszna vármegyében Varsuch Tamás fia, Miklós s a Jakcsiak kezén volt.*Wl. 1362 jan. 20-dikán is Kusalyi Jakcsit iktatják be Vorsolch birtokába,*Dl. 27,629. sőt a váradi káptalan Zsigmond királynak 1423-ban kelt parancsára is a Jakcsiak beiktatásáról van szó; Kusalyi Jakcsi György fiának, tisztelendő Dénesnek Varsocz birtokába György másik fiát, Jánost, ennek nejét, Annát, meg fiait: Lászlót és Györgyöt iktatják.*GKG. C. fasc. XII.

1460 táján, nov. 25-dike körül, Sólyomkői Ewrdewgh Simon itteni birtokában is örököséül fogadta (kölcsönösen). Kémeri Imrét.*Dl. 30,458. 1482-ben is van itt birtoka Ördög Simonnak.*Szgy.

1460 jan. 2-dikán Jakcsi Péter tiltakozik az ellen, hogy özv. Kémeri Miklós deákné elidegenítse a középszolnoki Warsolcz birtokát Losonczi Bánfi Lászlónak, Jánosnak, Györgynek, Andrásnak és Mihálynak.*Dl. 36,392. Km. Prot. E. min. p. 102. e. nr. 2.

Hadadi Jakcsi Péterné Potentia a maga Varsocz birtokbeli jobbágyaival megveretett egy perecseni jobbágyot, a miért ellene ugyancsak 1460-ban vizsgálat folyik Báthori István, János, Miklós, Domonkos és Gellért javára.*Lelesz, B. 123. f. anni 1460. nr. 26.

Báthori István országbíró 1486 okt. 13-dikán meghagyja a kolozsmonostori konventnek, hogy Keczeli Zele Mártont vezesse Kwsalyi Jakcsi Péter és fia, Ferencz Warsolch középszolnoki és krasznai birtokába, mely őt zálogjog révén megilleti,*Dl. 28,642. a krasznavármegyei Warsolcz birtokot csakhamar el is zálogosítja Szele Márton.*Nemz. Múz. Becski-lt.

1487-ben Kőrösi Zsigmond a varsolczi birtokát Drágfi Bertalanra írja át.*Nagy I., VI. 449.

1493 aug. 30-dikán Warsolcz birtok felét örökbe vallja {755.} Kusalyi Jakcsi Ferencz Szilágyszegi Pálnak;*Dl. 36.398. Km. Prot. M. min. p. 148. nr. 1. a két Jakcsi László pedig Dobai Györgynek ajándékozza itt levő birtokrészeit.*U. o. p. 149. nr. 1.

1496 decz. 7-dikén Báthori Andrást és Zsigmondot iktatták be Varsolcz birtokába.*Dl. 27,762.

1523 aug. 4-dikén Patócsi Jánosné és rokonai varsolczi birtokukért cserébe kapják Borzási György kolozsvármegyei Kisszeg birtokát.*Dl. 36,400. Km. Prot. R. min. p. 144. nr. 1.

1533-ban Varsoltz egy évi tizedét Báthori Istvánnak adományozta Statilius erdélyi püspök.*Bl. fasc. W.

A középszolnoki (így !) Varsocz egyike vala néhai Kusalyi Jakcsi Mihály azon javainak, a melyekből 1545-ben e Mihály leánya, Klára kikéri testvérétől, Mihálytól az őt megillető részt.*Lelesz, Act. an. 1545. nr. 18.

A krasznavármegyei Warsolcz részbirtokba, mint Hadad várának tartozékába 1545-ben Kusalyi Jakcsi Mihályt iktatták.*Lelesz, Stat. B. 434.

1546-ban Krasznai Pándi Literatus Ferencz meginti Valkói Miklóst és nejét, Petronellát, a kik előbbinek a Varsolcz birtok területén fekvő Gardon, Chiber és Kokas Patak nevű földjeit elfoglalták, Fizkert, másként Rétkert nevű szénáskertjét lelegeltették és más jogtalanságokat is elkövettek.*U. o. Act. an. 1546. fasc. 2. nr. 22.

1548-ban Vajai Borzási Miklós megidéztette unokatestvérének, Borzási Péternek özvegyét, ekkor Borzási Nagy Mátyásné Katalint, hogy adja vissza a Varsolcz jószágról szóló okleveleket.*U. o. Act. an. 1548. fasc. 2. nr. 32. Kusalyi Jakcsi Mihály leánya, Kovászói Matuznai Pálné Erzsébet testvérét, Mihályt intette meg a birtok megosztására nézve.*U. o. Act. an. 1548. fasc. 2. nr. 73.

Néhai Vajai Borzási György fiai: Miklós, Ferencz és Péter, anyjuk, Borbála megbizásából többek között a középszolnoki Warsolcz és Récse birtokokbeli tisztjüket, Nagy Barnabást is magukhoz vették, a mikor betörtek Haraklányi {756.} Miklós várteleki erdejébe. Warsolch birtokból a következő jobbágyokat, úgymint: Török Jánost, Szabó Pált, Domokos Jánost, Tamást és Mátét, Péntek Pált, Balázst és Benedeket, Kerekes Pétert és Mihályt, Sípos Andrást és Istvánt, Lőrincz Illést, Ferenczet és Mihályt, Barthalliws Jánost és Benedeket, Régész (Reghes) Pétert és Tamást, Bakos Pétert és Ferenczet, Lőrincz Márkust, Markos Fábiánt és Jánost, meg Veres Ádámot és Ferenczet vették maguk mellé. 1549-ben Ferdinánd király megidézteti a betörőket, mit a kolozsmonostori konvent teljesít is.*Orsz. lt. Km. conv. lad. 26. B. nr. 58.

A krasznavármegyei Varsolcz birtokba beiktatták Kémeri Miklóst és utódait. Az erről szóló iktatólevelek kiadása tárgyában 1549-ben Ferdinánd király Varsolczi Ferencz és Horváti Peres Gáspárné Anna kérésére megidézteti özv. Borzási Györgyné Borbálát, meg fiait: Miklóst és Ferenczet. A szóban forgó iratokat ugyanis Kémeri Mihály a mohácsi vészt követő zavaros időkben a nevezett György őrizetére bízta.*U. o. Km. conv. lad. 20. V. nr. 1.

1549-ben Varsolcz birtok határát járták Kusalyi Jakcsi Mihály és Varsolczi Ferencz között Károly és Zsigmond királyok régi oklevelei alapján, de Báthori András, Kristóf és István nevében ellentmondott Bere János.*Orsz. lt. Gyf. kápt. lt. cent. nr. 25. Horváthi Peres Pál, Nagydobai Csizér István, Miklós és Bálint, Ippi Bertalan, Márton és Bernát, Ippi Bideskúti György, Gewbeth Lőrincz, Ilosvai Literatus Mihály, Ilosvai Miklós, Rátoni János és Miklós, Rátoni György, Krasznai Pándi Literatus Ferencz, Krasznai Pándi János és Tamás, Kusalyi Paladini János és Aalchi Ferencz mint szomszédok lehettek jelen.*Lelesz, Metallium C. Kraszn. nr. 1. és Orsz. lt. Gyf. kápt. lt. cent. nr. 25.

Egy tizenhetedik századbeli (1638?) fogalmazvány szerint a varsolczi jószág Hadadhoz való volt, és a Jakcsiaké. A Jakcsiak «tutela alatt voltak és tutorok notáján jószágokat el {757.} nem veszthettek». János király conferálta volt Bánfi Györgynek; a Báthori Kristóf donatiója statutio nélkül való.*Wl.

1553-ban a krasznamegyei Warsoczon a Jakcsi Mihály jobbágyai 25, a Borzási Miklóséi 10, a Krasznai Ferenczéi 7, a Pándi Jánoséi 3, a Nagy Gáspáréi 1 1/2 és a Vajda László özvegyeéi 1 kapu után adóztak. Eme 47 1/2 kapun kívül feljegyeztek még 3 bírót, 20 szegényt és 19 új házat, továbbá Varsolczi Ferencz részéről 2 szegényt és 2 új házat.*Dical.

1582-ben Varsolcz és Récse birtokok határát Jakcsi Mihály és Récsei Gáspár között igazítják.*Orsz. lt. Gyf. kápt. lt. cent. M. 75. magyar nyelvű okirat. Ebben az évben a krasznavármegyei Varsolcz birtokra vonatkozólag is ellentmondtak Jakabfi Ambrus és Móricz özv. Jakcsi Boldizsárné Révai Annának.*U. o. Gyf. kápt. fol. 123.

1584-ben a váradi káptalan Báthori Zs. erdélyi vajda megbízásából átírja a L. Bánfi Boldizsár Varsolcz birtokáról szóló határjárási levelet.*Bl. fasc. M. nr. 16.

1603-ban azok ellen, kik elfoglalták Varsolcz részbirtokot, tiltakozik Báthori Szaniszlófi Katalin.*Lelesz, Prot. 49. fol. 85. an. 1603.

1604-ben a krasznavármegyei Varsolczon 2 jobbágyházat adóztattak meg Becski György részéről; özv. Kabós Tamásné, Vajda Boldizsár, Sándor János, Kulcsár János, Járai István, özv. Pándi Miklósné és Dévai György részéről ugyancsak Varsolczon, továbbá Borzáson Peres Zsigmond és Rátoni István részéről 3 telket róttak meg adóval. 1605-ben Varsolczon Becski György részéről 2 telket, özv. Kabós Tamásné részéről pedig 2 1/2-et adóztattak meg.*Dical.

1606 jan. 24-dikén Récsei Katalin kiosztatja a Varsolczon és Récsén fekvő birtokait két leánya között.*Nagyv. Múz. Blt.

1607-ben Báthori Gábor erdélyi fejedelem megerősíti Szent-Királyi L. Bánfi János leányát, Zsuzsánnát Varsolcz birtokában.*Bl. fasc. LL.

{758.} 1627 julius 18-dikán Perecsenben (in curia) kelt levelével Báthori Kata, Lónyai István özvegye, fiának, Zsigmondnak adja a varsolczbeli részjószágot, melyet nemzetes Becski (Bes) Györgynétől Makai Erzsébettől vett. De Báthori Katának Lónyai Zsigmond még ez évben visszaengedte azt.*Wl.

Özvegy Lónyai Istvánné Szaniszlófi Báthori Kata és fia, Lónyai Zsigmond 1789 magyar forintért zálogban bírják Varszoczot. Ezért L. Bánfi János özvegye, Lónyai Fruzsina és fiai: Bánfi Kristóf és Zsigmond 1627 decz. 31-dikén 1556 jó ezüst tallért vesznek föl Lokacsi Prépostvári Zsigmondtól és kiváltják e jószágot, de egyúttal Prépostvárinak zálogosítják el.*GKG. A. fasc. XV. XVI. 1628-ban Szaniszlófi Báthori Kata, Lónyai István özvegye, mint fölperes meginti Lokaczi Prépostvári Zsigmondot, mint alperest, a ki a Varsolczon levő részjószágot hatalmasul megtartotta.*Wl. és Nemz. Múz. Becski-lt. Prépostvári Zsigmond Egrespatakon 1639 február 27-dikén kelt levelében írja Lónyai Zsigmondnak, hogy az «elmúlt krasznavárm. törvényszékben minemű nagy karommal ítélték vala el bírák uraim az én varsolczi, kegyelmed engedelméből pénzemen vett jószágornat». A jószágot kibocsátja, ha pénzét visszaadják.*Wl. saját aláírás.

A tizenhetedik századból Lónyai Anna fejedelemasszony szilágyi jószágáról fentmaradt leltára Varsolczról egy jobbágyot említ.*Wl.

1630-ban a gyulafehérvári requisitorok előtt Váradi Bodoni Mihály fejedelmi főügyész a magyarországi részekre nézve kijelenti, hogy nem régiben Varsolcz krasznavármegyei falunak «Apró nemesek része» nevű részeit a fejedelmi kincstár számára lefoglaltatta s az ellentmondókat megidéztette, de az előmutatott levelekből meggyőződött, hogy a lefoglalt birtokokhoz Krasznai Pándi Pálnak és Péternek, Szakács Jánosnak, Kulcsár Mihálynak, Básti Istvánnak, Szénás Szilveszternek, {759.} Pándi Jánosnak, Vajda Zsigmondnak, Erdőtelki Zsigmondné Bozzási Annának, Veres Zakariásné Récsei Juditnak, Varsolczi Erdős Miklós Deákné Balog Borbálának, Horváth Mártonnak és nejének Bagosi Zsófiának, Pándi Jánosné Kerczegi Margitnak, Horváti Peres Zsigmondnak, Somlyai Katona Gergelyné Balog Zsófiának, Oroszfői Mikó Istvánné Kabos Zsófiának, Ravazdi Istvánné Vajda Katalinnak és Szabó Istvánné Járai Katalinnak joguk van, azért ellenük a pert megszüntette. Szénás Szilveszter, Pándi János és Vajda Zsigmond birtokai ekkor zálogképen nagyságos Báthori Katalin kezén voltak.*Nagyv. Múz. Blt. 1680-ban Varsolczon lakó jobbágyát elcseréli Tasnádszántói Bekcsi György Bárczi Györgynek Domoszlón lakó jobbágyával.*Szgy.

1685 jan. 4-dikén Gyerő-Vásárhelyi Gyerőfi György Kis Tamás nevű jobbágyának varsóczi házánál Szécsi Guthi Farkas kérésére tanúvallatást tartanak.*Nagyv. Múz. Blt. egyszerű fogalmazvány. Tanúskodnak itt Gyerőfi György varsóczi jobbágyai is.*U. o.

1686 jan. 29-dikén Perecseni Nagy Andrásné Szentkirályi Katalin varsolczi részbirtokához, mint vérrokonoknak, szintén van joguk Perecseni Lindvai, másként Kovács Mihálynak és nővérének.*U. o.

1697 jan. 16-dikán Érszentkirályi Balázsházy János középszolnokvármegyei szolgabíró és Érszéntkirályi Pap Sámuel esküdt átküldik Kolozs vármegye tisztikarának azon tanúvallatást, melyet Dorong Tamás nevű varsóczi jobbágy ügyében tartottak; tanuk azt vallják, hogy e Dorong Tamás, most Palatkán lakó jobbágy Ákosi Pap Zsigmondot illeti; tanuk voltak: Gáti János, Komornyik János, Guthi István, László és Sámuel és Csök András nemesek, Pap Zsigmond és Guthi Farkas nemesek jobbágyai.*U. o.

1701-ben a Varsolczon levő Horváth Miklós-féle részbirtokból szintén kielégítette Guthi Farkas Horváth Zsófiát.*Szgy.

{760.} 1751 máj. 13-dikán Pándi Erzsébet átbocsátja többek között a varsolczi javakat, a melyek reá és testvérbátyjára, Lászlóra szállottak, id. Mező Gyulai Andrásnak és ifj. Mező Gyulai Andrásnak, a kik azok fejében kötelesek gondozni a nevezett két Pándit.*Orsz. lt. kolozsm. conv. N. R. A. fasc. I. nr. 4.; 35. fiók.

Az 1761-diki határosztály alkalmával Báró Bornemissza Ignácz részén Gencsi Lajos ezek egész telkeit bírja:*Általában egész telkekről van szó akkor, midőn a nevek után semmi sincs megjelölve. Molnár János, Varga Ferencz, Péter János, Varga András, id. Dienes Márton, id. Péter István, a Nagy-utczán a dél felől való soron Biró István, a Zilahra járó Országútja-utcza hosszában Krasznai András, Dátz István, Dátz Márton, Dátz Péter, Dienes István; Dienes Sándor, Dátz András (2 telek), a Jokita-utczának a viz felől való sorján: Dátz Péter, Dienes István, a Kraszna városa felé járó Felszeg nevezetű utczának napnyugoti részén: Asztalos, Dátz Péter, Dátz Mátyás, Czirják, Széki Dátz István, Kiss Mihály Kiss Tamás, az úr sikátorán alúl a korcsma felé: Latzkó, Székely Mihály, Czirják, Pokola Péter, Somlyai Pál, Korcsma-telek, Péter István, Székely János, öreg Székely János, Gergely Tamás, ifjú Dienes Márton, ifjú Dienes János, Kis Mihály, a Felszeg-utczában Kraszna városa felé a víz felől: Dávid N.; Dátz János, (a ki mellett a vízmosás miatt elromlott 4 telek), Dátz János, a Felszegi rév helyén alól: Varga András, Dienes István, Dienes József, Csató István, Varga János, Péter János, Molnár János, Dienes Márton, a szorosban levő Ordás-utczán alól, melyet régen Alpár-utczának hívtak, Major Domb telke, a Postarév helyén alól a víz mellett: Péter Tamás.

Gróf Nagyszalontai Toldi Ádám sessiói: a Nagy-utczán Perecsen felől az északi soron: Básti rész puszta 1/2 telek, Básti rész Dorong N. 1 telek, Básti rész puszta 1 telek, Básti rész Dorong András 1 telek, a víz felől a Felszeg-utczában {761.} napnyugot felől, a mint Kraszna városára járnak: Báthori-rész Pásztor Gazsi 2 telke, Pándi-rész Bálint Mihály, Pándi-rész nobilitaris fundus, a szorosban való Ordás-utczán alúl, melynek neve régen Alpár-utcza: Regyes rész Dorong János (2 telek) Pándi rész puszta telek. Kisdobai Dobai Sándor része: a Nagy-utczában az északi soron a sikátoron felül, mely a szőlőkre jár: Kengyel rész Simon András telke nemestelek, melyen Kovács István lakik, Ötves rész Balog N.,*T. i. telke. a déli soron a Nagy-utczában: Ördög rész Illyés Pál, Kállai rész N. N., a Felszeg utcában Perecsen felől, a mint kijárnak a napnyugoti soron: Kállai rész puszta telek, a Felszeg-utczában a víz felől való soron: Kengyel rész Kis János, az Alpár-utczában: Kállai rész Szőts Zsigmond telke, Zilahi Sebes Ferencz része: a Nagy-utczának Perecsen felől való végén az északi soron a Puszta Szina nevezetű telek, (a Szakács-féle telket temetőhelynek használták), Básti rész puszta 1/2 telek, Szina János házastelke, a Zilah felé járó utczában a Kólitzka pataka hídja felé a Posta útban: Szakács rész nemes telek, a Felszeg-utczának Kraszna felől való sorján: Pándi rész Szina Mihály, Pándi rész Ferencz András telkei, a Jokitán-utczában a víz felől való soron Szina nevezetű puszta telek. Gróf Nagykárolyi Károlyi Antal része: Bercsényi rész. A Nagy-utczai északi soron Vincze N., a víz felől való soron Kósa István, a Felszeg-utczában a víz felől való soron Csillag András, az Alpár-utczában Csillag András puszta telkei (2) és egy a Postarév helyén alúl, a Kraszna vize mellett, Böszörményi Mihály telke. Báró Korda György része: a Felszeg-utczában a nyugoti soron Kraszna város felől: Fejérdi András telke, a korcsmán alúl a Fejérdi nevű telek, Fejérdi Péter telke, (a három utóbbi Kende rész). Columbán János gyermekeinek része: a Nagy-utczában az északi soron: Hegedűs nevű telek, Bartus György telke, a Nagy-utczának a víz felől való során {762.} Tóth Pál telke, Vajás nevű telek. (Ezek Vid-részek), a Felszeg-utcza nyugoti során: Komornyik rész Euró-Öntő nevű telek, Baktai nevű telek, az Alpár-utczában Fekete Ordás János telke és Komornyik rész, Varga Péter telke, hol Erdélyi Vaszilly lakik, Rusai György telke, hol ifjabb Cserei János lakik. Guthi Ferencz része: a Felszeg-utczában a nyugoti soron: Becski rész Szabó András telke. Guthi Miklós része: a Jokitán, a víz felől való soron puszta telek. Butyka Péter része: a Nagy-utczán északi soron puszta telek, a Jokita-utczán a Kolitzka felől Szabó Imre telki Becski rész. Ütő Dávid része: Guthi rész Faros nevű telek. Keresztes József része: Guthi rész puszta telek. Szilágyi János része, a Nagy-utczában a víz felől való soron Pap Vid László rész, Bartalus György telke. Virág és Sándor családok része: az Alpár-utczában, Ordás István, Ordás Ferencz telke, a Nagy-utczában az északi soron, Ordás N. nevű telek, Komornyik László része: a Nagy-utczában a víz felől való soron Bálint István telke. Almási Pál része: az Alpár-utczán alól Regyes Mátyás telke. Horváth János része a Nagy-utczán a viz felől való soron Koltsár Mihály telke. Kováts Mihály része: a Nagy-utczában a víz felől való soron Pándi rész puszta telek. Balog András része a Nagy-utczában a víz felől való soron Baksai János telke, a palló végén más puszta telek. Huszti és Szentkirályi családok része a Posta-rév helyén alúl a víz mellett Ordás N. nevű telek. A ref. papnak része a templom mellett 1 telek, Szakáts telek a Jokitán, a víz felől való soron legvégül 1 telek. A ref. mester részére a Felszeg-utczán a nyugoti soron Mestertelke. Ezeket a telkeket a bírák és esküdtek hitök szerint számlálták össze és illetve mérték föl, még pedig 6 királyi öl hosszú kötéllel.*Főbíró: ifjú Dienes János, Kisbíró: Madass Illyés. Esküdtek: Csillag András, Bálint István, Dienes József, Kis János, Dienes Mátron, Szina János, ifjabb Dátz István, Füzi Ordás István.

A határosztály a Kólitzka-közön gróf Károlyi Antal kertje {763.} szegletétől indúlt ki és ama 6 királyi öles kötéllel le Perecsen felé kezdődött a mérés a következők részére (az egyes nevek után tett számok a kötelet jelentik): Gencsi Lajos 59. («Ennek a végében keresztül Perecsen felől a Kraszna vizétől fogva a Kólitzka patak felé egy ekeút hagyaték»). Gúthi Ferencz 3. Gr. Toldi Ádám 13 1/2. «A perecseni határig a Gúthi Ferencz úr perecseni földéig marada itt egy Zugoly Kilip nevezetű, melynek széle a mérőkötéllel 6. Minthogy pedig gróf Toldi Ádámé a Kólitzka felől rövidebb vala azért, ebből a zugolyból a magáé felől ő nagyságának in bonificationem adódék 1. Innen fordúlván a Guthi Ferencz úrnak jutott földtől fogva a Kólitzka pataka mellett fel a falu felé, minthogy itten rövidebb sokkal a víznek árka miatt a föld a másénál, cum bonificatione adódék Dobai Sándornak 20.» E mellett: Sebes Ferencz 10 1/2, gróf Károlyi Antal 6, báró Korda György. 3, Kolumbán János 7, Komornyik László 1, Guthi Miklós 1. Guthi Mária 1, Butyka Péter 2, Ütő Dávid 1, Keresztes József 1, Virág Sámuel 1 1/2, Sándor Imre 1 1/2, Almási Pál 1, Szilágyi János 1, Horváth János 1, Kováts János 1, Balog András 2, Huszti és Szentkirályi-család 1, Ecclesia 2. A második mérés Kerek György földje mellett 4 királyi ölös hosszú kötéllel kezdődött. Gróf Toldi Ádám 13 1/2, Dobai Sándor 13, Sebes Ferencz 10 1/2, gróf Királyi Antal 6, báró Korda György 3, Kolumbán János 7, Komornyik László 1, Guthi Ferencz 3, Guthi Miklós 1, Guthi Mária 1, Butyka Péter 2, Ütő Dávid 1, Keresztes József 1, Gencsi Lajos 59, Virág Sámuel 1 1/2, Sándor Imre 1 1/2, Almási Pál 1, Szilágyi János 1, Horváth János 1, Kováts Mihály 1, Balog András 2, Huszti és Szentkirályi-család 1, Ecclesia 2. A harmadik mérés alkalmával Gencsi Lajosnak 20 1/2 kötélnyi földet mértek. A negyedik mérés a lókert felett a dombon kezdődött és folytatódott a szárazpatakig a Perecseni határ felé. Ekkor már a nagy eső következtében a mérőkötél is megrövidűlt. Ennek hossza most már 5 királyi öl és 3 arasz. A negyedik mérésnél és a következő mérések {764.} alkalmával ugyanazok a nevek ismétlődnek. A határosztásnál még ezek a helynevek fordúlnak elő: Sárd a krasznai ösvény mellett, Paprétje, Sásasrét, az Egrében való szigetek, a perecseni határszélnél irtoványok, kaszálóhelyek a Zálogmezőben a bádoni határszélben a Bükknek patakjánál, egyik kaszálóban igen szép makktermőfák voltak, Verőfény nevű hely a búzák végében, Péter István Zugolya a Kólitzka pataka mellett, Gárdon (részben a falué).*Eredetije Varsolcz község birtokában.

1808-ban Varsolczról összeírták a br. Bornemissza, gróf Teleki, Ladányi, Kolumbán, Sófalvi, gr. Károlyi, Sebes, Borbát, Virág, Szentkirályi, Orgovány, László, Fekete, Tokai, gr. Korda, Pozsoni, Guti, Récsei, Goris, Bányai, Horvát, Szilágyi, Kádár, Kocsi, Balog, Baksai, Kis, Orbán, Bagosi, gr. Toldi, Bálint, Szakács, Szentgyörgyi, Pécsi adómenteses és Nagy adózó nemes családok tagjait, összesen 41-et. Ezek kezén volt összesen 4 1/2 curia, 4 adómentes és 3 1/4 adózó lakótelek, 106 1/2 antiqua és 2 nova jobbágytelek. Legtöbb jobbágytelke volt báró Bornemissza Krisztinának (54 antiqua); ezután következnek gr. Károlyi József (6 antiqua), Sebes Ferencz (5 antiqua, 1 nova) stb. Egy másik kéz idevaló nemesnek jegyezte föl Vincze Istvánt is.*Szv. lt.

Az evang. reform. egyház a néphagyomány szerint a fehér papoké volt. 1774-ben leégett, 1817-ben nyert nyugot felől toldást, 1855-ben építették a tornyot.

Legrégibb harangja 1658-ból való ezzel a felirással: «In te Domine speravi, 1658. fudi curavit ecclesia reformata Varsolcziensis.» A szabadságharcz alkalmával felajánlták, de visszakerűlt.

Legrégibb klenódiuma egy 1639-ből való ezüsttányér. Az anyakönyvek 1676-tól kezdődnek.

1605 jun. 5-dikén a károlyi közzsinat Felsőbányai Lőrinczet;*Tört. Tár, 1898. évf. 625. l. az 1664 jul. 13–14-dikén Debreczenben tartott közzsinat {765.} Győri Jánost küldte ide papnak.*Tört. Tár, 1898. évf. 643–44. l. Papjai még: Petlendi Mátyás, Tasnádi Mátyás, Nagyfalui Bálint, Kisvárdai István, (működésök ideje ismeretlen). 1673-tól Sarkadi István, 1683-tól Bucsi István, 1695-től Pankotai Sámuel, nótáriusságot viselt 1726-tól, meghalt Nagyfaluban, Csaholtzi Mihályt az 1699 szept. 27-dikén Krasznán tartott közzsinat küldte,*Tt. ev. ref. I. 77. lap. 1734-től Pongrátz Pál, Madarasi K. Ferencz, székbeli biróságot viselt, meghalt Lecsméren, 1776–1786. Szilágyi István, 1786–1792. Zay György, meghalt Nagy-Dobán 1803-ban, székbeli biróságot viselt, 1792–1801. Wándsa Mihály, 1801–1803. Dombi István, átment a perecseni egyházhoz, 1803–1837. Nagy Mihály, 1837–1844. Költő László, meghalt 1893-ban, 1844–1853. Salamon István, ki csere útján átment Bogdándra, a helyébe onnan jött Horváth János (1853–1862.) 1863-tól máig Kemény István.

Varsolczon a tizenhetedik század elején a prédikátornak minden házas ember másfél-másfél kalangya búzát ad, a kinek zabja nincsen. A kinek pedig zabja van, a félkalangya búza helyett egy kalangya zabot ad. A kinek vetése nincs huszonöt denárt fizetett. Bort egy vedret, egy pintet adott, a kinek bora volt: «Ha annál több nem lészen is, tartozik megadni». A kinek bora nem termett, tizenkét dénárt fizetett. Egész bérrel tartozott az az özvegy asszony, a kinek «czimborában» szántó fia volt; félbérrel az, a kinek öröksége volt, de szántó fia nem. Az az özvegy asszony, a ki fonásból élt, itt is három sing vászonnal adózott. A kereszteléstől egy kenyér és egy tyúk járt. Ha a prédikátor valahol erdőt szerez, tartoznak elegendő fát hozni. Egy rétnek a felkaszálásával, felgyűjtésével és behordásával, négy szántóföldnek kétszeri megszántásával és a pap búzájával való bevetésével tartoztak.

A rektornak minden házas ember egy-egy kalangya búzát, egy-egy pint bort, a kinek vetése nem volt tizenharmadfél pénzt, a kinek bora, négy dénárt adott. Fát a szerint hordanak, {766.} mint a prédikátornak. «Ha leányzó halt meg, egy keszkenőt»*P. S. E. I. r. 25. l. kapott.

Varsolcznak 1646 előtt unitárius egyháza is volt.*V. ö. e mű I. k. 546. l.

A gör. katholikusoknak is van templomuk (kőből).*Sch. 1886. 157. l.

Van két elemi népiskolája: állami és gör. kath., az előbbi két-, az utóbbi egytantermű. Az államit a községi bevonásával 1896-ban szervezték.

Az evang. reform. iskolának a múlt század elejéről való a legrégibb adata. 1818-ban tett Baktai István 200 rf.-os alapítványt az iskolás gyermekek számára. Nem érdektelen megemlíteni, hogy a karácsoni kántáláshoz való rigmusokat is tanították és az első napon a tanító számára jövedelmezett a kántálás.*A varsolczi evang. reform. egyház levéltára.

Báthori Zsófiának 1669-diki rendelkezése szerint Varsolcz, mint a somlyai jószág tartozéka évenként négyszáz kősót tartozott beszállítani és öt ökröt adni.*V. ö. II. k. 225. l.

Varsolczon 1675-ben Kerekes Istvánnak, a kinek halála után felesége férjhez ment Orbán János nevű erdélyi személyhez, 1 fiát, 2 ökrét, 1 disznóját írták föl az összeírók, a kik Gábor pusztáját is följegyezték.*Szgy.

1715-ben 10, 1720-ban 34 háztartás van. (25 jobbágy, 9 zsellér), magyar mind, vagyis mintegy 306 lélek.*Magy. Stat. Közl. XII. k. 68. és 69. l.

1847-ben 1778 lakost említenek: róm. kat. 14, gör. kat. 768, evang. reform. 996.*Nagyv. Nvk. 1847. 102. l. 1890-ben 956 lélekből áll a lakosság: nyelvre nézve magyar 696, oláh 260, egyéb nyelvű 3; r. kat. 34, gör. kat. 274, evang. reform. 631, unit. 2, izr. 18. Házak száma 193.

A nép viseletére nézve jellemző itt, mint Krasznán, Kr.-Horváton s Keczelen a szürke darócz, már a szomszédos Perecsenben fekete színűt viselnek, mint Ballán.

Szántóföldje 1715-ban 68, 1720-ban 130 1/2 köblös, rétje {767.} 1715-ben 27, 1720-ban 110 kaszás, szőleje 1715-ben 19, 1720-ban 97 kapás; malma is volt 2.*Magy. Stat. Közl. XII. k. 68. és 69. l.

1895-ben gazdaságainak száma 230, területe 2724 katasztrális hold, a melyből szántóföld 1454, legelő 385, erdő 371, rét 319, szőlő parlag 72, beültetve 2, kert 52, terméketlen 69 hold.*Mg. St. 498.

A községnek 1900-ban 14,785 K 62 f becsértékű cselekvő vagyona van, állami egyenes adója 5219 K 42 f.

Utczái: Alszeg-, Felszeg-, Buda-, Jókita-, Réti-, Somlyói-, Szibéria-utcza és Malom-sikátor.

A Szibéria-utcza neve állítólag onnan ered, hogy a felőle fúvó szél rendesen igen hideg és fagyasztó.

Határrészei: Pap-rétje, Kutyaszorító, Darvas, Gárdon, Almási gödre, Medvés hágó, Kalabocs, Papcsere, Kápolna-kút, szőlőhely, Domb, ennek részei: Lapis, Száraz-patak, Törő-domb, Kövecses és Malomdomb; Vizes, Két-viz-köze, Irtovány, Tövises-oldal, Csalános-oldal, Puszta-Baglyos, Baglyos-alja, Észak-oldal, Verőfény, Zálogmező, Kis-tér, Kert-alja, Nagy-rét, Szakács-malom. Erdők: Bükk, Orbó és Gyertyános. Szőlőhegyek: Hosszúhegy, Kerekhegy, Galagonyás, Kukukhegy és Baglyos.

Határa hajdan a határhídig terjedt. Egy alkalommal azonban elveszett a somlyó városi bika s a nyomok a varsolczi Száraz patakig vezettek. Erre Varsolcz bírái, nehogy Varsolcz fizesse meg a bikát, eltagadták a határrészt: Perecsen tehát megfizette a bikát, de nyomban reá a határrészt is elfoglalta.

A Kápolna-kút határrészben kolostor állott egy kerek dombon.

A Simay-tagban keserűvíz-forrás van.