{581.} 1. Szent Margit meszesi monostora.

Álmos herczeg, ki a XI-dik század végén és a XII-dik elején herczegi illetményül birta Erdélyt, szent Margitnak szentelt monostort alapított a Meszesnél a szent Benedek-rend számára.

Az apátságot szent Margit meszesi (in Meches, de Meches, de Mezes) vagy a Meszes-hegyen levő (in monte Mezees) monostorának nevezik emlékeink.*Wesselényi-ltár. – Bunyitay: Szilágy vármegye középkori műeml., 8. l.

Nagy Lajos királynak egy 1361-diki oklevele még annyit mond, hogy Szolnok vármegyében állott.*Wesselényi-lt. A Wesselényi-család levéltárában még két oklevél szól a meszesi apátságról: Lajos király adománylevelei 1364., 1368. évekből, melyek szerint a Zonuk vármegyében a Mezees hegynél szent Margit tiszteletére alapított apátságot Jakch mesternek, a Tamás fiának adja.

Hol leljük meg ennek a híres monostorunknak a helyét?

Bunyitay Vincze előbb említett, Szilágy vármegye középkori műemlékei, czímű értekezésében*I. m. 5–10. lapokon. a köődi romokban keresi a meszesi apátságnak helyét. A hol ő ezt kutatja, én ott az aranyosi vár romjait vélem föltalálhatni.*L. ott. II. köt. «Nagy átjárók, élénk közlekedési vonalak mentén, folyók vagy gazdag források közelében, a természet szépségeivel megáldott helyeken építették föl régi szerzeteseink, a benczések, premontreiek, a zircziek monostoraikat», – írja Bunyitay. Valóban ilyen hely van a köődi romoknál is. De a nagy átjáró Erdélyből Magyarországba, a kereskedelemnek és a hadaknak nagy országútja, az egyetlen közlekedési vonal a két ország közt, az épen itt vonúlt el közvetetlen közelében a helynek, a hol az apátsági monostor állott. A meszesi szorost, a mint erről már volt szó, Szilágyi Ferencz*Szilágyi Ferencz: Zilah történelméből, 6. l. így írja körűl:

«A meszesi szoros Zilahtól keletre, fél mértföld távolságra esik; azt egy szűk völgy képezi, mely Vártelek helységtől {582.} kezdve Karika helységig, mintegy másfél mértföldnyi hosszúságban húzódik. E szoros útat nagy valószínűséggel két helyen, úgymint a Magyarország felőli északi bejáratnál, Pogujor nevű sziklás bércz alatt, valamint a kijáratnál Karika helység északi végénél, valóságos kapú s erődítmények zárták el, a mit e helyen látható kőfalromokból következtetni lehet. A «porta Meszesina» Anonymusnál kétszer fordúl elő, a 19-dik és 22-dik fejezetben, az utolsóban annak fennebb idézett erődítése már Árpád alatt történt. Azon szoros úrt szomszédságában, sőt mondhatni: általa átmetszve van Mogyrád, oláhul Mojgrád falú, egykori dák város, a római uralkodás alatt Porolissum gyarmat» … Ime ez a hely lehetett a legalkalmasabb pontja a Meszes vidékén annak az országos jelentőségű apátságnak, melyről Bunyitay írja, hogy e monostor «történelmünk legrokonszenvesebb alakjaival, vagy mint a régiek mondották, szent királyainkkal függ össze s minthogy hiteles hely is volt, vallási s művelődési hatásán kívűl jogilag is fontos befolyást gyakorolt vidékére. És így nem csupán helyi s egyházi, hanem országos történelmünkben is helye van».*I. m. 7. l.

Szikszai Lajos a meszesi apátság helyét szintén e tájt véli.

A Vártelek s Bréd közti szorosban, a nyirsidi határ Pogujor nevű részében a hegy csúcsán láthatók a Monasterium S. Margarethae Benedictinorum de Meches romjai.*Szikszai L.: A Szilágyról a Szilágynak, 1893. 19. sz. Igen valószínű, hogy a Vártelek és Bréd közötti szorosban a meszesi kapú ép ott állhatott, a hol a völgy leginkább összeszorúl és pedig – mint Szikszai közelebbről meghatározza – egyik felől a mojgrádi Maguricza nevű hegy tetején levő őrtorony, másfelől az apátsági épülettől a völgybe levezető kőfalak között a középen. E kőfalak több kilométer hosszúságban s félkör alakban vették körűl a meszesi szorost és a monostort.

A meszesi monostornak e helye mellett úgyszólván valamennyi {583.} körűlmény tanúskodik, a mely a monostorral kapcsolatban van. III. István király 1165-ben «Monasterio Almi ducis in honorem S. Margarethae in Meches constructo» a Meszesen keresztül sót szállító szekerek után – atyja és a saját lelke üdveért – adományoz egy kősót.*Fejér Gy.: Codex dipl., II. 170. l. – Zichy-Okt., I. 21. – Bunyitay: I. m. 7. l. 1. sz. jegyzet. Kőváry ennek az adatnak felhasználásánál kiemeli: III. István 1163-ban újra trónra ülvén, hogy a papság buzgalmát meghálálja, még ebben az évben*Mint látjuk, később. szent Margit monostorának, melyet Álmos herczeg a Meszes kapujához alapított, hihetőleg, hogy az Erdélybe jövők jó szállással láttassanak el: az ott átvonuló sószállító szekerektől egy-egy kősót rendel.*Kőváry: Erd. tört., I. k. 91. l.

III. Béla neje, Anna s IV. Béla neje Mária, e monostornak adományozta a Zilah városától járó jövedelme ötödrészét. 1281-ben Erzsébet királyné a monostor apátjának, Istvánnak, kérésére ezt az adományozást megújítja.*Fejér Gy.: Cod. dipl., V. 3. 94. l.

Hogy pedig a királynék említett vámadománya nem a Szilágyságot, az egész vidéket vagy vármegyét illette, mint ezt Bunyitay mondja, azt állítván, hogy ama régi «Ziloc» mai kiejtéssel Szilágy vagy Szilágyság:*Bunyitay: Szilágy várm. középk. műeml., 9. l. e mellett a Zilah (Ziloc) névnek a Szilágy mellett való külön élete s eltérő származása bizonyít, a mint ezt a Szilágy név eredeténél kimutattam.

Mindezek Zilah felé tekintenek.

Kétségkívűl sokat mondhat még a monostor helye felől a Monostorpatak, melyet a monostor birtokai között említenek, a mellett, hogy a birtokok közűl Nyirsid, Mojgrád, Várteleke, Karikapatak, Bréd*Wesselényi-ltár: A váradi káptalan 1386-diki iktató levele. Bunyitay: I. m. 8. l. mind Zilah közelében, mind ép az említett vidéken vannak.

E tájt meg is találjuk a nyomát Monostorpataknak.

A nép tudatában, élénken él egy «Monasztir» emléke; az {584.} oláh nép csak búcsújáró helyről tud. A Monasztirpatak, mint ők nevezik, a mi kétségkívűl a Monostorpatakból lett, ered a brédi Monasztir hegységből (így neveznek ma is egy brédi határrészt, a melynek még Monostor nevével találkozunk egy 1591-diki tanúvallatási jegyzőkőnyvben) s szakad a Karikapatakba Bréden.

Monostorpatakról tudjuk, hogy az mindig a Jakcsi-javakhoz tartozott.

A váradi káptalan Zsigmond királynak 1423-ban ker. szent János születése előtt való kedden Budán kelt beiktató parancsára Kusalyi Jakcsi György fiának, tisztelendő Dénesnek Monostorpataka (előfordúl Karikával, Vártelekkel stb.-vel) oláh falujába ellenmondás nélkűl beiktatja György másik fiát, Jánost, ennek nejét, Annát, meg fiait: Lászlót és Györgyöt.*1584. Gyulafi László fiai: László, István és (másik) László számára kiadott itélőmesteri átiratban. GKG. marosnémeti et cista C. fasc., XII.

Egy XVI-dik századbeli jegyzék szerint a középszolnoki Monostorpatak, mint a Jakcsi javak egyike, Bréddel és Czigány-Vajával fordúl elő.*Wl.

Végleg eldönti a kérdést ép ama, 1591-ből eredetiben fenmaradt, tanúvallatási jegyzőkönyv, mely a Monostor, kétségkívűl a Monostorpatak helyét megjelöli. Az volt kérdéses, hogy a Monostor nevű hely hova tartozik, Zsákfalvához-e, vagy Mojgrádhoz? Valamennyi tanú egybehangzólag azt vallja, hogy úgy a Monostor, mint a Durulya erdő nem Zsákfalvához tartozik s a Monostor külön határban volt Zsákfalvától. Szóval a Monostor helyét a fönnebb említett falvak szomszédságában s épen ott mutatják, a hol ma is meg tudjuk jelölni egészen pontosan. Oly szép ez a magyar nyelvű tanúvallatás nyelvi szempontból is, hogy érdemesnek tartom, bár csak kivonatban, az ide nem tartozó részek törlésével, az eredetihez hűen közleni.

1591 október 3. Lelei Zilagyzegy Pál alispán, Lelei Zilagyzegy {585.} Farkas szolgabíró, Hadadi Tamás Deák notarius Közép-Szolnokban Wesselényi Ferencz részére tartottak tanúvallatást Monostor határait illelőleg. Az Drvllia és Monostor felőll egregius Palatin Georgy (kusalyi tanú s szomszéd) így emlékezik, mert vgian eo akkor sakffalvi espan, mikor Jakchy Boldisar a huz haz jobagiott atta vala Sakffalvan Sombory Lazlonak, ugian engemett bochyatott vala Jakchy Boldisar, Dobaj Janossal eggivtt hogy ky aggivk Somborinak, My attok es ereztettvk az hvz haz jobagiott kezeben, de az Drullia nem Sakffalvahoz valo hatar voltt akkor is, hanem Monostorhoz valo. Az a Monostor penigh vgian kvleon hatarban voltt Saktfalvatoll, akkor Serédinevel és az fiaival perben vala zegein Jakchy Boldisar a Monostor felol, seott Dobaj Janos akkor is vgian megh mondotta vala Somborinak, hogy a' Drulliaból semmi reztt nem aad Jakchy Boldisar neky, eo maga sem kevanta Sombori vram, hanem mondotta azert ezt Jakchy Boldisar, ha teorveinniel vegett erek benne, megh latom az vtan mitt kellessek thyelekednem, igy alkuttanak vala akkor megh, tyz haz jobagia marada Jakchy Boldisarnak, Annakys az eotett az Varadi Requisitornak Zilahi Janosnak ada, az eotett esmett ennekem ada tyztvl minden jeovedelmevel, minden haznatt en veottem es birtam mind addigh miglen Vesseleni Ferencz vram eo Naga zamara foglalak, Tudom azt is hogy az hvz haz jobagy oda adassa vtann is, az Drulliara es Monostor erdeyere dyznott fogattanak, mindenkoron én tyzedlettem megh rola es minden prouentussatt en percipialtam sohova sem veottek egiebuue.

Lelei Kakas Boldisar nemes, szomszéd: «Az Drullia és Monostor feloll így emlekezyk, hogy ezek nem az Sakffalvy hatarban vadnak, hanem vgy tuggia hogy kevleon hatarban valnak ezek az sakffalvi hatartoll, Jakchy Boldisar is perben volt Seredinevel es az fiaival felole, Az mikor Sakffalvan az hvz haz jobagyott Somborinak megh adatta vala Jakchy Boldisar, akkor az drulliabol és a' Monostorbol semmi reztt oda nem engede neky».

{586.} Az 5-dik tanú Kerezthwri Ramachyahazy János, 60 éves szomszéd: «Az Drullia es Monostor erdeyeben nem tuggia soha semmi birodalmat hogy volt volna Sombori Lazlonak, hanem azt tuggia hogy Maigradhoz valo voltt, oda birtak az Drulliatt es Monostortt. Seott eczer dvznaymatt az Drulliara bochyatottak vala, hatt Maigradra behaitottak rola het dyznomatt, Seredy Istvannetol ugy zerzettem vala ky, kettej vgian oda vezett vala».

Nemes Ákosi Pap István, 60 éves, szomszéd: tudja, «hogy az Drullia és az Monostor mindenkor az Dragfiaké voltt», nem tudja, hogy Jakchy Boldisar «ezekben az erdeokben semmi rezt adott volna Somborinak, mert akkor is perben vala Jakchy Boldisar Seredinevel es a fiaival feleole, Somborinak nem tuggia soha semmi birodalmatt ezekben, Seott tudom azt hogy Sombori Lazlonak eczer az Monostor oldalarol ket zaz dyznayatt haitatta vala el Seredine, es Byro kezben atta vala, de Sakffalvahoz a Monostorban semmit nem birtanak». Később bejövén Ramocsaházy János, emlékszik ő is arra, hogy behajtatta volt Serédiné a Zsombory László disznait.*A jelentés Somlyai Báthory Zsigmondnak szól, egy pecsét s két pecsét helye; eredeti. GKG. lt. A. Fasc. XV., XVI.

A Durulyáról van szó már előbb is.

1572 február 7-dikén Zentkirali László, Harokliani János szolnokvármegyei alispánok, Keoreossi János (Sampsonból), Somliai Tamás deák exactor, Ilosvai Miklós, craznai alispán, Zenas Peter (bályoki), Beonyei Ferencz, Zentmariay Gáspár (sampsoni), Nagy Boldizsár, craznavármegyebeli szolgabiró, Chyzer Bálint (dobai), Adorian Peter, szolnokvármegyei szolgabíró, mint fogott bírák, tudatják, hogy egyrészről Jakchy Mihály, másrészről Serédi Istvánné s fia Serédi Ferencz közt bizonyos egyenetlenség támadt a Drullia erdőt illetőleg (Maygrad, Bred és Sakfalva közt). Serédi Ferencz procatora Borsolo {587.} János. Jakchy Mihály procatora Dobai János. A fogott bírák meghallatván az ügyvédek beszédeit, a Drwllia erdőt a Gyertyános patakig Serédi Ferencznek s anyjának, a mely erdő Bredhez s Moygrádhoz való; a Giertian patakon Sakfalva felől Jakchy Mihálynak itélik; de ez «altal Bréd s Mojgrad feleol nem mehet.*Wl.

A Durulya különben ma zsákfalvi határrész.

A Nyirsiddel szomszédos Paptelek helység nevének eredete, a mint ezt más hasonló példákból következtetni lehet; de a nép is így tartja, kétségkívűl a közelében állt monostorra útal, s az e monostor papjainak telke, birtoka volt.

Az írott adatokon kívűl még van egy közelebbi helyjelölő helyi adat. Egy szép emlék, sajnos, az emléknek is csak emléke ma már, melyet még Szikszai Lajos ott ért: a karikai határban szent Margit szobra. Itt, bejárata előtt a kősziklából vésett templomnak, mely búcsújáró hely volt, állt «egy óriási, de kezdetlegesen kifaragott szent Margit-szobor».*Szilágy várm. törvh. biz. a magyar állam ezeréves fennállása emlékére 1896 május 12-dikén tartott ünneplő közgyűléséről szerkesztett Jegyzőkönyv (Szikszai felolvasása), 16. l. Ez a benedictinusok által a Porolissum amphiteatrum romjaira épített kálvária. Arról a szoborról szomorú történetet mond Téglás Gábor, a ki e tájt a római kőbányászat emlékeit kutatta.*Archaeologiai Értesítő, 1898. (Római kőbányászat Porolissum közelében Szilágy vármegyében), 121. l.

«A karikai «Széles fal» nevű kőbánya szobra. A magában is rendkívül érdekes és reám legalább annyira tanuságos kőbánya 50 év előtt még egy más, ma már fájdalom, még rajzában sem létező nevezetességgel is bírt. A bányafal délkeleti sarkán egy magányos sziklaszálból alakított hatalmas női szobor díszlett egész 1842-ig. Szikszai Lajos, alispán ifjú tanuló korában még épségben látta s világosan emlékezett a hatalmas szoborműre. A női alakot ábrázolt szobor redős ruházata, szabályos arczvonásai, két felemelt s a fejtetőn kosárformát tartó karja mind felismerhető vala s a bányafal {588.} magasságát megközelítőleg jó messzire ellátszott az akkor kevésbbé sűrű erdőből. Magyarúl Ilonka tündér néven emlegették s a nép egy elátkozva megkövűlt nőt látott benne. Oláhul Ilana és Lonka lett a magyarból torzított elnevezés s ez a név az egész völgyre is átragadt.

1842-ben a nagy báró Wesselényi Miklós Graefenbergbe azt a jelentést vette, hogy a zsákfalvi jószághoz a római Porolissum romjai közelében juhaklot kellene építeni s a jószágigazgató a szükséges anyag beszerzésére felhatalmazást vár. A nemes báró a legalkalmasabb helyen találandó anyagból az építkezést engedélyezé, nem is álmodva, hogy Adi Dénes uradalmi ispán a bárónak kevés költséget óhajtván az építkezéssel okozni, rosszúl felfogott takarékosságában a Wesselényi család által századokon keresztül szerencsésen megoltalmazott és féltékenyen őrzött «Ilonka szobrát» szemelte ki kőbányául. Azt lőporral szétvettetni s a törmelékből készen kínálkozó jó terméskövet elhordatni: ehhez valóban sem valami nagy munka, s még kisebb leleményesség kellett. Pompásan bevált az egész terv s rövid pár hét múlva már nagy elégültséggel jelenthették a még mindig Graefenbergben fürdőző bárónak, hogy és miként ütötték oly hirtelenséggel s oly mesés olcsósággal össze a juhaklot, mely mind e mai napig ott pompázik az Ilonka szobor roncsalékaival Porolissum romjai alatt. Csakhogy a várt jutalom és elismerés helyett az első posta dörgedelmes rendreutasítást hozott a bárótól s az érdemes és nagybölcseségű ispán úr Kelemen Benő jószágigazgató tanácsára jobbnak látta hirtelen kereket oldani, nehogy a báró hazajövetelekor be találja váltani a lelövéssel tetézett kriminális fenyegetőzéseket. A hagyomány szerint báró Wesselényi Miklós, a vasember, könnyezve jelent meg a rombolás színhelyén, hol minket is elegikus hangulatba ejt a fájdalom annyi helyen ismétlődő avatatlanság vandalismusának emléke. S bárcsak eszébe jutott volna a bárói család annyi jeles vendégének, a kiknek rendesen dicsekedve mutatták birtokuknak {589.} eme remekét, hogy rajzilag örökítették volna meg azt. Így, fájdalom, csak nevében s a homályos leírásokban bírjuk némi emlékét; de Porolissum legjelentékenyebb reliquiája örökre visszahozhatatlanul áldozata lett a régészetet, fájdalom, annyiszor és annyi helyen megkárosító értelmetlenségnek és nembánomságnak.»

Csakhogy itt már nem oszthatom a Téglás nézetét s több hitelt kell adnom Szikszai állításának, a ki látta a szobrot s azt már az új időkben keletkezettnek, a monostor emlékének ismerte föl.

Az apátság helyét sehol másutt nem kereshetjük biztosabban, mint itt; ott a Pogujorin, a nyirsidi határban, ott találjuk a nevezetes romokat.

1248-ból egyetlen kiadványa is ismeretes a conventnek, mint hiteles helynek. Ez okmány szerint Mocsolyai Benedek a convent előtt protestál az ellen, hogy testvére Péter az anyjuk által tett osztály ellenére Zigeth, Zámson és Erkhed községi birtokait erőhatalommal elfoglalta. Orbán erdélyi vajdához már folyamodott volt ebben az ügyben, de ez a meszesi kapun túl levő földet nem tartván hatósága alattinak, nem határozott. Addig is tehát, míg Béla király előtt panaszt emelhet, tiltakozik minden erőszakoskodás ellen.*1248. évben Boldogasszony fogantatása utáni szombaton. (Szgy.)

A meszei apátság*«abbtis … in littis de Mezes …» leveléről van szó 1270-ben, István király amaz oklevelében, a melylyel a krasznai várhoz tartozó Horvát birtokot kiveszi a vár jurisdictiója alól s egyben intézkedik annak határjárása iránt.*Bydeskuthy György családi iratai közt.

A XIV. század közepe táján a monostor a Jakcsiak birtoka, a mint azt Lajos királynak 1361-diki okleveléből ismerjük, a ki a szolnokvármegyei Meszes-Apáth nevezetű meszesi monostort Kusalyi Jakch mesternek adományozta volt. Ez ellen azonban Dobokai János, László, Miklós és Lőkös, Miklós {590.} fiai, Mikod bán unokái pert folytattak. Minthogy pedig a joguk igazolására elfogadható okleveleket, bár azok előmutatására többször kértek és kaptak haladékot, föl nem mutattak, a király a monostort (1365 okt. 28-dikán) Kusalyi Jakchnak itéli, a Dobokaiakat pedig elmarasztalja a monostor és tartozandóságai becsárában és az általuk meg nem fizetett birságok kétszeresében. Azonkívül pedig ez ügyben örökös hallgatást parancsot nekik.*Erd. Muz. gr. Kemény József gy.

Az apátság kegyúri jogai és jószágainak birtokába Kusalyi Jakchot és fiait Ábrahám kanonok iktatta be ünnepélyesen.*Bunyitay: A Váradi Püsp. Tört. II. k. 99. l.

Nagy Lajos adományát 1385-ben Mária királynő is megerősíti.*U. o. I. k. 250., 251. l. A váradi káptalan, 1386-ban, a királynőnek György és András mesterek által kelt rendelete értelmében, Kusali Jakch mester fiait: Istvánt, Dénest és Dávidot a Szolnok (Zonuk) megyei Meszesi apátság (Meszesapath), továbbá ugyancsak a hozzátartó Nyrsed, Maygrad, Wárteleke, Kerykapatak, Berid és Monostarpatak nevű birtokokba (possessio), Zakachy Miklós fia Istvánnak, továbbá Pál s György presbytereknek jelenlétében beiktatja.*Eredetije a W. l.-ban, kívül hibásan A kusali clastrumba való iktatás.

A monostor a tatárjárás után kevés idő múlva elpusztúlhatott, mert már akkor, midőn a Jakchiak kapják, elhagyatva pusztán áll.*Bunyitay: Szm. k. műeml. 9. l.

Apátok: 1281-ben István. A nagyváradi latin szertartású egyházi megyének 1847. évi zsebkönyvében a czímzetes apátságok közt helyet foglal a Szent Margitról czímzett meszesi apátság. Apát «főtisztelendő felsőbükkösi Horváth Pál, Szent Margitról czímzett meszesi apát, maroskerületi főesperes, szab. kir. marosvásárhelyi plébános és helybeli tanoda igazgatója» 1867-ben apát Szekeres János. Sőt a meszesi czímzetes apátságról csak a minap is szó kerűlt a {591.} Hivatalos Közlönyben.*Vallás- és Közokt. Min. Hiv. K. VIII. évf. 11. sz. 232. lap. Ő Felsége 1900 május hó 10-dikén Karácson Márton, maroskerületi főesperes és marosvásárhelyi plébánosnak adományozza «a Szent Margitról nevezett meszesi czímzetes apátságot.»

S most ismerkedjünk meg sorra, ezúttal egyházi, műemlékeinkkel.