3. A somlyóujlaki egyház.

A somlyóújlaki ev. ref. templom román stylben épűlt. Az egész ország legkisebb templomainak egyike: hajója 8.70 m. hosszú és 5.78 m. széles. Csinos kis részarányos tornya a templommal egyidős. Oldalfalai úgy épűltek, hogy a nyugoti fal belsejében vezet a lépcső a toronyba s a torony első emeletéről nyílik az ajtó a karzatra. 1844 előtt a templom egész körét folyosó futotta át, mely a templom keleti részének kivételével ma is megvan. A belső falban a külső ablakok átellenében levő triforiumszerű nyilások különös szépségei e műemlékünknek. A templom a hívek befogadására kicsiny lévén, keleti részét kitoldották. Freskóit, melyekre emlékeznek még, a viharos idők eltörűlték. A tornya alatt levő fülkékről a nép azt regéli, hogy oda a bűnösöket lánczolták. (Ezek a «román építészet styljéből folyó s a falak díszéűl készűlt mélyedések»*Bunyitay: I. m. 13., 14. l. A belső falban levő üregek apáczák könyöklő helyei s a torony ürege ezek könyv- s levéltára (?) valának. Hogy mikor épűlt, nem tudjuk. A helység Sz.-Somlyóhoz tartozott (eredetileg a Sutak-család birtoka.) Bunyitay azt tartja, hogy a Vata nemzetség birtoka levén Somlyó, egyházunk «az ős hit utolsó védőjének nemzetségétől származik.» Az egyház birtokában levő s e templomra vonatkozó okirat szerint építésének idejéről már 1700-ban sem tudott senki. Az azon időbeli öregek sem emlékeztek, hogy csak hallottak volna is róla valamit. Ez az okirat így szól: «Memoriae sacrum futuris videndum. Jóllehet ezen s.-újlaki templomocska a maga Épitőjiről s Fundálójiról a Hazának sok változásai között elfelejtkezett, mivel nincsen senki, de még semmi is, a mi ennek eredetiről s változásairól ezerhétszázig {596.} emlékeznék, ha nem ez, hogy majd midőn végső pusztulását keserves szemekkel szemlélvén, ezen s.-újlaki reformáta Ecclésia a kegyességhez szokott kezeknek adományok által in Ao 1751 újítani kezdé szintén mikor már a munka maga tökéletességét elérné, akkor is ilyen szerencsétlenségére, hogy az épitőknek gondviseletlenségök miatt (Curator Ardai Mihály és György Mihály idejekben) tűz által ismét gyászba öltözteté: De mégis az elromlott s a megégett munka hamvában nem hagyaték, hanem in Ano 1754 valamennyire a romlásból {597.} felépítteték, mely állapotában volt ad Annum 1773, ebben az esztendőben aztán tornya, mely sugár nélkül vala, felviteték, a templomnak belső és külső, kőmivesek által lenni szokott, ékessége a padimentummal együtt megadaték. De hogy mégis nagyobb Dicsősségére az Istennek szenteltetett hely mehessen in Ao 1775 ezen koronával, mely ezen Irásnak helytartója, az alatta lévő Prédikáló székkel, a karral és némely székeknek épitésekkel és újításokkal jó rendben való vételekkel, s új, kétfelé nyiló ajtajával megékesítteték, Inspector Curator Tekintetes Nemes Ajtai Cs. Sámuel vigyázása alatt, Ecclésia-curatorok Nemes Zondi Kis Miklós és György Mihály idejekben. T. Predicátor Pap Ferencz Uram nyughatatlanságai között. Anno Millesimo Septingentesimo Septuagesimo Septimo. Diebus Canicularibus. In Anno 1778 ugyan porticusával bővíttetett Curator Zondi Kis György és Kelemen Bálint idejekben.»

A SOMLYÓÚJLAKI EVANG. REFORM. EGYHÁZ.

A SOMLYÓÚJLAKI EVANG. REFORM. EGYHÁZ.*A somlyóújlaki evang. reform. egyház. A Műemlékek Országos Bizottságától nyert eredeti rajz után.

Hogy annyi viharos időn keresztül hogyan maradhatott reánk a mult idők e becses kincse, valamennyire csak úgy magyarázhatjuk meg, ha a szájhagyomány és egyes jelek hitelességét elfogadjuk. A Kraszna régen a jelenlegi község alatt folyt el; medre ma is kivehető. A Kraszna partja délen s keleten egészen lapályos vidék, nád- és fűzborította mocsaras hely volt, a mi az itt lakókra nézve e század elején is éjjel-nappal egyaránt félelmes lehetett. Kelet és dél felől tehát az ellenség, életének biztos koczkáztatása nélkűl, a templomhoz nem férhetett. Észak és nyugot felől pedig, sőt a templom környezete is, sűrű és nagy erdőséggel volt borítva; ily szövevényes helyen ismét nem könnyen férhetett a templomhoz az ellenség. A régi község keleti, vagyis a jelenleginek nyugoti végén, a templomtól mintegy 400 m.-nyi távolságra állt állítólag az apáczák klastroma s közelében a halastó. E klastrom fundamentumából e század első felében is köveket szedtek ki. Ezt az épületet a jelenlegi templommal gyalogjáró kötötte össze, melynek nyoma utánjárással ma is megállapítható. {598.} Ezen az úton jártak az apáczák a jelenlegi templomba. A nép egyébiránt itt is szívesen emlegeti a veres barátokat.