Boros

nevű család több volt a vármegyében. Legjelentékenyebb szerepet a Magyar-Véggyantai ág vitt.

1681-ben Magyar-Véggyantai Boros László (de Magyar Vég Gyanta) számára 14,412 magyar frt 66 denár fejében {203.} lefoglalták Báthory Zsófia fejedelemasszonynak krasznavármegyei Kraszna város, Alsó- és Felső-Bán, Tótfalu, Ballaháza, Csizér, Boján, Boronamező, Bagolyfalva (kettő), Új-Vágás, Fűzes, O.- és M.-Valkó, Alsó-és Felső-Jaáz, Alsó- és Felső-Gyümölcsénes, Bucsum, Tusza possessiobeli részbirtokait, S.-Csehi, Kerestelek, Szoros, Maladé, Hidvég, Zovány praediumbeli részbirtokait, a szolnokvármegyei Csögöt, O.-Csaholyt, Szakácsit és Gyöngyöt az ingatlanokkal együtt.*Bl. fasc. XX. nr. 22. és fasc. YY. 1684-ben B. László és a Bánfi-család közt ellentétek vannak Tusza, másképen Avas és Vár Erdej nevű erdőkre meg a Meszesalja és Réz nevű erdők tizedeire vonatkozólag.*U. o. O. nr. 1684. 1685 aug. 21-dikén László somlyócsehii jobbágyai tanúskodnak egy, Somlyó-Csehin Lónyai Anna fejedelemasszony kérésére tartott tanúvallatásnál.*Nagyv. Múz. Blt. 1758-diki tanúvallatás szerint Magyar-Véggyantai Boros László és neje Gálfi Zsuzsa Báthori-jogon bírták a hídvégi és győrteleki határok szélén fekvő Széperdő nevű helyet és makkos erdőt és róluk zálogjogon Somlyai Egeresi Miklósra és özv. Kara Benedekné Rádi Katára szállott.*Bl. Vajai Vaji Lászlóné Boros Kata igényt tartott a Kávási-féle telekhez, melyet Sajdi Lőrincz gyermekei: Ferencz és testvére, tasnádszarvadi lakosok zálogban bírtak. Ez ügyben 1721-ben tanúvallatást tartottak Tasnád-Szarvadon.*Bl. Kata férje, Vay László, Tasnád-Szarvadon Sándorházi Zsigmond, Péter és János testvérektől 1729-ben telket vett zálogba;*Bl. továbbá zálogba vette ezek öcscsének, Ferencznek ugyanott levő részjószágát.*U. o. fasc. XVIII. nr. 3. 1734-diki tanúvallatás szerint özv. Rhédei Pálné Boros Borbálának s örököseinek és örökös jószága Tasnádon a Hosszú-utczában egy udvarház. Egy nagy kőkastély, melynek már csak csonka falai állanak fenn, közös Boros Borbálával és Vainéval. Néhai Rákóczi Gy. fejedelemnek e kastély után való majoros szántóföldjei és szőlői még osztatlanok a két {204.} birtokos közt.*Bl. Borbála utódainak Csögön egy-egy örökös jobbágyuk van. A Borbála és Kata között történt osztozkodáskor a pusztán álló telkeket osztatlanul hagyták.*Bl. Borbálának egy jobbágya és huszonkét házhelye volt Kisfalun.*Bl. Oláh-Csaholyban három népes jobbágytelke. Borbála utódai és Vainé kapáltattak a Kékecz nevű praediumban is. 1742-diki tanúvallatás szerint Kata megszerzett Szakácsiban két paraszt telket, még mikor Bagosi Pállal lakott.*Bl. Kata és Vay Nemes Andrásné Székely Erzsébettől egy kávási colonicalis jobbágytelket.*Bl. Kata kapta a kisfalusi colonicalis örökös jobbágytelkeket, melyek után örök földek, vagyis különös mezei örökségek nicnsenek.*Bl. Kata megszerzett Versegi-jogon a Bandics-családtól két csögi nemes telket, melyek egykor Láposi-rész voltak.*Bl. Kata bírta azt a Nagy-Derzsidával határos Szoldobágy nevű puszta faluhelyen fekvő két puszta jobbágytelket, melyeket most L. Bánfi Farkasné Bagosi Erzsébet és a Vayak bírnak.*Bl. Katának és Vay Lászlónak zálogosította el Sullyok András a magyarcsaholyi Sullyok-részt 200 forinton.*Bl. Kata és Borbála utódai kapták az oláh- és magyarcsaholyi makkos erdő után járó dézsma és váltópénz felét, mely fölment száz forintra és húsz sertésre; másik felét a többi birtokosok.*Bl. 1742-ben özvegy Vajai Lászlóné Boros Katáról szállott L. báró Bánfi Farkasné Bagosi Erzsébetre és Vay Lászlóra meg Mihályra a tasnádi uradalom.*Bl. A czégényi Farkasné Bagosi Erzsébet és a Vayak bírják ekkor. A kaszálórétek Szunyog Ferencznével közösek.*Bl.

1751-ben Goberti Johanna, János és Mária Anna kifizetik B. Katalin mindkét férjétől született gyermekeinek a tasnádi és krasznai uradalmakra felvett 1000 körmöczi aranyat, 4 frt 12 krt és más zálogokért 5040 magyar frtot.*Bl. fasc. yy. nr. 3.

{205.} Boross György 1702-ben meg 1721–1723. közt a somlyai elüljárók közt foglalt helyet. – Pénzes Boros János és Boros Ferencz árvái 1790-ben somlyai adózók.

Boros János 1741-ben zilahi polgár.

Nemes Boros Mihály, sámsoni, Sándor, mocsolyai, János, deésházi meg (Baros) György, vérvölgyi saját telkükön lakó, adózó nemeseket fölvették a hadi segedelemhez való hozzájárulásra 1797-ben összeírt személyek névsorába. Mihály, ifj. Mihály és István előfordúlnak a sámsoni fegyverfogható adózó nemesek 1805-diki névsorában. Sándor Mocsolya községből a saját telkükön lakó fegyverfogható szabadosok között volt. János, deésházi adózó szabad állapotú lakos a haza csendességben való tartására kiállhat gyalog. Ferenczet, Györgyöt, Bálintot és Pált gyalogosoknak vették föl a Vérvölgy községből ekkor összeírt, fegyverfogható adózó nemesek névsorába. Mihály, István és másik Mihály, sámsoni meg Sándor, mocsolyai, Ferencz, szilágypaniti adózó nemesek 1805-ben homagiális esküt tettek. 1808-ban Zsigmondnak Bádonban egy antiqua jobbágytelke volt. Récsén egy adómentes lakótelök és egy nova jobbágytelkök van Zsigmondnak, Pálnak és Józsefnek, a kiket Kraszna vármegye gyalogosoknak írt ki, de nem volt nekik sem köntösük sem fegyverök. Az egy nova a Józsefé.

Boros Klárának (M.) ugyanekkor Krasznán 1 kuriája, 50 antiqua és 55 nova jobbágytelke, Csizérben 25 antiqua és 13 nova, Alsó-Bánban 11 antiqua és 7 nova, Bojánban 8 antiqua és 6 nova, Bagolyfaluban 7 antiqua és 6 nova, Boronamezőn 5 antiqua és 1 nova. Kr.-Tóthfaluban 5 antiqua. Tuszán 3 antiqua jobbágytelke volt.

1867-ben Boros Elek krasznavármegyei első aljegyző, 1869-ben krasznavármegyei táblabíró.

Boros Lajos 1875–1879. bagosi evang. reform. pap.