Előszó (részlet)

[...]

Szolnok-Dobokavármegye törvényhatósági közgyülése monographiájának megíratását 1880-ik évben határozta el Br. Bánffy Dezső akkori főispán inditványa s illetőleg kezdeményezése folytán, megjelölve a pénzalapot, melyből a kiadások fedeztessenek s kiküldött kebeléből egy bizottságot, hogy a további teendőket belátása szerint teljhatamulag intézze. A bizottság elnöke: a vármegye mindenkori főispánja, tagjaiul: Dr. Torma Miklós, Bárány Lukács plébános, Simon Kálmán, Lészay László, Kovács Samu, Róth Pál és Biró Antal választattak meg a bizottság később kiegészittetett Br. Jósika Samu, Kádár József, Molnár Antal, Bíró Gyula, Bokros Lajos, Gr. Wass Béla, Somkereki Miklós és Szongott Kristóf bizottsági tagokkal.

A monographia megírása azonban, elháríthatatlan akadályok miatt, csak az 1888-ik évben vette kezdetét, amikor is az erre hivatott Magyar Történelmi Társulat ajánlatára Dr. Réthy László, magyar nemzeti múzeumi őr és akadémiai tag, szaktudóssal e czélból a szerződés megköttetett.

Dr. Réthy László már az adatgyüjtés fárasztó és nagy tájékozást feltételező munkálatának megkezdésekor érezvén a felelősség súlyát, melyet magára vállalt és számot vetve a sokoldalu tennivaló és sokszor ellentétes tudományágakkal, melyet a monographia helyes megírása feltétlenül igényel: felkérte s megnyerte munkatársul Tagányi Károly országos levéltárnokot. Később a bizottság, hogy a monographia megírását minden eshetőséggel szemben biztositsa, Kádár József polgári iskolai és Pokoly József ev. ref. theologiai tanárokat ugyancsak munkatársakul megnyerte.

A vármegye monographiájának megirása és beosztása a következőképpen állapíttatott meg:

1. Dr. Réthy László megírja a vármegye általános ismertetését leíró alakban, mely a vármegye mai állapotát, a látható emlékeket, az emlékekhez füződő eseményeket foglalná magában, de a melyek azonban a vármegye, mint institutió történetéhez nem tartoznak leírja {VII.} továbbá a vármegye őskorát lelő-helyeivel, jellemző régiségeivel és a terület ethnographiájával együtt.

2. Tagányi Károly megírja a vármegye, mint institutió történetét a XIV-ik század végéig s ezt folytatja Pokoly József a legújabb korig.

3. Kádár József a vármegye területén lévő, vagy már elpusztult községek ismertetésének feladatával bizatott meg.

Ezek szerint az első kötet tartalmazza a vármegye leírását, orographiáját, hidrographiáját, a lakosok s ezek foglalkozásának statisztikáját, gazdasági és közmüvelődési állapotát, nemzetiségi viszonyait, a telepedési vagyis benépesitési út irányát. Továbbá tárgyalja a vármegye történelmével kapcsolatosan a honfoglalás eseményét szélesebb terjedelemben, alkalmazkodva az újabb kutatások alapján elfogadott felfogáshoz. Foglalkozik a kenézség érdekes intézményével és beszámol az okokról és eredményekről.

Hosszabb tanulmányban van ismertetve a vármegye ősrégészete és valóban csak ezen szakleírásból jövünk egyebek között annak is tudomására, hogy vármegyénk területe, különösen a római uralom idejéből, mennyi kincset érő lelettel szaporította a különböző nyilvános és magántulajdont képező múzeumok régiségi osztályát s mennyi megbecsülhetetlen értékü lelelet rejt még e classicus föld kebelében, mely felett a szántóvevető megszokott egykedvüséggel folytatja egyhangú munkáját.

Hasonló terjedelemben és részletességgel van megírva a vármegye őskora után a római kor s ezt követi az institutiók története. Ez utóbbira nézve megjegyezhetjük, hogy Tagányi Károly és Pokoly József történettudósok töretlen útakon haladtak, mert tudomásunk szerint az erdélyi vármegyék institutiói ilyen feldolgozásban és részletességgel történet-irodalmunkban eddig senki által ismertetve nem voltak.

Az események és állapotok szemlélhetővé tétele végett a szöveg mindenik kötetben igen jó kivitelű képekkel van illustrálva a leletek, emlékek, feliratos kövek, czímerek, arczképek, melyekről emlités van téve, hacsak meg voltak kaphatók, beszereztettek. Sok kiadásába és még több fáradságába került ez a bizottságnak.

Az elsőt követő többi kötetek, egy-két függeléken kivül, melyek különben a monographia elfogadott keretébe beillenek, a községek keletkezésének és fejlődésének történetével foglalkoznak.

A számban és értékben nagybecsü egybegyüjtött anyagot egészben Kádár József polgári iskolai tanár dolgozta fel...