| Láposbánya (Oláh-). | TARTALOM |
Nevének változatai: 1548-ban* Debrek. 1553-ban* Debregh. 1615-ben* Debrek. 1627-ben* Oláh-Debrik. 1679-ben* Dobrik. 1750-ben* Lápos-Debrek. 1829-ben* Nagy, máskép Lápos-Debrek. 1831-ben* oláh neve Dobrikul.
Előneve a Lápos vize után; Debrek neve szláv szó,* dobru erdő, dubreknek pedig kiserdő a jelentése.
Magyar-Lápostól északra a községről nevezett kis patak hegyes-völgyes partján fekszik, mely a falun alól több kis patakkal egyesülve, Deberke-patak néven M.-Láposon alól szakad a Lápos-folyóba. Deéstől 57.8 kilométernyire fekszik a magyarláposi járásban.
Debrek Csicsóvár tartozéka volt a Lápos vidéken, de mint ilyen, először csak 1548-ban* van megnevezve. 1553-ban* is mint ilyen {560.} fordul elő. Vajdája ennek, Libaton és Szászmezőnek Eleczke György. 1584-ben* Báthory Zsigmond a Láposhoz tartozó község lakóit szűk és terméketlen területük miatt a 30-ad alól felmenti.
1598-ban* birtokosa Sövényfalvi Dániel deák. Kenéze Lázár Mihály.
1598-ban* birtokosa Siménfalvi Dániel. Jobbágycsaládok Buzás, Gyindes.
1600-ban* Sövényfalvi Nagy Dániel e birtokát Wass György özvegyének Erdélyi Katalinnak eladja. 1602-beli zavarok alatt Kamuthy Farkas birja.
1608-ban* birtokosa Czegei Wass János.
1609-ben* Wass Ferencz özvegye Bogáthy Druzsánna György fia számára e birtokból sógorától Wass Jánostól részt követel.
1612-ben* kaczkói Mocsonyi Gergely egyik birtokos.
1615-ben* Wass János és Wass Ferencz árvák birják 1620-ban is.*
1627-ben* Bethlen Gábor Wass Jánost és Györgyöt e birtokukban megerősiti.
1637-ben* Bogáthy Druzsi a Márk vajda özvegye, később czegei Wass Ferenczné és Judit kapják a fejedelemtől zálogba Ünőmezővel, Kupsa- és Ungurfalvának felével.
1647 és 48-ban* Rákóczy György e birtok felét Bogáthi Druzsánnának 1) Barcsay András, 2) Wass Ferencz, 3) Márk vajda özvegyének s lányának Wass Juditnak, kihalásuk után pedig néh. Wass György fiainak Lászlónak és Jánosnak adja zálogba.
1656-ban* II. Rákóczy György e birtokot Keresztesi Ferencznek s nejének Béldy Katalinnak adja zálogba. Keresztessy Ferencz* bélyeg alá esvén, a fiskus minden birtokát perelte, örökösei kegyelmet nem nyerhetvén, örökös birtokaira nézve a fiskussal a többek közt egyezségre léptek 1729-ben s a láposvidéki részre: Kupsafalva, Ungurfalva, Ünőmező 6300 frt esett s fizették Jósika Zsuzsa és Judit, Szilvási, Kálnoki, Váradi és Nádudvari ág. A Nádudvari részről ezek: Nádudvari András, Bánffy Sándorné és Mara Gergelyné, Inczédi Samu a Nádudvari Judit, Mária, Zsuzsánna és Anna részeért.
1670-ben* nagymegyeri Keresztessy Ferencz özvegye Béldi Katalin birja.
{561.} 1673 decz. 10-én* Keresztessi Pál és Samu kapják a fejedelemtől több faluval együtt újólag zálogba.
1675-ben* nagymegyeri Keresztessi Sámuel és neje Kassai Borbála birja, ki 1697-ben Mindszenti Krisztina özv. gróf Csáky Istvánnénak adta volt zálogba, most tőle kiváltván, gyulatelki Daczó Ferencz és neje Kun Sárának és Ebeni Judit Kálnoki Mihály özvegyének zálogositja el.
1679-ben* birtokosa Csáky István, ki itteni birtoka után mindenből a m.-láposi papnak fizetett dézmát.
1694-ben* birtokosa Keresztesi Sámuel.
1717-ben* néh. Keresztesi Pál és neje Nemes Dorottya leányai Zsuzsánna id. Jósika Gáborné és Judit Borbátvizi Mátyásnétól leszármazó utódai t. i. Jósika Imre, Dániel, Mária Folty Bálintné, Zsuzsánna Naláczy Györgyné s ennek fiai: Naláczy László, István és György, Judit Inczédy Józsefné és Zejk Mózes egy, másfelől pedig azon Keresztesy Pál fiától Ferencztől s nejétől Béldy Katalintól leszármazó Szilvási János, Nádudvari András, Nemes Elek, Várady András, Balogh Zsigmond s fiai József, Ádám és Dániel e birtokon megosztoznak.
1721-ben* gr. Mikes Mihály birja Kohlpataka, Dánpataka és csobánkai részekkel együtt zálogba.
1726-ban* egyfelől Koncz Éva Száva Mihályné, másfelől Koncz József gyermekei: György, József és Ágnes Gyulay Jánosné, atyjuk Koncz Gábornak itteni részét maguk közt két részre osztották.
1729-ben* a Keresztesi család magvaszakadtával annak leányági birtokosait: Toroczkay Ágnest, gróf Bánffy Györgynét, Balogh Zsigmondot, báró Jósika Zsigmondot, Istvánt és Mózest, Buda Gáspárt, Naláczy Lászlót és Józsefet, Inczédy Józsefnét, Csóka Györgyöt, Daniel Eleket, Nádudvary Andrást, Barcsay Ferenczet, Lukács Sárát és Zejk Miklóst a fiskus bizonyos összegért e birtokban meghagyja.
1739-ben* birtokosai: br. Jósika Dániel, József és Mózes, gr. Bánffy Dénes, Barcsay Ferencz, Inczédi József (neje Jósika lány után) és Samu, Koncz Gábor fia György és Olasz Ferencz.
1749-ben* birtokosai: gr. Bánffy Dénes, gr. Bethlen Samu, báró Jósika Mózes és József, Inczédi József és Samu, Barcsai Ferencz, Horváth Ádám, Rácz György, Gyulai János, Salánki József és Vizy Dávid láposi harminczados.
{562.} 1754-ben* Dániel Tódor szamosujvári polgár e birtokát Boér Józsefnek, ez pedig 1762-ben gr. Bethlen Pálnak adta el, kitől a fiscus váltotta magához 1771-ben.*
1780-ban* II. József császár a szamosujvári uradalom itteni részét 50 évre, tehát 1830-ig gr. Teleki Ádámnak adja zálogba.
1786-ban* birtokosa gr. Teleki Ádám; van 85 jobbágya.
1820-ban* birtokosai: gr. Dégenfeld Maximiliánné gr. Teleki Annának van 52, gr. Teleki Lászlónak 26 telke.
1863-ban* gr. Dégenfeld Alajos, gr. Teleki Samu örökösei úrbéri kárpótlásban részesültek.
1866-ban* nemesi jogú birtokosai: gr. Teleki Domokos, gr. Dégenfeld Ottó és Csonka Imre.
Birtokosai (1892): Sántha Ágoston és társai, 228 h., vétel. Község mint testület, 373 h.
Lakosai kezdet óta oláhok. Földmiveléssel s kiválólag pedig szarvasmarhatenyésztéssel foglalkoznak. Pünkösdkor lakóházaikat s gazdasági épületeiket hársfalombokkal azért díszitek fel, hogy ez által a rossz szellemek káros befolyását megakadályozzák s e czélra kizárólag szerintök a hársfa alkalmas.
Táplálékuk a málé s tejnemü, húst ritkán fogyasztanak. Öltözetüket gyajúból, kenderből házilag készitik s a férfiak öltözete harisnya és czondra, nyáron kendervászon fehérnemü; a nők télen-nyáron fehér vászon alsószoknyát és kettős gyapjukötőt (katrincza) viselnek s mindnyájan bocskorban járnak, csak ezt vásárolják, a többit mind házilag állitják elő.
Házaik s gazdasági épületeik erdei rakófa, szalma- és dranyiczafedél alatt, kivül-belül tapaszos. Lakóházuk egy szoba s ennek negyedrészét a nagy tüzelő foglalja el, melynek belső része a családi ágyat pótolja; ágyuk, asztaluk csak a tehetősebbeknek van s a falak körül vastag bükkfapad húzódik.
Gör. kath. egyháza 1780 tájt* alakult, midőn a gör. keletiektől a templomot is átvették, hogy ezután minő változáson ment át az egyház, nem tudjuk. Fatemploma állitólag 1800 körül épült s Nagy-Boldogasszony tiszteletére szenteltetett fel. Anyakönyvet 1820 óta vezet.
Harangját 1857-ben Kolozsvárt öntötték. Papjai szakadatlan a Juga családból került ki; jelenleg beszolgáló papja Nodis János.
{563.} A gör. keleti egyház fatemplomát 1701-ben épitette s az archangyalok tiszteletére van szentelve. 1782-ben* midőn templomot akart épiteni, a főkormányszék épitését megtagadta. Papjai a Perhajcza családbeliek voltak s a jelenlegi is Perhajcza Jánost.
Harangját Kolozsvárt öntötték, felirata magyar.
Iskoláját a szomszédos községekkel együtt 1868 után létesitette,* bérházban. 1858-ban* évenként 25 frttal járult a magyar-láposvidéki gör. egyesült főelemi iskolához.
Éghajlata hideg, de egészséges, széltől védett, jég ritkán fordul elő.
1750-ben* határának egyharmada mondható némileg termékenynek, a többi terméketlen s inkább zabvetésre való.
Alig terem meg a fentartásukra szükséges gabona s ezt jobbára tyuk, liba, tojás, vaj és viasz elárusitásával szerzik be, melyeket Felső-Bányán árusitanak el. Barmaikat az ország különböző vásáraira hajtják.
Határa kétfordulós, háromnegyede hegyes s negyede némileg lapályos, de ez a rész mocsaras, nedves volta miatt nem eléggé termő, 4–6 ökörrel szántható, de megtrágyázni ezt nem képesek. Egy köböl őszi vetés 7 kalangyát, szemül másfél vékával fizet, a tavaszi búzavetés nincs szokásban, a zab köble öt kalangyát s kalangyánként 2 véka szemet ereszt. Erdeje nincs, a fát a szomszédos Kosztafalva, Sztojkafalváról vásárolják. Legelője szűk, kaszálója is fordulónként. Szántója 496 köb. vetésre való, elvetettek 101 köb. őszi búzát, 248 tavaszgabonát, törökbúzája egy köböl vetésből 22 véka lett, rétje 234 1/4 szekér szénára való. Van 152 jármas ökre, lova, 142 tehén, 20 tulok, 128 juh, kecske, 75 disznó, 156 méhköpűje. Pálinkafőző üstök jövedelme 12 frt.
1822-ben* határa első osztályú. Szántója 543 1/2 köböl férőű, rétje 655 1/4 szekérnyi, adó alatt van 49 ökör, ló, 46 tehén, 13 bornyu, 6 juh, 17 disznó.
Jelenleg határának földje sovány, csak bő trágyázás után termi meg a kapás és sarlós gabonát. Állatai: erdélyi fajta szarvasmarha, ló, juh és kecske. Gyümölcse korán érő nyári alma és szilvafélék. Vize számos forrásaiban és csorgóiban elegendő.
Lápos-Debrek felső részén a „Mormintur” nevü helyen egykor nehány lakóház állott, melynek lakói a mint a hagyomány tartja, Kosztafalvára {564.} telepedtek. Hogy e telepet hogy hivták s mikor pusztult el, nem tudják. Kérdés, vajjon nem az egykori Szászmező volt-e?
Jobbágyszolgálmányok: 1553-ban* évente Szt-Márton napon jobbágyaik fele 16, másika 8 denárt fizet, Szent-György napon juhaikból 50-det adnak.*
1552-ben* Libaton és szászmezőbeliekkel együttesen adtak a rettegi tisztnek 25 köböl zabot, másfél köböl gabonát, 20 csirkét, 3 fejős tehenet, 2 pint vajat, 4 bárányt, összesen 18 frt 25 denár értéküt.
Határhelyek: 1769-ben* Magura, Gyalu krisi és riszák, erdők.
1864-ben* Dosz, rét; Pojény szupt gyál; Valea entre Keresé; Dobricsel; Valea Stojcsenilor.
1898-ban Dosz, rét; Dosz Ilentyi, Valea Sztojcsenilor, Fundetura, Valea intre kerer, Boszgyeszkutza, Valea pucsászke, Mormintur, egykor község helye, Valea daruluj, Fácza, Priszáka.
Lakossága: 1553-ban* van benne 8 szegény, 2 kapu és 2 puszta ház. 1603-ban* összesen 11 lélek lakik benne.
1703-ban* 10 jobbágy, 24 zsellér lakik benne, van összesen 34 ház, el van pusztulva 7.
1706-ban* fiaikkal együtt 86 jobbágy lakosa van; házak száma 33, el van pusztulva 3.
1750-ben* lakik itt 59 jobbágy 49 telken 57 házban, 3 ily özvegy 3 telken és házban, 1 zsellér 1 telken és házbn és 4 kóborló. Együtt 53 telken 61 házban. El van pusztulva 13 telek, melyből részben kihaltak s részben más helyre költöztették át.
1822-ben* 24 gör. kel. családfő lakossal.
1831-ben* 367 gör. kath. és gör. kel. lakossal. 1857-ben* 449 lakosból 202 gör. kath., 241 gör. kel., 6 zsidó. Házak száma 97.
1886-ban 698 lakosból 392 gör. kath., 298 gör. kel., zsidó 5.
1891-ben 555 lakosból 7 róm. kath., 207 gör. kath., 327 gör. keleti, 2 ev. ref. és 12 izraelita.
Adója: 1703 körül* a jobbágyok és zsellérek fizettek évenként 45 frt 50 krt, 12 köb. búzát s ugyanennyi zabot, 4 1/2 szekér szénát s egy vágómarhát. 1748-ban* 200 frt 48 kr. 1749-ben* 236 frt 41 kr. 1775-ben O.-Láposbányával együtt fizetett 677 frt 28 krt, 1822-ben* maga Lápos-Debrek 380 frt 45 krt. 1898-ban 1592 frt 58 kr.
| Láposbánya (Oláh-). | TARTALOM |