Történeti események.

Hazánkat dúló viharok Szamosújvárt vagy a régi Gerlát sem kímélték meg, hadi útba esvén, többször volt kitéve pusztításnak. De legemlékezetesebb volt a községre a Básta korszaka. Az 1602–3. évbeli*Urb. conscr. fasc. 65. nr. 87. összeírás szerint a község teljesen leégett s úgy elpusztult, hogy az eddig magyar lakta falunak egyetlen lakója sem maradt.

A békés napok beálltával a község is népesedni kezdett, de virágzóvá nem fejlődhetett, mert 1657-ben is, midőn az emlékezetes országgyűlést tartják, Gerlát hitvány falunak írják.*Szalárdi. Siralmas Magyar Kronika 331. l.

1657-ben aug. 17-én*Gr. Bethlen Elek. II. Rákóczy György 75–78. l. a szerencsétlen lengyelországi hadjáratából, hol Erdély s főleg vármegyénk ifjúságának szine-virága elpusztult s tatár rabságba került, nehány főemberrel menekülve,*Szalárdi. Siralmas Magyar Kronika 330. l. II. Rákóczi György fejedelem testben lélekben megtörtén Szamosújvárra érkezett s itt a nevezett nap gyűlést tartott.*Benkő. Hist. Trans. 2. I. p. 282. G. Bethlen Imre p. 75. Ezekre az articulusokra hivatkozás van. Art. 2. 1658 april. Innen aug. 21-én*Meghivó Erd. Országgy. Eml. XIII. k. 519–521. l. előbb Deésre szeptember 2-ára partialis országgyűlést hirdetett, melyet utóbb betegeskedése miatt, másfelől az ellene felmerült nagy ingerültségtől is tartva, a biztosabb menedéket nyújtó Szamosújvárra tétetett át. A rendek már szeptember 1-én összegyűltek.*U. o. 520. l. Egy része Deésre, hol a fejedelmi levelet azonnal tanácskozás alá vették s rendszeres izgatást kezdettek a fejedelem ellen.*Budapesti Szemle 1888. évf. 9. l.

A gyűlést Gyerla hitvány (gyenge, elpusztult) faluban*Szalárdi. U. o. 331. l. egy nagy csűrben határozták megtartani, hová padokat helyeztek. Előbb elhatározták, hogy nem mennek a várba, a fiskus által birt területre, hol nem szabad a szó s a hol nem tanácskozhatnak szabadon.*Budapesti Szemle 1888. évf. 9. l.

„Másnap vagyis szeptember 2-án reggel 6 órakor, Barcsay Ákos a rendek elnöke együtt találta a gyűlés tagjait. A tanácskozó teremmé alakított csűrben mindenkinek rangjához és állásához mérten megjelölt helye volt.” „Tanácsosok, itélőmesterek, kir. tábla birái, közügyigazgató, a regalissal meghívott főrendek, a vármegyék, székely és szász székek, városok követei megtalálták helyeiket, mint az országházban, de nem lelték meg a régi rendet.”*U. o. A jelenvoltak a többi közt: Zólyomi Miklós, {152.} Serédi István, Kemény Simon és Ferencz, Ebeni István és László, Ugron András, Bánffy György és Dénes, Bethlen János és Domokos, Mikes Mihály, Dániel Ferencz, Lázár György, Bodovai Márton, Basa Tamás, Keresztesi István, Farkas Ferencz, Torma György, Suky Ferencz, Toroczkay Zsigmond, Kun István és Ferencz, Kassai István, Sárpataki Márton, Rheday Ferencz, Petky István, Haller Gábor, Sebessi Ferencz, székely és szász székek, vármegyék s városok követei. Amazok közül: Meltzer András consul, Lutsch János kir. biró, Ortz Mihály, Simon János, Róth Pál Szebenből és Both János consul, Nuszbaumer máskép Grell kir. biró, Krausz György jegyző Segesvárról.*Erd. Országgy. Eml. XIII. k. 521. l.

Bethlen János többed magával, köztük az ügyre vonatkozó önéletíró Petrityevithy Horváth Kozmával*Önéletírása 1634–1660. Kiadta Thaly Kálmán; „Történelmi kalászok” czímen Pest, 1862. épen akkor érkezett oda, mint írja*„Történelmi kalászok” czímen Pest, 1862. mikor „az országnak odagyülekezett rendei a régi szokás szerént a fejedelmet köszönteni Zsolyomi Miklóst már elküldötték volna, mi a csűrös kert kapuján belül találtuk.” Barcsay Ákos elnök, a rendekkel együtt „a csűrben, az összegyülekezésnek helyén lévén és minket látván, kijövének előnkben és köszöntének bennünket, könyes szemmel excipialván mi egymást, mivel már az édes nemzetünknek rabságra való esése az ők és a mi füleinkben is elhatott volt és mifelőlünk is, valakik Krakkóban voltunk, semmi reménységek nem volt. Ha láttál valaha szomorú gyülekezetet, a volt ez, mivel ott láthattad volna, hogy a sirás és zokogás miatt a rendszerént folyni szokott szók félben hagyattanak és jó ideig hallgatásban volt az egész gyülekezet, ki apját, ki bátyát, ki öcsét, ki baráttyát, ki rokonát, ki felebaráttyát, ki szolgáját, ki hazáját, ki nemzetét, ki a magyarnak égig felhatott hirének, nevének eltapodtatását, ki a szegény hazára, s abban megmaradott kicsiny nemzetre következhető veszedelmet emlegetvén. Ugy, hogy nem volt senki abban a gyülekezetben, a kinek sírásra elegendő materiája nem lett volna.”

A helyzet válságos és fenyegető volt. A fejedelem betegen feküdt a várban, azt hitték, hogy betegsége csak szinlelt. „Hogy a levert helyzet még elszomorítóbb legyen, mintegy 600 gyászba öltözött, árvaságra és özvegységre jutott nő lepte el a falu utait, rimánkodva, hogy elhurczolt férjeiket, fiaikat, testvéreiket szabadítsák meg.”*Kővári. Erd. Tört. 5. k. 62. l. „Láttad volna a gyűlésen az elraboltatott uraknak, fő és nemes renden levőknek feleségeket, kik nem voltak üresek, asszonyi ember szokások szerént a {153.} Rákóczi fejedelem ellen való átkozódástól, zugolódástól, kiktől noha biztatást eleget vettek, de valóságot semmit sem, sem akkor, sem annakutána.”*Tört. Kalászok 45. l. Szalárdi: S. Kron. 335. l. Ingerült volt a nép, ingerültek a gyűlésben a rendek. A fejedelmi izenet előtt, a mi ezelőtt hallatlan volt, kezdették meg a tárgyalást.*Budapesti szemle 1888. évf. 10. l.

A fejedelem csak szeptember 3-án terjesztette elő feltételeit,*Erd. Országgy. Eml. XIII. k. 522. és 523. l. melyben előadja lengyelországi szerencsétlen hadjáratának okait, s hogy kik jöhettek el vele, kik és miért maradtak ott. Hiába mentette magát a fejedelem feltételeiben („hogy az emberi) okosság haszontalan, minden szorgalmatosság gyenge paizs a magasságbeli kézből reánklőtt nyilak megtompitására.” Az egész gyűlés, kivétel nélkül mindenki, a künn való tüntetés s az országot ért nagy veszteség hatása alatt kívánta, hogy Rákóczi adja ki azokat, a kik őt a lengyelországi hadjáratra buzdították. A jelen volt fejedelmi tanácsosokat: Rhedey Ferenczet, Barcsay Ákost, Haller Gábort, Basa Tamást, Petky Istvánt fogták kérdőre. Miután egyen kivül mindenki tanácsolta, a kérdést abbahagyván, arra törekedtek, hogy Rákóczit megbuktassák. Követelték a fejedelemtől a Bethlen Gábor hagyatékának kiadását, a fejedelem ecsedi, pataki, munkácsi tárházainak kinyitását. Sárkánynak, Kercznek a szászok részére való eladását, hogy ezen összeget fordítsák a rabok kiváltására.*Budapesti Szemle 10. l. Erdélyi. Tört. Ad. I. 166. l. 4. k. 226. s köv. l.

„Sok bolond kívánságuk volt” írja Rákóczi fejedelem innen ez év szeptember 10-ről*Magyar Tört. Eml. 524. l. anyjának és hogy betegségéből jobban kezd lenni, de a zajos országgyűlés miatt a mit épült is elrontja. „Megbolondultak-e vagy mint vannak” nem tudja. „Azt válaszoltam reá, ha csak egy öltöző köntösbe maradunk is, de az ő kegyelmek javaért mindent kiadunk.” Az Isten megbolonditotta őket (az országgyűlést érti) nem tudják mit csinálnak.

A fejedelem válaszával nem voltak megelégedve, nekik lemondása kellett. Ha beadjuk postulatumainkat (követeléseinket) mondogatta egy-egy, meghal a fejedelem buvában. Hetekig tanácskoztak e felett; beadták, de a fejedelem nem halt bele. Bethlen János Szamosújvár-Némethiben levő szállásán; külön gyűlést tartott, zajgott s másokat is izgatott s megakarták a fejedelmet, mint írja fogni, reá akartak törni.*Budapesti szemle 1888. évf. 10. l. Magy. Tört. Eml. 23. és 24. k. 525. l. Gróf Bethlen Miklós. Önéletírás I. k. 10. rész.

A szamosújvári gyűlésre Kemény Jánosnak, ki a tatár khán rabja volt, augusztus 6-ról írt levelét is meghozta egy szolgája Ráduly László {154.} egy tatár kíséretében, kérvén benne Rákóczit s az országot, hogy találjanak módot a saját és rabtársainak kiváltásában. De mind a szolga, mind a tatár csak biztatással ment vissza. Ezzel egyidejűleg érkezett a tatár kánnak egy főrangú követe, szinleg a kiváltás ügyében, valóban pedig a rab urak vagyoni állapotának kipuhatolása végett*Kővári Erd. Tört. 5. k. 62. l. Szilágyi. Erd. Tört. II. k. 266, 267. l. Alpestesi Balog Mátét a fejedelem engedélyével a khánhoz inditák, hogy az egész felett bocsátkozzék alkuba, de csakhamar kiderült, hogy a fejedelem a sarczban résztvenni nem kiván.*Szalárdi. Siralmas Magyar Kronika 336. l. Ezalatt a gyűlés alatt érkezett meg a fogságból nagy sarczon szabadult Földvári Ferencz, ki Örd.-Füzesre szállott, a hol volt szálláson akkor neje Macskási Anna s fia Ferencz és Pál.*Tört. Kalászok 45. l.

A rendek belátták, hogy a rabok értéke, ha birtokaikat eladják is, a kiváltást megbirni nem fogja. Elhatározták tehát, hogy a leendő sarcz negyedét az ország, negyedét a fejedelem fedezze. De méltányosabbnak találták volna, ha a fejedelem vállalja az egészet magára, a ki minden jót igért, de kiürült kincstárával mentegeté magát, monda: nincs többje 40 ezer tallérnál.*Szalárdi. Siralmas Magyar Kronika 337. l. Végre a fejedelem mellőzésével törvényt hoztak, pontokba sorolva megállapítják, hogy ki mennyit fizessen*Erd. Országgy. Eml. XIII. k. 525–528. l. és nagy ingerülten a gyűlést félbeszakítván, odahagyják.*Joan Bethlen 43. Chronic. Fuchsio. 70. Kővári Erd. Tört. 5. k. 63. l. Okl. Magyar Hirlap 1851. 619. sz.

Rákóczi szeptember 21-éig, a mint írja, a várból nem mozdult ki, ekkor Lónára ment.*Magy. Tört. Eml. 23, 24. k. 525. l. Bethlen Jánosék meg akarták fogni, ráakartak törni, nevezetesen október hó elején Zsukon.

1682 augusztus 1-én itt (Gerlán) tartott országgyűlésben határozták: „A liga sub anathemate (átok alatt) tollaltassék, gyűjtsék egybe annak exemplárjait s égettessék el.”*Az Erdélyi Diaeták végzéseinek nyomdokai stb. és kivonatja G. L. Kolozsv. 1837. 26. és 102. l.

1657–1664 közt török, tatár s német égette, pusztította lakosait. Apaffy fejedelem idején oláh puskások, majd örmények telepednek meg, a kikkel átszenvedték az 1703–1711. évbeli kurucz-labancz egymást felváltó pusztításait.

1703 szeptember 20-án*Szakál Ferencz Naplója 1688–1718. 49–50. l. Kolozsvári Közlöny 1857. 32. sz. Tört. Tár 1890. évf. 33. és 313. l. II. Rákóczy Ferenc Emlékiratai 1703–1711. Ráth Károly és Thaly Kálmán Pest 1868. 44–50. l. a szamosújvári réten a vármegyei felült nemesség és 500 főből álló aranyos-széki székely had között, kik Rabutin parancsára szállottak táborba, csata volt. Rabutinnak az volt czélja, {155.} hogy Kővárba élelmet szállitson. A kuruczok észreveszik, hogy Szamosújvár körül jár, meg akarták rohanni, de ő szeptember 19-én éjjel hirtelen Bonczhida mellé s innen Kötelendre vonul. A kuruczok őt és seregét keresve, a Lóna völgyéből a Szamos mellett vonulnak alá s helyette a Bethlen Sámuel vezetése alatt levő labancz tábort találták s szeptember 20-án reggel Ilosvay Imre kurucz ezredes 2000-nyi válogatott lovassal, sűrű ködtől is födöztetve megtámadja, Bethlen 6000 főből álló táborát teljesen szétveri, diadal jeléül több zászlót és rézdobot ejtett zsákmányul s e csata teljesen eldönté vármegyénk sorsát.

1717-ben*Várm. lt. a tatárok beütvén, a város lakosai a várba menekültek értékes holmijukkal.

1770-ben*Városi lt. 1769. év. a város a magyar nyelvmivelő társaság czéljaira 3440 forintot adományozott.

1772-ben*Várm. lt. második József császár Lápos felől jőve, e várost meglátogatta.

1776-ban*Városi lt. építik a római castrum anyagából a hosszú fogadót.

1780-ban*Sieb. Quartalschrift 1795. Szamosújvár területe 1/4 mérföld.

1786-ban nyílik meg a szentháromságról elnevezett Karácsonyi Karácson gyógyszertár.*Szongott Szamosujv. monograph. II. köt. 211. l.

1796-ban*Várm. lt. selejt. 80. sz. a kormányszék az örményeknek lakóhelyükön való megadóztatását rendeli el.

1802-ben*U. o. 979. sz. határozta el a város a csatorna ásatását s malmok építését.

1805-ben*Dr. Ferenczi Z. kolozsvári szinészet tört. 165, 268. l. a város a kolozsvári nemzeti színház felépítésére 1000 forintot ad.

1805-ben, 1807-ben és 1822-ben*Városi lt. a Kovrig-, Belmező- és Malom-utcza teljesen leégett.

1809-ben a nemesi felkelés alkalmával 12 nemes állott a vármegye zászlója alá.*Várm. jkv.

1817 augusztus 17-én*Várm. lt. és Armenia 1899. évf. 239, 243. l. Ferencz császár nejével Deés felől jőve itt a Markovics Bogdán és Placsintár Dávid házában szállott meg, két napot töltött itt, megnézték a várat is, bemutattak hármas szülöttet s ekkor a város egy fogattal ajándékozta meg a királynét.

1845 augusztus 8-án jelölték meg hitelesen a város határát.*Szongott: Armenia u. o. 289. l.

1848 január 1-én*Erd. főkormsz. lt. a város a kormányszék rendeletére elhatározta, {156.} hogy kezelési, levelezési nyelvül a magyart használja, holott 1800-tól fogva jegyzőkönyveit csakis e nyelven szerkesztette, a megelőző időben rendesen egy magyar jegyzőt alkalmazott e czélra.

1848 márczius 26-án tartott népgyülésben a márcziusi események követelte intézkedések létrehozása érdekében feliratot készitnek s Kolozsvárra viszik még ez nap, melyben az erdélyi országgyűlés összehívását is szorgalmazzák.

Május 6-án és július 3-án választják meg a képviselőket, az erdélyi s később a pesti országgyűlésre Korbuly Bogdánt s az időközben elhalt Sárosi Ferencz helyett Simay Gergelyt.*Kolozsvári Híradó. Az ezelőtt volt képviselő Jakab Bogdánt, kit a királyi kegy conservativ voltáért nemességre emelt,*Belsőszolnok-Dobokamegye tört. 1848–49-ben cz. munkám 21. l. mellőzték. E választás sok hírlapi czikk megírására szolgáltatott okot. Utasításul adták: hassanak oda, hogy az örmény püspökség állittassák fel, az adót szállitsák le, a sóskútakat nyissák meg s bocsássák a közönség használatára, az országútat vezessék keresztül a városon, az őrséget akként állitsák föl, szervezzék, hogy állandó teherré ne váljék, a rabokat engedjék ki munkára s végül a Rafael Sándor által alapított gymnasiumot állitsák föl.*Dr. Molnár Antal. Monographia, kézirat. Városi ltár.

Nemsokára megalkotta nemzetőrségét két században Jakab Bogdán, Turcsa Lukács századosok alatt; hadnagyok: Verzár Móni, Ábrahám Emmánuel, Túri Mihály; őrmesterek: Korbuly János, Voith Márton.

A haza oltárára adott a város majorsági pénztárából 400 forintot, a lakosok 453 forintot.*Ezek névjegyzéke Belső-Szolnok-Dobokam. tört. 1848–49-ben munkám 58. l.

1848 október 7-én Czecz Bogdánt és Szentiványi Ferenczet bízza meg a város, hogy minden fegyverfogható polgárt hívjanak össze, hogy ezek közül 20–20, a városházánál levő őrtanyán éjjel-nappal fegyveresen őrködjék s megrohanás esetén minden polgár legyen készen az ellenség méltó fogadására. A vidék idegen ajkú népe forrongott, habár Baksa Szimion ide való gör. kath. esperes a vidék papjai által igyekezett a túlzóknak kellő mérsékletben való tartására.*U. o. 103–104. l.

E város és környéke biztonságára 1848 október havában őrsereggel együtt*U. o. 97, 98, 107, 108. l. a XI. honvédzászlóalj I. százada ügyelt fel, melyet Inczédi százados és Zeyk Feri hadnagysága alatt okt. 27-én Deés védelmére rendeltek,*U. o. 110. l. a honnan később a nagyobb számú ellen elől Kolozsvárra húzódtak.

1848 okt. 10-én Deés melletti táborból felszólítja a II-ik oláh ezred, az északi hadtest parancsnoka, Urbán alezredes „e gazdag” várost, hogy {157.} Deés példáját követve adja meg magát s másnap reggel 8 óráig fizessen 40 ezer ezüst forintot, 6 legtekintélyesebb polgár fehér zászlóval mutassa be hódolatát, a fegyvert a nemzetőrség adja át, a városba jövetelét két ágyulövéssel fogja tudtul adni, katonáira lőni ne merészeljenek, ismerje el Erdély császári s katonai kormányzó parancsait, s minden Kossuthtól, illetőleg a magyar kormánytól szóló rendeleteket s iratokat semmisítsenek meg és nem császári katonát a városban meg ne tűrjenek, bejövetelekor a várost világítsák ki s a kérői fürdőnél 1500 ember számára szállás és élelemről gondoskodjanak, különben a seregét a város kizsákmányolására bocsátja.*E két követelés a város levéltárában levő eredeti felhivásban nincs meg, de szóbeli parancs folytán a város ezeket teljesitette. (Voith Márton értesitése).

A tanács ugyanez nap teljes gyűlésből megteszi intézkedését, a pénzt összegyűjti s kezesekül Adler Szeverin főhadnagy, az itt levő katonaiskola igazgatójának vezetése alatt Gajzágó Ferencz, Simay János, Jakab Bogdán, Korbuly Dávid városi tisztviselők hódolatát bemutató követséget küld Urbán elé, ki a vezető Adler kérésére a hadi sarczot a Deésen levő Wardener tábornok beleegyezése után 18 ezer forintra engedte,*Belső-Szolnok-Dobokam. tört. 1848–49-ben cz. művem 111. s köv. l. Város ltár jkv. mely összegről szóló nyugtató a város levéltárában.

A hadi sarczot az egyes lakosokra vetették ki, az egyház szegény sorsú örmény hitfelein segítendő, 3214 frtot érő arany-ezüst egyházi szereit e czélra ajánlotta föl.

Urbán és tisztikara a város felső részén, a svalizserek a kérői fürdőnél voltak szállva, míg a vele volt s a Mezőség felől ide érkezett mintegy 2000 oláh lándzsás*1848–49-iki művem 117. l. a város felső részén elterülő legelőn ütötte föl sátorát.

E városban szerelte fel lábbelivel seregét s innen küldött Urbán Deésre is az ezt őrző s hiányos öltözetü Párma ezredbeli katonaság részére. Élelmet, fát mintegy száz szekérrel szolgáltatott a város a tábor számára élelmi biztosai által.

A kolozsvári honvédelmi bizottság értesülve Urbánnak Szamosújvárra való érkezéséről, br. Baldacci vezérlete alatt elhatározták annak visszaszorítását. Honvédeinkhez csatlakoztak Huchárd József kolozsi bányanagy, most őrnagy vezetése alatt Kolozs, Bonczhida, Szovát, Szék szervezetlen lándzsás nemzetőrei a Kis-Szamos jobbpartján a hegyormon, a sereg pedig az országúton közeledett november 13-án Válaszút felől Szamosújvár felé. A városból Urbán seregével a jól védhető széplaki hegytetőre vonul; a XI-ik zászlóalj 5-ik százada a városba {158.} nyomul, hogy a Szék felől jövő nemzetőrökkel a városon keresztül húzódó ellenséget megtámadja. A mint a város felső részén levő Szamoshidon átjött, egy malom vagy raktár-féléből a nemzetőrök sok, bizonyára nem az ő számukra sütött kenyeret hoztak ki, melyet az éhes sereg egy része mohó étvágygyal fogyasztani kezdett, más része mérgezettnek hívén, nem evett belőle.

Néhány percznyi falatozás után a nagy sárban a városba indultak, melynek minden kapuja s ajtaja be volt zárva, sehol egy lelket sem láttak. A főtérre érvén, két podgyász-szekeret pillantottak meg, ruhaneművel s takarmánynyal megrakva, de lovak nélkül. Innen úgy szólva, futva érkeztek a város alsó részén levő hídhoz, melynek talpfáit az ellenség maga után felszedte.

A túlsó oldalon már ropogott a puska, szólott az ágyú. Mieink egy százados vezérlete alatt, kinek az volt a feladata, hogy oldalról támadjon, tanácstalanul állott a felszedett hid mellett. Utasítást nem kapván, monda: „No most már uram isten, mit csináljunk!” Ekkor egy pár ellenséges golyó hullott közibök. E bátortalan felkiáltás, meg a golyó elvette bátorságukat. Árulás, árulás! kezdek kiáltani, a helyett hogy a hidra néhány szál deszkát tettek volna. A vezért és tisztjeit, kit bünrészességgel vádoltak, meg akarták rohanni, de ezek eltűntek, valószinüleg a várba húzódtak.

A két század harsogó kiabálás, éktelen lármázás közt megkezdette visszavonulását a város szélén vezető úton s már alkonyodott, midőn a felső hídon átmenve, az országútra értek.

A sereg balszárnya Makrai alatt Kérő falu nyugati felén, a zöme a kérői fürdőt elhagyva, az országúttói balra, a hegyoldalon a fürdő és a széplaki hegy közt levő mély völgyig hatolt. A hátuk megett a hegyeken a kolozsvári nemzetőrök, lőtávolon kivül, nagy rész az útszorosban foglalt helyet, a hol volt a fővezér is négy ágyujával.

Mindkét rész csatárlánczba nyomult előre, Inczédi többször megkísérelte az előnyomulást, de visszaveretett, Csulak százados a székely huszárokkal tesz kísérletet, de az ellenséges ágyuk miatt előre nem hatolhat, a mi 6 darab hat fontos ágyúinkat nem tudták alkalmas helyre állitani, bár Baumgarten bágyoni huszár százados az erdőig hatolt s végre talált is helyet egy ágyúnak, elhelyezték, de az ágyú nem sült el. Néhány kolozsvári vadász és széki nemzetőrnek sikerült a hegy aljában levő fogadóig eljutni s ezt el is foglalták. Urbán reáirányozá ágyúit, a fogadó összeomlik, Gecze Antal haszonbérlő, Kollerfi János kolozsvári vadász alhadnagy elesnek. Majd a svalizserek rohannak rá Szőcs {159.} Ninus széki Szent-Ferencz-rendi szerzetes, százados biztatja övéit, azokkal szemben egymás után fogja ki a kardcsapásokat, bár maga is vérzik, odavész százados társával Bárdi széki ref. pappal, ha Csulak segélyökre nem jő huszáraival s ki nem menti őket Prohászka Lőrincz halálra sebesült vadász nemzetőrrel együtt. Ekkor az egész sereg kezd visszavonulni minden vonalon s hátrála Komáromi Sándor XI. zászlóaljbeli tizedes 16 éves volt unitár. deák is, kit a szintén hátráló Tímár Gábor, mások szerint Lukenics túlbuzgóságból a hátrálásért agyon lőtt.

Urbán mieinket Dengelegig üldözte s osztrák forrás azt állitja, hogy 36 halottat vesztettünk s közülök egy sem esett el, a mi nem felel meg a valónak.

Urbán másnap Deésről a pármabelieket is magához voná s helyőrség hátrahagyása után Válaszút felé indul, a hová 15-én érkezett meg. Útközben Nagy-Iklódon gróf Eszterházy tisztjét főbelövette; a hozzá siető oláhság a magyarságon iszonyú kegyetlenséget és pusztítást vitt végbe.*Belső-Szolnok és Dobokamegye tört. 1848–49-ben cz. munkám 112–118. lap részletesen.

Mialatt a császáriak Kolozsvárt elfoglalták, azalatt Katona Miklós november 21-én seregével Désre érkezik, melyet az ezt védő Formacher odahagyott. Urbán is ugyanaz nap indult ki ellene Kolozsvárról, mely napon Katona a mieinkkel Deésre bevonult, lassan jött, hogy a vele volt „Landsturm” mellé még a vidék lándzsás oláhait mind magához vonhassa s útközben Székvárosát is megsarczoltatta s november 23-án estére a sarczoló csapat s maga Urbán is Szamosújvárra érkezett seregével. Másnap reggel 5 órakor Binder századost határőrökkel kevert oláhsággal Szentbenedek felé indította. Kevéssel ezután maga a vezér is Párma, román határőr, Ferdinánd és Turszki ezredbeli gyalogságból álló seregével, magához vevén br. Bussek őrnagy vezetése alatt eddig Szamosújvárt állomásozó Miksa könnyű lovasok két századát, összesen mintegy 3500 rendes és 20 ezer oláh lándzsással s öt ágyúval Katona ellen indul Deés felé, a némai fogadóknál félórai pihenést tartva még az nap, vagyis november 24-én Deést bevevén, kiraboltatta.*U. o. 134. s köv. lap.

Deczember 23-án a Bem tábornok alatt álló honvédeink Deést a császáriaktól elfoglalván, a tábor egy része még ez nap városunkba érkezett, előőrseit Nagy-Iklódig küldötte. Másnap megjött a győzelmes fővezér, kevés pihenés után Kolozsvár felé indult s Kiss Sándor vezetése {160.} alatt e városban hagyá utócsapatát. Ekkor csapott föl az itt levő Károly Ferdinánd ezrediskola igazgatója, a később várfogságot szenvedett Adler Szeverin főhadnagy, Friedel Mátyás őrmesterrel, mintegy 15 tanitványával honvédnek, mig a kisebbekkel Wohlmann József hadnagy maradt az iskola vezetésére.*Belső-Szolnok és Dobokam. tört. 159. 160, 164. l.

1848 deczember 31-én Bem Kolozsvárról jőve, seregét elszállásoltatván, másnap korán reggel Urbán kiűzésére indul Deésen át Besztercze felé.

Miután Bonczhidát az oláhság Dobokamegye levéltárával együtt felégette, 1849 január 10-én Dobokamegye székhelye lett s e czélra a piaczi vendéglőt bérelték ki; a Hosszú-fogadót pedig katonai laktanyává és raktárrá alakították, míg a katonai kórházat, melyet fehérneművel a város szerelt fel, a városban helyezik el*Városi ltár. s élelmezési raktárt állitottak fel honvédeink számára.

1849 január és május havában nagyenyedi és járai menekültek közül mintegy 17 ház népet, 100 nőt, gyermeket helyeztek az itteni iskolákban.

Bánffy János alezredes, deési térparancsnok a volt nemzetőrséget Novák Márton, Verzár István századosok alatt vadászcsapatokká alakították, mely ekkor 107 emberből állott, őrtanyájuk a nagytemplom körül levő bolt volt.

Midőn Urbán mieinket Riczkó vezérlete alatt Szeretfalvánál meglepte, a tábor, mely jobbára vadászokból állván, szétfutott s egy része Szamosújvárra menekült s városunk elöljáróságát a nagy félelem annyira megrettentette, hogy azonnal sárga-fekete zászlót tűzött ki a városházára.

A deésiek is ide menekültek, velők futottak Iklódig a szamosújváriak is, pedig félelmüknek nem volt alapja, itt szembe jött velők a Kolozsvárról jövő Tóth Ágoston, a menekülteket összeszedvén, velök Szamosújvárra s másnap Deésre ment.*Belső-Szolnok és Dobokam. tört. 172. l.

De vadászcsapataink itt maradtak s mintegy 16 napi fegyvergyakorlat közben újra szervezték, a hadi sarczból begyült 800 frtot fordították reá. Ezek létrehozásában Gajzágó Kristóf, Novák Márton parancsnokok fáradoztak. Csányi kinevezte tiszteit. Két századból állott, egyik százados volt az emlitetteken kivül Gajzágó László, hadnagy Hankovics Károly;*U. o. 185. l. zászlóját febr. 15-ét követő vasárnap szentelték föl nagy ünnepélyességgel {161.} Nánásy térparancsnok felszólítására, ki a debreczeni nemzetőrökkel volt itt.*Városi ltár.

Márczius havában a szamosújvári iparos polgárság hadseregünk felszerelésén munkálkodik. Megünneplik Herczeg Voronyeczki és Bogdánfi Antal őrnagy térparancsnok alatt márczius 15-ét, előbb Bem József nevenapját, templomi ünnepélyekkel, fényes kivilágítás mellett tánczmulatsággal, adományok kiosztásával, annak örömére, hogy hazarészünket megszabadította a császári uralomtól. Gajzágó Izsák idevaló szolgabiró lelkes felhívást intéz a város nőihez s a nők áldoznak a kórházban szenvedő honvédek számára: 73 ing, 121 sebkötő, 5 lepedő, 1 kendő, 25 font tépés s 17 frt 54 kr. gyűlt össze.*Belső-Szolnok és Dobokam. tört. 1848–49-ben cz. munkám 178. lap. Mások gabonát, élelmi szereket gyűjtöttek s adtak össze a hadsereg számára még január havában felállitott katonai raktárba, melynek biztosa Szentiványi Ferencz volt.*Városi ltár 61. és 72. sz.

1849 április 28-án Dobokamegye innen üdvözli Kossuthot, mint kormányzót, a függetlenség kimondása után.*Belső-Szolnok és Dobokam. tört. 189. l. Örömünnepet rendezett városunk is, mely alkalommal a múlt században elfogadott kétfejü sas fején kereszttel a vallás és az uralkodóház iránt tanúsított hűsége jeléül, czimerét elvetvén, helyette Nóé bárkája az Ararát hegyén készíttette s használta, pecsétjébe is ezt vésette, a veszélyből való megmenekülés jelképe gyanánt s újra gyűjtést rendezett a függetlenné lett magyar haza oltárára.*U. o. 195. lap.

Itt soroztak be május első napjaiban Dobokamegyéből mintegy 3000 embert, kik, különösen a mohajbeliek lelkesedéssel állanak a három szinü lobogó alá, átkot mondva Urbánra s követőire.*U. o. 199. l.

Itt ment keresztül Bem József a muszkák ellen 1849 június 23-án, vasárnap, üdvözöltetve a főtéren a tanácstól s Deés felé vezető útjára virágfűzérekkel díszített hintón indult el.*U. o. 206 l.

1849 augusztus 19-én éjjel a muszka tábor a város mellett húzódott Iklódról Deésre.

1849 aug. 21–24-ike közt Deésre és Pánczélcsehre a muszka és német tábor számára nagy mennyiségű kenyeret, pálinkát és ruházatot küldött a város s november 6-án Urbán parancsára 800 közembert, 30 törzstisztet vendégelt meg s 100 lovat látott el szénával, zabbal. A deési térparancsnok II. határőrbeli hadnagy Jancelek parancsa folytán 411,243 forint Kossuth-bankót szolgáltatott be a város.*Dr. Molnár. Monograph. Kézirat városi ltárban. Kolozsvárra {162.} vitték be elégetés végett október 18-án.*Szolnok-Dob. Irod. és tört. társ. évkönyv II. évf. Szongott K. Szamosújvár a nagy idők alatt 48 s köv. l. 1852 augusztus 2-án I. Ferencz József császár, mostani királyunk Deés felől városunkba érkezik.*Gyüjteményem.

1856-ban a régi algymnasium megszűnik.

1861-ben Dobokavármegye székhelye újólag Szamosujvár. 1848 őszén Bonczhidán levő levéltárát az oláhság majdnem teljesen szétszórta, darabjait 1849-ben a sánczokból s a mezőről felszedegetvén, a Placsintár Dávid házánál helyezték el. 1851-ben Nagyajtai Kovács István szedette össze, rendeztette egy evégre kinevezett bizottsággal.*Ker. Magvető 1873. évf. 226–7. l.

A vármegye a Belső-Szolnokival egyesittetvén, székhelye Deés lett 1876-ban.

1862 január 28-án a város tisztikara és képviselőtestülete hazafiasságból lemondott.*Városi jk.

1864-ben nyilik meg sétatere, vagy a Népkert, mely egyike a legszebbeknek hazánk e részében.

1889 szeptember 3-án itt szentelték föl az Erdélyrészi Magyar Közművelődési Egyesület lobogóját a főtéren felállitott sátorban és az örmény kath. nagytemplomban. Az egylet gyűlését pedig az ev. ref. templomban tartotta, a díszebéd a Népkertben volt, este tánczmulatság.*Részletes leírása Szongott monogr. III. k. 173 s. köv. l.