Szóváros.

Nevének változatai: 1507-ben*Dl. 28011, 32459. és 77. Zowaros. 1536-ban*Km. Kolos B. 132. Zováros. 1553-ban*Transilv. fasc. 9. nr. 69. Zlatina. 1576-ban*Gr. Kornis levéltár. Zoaros. 1589-ben*Lib. Reg. II. Sigm. Báthory fol. 527. Zavaros. 1599-ben*Gr. Kornis cs. ltára. Zowaros. 1641-ben*Erd. Tört. Ad. 4. k. 68. l. Sóáros, oláhul Suaresiu a neve.

Neve magyar, valószinüleg sóvárosból alakult. Egykor itt sólerakó hely lehetett, innen neve, melyet Zlatina is támogat, a mely sósvizet jelent. 1379-beli Alparét határát kijárató levélben Salgó szomszédjában emlitett nagyútnak a neve: „pervenitur ad unam magnam viam Sohtusút vocatam et in eadem via versus possionem Salgó longam spacium eundo etc.” Ekkor a sót valószinüleg ez úton hordották a meszesi kapu felé. A Sajtos-út és Salgó közt feküdt

Fekszik a Deberkepataktól jobb felé, a Bábolnahegy alá berugó mellékvölgyben hegyek között, keresztül foly rajta a Záprócz felől jövő Valya Babgyiuluj, a sajgói hegyről eredő Valya funaczuluj patak, melyek a községben egyesülnek. Deéstől 15.9 kilométernyire fekszik a deési járásban.

Első megemlitésekor 1507-ben,*Dl. 28011, 32459. és 77. mint Alparét tartozékát találjuk, tehát addig mint ezentúl is, ugyanazok voltak birtokosai, mint Alparétnak.

A mondott 1507. évben e birtok, nádasdi Ongor János fiainak János és Miklósnak magvaszakadtával, ezeknek Szobi Mihálylyal kötött kölcsönös örökösödési szerződése alapján, a király adományából Szobi Péter fiára Mihályra szállott.

{484.} 1521-ben*Gyf. kápt. Divers Cott. I. fasc. 2. nr. 33. Héderfái Barlabási Lénárd erdélyi alvajda itteni részét végrendeletileg leányaira: Katalin Nyujtódi Demeterné, Magdolna Somkereki Erdélyi Gergelyné és Zsófia, Borbála, Fruzsina hajadonokra hagyja.

1527 körül*Torma gyüjt. a csicsói uradalomhoz iratott s így Péter moldvai vajda kezére került, ki azt a vádi oláh püspöknek adta, kinek itt egy jobbágya Sándor Lázár.

1536-ban*Km. prot. Kolos B. 132. birtokosai Revi és Feleki Anasztázius görög keleti püspök, a ki Kolostorvádon lakott.

1553-ban*Transilv. fasc. 9. nr. 69. emlittetik, hogy e birtokot Csicsó egykori ura néh. Péter moldvai vajda a kolostorvádi ó hitü monostornak s az ott székelő püspöknek adományozta oda.

1569-ben*Kmonostori conv. Prot. Johannis II. 45, 46. 82. fiók. egy telkes nemes az idevaló Pap család.

1576-ban*Gr. Kornis ltár. Báthory Kristóf a hűtlenségbe esett Alárd Ferencznek itteni részét Keresztúry Kristófnak és Torma Jánosnak adományozta.

1577-ben*Gr. Kornis ltár. történt tanuvallatás szerint e falut 1577 előtt Barrabassi János csanádi püspök birta, ki Barrabassi Ferencz és Mihály, Bogáthi Ozsvátnéval osztozott meg rajta. Neje jogán Kendi Antal kapja a Barrabassiak kihaltával ezen részeit is, de hűtlensége miatt vagyonát és fejét elvesztvén, a királynéra szállott s ez Bogáti Anna Alárd Miklósnénak adományozta egy részét, kitől fia örökölte.

1577-ben*2. Lib. Reg. Sig. Báthory 100–103. Báthory Kristóf a hűtlenségbe esett Békéspárti Kendy Gábor itteni részét Kendy Ferencznek adományozza, másik birtokos Kristóf Deák (jobbágyai: Szerbul és Bordás).

1589-ben*U. o. 527. Báthory Zsigmond Kereszturi Kristóf kővári kapitányt itteni részében megerősiti.

1594-ben*Km. Szolnok Int. G. 8. birtokosa Haller Gábor, kinek Báthory Zsigmond adta Radnóthi Kendi Ferencz hűtlensége bélyegén, mivel ellene több nemessel szövetkezett és más fejedelmet akart választani s ezért Kővárba is utazott, hol ellene titkon tanácskozott, ezért ő és neje, úgy gyermekei birtokaiktól megfosztatván, ebbe Hallert 1595-ben beigtatják idevaló másik birtokos Kereszturi Kristófnak Tódor, Filep, Szert, László jobbágyai jelenlétökben. De a beigtatásnak Somkereki Erdélyi Gergely a maga, Sajóudvarhelyi Nagy Ferencz és Somkereki Erdélyi Miklós nevében ellene mondott, de úgy látszik nem lett eredménye, mert {485.} ezután is Haller Gábornak Bocsakai Ilonától való fia György, kinek Nyári Borbálától fia Samu s ennek Károlyi Évától viszont György s ennek Bethlen Évától való fia Samu s újra György, Kornis Annának férje birta.

1598-ban*Km. Torma gyüjt. birtokosa ugyanaz.

1599-ben*Gr. Kornis ltár. birtokosa Haller Gábor. Dan, Bires jobbágycsaládok.

1599-ben*U. o. Kereszturi Kristóf özvegyének itt 6 jobbágya van.

1602 junius 29-én*U. o. itteni birtokos Kornis Boldizsár Keresztury Kata férje, kinek birtokát Básta a dulás ellen biztositja. Fia Ferencz, veje Wesselényi Kata s fiok Gáspár, kinek Csáky Mannától leánya Anna Haller Györgyné, ki alatt a Haller és Kereszturi-féle részek egyesültek később.

1611-ben*Km. prot. D. 87. Keresztúry Kristóf özvegye Körösi Ilona s leányuk Katalin Kornis Boldizsár özvegye itteni részüket hivüknek Kávási Cseh Gergelynek, nejének Bornemissza Annának s utóbbi anyjának adományozzák.

1618-ban*Rettegi S. gyüjt. birtokosa Haller György, ki ez évbeli lustrára itteni birtoka után András János gyalogpuskást állitja ki.

1620-ban*Km. Doboka H. 23. birtokosai Haller György és deési kávási Cseh Gergely.

1641 február 16-án*Erd. Tört. Ad. 4. k. 68. l. a naplóíró Haller Gábor itt lakó rokona Haller Györgynénél volt.

1656-ban*Torma cs. ltára. Szóváros községe egy Szakadásalja nevü kaszálóról Sajgó község részére lemond.

1658-ban*U. o. Haller Györgynek itt 5, Kávási Cseh Gergely özvegyének 3 adózó jobbágya volt, a ki itteni részét átadta vejének Deési Alvinczy Istvánnak.

1680-ban*Gr. Kornis ltár. Kornis Gáspár itteni részét Alvinczy Andrásnak veti zálogba.

1682-ben*Weér cs. ltára. birtokosai Haller Sámuel és Deési Alvinczy András, egyik utóda Bethlen Dávid.

1694-ben*Gyf. Szathmár fasc. II. nr. 35, 56. birtokosai Haller György és Nagy Pál.

1696-ban*Gyf. Misc. III. fasc. 5. nr. 38. Szóváros török hódoltsági falu.

1702-ben*Erd. főkormsz. ltár. egy telkes nemes Pap Gábor*Szóvárosi Pap Gergely fiai: Gábor és János nemességet nyertek, Gábornak fiai: János és Miklós. Jánosnak 1-ör András, kinek fia Sándor szamosújvári szabó, Tamás és Vaszilia; 2-ik László, kinek János, ennek pedig Juon és Konstantin Szóvároson; 3-ik Péter, ennek fia György Szász-Nyiresen és Gábor Katonában; 4-ik Alexandru, kinek fia Juon Törpényben és András Szelecskén. Miklósnak fia Gábor, ennek Péter deésaknai oláh pap, kinek 1788. tájt Vajda Annától leánya Zsuzsa, Sándor József gör. kath esperes neje Deésakna. (Torma gyüjt. Megyei ltár.) (pap), leánya Szűcs Pap Borbála Zöldi Lászlóné, leányuk Sára.

{486.} 1759-ben*Erd. főkormsz. ltár. Pap Gábor esperes egy puszta telket foglalt el.

1765 ápr. 22-én*Torma gyüjt. Zöldi Sára Dombi Lászlóné birja, ki itteni telkét 500 frtért gr. Haller Jánosnak adta el.

1775-beli*Gr. Kornis ltár. vallatás szerint e falut egykor Alvinczi István birta, kinek leánya Erzsébet Bethlen Jánoshoz ment nőül, gyermekei megosztozván, itteni része Bethlen Dávidnak jutott, ki Bánffy Lászlónak adta zálogba Zápróczczal együtt, ettől Haller Pál kővári főkapitány váltotta ki s ekkor neje özv. Prinyi Krisztina bir itt 5 népes jobbágytelket, a többi részt pedig Haller György fia János birja.*Lásd Záprócznál.

1797-ben*Torma gyüjt. Haller Jánosné Nemes Sára, Haller Juliánna Toldi Károlyné.

1820-ban*Erd. kanczellária ltára. birtokosai: gr. Haller Jánosné Nemes Zsuzsánna örököseinek van 20 telke, br. Henter Antalnak 3, gr. Kornis Ignáczné gr. Teleki Annának 2.

1863-ban*Urb. Wes. 110–166. l. gr. Haller Sándor és Ferencz, br. Henter József, gróf Kornis Mihály részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.

1866-ban*Erd. főkormsz. ltár. az itt összeírt 52 füstből egyetlen nemesi füst sem volt.

Jelenlegi birtokosa (1898): Vajda László, 167 h. 716 öl. Vétel gr. Haller Istvántól; de Vajda ezen birtokát a szamosujvári gör. kath. püspökségnek hagyományozta s jelenleg ez birja.

Hajdani lakosai magyarok voltak, mint az iktató levelekből kitünik, de 1557-ben már oláhok lakják, mivel kir. haszonbérlő helyek közé csak a magyarlakta s róm. kath. egyházzal biró községeket vették fel.

Jelenlegi lakosai szorgalmas földmivelők; ruházatuk házilag készül, élelmük málé-, tej- és turó-féle. Házaikat s gazdasági épületeiket kőből, fából épitik, szalma- és zsendelytetővel.

1658-ban*Adósszeírás. gör. kel. egyházközség, van egy papja.

Jelenleg gör. kath. ekklézsia, kőtemploma állitólag a XVII-ik századból való, a szent Miklós tiszteletére van szentelve. Anyakönyve 1826 óta vezettetik. A nemes Pap családbeliek voltak kezdet óta papjai, 1726-ban*Várm. jkv. nemes Pap Miklós, esperes volt; jelenleg Munzát János. Iskolát a szomszédos községekkel együtt tart fenn.

Éghajlata egészséges, szél gyakori, de jégverés ritkán fordul elő.

{487.} 1713-ban*Erd. főkormsz. ltár. határa két fordulós, 59 vékányi, tengeri vetése 1 véka, kaszálója 13 szekérre való.

1750-ben*U. o. összes szántója 617 1/4 vékára való, ebből őszi búza alá forditott 248 2/4, tavaszi alá 90, tengerit termesztett 21 2/4 vékát. Kaszálója 100 szekérre való, van ekkor jó tölgyes erdeje, később elpusztult, csak a birtokosság kezén maradt meg egy jó darab szálas.

1822-ben*Cziráki urb. oszt. adózás tekintetében első osztályú. Adó alatt van 941 vékányi szántó, 239 1/4 szekérnyi kaszáló. Két fordulós kicsiny határa délnek és északnak dülő oldalokon terül el, de csak részben meglehetős, a többi terméketlen, sovány, fehér agyagos talaju és túlságosan nyirkos. Egy szem 2 1/4 szemet ad.

1844-ben*Megyei ltár. már csak tavaszgabonát termesztenek. Legelője kevés és gyenge, itatója elegendő. Van egy mezei korcsmája. Jövedelme: marha, zab s néha sóhordás, piacza Deés.

1713-ban*Erd. főkormsz. ltár. volt itt 3 ökör, 5 tehén 14 juh, 3 disznó; 1750-ben*U. o. 66 ökör, 499 tehén, 7 borju, 131 juh, 65 disznó, 12 méhköpü; 1822-ben*Megyei ltár. 8 igás-, 13 fejős-, 12 fiatal marha, 45 juh, 2 kecske, 23 disznó és 1841-ben*U. o. 50 ökör, 68 tehén, 4 ló, 25 borju, 180 juh, 20 kecske, 60 disznó és 4 méhköpü adó alatt.

Jelenleg 1898-ban határának földje gyenge, kevés búzát, több tengerit, zabot termesztenek, állatai: hazai fajta szarvasmarha, juh, sertés és ló; kevés gyümölcsfája van. Itatója a községen átvonuló patakok. Nagyobb hegye: Gyalu Kopecseluluj.

Határhelyek: 1864-ben*Pesty Frigyes gyüjt. magyar nevüek: Harangos, Fejér stb. Doszu Kremenyi, Koszta, Petris, Belmező, Lazuror, Priloluj (?), Podoszuluj, Fusilor. 1898-ban La Kaszta, La Sztrintur si pereu Lazurilor, Pereu Ruptur si Drumul Fuzsilor, Dornata si la Glod, La Kornu Branyistyi.

Területe 1900-ban 1227 k. hold.

Lakossága: 1713-ban*Erd. főkormsz. ltár. 1 jobbágy, 3 zsellér lakossal, van 5 lakó s 7 puszta ház benne.

1750-ben*U. o. lakik itt 8 jobbágy 7 telken és házban, 17 jobbágy 15 telkes házban, 4 kóborló, kik együtt 22 telken és házban laknak. El van pusztulva egy ház, melyből az előző évben költöztek el s ezt Pap Gábor gör. kath. esperes és pap foglalta el.

1830-ban*Cons. statist. topogr. 187. l. 184 lakossal.

1841-ben*Megyei ltár. volt itt 168 fi, 129 nő, együtt 297 lélek. 1844-ben pedig {488.} 2 fi, 2 nő nemes, 141 fi, 169 nő pór, összesen 254 lélek. Füstök száma 1841-ben: 1 papi, 36 zselléri, 1844-ben 38 pór füst.

1857-ben*Orsz. ism. tábla 23. l. házak száma 51, a lelkeké 274, ebből 264 gör. kath., 1 evang. helv., 9 zsidó.

1886-ban 330 gör. kath., 8 zsidó, együtt 338.

1891-ben 382 lakosból 369 gör. kath. és 13 izraelita.

1900-ban 413 lakossal, ebből férfi 225; magyar 9, oláh 404; magyarul beszélni tud 16; gör. kath. 404, izraelita 9; ír és olvas 28, házszám 93.

Adója 1750-ben*Erd. főkormsz. ltár. 175 frt 2 kr. 1755-ben*U. o. 147 frt 6 kr. 1845-ben*Megyei ltár. 159 frt 56 kr. 1898-ban 1154 frt 34 kr.