Tőkepataka. | TARTALOM | Tötör. |
Nevének változatai: 1594-ben* Teokeös. 1663-ban* Tokés.
Tőkés = irtvány; a Cihac szótára I. 112. szerint grosi, gros törzsököt, tőkét jelent s oláh neve is ugyanezt fejezi ki.
Felső-Szőcstől északra fekszik, szűk völgyben, melyen keresztül foly a Czibles-pataka, délkelet felől a Deal-, észak felől az Obrezse hegyek emelkednek. Deéstől 61.3 kilométernyire fekszik a magyarláposi járásban.
Tőkés először csakis 1594-ben* fordul elő, mint a fejedelem birtoka; Kenéze Tódor, esküttje Bota. Valószinüleg csak ezen évtizedben keletkezett, mert azelőtt sohasem fordul elő.
1610-ben* Makray Bertalan és Bethlen Erzsébet fia Péter, mint a széki merénylet részese e birtokától megfosztatott, de midőn azt a fejedelem sógorának Dobay Tamásnak adományozta oda, azt Dobay Makraynak visszabocsátotta.
1614-ben* ugyanazt ismételik.
1618-ban* Vizszentgyörgyi Makray Péter birja.
1628-ban* Makray Péter óvást tesz az ellen, hogy e birtokát a fejedelem Szamosújvár várához csatolta.
1630-ban* a fiskus által Makray Péternek Szamosújvárhoz foglalt e birtokát Brandenburgi Katalin neki és Szalay Anna nejének visszaadja.
1658-ban* a szamosújvári uradalomnak itt 10 adózó jobbágya volt.
1659-ben febr. 17-én Deésen* Barcsay Ákos e birtokot gyalakúti Lázár Györgynek s nejének Nemes Ilonának adja zálogba. S ugyanez év ápr. 22-én Szamosújvárt kelt adomány-levelében* Budai Zsigmondnak és neje Lisibona Máriának zálogositja el.
1663-ban* nemes a Csoré de Tőkés, máskép Bud család.*
{28.} 1670-ben* Tőkési Bud vagy Bud Ignácz és János nemeseket, Rácz Simon és Bozga közt levő telket, melyet még Lajos királytól (?) nyertek, Apaffy fejedelem is elismervén őket, újból megnemesiti.
1674-ben* Pap Péter idevaló pap s általa György, Mihály, Simon és Sándor fiai armalist nyernek s telküket is megnemesiti a fejedelem, melybe 1675-ben beigtattatnak.
1676-ban* idevaló nemes a Bud, Csora, Popa, Berkis család.
1694-ben* birtokosa a fiskus.
1702-ben* egy telkes nemes a Csura és Pap család.
1713-ban* itteni egy telkes nemes a Popa és Búd család, ötön laknak 5 házban, mely tesz két örökséget.
1715-ben* birtokosa a fiskus, egy telkes nemesek: Popa István, János, Elek, Vazul és Dumitru, Csora Juon, Andreka és Simeon.
1721-beli* feljegyzés szerint tőkési Bud és Pap család nemesek.
1742 tájt* ezen falut Szamosújvár városa Cs.-Újfaluval együtt 2000 aranyban zálogba vetette, hogy az első porosz háboru költségeire a fejedelemnek adja, a fiskus kiváltván, bonifikáczióba adta.
1745-ben* Szamosújvár közönségének inscriptiojából birta Teodorovics Mihály odavaló esperes, a mely alkalommal a fiskus érette perbe fogta.
1745-ben* a fiskusé. 1746-ban* Szamosujvár városa e birtokot br. Bánffy Lászlónak s fiainak Ferencz és Boldizsárnak adja zálogba katonásitott birtokaiért.
1758-ban* birtokosa Bánffy Boldizsár.
1767-ben* Szombati István itt és a.-ilosvai egy-egy telkét Mózsa Lászlónak adja zálogba.
1769-ben okt. 5-én* a vámtulajdonost a gubernium jogainak igazolására szoritotta.
1770-ben* Budsora, Bud alias Csore és Mósa nemes család.
1786-ban* birtokosa br. Bánffy Zsigmond.
1803–13 közt* Kozma Ferencz egyesektől 6 telket szerez meg, melyeket Kozma Károlina örököl.
1820-ban* birtokosai: br. Bánffy Ferencznek van 55 telke, Ujfalvi Sámuelnek van 1 telke. Több egytelkes adózó nemes.
{29.} 1838-ban* 3 immunis, 74 adozó nemes lakosa közül egy magyar, ki irástudó, a többi oláh.
1847-ben* a fiskus e birtokot br. Bánffy János és Dánieltől megvevén, az a nagybányai bányaigazgatóságnak adatott át.
1863-ban* a magy. kir. államkincstár részére urbéri kárpótlást utaltak ki.
1866-ban* nemesi jogú birtokosai: Veiser Alajos és 56 Pap, 32 Bud, 3 Zsurzs, 3 Páska, 2 Burzó, 1–1 Demján, Kozma, Kina és Buda.
Jelenlegi birtokosa (1898): M. kir. kincstár; 11,140 hold.
Hagyomány szerint, kezdetben egy Máramarosból ide származott Csorán nevü ember kezdett ez őserdőben legelőbb házat épiteni, megtelepedni. S ugy épitette házát, hogy az egyik vastag fának a törzsét asztalnak használta s nevezte el grosinak, a mi tőkét jelent.
Jelenlegi lakosai tulnyomó számban románok, de vannak feles számmal magyarok is, a kik a kincstári erdőségekben, főleg a községtől északra fekvő Greble vagy gereblyénél a patak mentén, részben favágással és szénégetéssel foglalkoznak. Román lakosai barmokat és juhokat tenyésztenek. Husvéttól pünköstig minden hét csütörtökjét megünneplik, minden munkától óvakodnak, hogy a jég határukat megkimélje.
Élelmük a málé s tejfélék. Öltözetük télen-nyáron harisnyaposztó ruha. Épületeik faoldaluak, dranyicza fedelüek (nagyobb s vastagabb a zsendelynél) lakóházuk egy szoba, előszoba s egy szűk kamra, kivülről nem tapasztják meg, hogy tovább tartson.
Gör. kath. egyházközség, 1680-ban fenyőfából épitett és Szt-Miklós tiszteletére szentelt temploma helyett, 1898. évben épitenek kőből, melynek felszentelését ez év szeptember 18-ára határozták.
Anyakönyve 1828 óta vezettetik. Felekezeti iskoláját 1871-ben szervezte ujólag. Azelőtt a magyarláposi gör. kath. iskolához évenként 35 frttal adózott, több községgel együtt.* Harangjai 1836. évből valók.
Az itteni szénégető-telepen az oláhláposi róm. kath. egyházközséghez tartozó hiveknek is van egy haranglábon érdekes harangjuk, templomuk azonban nincs* mióta a kincstár a papot kijárásáért nem díjazza, azóta a telepesek lassanként nyelvüket is feledni kezdik. Az itt alkalmazott ev. ref. hivek a domokosi egyházközséghez vannak beosztva.
Itt született Kalmár Elek főgimnáziumi tanár, Kalmár János m. kir. {30.} főerdőőr és Sánta Anna fia, 1862 márcz. 22-én. Az algymnasiumot Szamosújvárt végezte Fogarasy Mihály költségén, folytatta Kolozsvárt. 1881-ben Budapestre ment, önerején tartotta fönn magát. 1886-ban oklevelet szerzett, egy évig a gyakorló iskolában tanárkodott. 1886-tól a II. ker. kir. főgymnasiumban 3 évig helyettes tanár, innen Lőcsére ment. Számos czikket írt különböző tudományos folyóiratokban. Nagyobb művei: Iskolai magyarnyelvtan közép isk. számára. Budapest, 1893–94. Magyar Olvasókönyv, u. o. 1893–94. János vitéz, magyarázatokkal. U. o. 1895. Titus Livius, római történetnek XXII. könyve 1896.
Éghajlata, mivel a Czibles közelében fekszik, hideg, jégverés határát nem bántja, cholera itt, a mint mondják, sohasem volt.
E havasok közt fekvő község határának negyede 1750-ben* téren némileg termő s főleg, ha jól megtrágyázzák, de a hegyi patakok gyakori kiöntései megrontják, a többi része pedig határának terméketlen s csak zab vetésre való. Fenyőfából készitett különböző edényekkel helységről-helységre járva szerzik be kenyérbeli szükségletüket. Barmaikat a közelebb fekvő vásáros helyen árusitják el. Határa két fordulós, kis része lapályos, a többi hegyes és trágyázni sem lehet és csak 6 ökörrel szántható. Őszi vetés nincs szokásban, a tavaszbúza köble 4 kal., kalangyája fél véka szemet ereszt; a zab szintén négy kalangyát, de ez 2 vékájával fizet. Erdeje tüzelésre is alig elégséges, szintugy szűk a felső fordulón levő legelője is; az alsó forduló pedig területe miatt is csekély. Kaszálója fordulónként. Használható szántója 63 3/4 köbölnyi, elvetettek 3 véka őszbúzát, 57 1/4 köb. tavaszgabonát, tengerije termett 4 1/4 köböl, kaszálója 129 szekérnyi, Van 114 ökör, ló, jármos, 114 tehén, 15 borju, csikó, 295 juh, kecske, 70 sertés, 41 méhköpü. Iparosa 6 pintér, vagy kádár s 1 zsendelykészitő.
1715-beli* összeírás szerint, 4 ember foglalkozott zsendelykészitéssel, ugyanekkor volt vámoshidja, melyen a gyalogos egy, a lovas 2 dénárt fizetett s egy évi jövedelme 2 frtot tett. A havasokról eredő patakjaiban sok pisztráng és kevés galócza s főleg Rivul pratuli (?) találtatik. Van itt egy kincstári fürészmalom, 5 lisztelő, 4 ványoló malom. Az utóbbiak Löb Gersch, Márkovics Lázár, Bud János és Tivadar örökösei tulajdonai.
1769 előtt* volt szárazvámja, melyet a főkormányszék ez évben megszüntnek rendelt.
1822-ben* határa IV. osztályu; adó alatt van 417 1/2 köb. szántó, {31.} 752 3/4 szekérnyi kaszáló, 30 ökör, 30 tehén, 4 borju, 128 juh, 35 kecske adó alatt.
1898-ban határának földje rossz, leginkább zabot termelnek s hazai fajta szarvasmarhát tenyésztenek. Semmiféle gyümölcse nincs. Itatója a két ágból jövő cziblesi patak, melyek a község felső részén folynak egybe, ezenkivül számos forrással és patakkal rendelkezik.
Határhelyek: 1715-ben* Czibles, Hudinul, Prelacsite és Onsorul havasok.
1781-ben* Pleska; Roh; Tensor; Zlagmin; Pláj; Hohotjej; Szburetur; Sztinyiszori; Hugyásza; Gornyásze; Obersuje; Ohuczej; Buza; Mocsire; Troján kaszáló; Oltonyásza; Szkericsele; Gardu.
1847-ben* Funtina Mingyetuluj; Ptyicsoru Korha; Ptyátra Mokácsuluj, Plája, Hugyinuluj, Gyirgyizsaje patak, Fresunyeje Tarnyicza, Obcsinya Braduluj, Jegyerujka patak, Arsicza Tarnyiczuluj, Hobin hegy, Vurvu Zburituri, Troján, Felső Troján, Buza Trojanuluj, Kokovicza patak.
1900-ban területe 19840 kat. hold.
Lakossága: 1630-ban* fiaikkal együtt 23 jobbágy, 3 szabados lakossal, van benne 10 lakó, 9 pusztaház.
1706 körül* 3 jobbágy, egy zsellér, 2 szabados lakossal, van benne 6 lakó és 29 pusztaház.
1750-ben* lakik itt 4 egytelkes nemes 7 telken, 14 házban, 44 jobbágy 41 telken és házban és 3 ily özvegy 3 telken s házban, 2 szegény zsellér 2 telken, 1 kóborló s 1 szegény, ezeknek nincs semmiök. Együtt 53 telken laknak 58 házban. El van pusztulva 9 telek, melyekből kihaltak, részben br. Bánffy László földesurok más helyre költöztette.
1830-ban* 470 gör. kath. lakossal.
1857-ben* 75 róm. kath., 891 gör. kath., 1 evang. luth., 9 evang. helvét, együtt 976 lakossal; házak száma 211.
1886-ban róm. kath. 131, gör. kath. 1224, zsidó 14, együtt 1369 lakossal.
1891-ben 1497 lakosból 133 róm. kath., 1312 gör. kath., 13 gör. kel., 14 ev. ref., 25 izraelita.
1900-ban lakossága 1614, ebből férfi 814; magyar 163, német 36, tót 5, oláh 1374, ruthén 8, egyéb 28; magyarul beszélni tud 186; róm. kath. 165, gör. kath. 1384, gör. kel 15, ev. ref. 10, izraelita 40; ir-olvas 51; házszám 326.
{32.} Adója: 1706 körül a jobbágyok ez évi adója* 18 frt 50 kr., 1 1/2 köb. búza, s ugyanannyi zab; a nemeseké 7 frt 50 kr., másfél köb. búza, s ugyanannyi zab, s a jobbágyokkal együtt adnak egy szekér szénát. 1748-ban* 154 frt 29 kr. 1755-ben* 240 frt 42 kr. 1775-ben* 527 f. 28 kr. 1822-ben* 396 frt 27 kr. 1898-ban 2412 frt 92 kr.
Tőkepataka. | TARTALOM | Tötör. |