Tötör. | TARTALOM | Urkonteleke. |
Nevének változatai: 1305-ben* Wyfalw. 1410-ben* és 1439-ben* Ujfalu. 1586-ban* Szász-Ujfalu. 1622-ben* Novae-Villae. 1830-ban* Szász-Ujfalu, oláhul Ijfaleu.
Keletre nyiló szűk völgyben, az oldalokra is kiterjedőleg épült, a Melles balpartján, keresztül foly rajta egy kis patak, mely a Mellespatakába szakad. Deéstől 46.8 kilométernyire fekszik, a kékesi járásban.
Ujfalu kezdettől fogva a Bethlenek és Apafiak közös nemzetségének birtoka volt. Az 1305. évi* osztály szerint Ujfalu, Apa fiának Gergelynek jutott.
1410-ben* Apa fia Miklós birtokában találjuk, a kinek a Bálványosvár tulajdonosai a Laczkok igen sok kárt tettek s birtokait elfoglalták, de sokáig nem bitorolhatták.
1447-ben* Apafi Miklós végrendelkezik fölötte.
1467-ben* Apaffy Mihály Ujfalut, Vingárti Geréb Jánosnak köti le.
1468-ban* Mátyás király Apaffy Mihálynak e birtokát is, mert az erdélyi lázadásban résztvett, Monoszlai Csupor Miklós vajdának adományozta.
1473-ban* néh. Apaffy Mihály özvegye Maczedoniai Klára pörrel támadta meg Csupor Miklós volt erdélyi vajdát, hogy férjének e birtokát még férje életében hűtlenség czimén a király részére elkobozta, jóllehet {43.} Apaffy Mihálynak Mátyás király már 1467-ben megkegyelmezett, birtokai visszaadását elrendelte. Az erdélyi vajda ezen kegyelemlevél alapján Csuport fővétségben elmarasztalván, Ujfalut Klárának s kiskoru fiainak Apaffy Ferencz, Lénárd és Miklósnak visszaitélte. Az özvegy 1493-ban* e birtokban fiaival megosztozott.
1530-ban* János király a hűtlenségbe esett Apaffy Miklósnak e birtokát Ősi Jankafi Lázárnak s Devecseri Medgyesi Istvánnak adományozta oda.
1534-ben* néhai Apaffy Miklós özvegye Katalin s fia Gergely, ugyanezen Miklósnak fiát Farkast e néhai Apaffy Miklós itteni részétől eltiltják.
1535-ben* Jankafi Lázár, a neki János királytól Apaffy Miklós hűtlensége miatt adományozott részt, Apaffy Miklós fiainak Gergely, György, László, Miklós és Farkasnak bizonyos összegért visszaereszti.
1568-ban* néhai Apaffy Farkas fiai Gergely, István, Imre és András s néhai Apaffy Miklós fia Ferencz ezen birtokukba új adomány czimén beigtattatnak.
1586-ban* Bánffy Anna Apaffy Lénárdné és leánya Erzsébet Apaffy Miklóssal per közben úgy egyeztek meg, hogy Erzsébet lehető kihaltával ennek itteni része Apaffy Miklósra szálljon, a melyet a fejedelem is megerősitett 1589-ben.
1607-ben* birtokosa Mindszenti Benedek s neje Bánffy Anna.
1610-ben* néhai Apaffy Gergely fia Miklós (1589) fiai Ferencz és György és Apaffy Gergelynek másik fia Lénárd s neje Bánffy Annától való leánya Erzsébet Erdélyi Istvánné úgy egyeztek meg, hogy az Erdélyiné által birt itteni ősi rész neki és utódaira maradjon.
1614-ben* Kovácsoczi István a maga Mindszenti rész jószágát cserébe adja Kakucsi Imrének ennek itteni részeért.
1624-ben* Somkereki Erdélyi István itteni részét Apaffy György leányának Erzsébetnek adományozta.
1646-ban* Apaffy Istvánnak e birtokát, mert szakácsának István mesternek füleit levágta, 39 itt lakó zsellérével elkobozták, de 1651 és 1652-ben* kegyelmet kapván, abba visszaigtattatott, de csak inscriptioval, a minek testvérei Boldizsár és Mihály ellene mondanak.
{44.} 1667-ben* Apaffy Mihály és neje Bornemisza Anna kihalásuk esetére örököseikül a Bethlen családot, t. i. búni Bethlen Jánost, fiait Miklóst, Pált és Sámuelt és Keresdi Bethlen Farkast, Gergelyt és Eleket teszik.
1694-ben* birtokosa Kemény János.
1696-ban* Teleki Anna Apaffy Mihályné, most Kemény Jánosné.
1699-ben* a fiskus a magban szakadt Keresztury Istvánnak itteni részét elfoglalni akarta, de Keresztury Mária előbb Széky Sámuelné, utóbb Baróczy Jánosné és Vajda Sámuel annak ellentmondtak.
1770-ben* bírja br. Bánffy Ferencz, felesége br. Kemény János leánya után.*
1782-ben* a gróf Bethlen család e birtokot a fiskusnak adja cserébe.
1786-ban* birtokosai: br. Bánffy Ferencznek van 42 jobbágya, gr. Wass Miklós özvegyének 38 jobbágya.
1809-ben* birtokosai: gróf Mikó Károlynak van 38, br. Bánffy Jánosnak 6, Csernátoni Antalnak 9 telke.
1820-ban* birtokosai: gr. Bethlen Károly, br. Bánffy Ferencz, Székely János és Csernátoni Antal.
1863-ban* özv. gr. Telekiné gr. Bethlen Eszter, br. Bánffy Dániel, gr. Mikó Klára, Sikó Lajos részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
1866-ban* az itt összeírt 175 füst közül 6 nemesi füst volt.
Nemesi jogu birtokosai voltak: gr. Teleki Károly (Sárpatakról), ifj. gr. Teleki Domokos (Kozárvárról), br. Bánffy Dániel (Borsáról), Veres Miklós (Kozárvárról), Székely Dávid (Kolozsvárról), Boga Pál, Szabó József, Biró Lipót, Bálint János, Soltész Lajos és 1 Bota családbeli.
Jelenlegi birtokosai (1898): Hanek György; 500 h. Vétel deési lakos Ferenczi Endrétől és Lukácsi Dávidtól. Gravenstein Jakabné szül. Zélig Mária; 129 h. Vétel br. Bánffy Dezsőtől. Dászkál Iczig; 156 h. Vétel Lukácsi Dávidtól. Hunyadi Ferencz; 124 h. Vétel Lukácsi Dávidtól és másoktól. Deák László, Andreka Imre és Borgován Szilárd.
{45.} Lakosai hajdan tisztán szászok voltak; ma túlnyomó számban oláhok lakják, de szászok s magyarok is laknak benne.
1846–47 előtt a lakosság nagy számát a szászság tette, de ez évben több szász család költözött el a terhes jobbágyi szolgálmányok miatt s helyökbe a birtokos földesurak oláhokat telepitettek s ezek képezik a lakosság zömét.
Foglalkozásuk földmivelés és fuvarozás. Nyáron át 6 csütörtökön az oláhok nem dolgoznak, nehogy a jég határukat elverje. Öltözetüket házilag készitik; szokmányt, kurta fehér kabátot, fehér harisnyát, bocskort viselnek.
Épületeik paticsoldaluak szalmafedéllel. Lakóházuk a pitvar, nyári konyha és egy szoba, melynek berendezése egy × lábu asztal, egy ágy.
1848 őszén a félrevezetett oláhság az itt volt gr. Teleki-féle udvart megrohanván kirabolta, melyért a főbbeket Incze nevü honvédhuszár százados később elfogta, s mintegy 17 felett Fehéregyházán hoztak itéletet.
Ágostai evangelikus anyaegyházközség. Temploma a reformácziót megelőző időben épült.
1622-ben* az egyházvizsgáló Törpényi Abel Gáspár decan jó ekklézsiának írja; van egy ezüst kelyhe a régi puszta templomnál, a Nagyhegyen egy szőlőhegy, a Rosenkranzon egy gyümölcsös kert, 2 drb rétje. A hívek a papnak őszi alá szántanak s földjét bevetik, learatják, de a magot hozzá ő adja; betakaritják, tesznek 17 véka tavaszi vetést; learatnak egy hold földet, adnak két veder mustot és 3 szekér fát.
A nagyok temetéseért fizetnek 3 kenyeret, egy tyukot; a kisebbektől kenyeret és 1 tyukot, ennek kenyere a rektort illeti.
Az esketésért a menyasszony tartozik annyi pénzt adni, a mennyi 1 veder must. A templomba való bevezetés megáldásért (pro introductione) egy kalácsot, egy kenyeret s egy kupa bort; a kihirdetésért 24 denárt. A szegények bevezetéseért egy kenyér és 3 denár. Keresztelésért 3 denár.
A papnak ár a kis dézma, malaczból, tyukból, sajtból, csirkéből. Az özvegy asszonyok ezek mellett egy veder bort fizetnek.
Iskolája 1622-ben* már fenállott, fizetése volt a rektornak 6 köb. gabona s mindenki adott 8 szekér fát, évenként egy kenyeret; tartozott hiveit egy évben egyszer megvendégelni.
{46.} 1653-ban a közönség a templom számára egy ezüst kelyhet szerzett.*
1748-ban* az egyházfi a templom kulcsát báró Bánffy Ferencz földesur parancsára a paptól elvette, a ki azt állitotta, hogy a templom, iskola stb. minden övé. A vizsgáló-bizottság a papot s rektort az isteni tisztelet elvégzésétől eltiltotta, a mig az eklézsia nem „remedeálja”, meg nem jobbitja magát. Van két harangja, az egyiken 1531. évszám és Szent-György vitéz látható rajta, a mint a sátán torkába szúrja lándzsáját. A másikon: „1653” és „Szász Bödön” felírás van.
1863-ban* dézma-kárpótlásban részesült.
Lelkészei: Kroner Johan, Posner Mátyás, Wendel György, Posner Károly, Allexi István, a ki egyuttal tanitó is.*
Ev. ref. egyháza a szászmáthéi fiókja Aranyos-Szász-Móriczczal együtt, 1898-ban* 10 férfi és 10 nő hivővel.
Ev. ref. anyaegyház volt itt 1738-ban.* Ev. ref. lelkészét Szoboszlai Andrást a kormány azzal vádolta meg, hogy Rákóczi József, a nagy II. Rákóczi Ferencz fia, fejedelemségre való törekvéseit előmozditja, elfogatták, de ártatlansága kiderültével elbocsátották.
Gör. kath. egyházközség. Temploma fából épült, a község keleti részén 1750-ben s a következő évben szentelték fel Szent-Piroska tiszteletére. Lelkészei voltak Bán János, Pap Máté, Miklós, Filipán József és Papiu Lázár. Iskolája az ötvenes években keletkezett s azóta tanitanak benne.
Éghajlata szelid, mindenféle gabonának kedvező, széltől védve, egészséges, jégverés ritkán fordul elő.
1721-beli hivatalos összeírás szerint* 3 jobbágy, 13 zsellér, 3 kóborló lakója van, kik ez utóbbiak kivételével 19 házastelken laknak, el van pusztulva 2 ház. Van benne 35 ökör, 23 tehén, 14 bornyu, 5 ló, 113 juh, 12 méhkas, 77 sertés. 179 köböl vetésre való földje van, melybe elvetettek ez évben 37 köb. őszi, 22 köb. tavaszgabonát s termett 313 kal. búza, rozs, 159 kal. zab és árpa, 77 kal. kender, van 11 1/4 véka törökbúza vetésük; rétje van 20 szekérnyi, 16 kapásra való szőlőjében 69 veder bora lett.
Határa két fordulóra van felosztva s délnek fekszik, földje feketés sárga, keletre fekvő félig barna s terméketlen, ha trágyáznák jobb lenne, e helyen kétszer megszántják s rendesen 6 ökörrel; őszbúzát tisztán terem és rozszsal vegyest, szénája elég jó, tüzelésre való erdeje van, {47.} a hadi út terheitől néha szenvednek. Malomba a két mfre fekvő Szamosújvárra járnak, vásárba ide és a 3 mfre fekvő Beszterczére mennek.
1821-beli Cziráki-féle urbéri összeírás szerint az I-ső osztályba soroztatott határa.
1898-ban határa agyagos, kitünő termésü; terménye búza, tengeri, zab, árpa, lóher; állatai hazai fajta szarvasmarha, sertés és juh. Gyümölcsei: alma, körtve, szilva, baraczkfélék. Itatója a Szász-Uj-Ős felől jövő és a Melles patakon kivül, a mezőn „Hálók” nevü forrás. Van épületnek való köve.
Jobbágyszolgálmányok. 1447-ben* a földesúrnak évente 11 aranyforintot fizettek.
Határhelyek 1898-ban: Spia, Gropez, Dosa fundaturi, Fundetura, Fácza, Purkerécz, Ráza, Pogyerej, Gyásza, Valya Sofron Pojeny, Doszu Ketre zsu, Dumbráva, Pojána, Domnyászka, Zsu „Dupe Gyál” dülők. Határában egy hegyet „Mátyás király-hegy”-nek neveznek, erről azt tartják, hogy ezen a hegyen táborozott Mátyás király, midőn Beszterczére ment volna a lázongó szászok lecsilapitására.
1900-ban területe 3222 k. hold.
Lakossága: 1650-ban* fiaikkal együtt 98 jobbágy lakósa van, kik 39 házban laknak.
1700-ban* 22 jobbágy, 5 szegény lakósa van, kik 22 házban laknak.
1720-ban* lakik az egész faluban 25 jobbágy 8 fiuval 11 telken, 5 zsellér 13 fiuval 5 telken, 33 zsellér 32 fiuval 20 telken, 19 zsellér 22 fiuval 14 telken és 4 özvegy 6 fiuval egy telken. Van régi telek 35, kis kunyhó 16.
1750-ben* lakik e községben 16 jobbágy 16 házas telken, 37 zsellér 28 házas telken és 28 szegény zsellér, kik külsőségeket nem birnak, 26 házban és 14 kóborló.
1830-ban* 580 ágost. evang. és gör. kath. lakossal.
1854-ben* 850 lélekkel.
1857-ben* 796 lakóssal, melyből 2 róm. kath., 677 gör. kath., 84 evang. lutheránus, 33 evang. helvét. Házak száma 169.
1891-ben 945 lélekből 3 róm. kath., 783 gör. kath., 4 gör. kel, 36 ev. ref., 66 lutheránus, 54 izraelita.
1900-ban 872 lakossal, ebből férfi 428; magyar 99, német 36, {48.} oláh 736, egyéb 1; magyarul beszélni tud 107; róm. kath. 2, gör. kath. 735, gör. kel. 3, ágostai h. evang. 36, ev. ref. 60, izraelita 36; ír és olvas 301; házszám 208.
Adója: 1721-ben* 223 frt. 1898-ban 3018 frt 49 kr.
Tötör. | TARTALOM | Urkonteleke. |