CÍMLAP
|
TARTALOM, BEVEZETÉS |
Tartalom
Megnyitó.
I. Bevezetés.
II. Az arktikus tájakról szóló hit és a valóság.
III. Az út terve és a fölszerelés.
V. Bergen felé.
VI. Bergen.
VII. Őskori bálnavadászat mint élő szokás.
VIII. Bergentől Throndhjemig.
IX. Throndhjem.
X. A sarkkör felé.
XI. Az "Aederholm" vagy a norvég pehelygazdaság.
XII. A sarkkörben.
XIII. Az éjféli nap.
XIV. Bodőtől Tromsőig.
XV. Tromsőben.
XVI. Az első sarkköri madarászat.
XVII. Sarkköri éjfél a nyíresben.
XVIII. Tromsdál madárélete.
XIX. Bredvik éjjel.
XX. Kirándulás Riső szigetére.
XXI. A emberszeretet nevében.
XXII. Kirándulás Kvalő szigetére.
XXIII. Az életrend helyrezökkentése.
XXIV. Vendégségek.
XXV. Verőfény és árnyék.
XXVI. Fajd és lemming.
XXVII. A lemmingről.
XXVIII. A sarkköri hófajdról.
XXIX. A Kjosen.
XXX. A mi asztalunk.
XXXI. A nagy madárhegy felé.
XXXII. Hammerfest és tája.
XXXIII. A madárhegy.
XXXIV. Vardő felé.
XXXV. Páter Hell és társának nyomai.
XXXVI. Az Északi-fok felé.
XXXVIII. A "beszélő halász-szerszámról".
XXXIX. A növényéletről.
XL. A norvég partvonal jelenségeiről.
XLI. A madártani eredményről.
XLII. A rovartani eredményről.
XLIV. Búcsú Tromsőtől.
XLV. Az első csillag üdvözlete.
XLVI. Búcsú a sarkkörtől.
XLVII. Ismerős tájakon.
XLVIII. Búcsú Norvégiától.
XLIX. Búcsú a tengertől.
II. Hell Miksa és vállalkozása.
III. Sajnovics János
Sajnovics János levelei.
Bevezetés (részlet)
A kir. magyar Természettudományi Társulat ezelőtt több évvel egy, a madarakról szóló mű megírásával bízott meg.
Azoknak a tüzetes tanúlmányoknak során, a melyeket a mű érdekében tettem, hamar megéreztem annak szükségét, hogy bizonyos életjelenségeket élő szemmel lássak.
Különösen az északi madárhegyek mivolta s a rólok közkézen forgó ábrázolatok, valamint a tömeges madáréletnek bizonyos délszaki jelenségei, szövetkezve a madarak költözködésének lényével, voltak azok, a melyekre nézve élénken éreztem, hogy közvetetlen tapasztalásra van szükségem.
A kir. magyar Természettudományi Társulat erre vonatkozó kérésemet nemcsak figyelmére méltatta, hanem a magyar tudományos Akadémiánál megfelelő összeget eszközölt ki, a mellyel az északi útat megtehettem.
[...]
Az útat 1888-ik év nyarán tettem meg. Ez Berlin-Hamburgon át a dán terűlet legészakibb csúcsáig, Frederikshavenig vezetett; onnan hajóra szállva, kizárólag a tengeren Tromsőig mentünk; innen én egyedűl Svarholt madárhegyére, majd ugyanígy Hell és Sajnovics nyomain Vardőig. Északi szélesség szerint én a 71° 12"-et értem el...