Népiesek

Betűrendben a magyar madárnevek szerint

(Zárójelben a gyűjtő neve, vagy a gyűjtés helye).

 

Bagoly-példabeszéd

Bagoly is azt gondolja, hogy sólyom az ő fia. (Földi, 1801)

Bagoly is bíró házában. (Grossinger, 1792.)

Éjjel jár, mint a bagoly. (Uo.)

 

Bagoly – Gerle

Bagó' asszony és a gölice.

A bagoly azért sír, mert otthon felejtette rengő bölcsőjét síró gyermekével, a gerlice azért, mert otthon felejtette záros ládáját, benne gyöngyös pártáját.

A bagoly mindég az asszony képe, a gerlice a szüzességé. (K. V., 120. A párnás táncdal).

 

Bébic

Hajdanában az erdők madara volt. Mikor azonban Krisztus a Gecsemane kertben bujdokolt üldözői elől, a bébic mindig körülröpködte s kiáltotta: Jézus! Jézus! Így akadtak rá, s elfogták. Isten ezért megátkozta s az erdőkből kiűzte. Ezért kerüli most is az erdőket és sohasem száll fára, mert az átok következtében a fa rögtön meggyulladna alatta. (Veszprém, Szakonyi Zsigmond.)

 

Bíbic-monda

Bíbic: Búvik, búvik, búvik!

A nép azt meséli, hogy mikor Krisztust halálra keresték, egy vakondtúrás mögé bújt, meg sem találták volna, ha a bíbic föl nem röpül, s nem kiált: búvik! Ezért a bíbic „Júdásmadár”.

 

Csóka

Csóka, csóka, vess dijót!

Én is vetök magyarót (K. V., 130. Gyerek-mondóka).

 

Cinege-mondóka

Küncsics

„Küncsics, küncsics, küncsics!” (Torockó).

Kitűnően hangfestő. A nép azt tartja, hogy a madár gúnyolja azt a leányt, amely télen át nem font és nem szőtt, kinek tehát az inge elrongyosodott úgy, hogy a csicse kilátszik.

 

„Kün csücsü, kün csücsü!
Kün csücsü, kün csücsü!” (Szilágyság).
 

Fecske-mondóka

Fecske: „Kicsit a kicsinek, nagyot a többinek, ha nem kell, vágd pofon, hogy szeme vicsoro-gyiiiiiik!” (Alföld).

 

Most jött hozzám egy kis fecske,
Barna piros szép mönyecske,
Nem szökik mind a vadkecske,
Mert ő hozzám szelidecske.
 
Meghattam házam népinek
Haggyon békét a fecskémnek,
Mert a fecske jámbor madár,
Ő sönkinek kárt nem csinál
 
Ha kimögyön a határra,
A gazdája búzájára,
Visszatér ő nemsokára,
A megszokott szállására.
 
Kedves fecském, maraggy velem,
Veled tőtöm nyaram, telem,
Nem egy nyarat, nem egy telet,
Hanem egész életömet. (K. V., 24.)
 

Icsiri, ficsiri

Ficsirike;

Nyisd ki szemedet Rest Birike. (Szilágyság. Hangfestő, mellyel az álomszuszék kis gyereket költögetik).

 

Nincsen kedvem, mer a fecske elvitte,
Egy száraz jegenyefára feltette. (K. V., 200).
 
Elbúcsuzott az utolsó fecske,
Kis szárnyával ablakom érintve.
Úgy fájlalom fecske távozását,
Úgy sajnálom szíved változását. (K. V., 289.)
 
Mikor én elmentem, szénát szalmát eleget
hagytam, de most semmi sincs. (Veszprém, Szakonyi Zs.).
 
Emönt a búdosó fecske,
Meleg hejön van má fészke.
Hát én vajon hová rakjam
Fészkömöt, hogy abba lakjam!
Rózsám! hozzád mönyök lakni,
Ott kévánok fészket rakni.
Nincs számomra több meleg hej,
Hanem csak a te kebeled. (K. V., 32.)
 

Példabeszéd

 

„Fecskét a házadba ne szoktass.”
 

Párjasa

Semmirekellő nyelvpiritty csacsogó emberrel ne társalkodjál. (Miskolczi Gáspár, 1691.)

Egy fecske tavaszt nem szerez. (P. P.)

 

Fülemüle-hasonlat

Fülemüle álmú ember. – Arra vonatkozik, hogy a fülemüle éjjel is szól. (Grossinger)

 

Én émönék ződ erdőbe sétáni,
Lefeküttem árnyékába nyugonni;
Oda jön fülemüle küs madár.
Utasodván, hogy ingömet ott talál… stb.
(K.V., 52)
 

Fürj

Mi hallik oly szépen a búzából?
Pitypalaty, pitypalaty!
A kis fürj nékünk így szól:
Ott ül ő befedve zöldségekkel,
Halljuk csak, pajtások, mint énekel:
Pitypalaty, hálát adj
Jóltevő Istenednek!
 
Értettük, kis madár, szép szavadat,
Hogy halljuk, hogy halljuk
Még egyszer tanácsodat!
Ne félj, nem rontjuk el mi fészkedet,
Oh, fúdd el még egyszer énekedet.
Pitypalaty, megmaradj
a jóban, oh, megmaradj,
Pitypalaty, oh, szaladj,
A rosztól messze szaladj. (K. V., 267).
 

Szólásmód

Ez az ember igen fürj természetű. (Azaz: békétlenkedő, kötekedő.)

Miskolczi szerint párjasa ez:

Igen feltötte az Orbán süvegét, mintha már mind a diófáig övé volna. (Miskolczi, 1691).

 

Népdal

Pitypalatty, pitypalatty!
El ne hagyj, itt maradj;
De ha jő a vadász:
Csitt! szaladj!
Pitypalatty, pitypalatty! (Szilágyság)
 
Tizet tojott a fürjecske,
Fürj, fürj, rendemre;
Rendem bokor, rendem csipke,
Ró, ró, rekettye.
Ripityom, gyere be,
Édes rózsám ide be. (Szilágyság)
 
Hárman voltak a fürjecskék,
Fürj, fürj, rendembe,
Egy szerető kell csak nekem,
Ró, ró, rekettye.
Sipityom, gyere be,
Édes rózsám ide be! (Változat).
 

Fürj-Haris

Azt beszéli a pitypalaty,
Hat tél sem ér fel egy nyarat;
Igaza van szegénkinek,
Jó bunda kell biz a télnek.
 
Mind azt lármázza a haris,
Ritka leány, ki nem hamis;
Hazud abba a gaz csacska,
Akattam én egy igazra… (K. V., 177).
 

Mondóka

Putypuruty, putypuruty,
Két kés, három nyárs –
Két kés, három nyárs. (Szilágyság).
 

A fürj és a haris szava. Kalocsa vidékén a harismadár népies neve: kétkés.

 

Galamb

Cifra kapu, de nincs galambbúgja,
Büszke legén, ha galambja vóna:
A legénnek szép galambja lönne,
Ha az annyok annyit nem zsimbölne, stb. (K. V., 54).
 
Még a galambnak is
Mézes búzát hintnek,
Azzal csalogattyák;
De ha megfoghattyák,
Tollát simogattyák,
Az alatt a vizet is neki forrajják. (K. V., 196).
 
Élnek, élnek ők együtt,
Mint két páros galamb.
Súgnak, búgnak, burukkónak,
Mig megá'gya a pap. (K. V., 113).
 
Ó! friss galamb, örülhetsz,
Míg szárnyadon repülhetsz;
Ahol tetszik, ott járhatsz,
Társadhoz mehetsz.
Arany időt írnék ma,
Ha kezemre szállana… stb. (K. V., 142).
 
Búzával él a vadgalamb,
Keservesen szól a harang
– – – – – – – – – – – – – –
Mer a rózsám most sorozzák. (K. V., 207).
 

Szólásmód

Várni, hogy a sült galamb a szájába röpüljön.

 

Galamb – Kacsa

Mondóka

Kacsa: Csak csapra, csak csapra, csak csapra!
Galamb: Ó–Ó! Beh sohasem vót jó!
 
Galamb: Van borunk, van borunk!
Kacsa: Csak csapra, csak csapra, csak csapra!
 

Galamb – Ülü

Bánom, hogy megházasodtam,
Galamb helyött ülüt kaptam;
Hogy megijesztött ingemöt!
Majd kivájja a szömömöt.
Szeretne csak paszérozni,
S ott az úton bogározni. (K. V., 35).
 

Ennek párosa:

Bánom, hogy megházasodtam,
Kisasszont tukmátak reám… stb.
 

Galamb-Szarka

A galamb kérte a szarkát, hogy tanítsa a fészekrakásra.
A szarka mind magyarázta, hogy miért, mikép!
A galamb mindig azt hajtotta: túdom, túdom!
A szarka méregbe jött, s otthagyta.
(Veszprém, Szakonyi Zs.).
 

Gerle

Bús gölice vesztett társát sirassa,
Bánatfába gyenge tollát hullassa. (K. V., 220).
 

Gólya

Magosan száll hosszúlábú gólya.
Mi mindent lát, ő megmondhatója;
Szállj le, gólya, megkérdezném tőled:
Nem láttad-e az én szeretőmet? (K. V., 290).
 

Haris példabeszéd

Szaván fogják a harist.
A harist az ő maga szaván fogják meg. (P. P.).
 

Népdal

Tisza partján szól a haris,
Enyém vagy te, szívem, Maris!
Még ahol a lábod jár is,
Elhallgat ott a madár is. (Szilágyság).
 

Holló

Száj le, holló, száj le,
Száj alább egy ágra,
Hadd írjak levelet
Mind a két szárnyadra.
Hadd írjak levelet
Apámnak, anyámnak,
Apámnak, anyámnak,
Jegybéli mátkámnak.
Ha kérdik, hogy vagyok?
Mondd meg, hogy rab vagyok,
Kolozsvár piacán
Térgyig vasba vagyok.
Az én derékajom
A tömlöc feneke,
Az én égő gyertyám
Kígyók, békák szöme,
Egy asztalka vagyon,
Gyásszal bé van festve… stb. (K. V., 14).
 

Babona

Nagypénteken mossa holló a fiát.
 

Kakas-Tyúk

Mondókák

 Kakas és tyúk
Kakas: Ugyi Kata, jó vót! (Mikor megnyomta a tyúkot).
Tyúk: Kot-kot-kot-kot kotkodács,
 Minden napra egy to-jás! (Mikor megtojt. – Abaúj.).
 

Tyúk

Én elmentem a vásárba félpénzzel,
Tyúkot vettem a vásárba félpénzzel,
Tyúkom mondja: koty-koty-koty!
Ne koty-kory édes tyúkom
Még van egy félpénzem! (Székely).
 

Kakas-mondókák

Fekete kóró, fekete kóró! – mondja a kakas, mikor
szárnyát leeresztve berzenkedve oldalog a tyúk körül.
Ki kotoz itt?!! kérdi a kakas, mikor valami hirtelenül
háborgatja a tyúkok társaságát (Szilágyság.).
 

Kakas-Réce

Ki népei vagytok?
Vezér: Kakas adjon jó napot
Kapus: Réce-ruca fogadja, stb. (K. V., 132).
 

Lúd

Szép állat a lúd, magát mosogassa,
Órrával tollait fölborzolgassa… (K. V., 163).
Nincs okosabb mint a lúd,
Télbe, nyárba gyalog út;
Hopp a jégen mezitláb,
Úgy kimélik a csizmát… (K. V., 145).
 
Én ehajtám ludam
Szön-győr közegibe,
Után kü'dem uram,
Rongyos cipőkibe stb. (K. V., 118).
 

Mondóka

Mikor a libák a búza felé mennek mondogatják:
 Ketten szedjünk egy zsákba,
 Ketten szedjünk egy zsákba!
Mikor a búzába értek:
 Ki-ki magának,
 ki-ki magának!
Mikor a gazda kikergeti, az, amely künnmaradt:
 Meggondoltam, meggondoltam!
A többi előrenyújtott fejjel:
 Hát ha tudtad, mért nem mondtad,
 Hát ha tudtad, mért nem mondtad!
(Szilágyság. – Jól festi az önzést és a gyarlóságot – az emberit is).

 

Kis libák: Mi kicsinyek vagyunk, de szépek is vagyunk!

Ludak: Mi is szépek voltunk, mikor kicsinyek voltunk!

Gunár: Ha-há! régen vót a!

 
Elesett a lúd a jégen,
Felkel majd a jövő héten,
Ica ca! (K. V., 188).
 

Példabeszéd

Ha egyik lúd iszik, a másiknak is innya kell.

(Bolond az, aki menten azt követi, amit más bolondtól lát. – Miskolczi Gáspár, 1691).

 

Lúd-Kánya

Nincs szebb madár, mint a lúd,
Nem kell neki gyalog út,
Télbe nyárba mezitláb,
Úgy kimélik a csizmát.
Még szebb madár a kánya,
A világot bejárja,
S még se kopik csizmája,
Arra való a szárnya.
Komámasszon leánya,
Mér nem liba vagy kánya?
Mer ha mezitláb járna,
Piros csizmát nem várna. (K. V., 215. variáns).
 

Mondóka

Mikor a libák a mezőn vannak:

Ketten, hárman egy kalászt,
Ketten, hárman egy kalászt!

Mire megérkeznek:

Ki-ki magának,
ki-ki magának! (Szilágyság).
 

Madár

Túl a vízen, Tótországon,
Repül madár a ződ ágon (K. V., 173).
Jaj istenem, én hogy élök?
Még egy madártól is félök.
Hogyha egy madár fölrepül,
Az én szívem mingyá meghül. (K. V., 79).
 

Minden madárkának szabad ágra szállni,

Csak nékem nem szabad az uccán sétálni. (K. V., 148).

 

 Egy időben
 Madarak valánk.
 Fődre szállánk,
 Köles szemöt
 Szödögeténk stb. (K. V., 128. Gyermekjáték).
 
Egy madarat kergettem,
De utol nem érhettem,
Más vitte el helyettem,
S azt nem igön szerettem. (K. V., 61).
 
 Hezzám is most kezde
 Egy kis madár járni,
 Virágos kertömbe
 Fészket kezde rakni
 
 Azt is az irígyek
 Észre kezdték vönni,
 Az ő gyönge fészkét
 Széjjel kezdék hánni… stb. (K. V., 50).
 

Még csak madarat sem látott – mondják az elhagyott nagy vadonról.

Amerre madár sem jár – a félreeső vadonról. (Népmesékben).

 

A küs madár galickába
Csipög, csipög nagy bújába;
Sírok én is keservembe,
Ha nem látlak szömtöl szömbe. (K. V., 46).
 
Jöszte hezzám szép madárka!
Nem zárlak én galickába;
Mikó tetszik érepülhetsz,
Ha kedved lösz, visszajöhetsz. (K. V., 49).
 
 Idekünn a ződ erdőbe,
 Madár lakik egy fészökbe.
Én is oda mönnék lakni,
Ha egy fészket tudnék rakni.
 Küs madár te hogy tucc élni,
 Mikor nem is tucc beszélni?
Lásd, én eleget beszélek,
Mégis bubánatba élek. (K. V., 68.).
 

Gyermekjáték

Ágon ülő küs madárka
Fűből fészket facsaríta,
Egyet tojék, belé tojék;
Kettőt tojék, belé tojék;
Hármat tojék, belé tojék… stb.
addig, amíg a szusz tart. (K. V., 125.).
 

Példabeszéd

Embert szaváról, madarat tolláról.

Nem pengeti az íjat, aki madarat akar lőni. (P. P.).

Non tundit nervum, qui vult transfigere corvum. (P. P.).

A magyar fordításnak látszik, de a holló nyíllal való lövése ott van Kriza Vadrózsái-ban, A vadász királyfiak című mesében.

Aki varjat akar lőni, nem pengeti kéz ijját (Grossinger).

 

Szólásmód

Úgy énekel mint a madár.
Jómadár.
Lépre került a jómadár.
Hurokra került a jómadár.
 

Pacsirta

Búza közé száll a dalos pacsirta,
Hogyha magát a magasban kisírta,
Buzavirág buzakalász árnyába
Reáakad megsiratott párjára.
 
Én is szállnék, a lelkem száll dalolva,
De leszállni nem szállhatok sehova;
Nem fogad be, hova szállnom kellene,
Buzavirág szemű kislány kebele (Tóth Kálmán).
 

Páva

Kolozsvári várra leszállott egy páva
Az én kedves galambomnak
Csókra termött szája. (K. V., 22).
 
Hej páva, hej páva! császárné pávája!
Szegén legén vótam, gazdag leánt véttem…
(K. V., 153).
 

Szólásmód

Páva módra sétálni (P. P.).

(A hiúság, felfuvalkodás értelmében.)

 

Páva-Pulyka

Mondóka

A páva és a pulyka:
Szebb a páva, mint a pulyka,
Mer' a pulyka mérges kutya,
Rút a lába rút-rút-rút! (Eger körüli).
 

Pipiske-mondóka

Pacsirta a hidegben:
 Csiki szűr, csíki szűr! (Székelyföld).
 Kicsi csűr, kicsi csűr! (Szilágyság).
 

Pulyka-mondóka

A kicsinyek
 Még egy kicsit, csit-csit-csit!
 Még egy kicsit, csit-csit-csit!
Jérce pulyka:
 Csak úgy élünk, csak-csak-csak!
Pulykakakas:
 Kúdulásomból is eltartalak! (Szilágyság).
Jérce pulyka: Csak úgy élünk, csak-csak-csak!
Pulykakakas: Kúdulással is eltartalak!
 Kúdulással is eltartalak! (Székely).
 

Rigó

Most kezd mállni a cseresznye,
már a rigó megcsipdeste;
Gyenge a lány, csak gyermek még,
Már is víjják a legénykék. (K. V., 283).
 

Mondóka

Sárga rigó: Retek, répa, mogyoró,
Ritkán rikkan reggel
A sárga rigó! (R betű gyakorlat gyermekeknél).
 

Vagy:

Répa, retek, mogyoró,

Ritkán rikót a rigó! (Szilágyság).

 

Sárga rigó-mondóka

Aranybegy: Jó a biró! (Szilágyság).
Szolgabíró (Borsod).
 

Rigó-Gerle

Hájh, hájh rigó a kertemből!
Ne pusztíts ki mindenemből.
 Fejér galamb, gellice,
 Enyim ez a kicsike.
Sárga rigó köménymag,
Jaj be kevély legén vagy. (K. V., 326, 327.).
 

Ruca-mondóka

A ruca mikor éhes:

Két héttől fogva nem ettem!
Két-hét-től fog-va nem ettem!

Vagy:

Bár-csak-há-rom-zsá-kom volna! (Szilágyság).
 

Sas

Kútágasra szállott a sas,
Többet rózsám ne csalogass.
Csalogatott engöm más is,
Náladnál szebb virágszál is. (K. V., 63).
 
Édös kincsöm kedvesőm, haj de szeretlek,
Csak egy fertáj óráig sem felejthetlek;
Jupiter sassára bátran fölü'nék,
Csak hogy hezzád angyalom eröpühetnék. (K. V., 22).
 

Szajkó-példabeszéd, szólásmód

Szajkónak szajkó a barátja.

Semmi közi nincsen a szajkónak a hegedűszóhoz.

A hattyúk akkor énekelnek, mikor a szajkók hallgatva vesztegelnek.

Mi gondjok vagyon a szajkóknak az ország dolgaira?

(Miskolczi Gáspár, 1691).

 

Szarka

Az ágon szarka csereg,
Az ablakon kinézek,
Kinézek az uccára,
Nem jő-e valahára. (K. V., 217).
 
Mett az asszon csergő szarka,
Cserreg perreg jó hajnalba. (K. V., 139).
 

Babona

Csereg a szarka: vendég jön!

Vagy:

Ha a szarka csereg

Vendégjövést jelent. (Szilágyság).

 

Példabeszéd

Többet ígér a szarka, de nem bírja a farka. (Grossinger).

 

Tyúk

Fenékkel felfordult ház az, amelyben a tyúk a kakasnál előbb kukorékol. (Miskolczi, 1691).

 

Mondóka

Új kőkút körül iregforog tarka lábú, vágott farkú, kurta-furcsa suta tyúk. (Borsod).

 

Tyúk-Szarka

Egy tarka tyúk, hét bogojás,

Az udvarba nincsen tojás;

Tizet tojott a tarka,

S mind evitte a szarka. (K. V.,  88).

 

Mondóka

Tarka tyúkom hét bugolyás,

Udvaromban nincsen tojás.

Tizet tojott a tarka.

Mind elvitte a szarka. (Szilágyság).

 

Tyúk-Csirke-Kakas-Ruca-Pulyka-Lúd

Kitrikoty mese
Tyúkom mondja: kitrikoty.
Csirkém mondja: csip, csip, csip.
Kakas mondja: bokréta.
Récém mondja: riphajnal.
Pujkám mondja: dardaru.
Ludam mondja: gigaga.
Refrén: Káré kity koty, ides tyukom. (K. V., 133).
 

Ülü példabeszéd

Úgy szereti az ifjat,
Mind az ülü a tyúkfiat. (K. V., 378).
 

Vadgalamb

Búzával él a vadgalamb.
Szomoran szól a nagyharang.
Azét szól ojan szomoran,
El van írva az én rózsám. (K. V., 11).
 

Varjú

Láttam a varjúnak akkora tojássát,
Kétszáz embőr benne főtáláta házát,
Hétszáz kompánia mind futtotta lovát,
Még sem érhette bé tojás hosszuságát stb. (K. V. 89, Gúnyvers).
 

Mondóka

Varjú: Gyurrrott mák, gyurrrott mák!
(Mikor kutyasz.t lát.)
 
Kár! Kár! Kár! Kár!
Hogy a fejed fennáll! (Szilágyság).
 
Varjú: Kalács, kalács, kalács!
Phi ka-ka-ká!
Meg nem enném! (Székely. Mikor nyáron lát
kutya sz.t).
 
Varjú-Csóka
Az agyonvert sárga búcsuztatója.
Holló színű rút bogarak,
Fekete csókák és varjak.
Cigán szömit kiszöggyétök,
Lóhus hejött azt ögyétök. (K. V., 95).
 

Veréb-példabeszéd

Jobb ma egy veréb, hogynem mint holnap egy túzok (P. P.).

 

Veréb-Túzok

Szólásmód

Verébre ágyúval lőni.

Dobbal túzokot fogni.



Hátra Kezdőlap Előre