CÍMLAP
|
TARTALOM, ELŐSZÓ |
Tartalom
I. KÖTET
ElőszóBevezetés
Az ásványtan története
ELSŐ RÉSZ: ÁLTALÁNOS ÁSVÁNYTAN
I. Kristálytan (Koch Sándor)1. A térrácselmélet fejlődése, kristályrendszerek
2. A kristálytan alaptörvényei
a) A szögállandóság törvénye
b) A Paramétertörvény (A racionalitás törvénye)
c) A zónatörvény
d) Kristályvetületek
e) Külső szimmetriaelemek
3. A kristályosztályok levezetése, csoportosítása, jelölése
Kristályformák, kombinációk
4. A kristályosztály
Nem főtengelyes rendszerek kristályosztályai
a) Háromhajlású (triklin) rendszer
b) Egyhajlású (monoklin) rendszer
c) Rombos rendszer.
Főtengelyes rendszerek kristályosztályai
d) Négyzetes (tetragonális) rendszer
e) Háromszöges (trigonális) és hatszöges (hexagonális) rendszer
α) Háromszöges (trigonális) rendszer
β) Hatszöges (hexagonális) rendszer
Szabályos (tesszerális) rendszer kristályosztályai
5. Belső szimmetriaelemek, tércsoportok
6. Kristályok szabályos összenövése (Párhuzamos összenövés, ikerkristályok)
Különböző ásványok kristályainak szabályos összenövése
7. Kristályos és kristályosodott anyag
8. Alakzat és termet
9. Zárványok
II. Kristálykémia (Grasselly Gyula)
1. A röntgensugarak jelentősége a kristálykémiában
2. Az atomszerkezet és az elemek periódusos rendszere
3. Kristályrácsok és a kémiai kötés
Ionos kötés
Kovalens kötés
Átmenet az ionos és kovalens kötés között. A polarizáció
Fémes kötés
van der Waals-kötés
4. Atom- és ionméretek a kristályrácsban
α) Atom- és ionrádiuszok meghatározása
β) Atom- és ionrádiuszok változása a periódusos rendszerben
5. A rádiuszhányadosok és a koordináció
6. Ionrácsok
Általános jellemzés
Ionkristályok rácsenergiája
Ionkristályok rácsenergiájának meghatározása a Haber-Born-körfolyamattal
A kötéserősség és egyes fizikai sajátságok összefüggése
Ionrácsok osztályozása
A) Izodezmikus szerkezetek
α) Egyszerű izodezmikus AX-típusú szerkezetek
β) Egyszerű izodezmikus AX2-típusú szerkezetek
γ) Összetett izodezmikus szerkezetek
Pauling-féle szabályok
B) Mezodezmikus szerkezetek
α) A borátok szerkezetek
β) A szilikátok szerkezete
C) Anizodezmikus szerkezetek
7. Atomrácsok
Általános jellemzés
Gyakoribb atomrácsú szerkezetek
8. Fémes rácsok
Általános jellemzés
Fémes rácsok szerkezeti típusai
α) Valódi fémes szerkezetek
β) Metalloid szerkezetek
γ) Fémes elegykristályok, intermetallikus vegyületek
δ) Gyakoribb szulfidszerkezetek
9. Molekularácsok
Általános jellemzés
10. Polimorfia
11. Izomorfia
α) Kristályszerkezeti hasonlóság (típia)
β) Elegykristályképzés
γ) Diadochia
12. Ideális és reális kristályok, rácshibák
13. A kristályok növekedése (Koch Sándor)
14. A kristályrács lebomlása
15. Álalakok (pszeudomorfózák)
16. Alaktalan (amorf) állapot
III. Kristályfizika (Koch Sándor)
A) Szkaláris sajátságok
a) A sűrűség
b) A fajhő
B) Vektoriális sajátságok
1. A kristályok mechanikai sajátságai
a) Elasztikus deformáció
b) Plasztikus deformáció
c) Hasadás, törés
d) Keménység
2. A kristályok fénytani (optikai) sajátságai
A fény sajátságai
a) A fény terjedése izotróp, ill. anizotrop közegben
b) A fény interferenciája
c) A fényvisszaverődés
d) A fénytörés
e) A teljes visszaverődés
f) A színszórás
g) A poláros fény
A kettőstörés és a kristályok csoportosítása optikai sajátságaik alapján
a) A törésmutató meghatározása
α) Közvetlen módszerek
β) Közvetett módszer
b) Egy optikai tengelyű kristályok
c) Két optikai tengelyű kristályok
Összefüggés a rácsszerkezet és a kristályok fénytani sajátságai között
α) Rétegrácsok és rétegszerű rácsok
β) Láncrácsok és láncszerű rácsok
γ) Rácsok izometrikus csoportokkal
Az ásványok vizsgálata poláros fényben
α) Lineárisan poláros fény előállítása. A Nicol-féle prizma.
β) Az ásványtani vagy polarizációs mikroszkóp
a) Vizsgálatok párhuzamos poláros fényben
α) Segédlemezek, kompenzátorok
β) Egyenes és ferde kioltás
γ) Ikerkristályok viselkedése keresztezett nikolok között
b) Vizsgálatok konvergens poláros fényben
α) Egy optikai tengelyű kristályok tengelyképe
β) Egy optikai tengelyű kristályok optikai karakterének meghatározása
γ) Két optikai tengelyű kristályok tengelyképe
δ) Két optikai tengelyű kristályok optikai karakterének meghatározása
ε) A Fedorov-féle univerzális forgatóasztal
Kristályok optikai aktivitása, a cirkuláris polarizáció
Erősen abszorbeáló (opak) kristályok vizsgálata
Az ásványok fénye, színe
Ritkább fényjelenségek
a) Többszínűség vagy pleokroizmus
b) Lumineszcencia
c) Laserek
3. Az ásványok hőtani sajátságai
Differenciális termikus elemzés
4. A kristályok mágneses sajátságai
5. A kristályok elektromos sajátságai
6. Radioaktív ásványok
IV. Ásványkémia (Grasselly Gyula)
1. Az ásványképződési folyamatok jellege, a kéreg uralkodó ásványai.
2. A Gibbs-féle fázistörvény és ásványtani alkalmazása
3. Kristályosodás és túlhűlés
4. Fázisdiagramok szerkesztése termikus elemzés alapján
5. Olvadékok kristályosodása
Egykomponensű rendszerek kristályosodása
a) A kén fázisdiagramja
b) A SiO2-módosulatok stabilitási viszonyai
Kétkomponensű rendszerek kristályosodása
a) A két komponens eutektikumot képez, de sem vegyületet, sem elegykristályt nem alkot egymással
b) A két komponens eutektikumot képez, a komponenseknek polimorf módosulatai vannak
c) Kétkomponensű rendszer kongruens olvadáspontú vegyületképzéssel
d) Kétkomponensű rendszer inkongruens olvadáspontú vegyületképzéssel
e) Kétkomponensű rendszerek kristályosodása elegykristály-képződéssel
α) Hézagmentes elegykristály-képződés
β) Elegykristály-képződés minimum-, ill. maximumponttal
γ) Elegykristály-képződés elegyedési hézaggal
Háromkomponensű rendszerek kristályosodása
a) Ábrázolásmód
b) Háromkomponensű rendszer terner eutektikummal
c) Háromkomponensű rendszer fázisdiagramja, ha két komponens elegykristályt képez
V. Az ásványképződési folyamatok rövid vázlata (Koch Sándor)
1. Magmás eredetű ásványtársulások
2. Mállás és üledékképződés során keletkezett ásványtársulások
3. Átalakult (metamorf) ásványtársulások
II. KÖTET
II. RÉSZ: RENDSZERES ÁSVÁNYTAN
(Sztrókay Kálmán Imre)
I. osztály. Terméselemek
A. alosztály. Fémes elemek, természetes ötvözetek, intermetallikus vegyületek
a.) Aranycsoport
b) Platinafémek csoportja
c) Vascsoport
d) Higany és amalgámok
B. alosztály. Félfémek és nemfémes eleinek
a) Arzén-, antimon-, bizmutcsoport
b) Tellúr-, szelén-, kéncsoport
c) Gyémánt- és grafitcsoport
II. osztály. Szulfidok és rokon vegyületek
A. alosztály. Fémgazdag vegyületek és nemesfém-telluridok (R:S > 1:1)
a) Whitneyit-csoport
b) Ammikit-csoport
c) Nemesfém-telluridok
B. alosztály. Szulfidok egyes (szinguláris) S2--anionnal (R : S = 2 : 1 → 1 : 2)
I. főcsoport. Háromdimenziós (térhálós) szerkezetek
a) csoport. Fémben gazdagabb vegyületek
b) csoport. Kősó-típusú szerkezetek
c) csoport. Nikkelin-típusú szerkezetek
d) csoport. Wurtzit-típusú szerkezetek
e) csoport. Szfalerit-tiptisú szerkezetek
f) csoport. Vegyes rácstípusú (1 : 1 arányú) szulfidok
g) csoport. Spinnell-rácsú szulfidok. (Linneit-csoport)
2. főcsoport. Rétegrácsos (kétdimenziós) szulfidszerkezetek
a) csoport. Molibdenit és rokon szerkezetek
b) csoport. Tetradimit-rácsú vegyületek
3. főcsoport. Lánc alakú szalagrácsos szulfidszerkezetek
a) csoport. Antimonit és rokonsága
b) csoport, összetett szulfidok ("szulfo-sók") nagyrészt láncszerű szerkezettel
C. alosztály. Kettős (S2) kéncsoportú szulfidszerkezetek
a) csoport. Pirit-rácsú vegyületek
b) csoport. Markazit-rácsú vegyületek
c) Egyéb szerkezetek: Skutterudit-rácsú vegyületek
D. alosztály. Fémben szegény és nemfémes jellegű szulfid vegyületek (R : S < 1:2)
Függelék. Oxid-szulfidok
III. osztály. Oxidok és hidroxidok
A. alosztály. Egyszerű oxidok
a) csoport. R2O-végyületek
b) csoport. RO-vegyületek
c) csoport. R2O3-vegyületek (A2X3-oxidok)
d) csoport. RO2-vegyületek (AX2-oxidok)
B. alosztály. Összetett oxidok
a) csoport. R3O4-oxidok (AB2X4- vegyületek)
b) csoport. R2O3-(ABX3-) vegyületek
c) csoport. R3O5-(A3BX6-) vegyületek
d) csoport. R5O8-(AB4X8-) vegyületek
e) csoport. R2O4-(ABX4-), R3O6-(AB2X6-), R4O7-(A2B2X7-) és más vegyületek
Függelék. Okkerfélék
C. alosztály. Hidroxidok és OH-tartalmú oxidok
a) csoport. Hidroxidok OH-kapcsolat nélkül
b) csoport. Hidroxidok OH-kapcsolódással
c) csoport. Oxid-hidroxidok (OH-kapcsolódással)
d) csoport. Uránhidrátok (uranil-hidroxidok)
Összetett (komplex) anionos kristályszerkezetek
IV. osztály. Szilikátok
A. alosztály. Nezo- (sziget-) szilikátok
a) csoport. Fenakit-szerkezetek
b) csoport. Olivin-szerkezetek
c) csoport. Gránátok
d) csoport. Cirkon-szerkezetek
e) csoport. Andalítót, disztén, staurolit, topáz
f) csoport. Titanit és egyéb nezoszilikátok
g) csoport. Átmeneti (kevert) szerkezetek: epidot, zoizit, vezuvián
h) csoport. Boro-nezoszilikátok
i) csoport. Urán-nezoszilikátok
B. alosztály. Szoro- (csoport-) szilikátok
1. főcsoport, Szoroszilikátok Si2O7 kettős tetraéder-csoporttal
2. főcsoport. Gyűrűs szoroszilikátok ("cikloszilikátok")
a) Szoroszilikátok (Si3O9)-es gyűrű alakú csoportokkal
b) Szoroszilikátok (Si4O12)-es gyűrűszerű csoporttal
c) Szoroszilikátok (Si6O18)-as gyűrűkkel
Függelék
C. alosztály. Ino- (lánc-) szilikátok
1. főcsoport. Piroxének és amfibolok
a) csoport, Piroxének
b) csoport. Amfibolok
2. főcsoport. Egyéb inoszilikát-szerkezetek
a) Wollastonit-piroxmangit-csoport
b) Szillimanit-mullit-csoport
D. alosztály. Fillo- (réteg-) szilikátok
I. főcsoport. Csillámok és rokon rácsépítményű ásványok
1. alcsoport. Hármas rétegösszletű csillámok és csillámszerű ásványok
a) Talk-pirofillit-csoport
b) Csillámok
2. alcsoport. Négyes és kettős rétegösszletű filloszilikátok
a) Kloritfélék
b) Szerpentinásványok
3. alcsoport. Agyagásványok
a) Kaolinitfélék
b) Iliit- (hidrocsillám-) félék
c) Montmorillonit-félék
cl) Vermikulitok
e) Paligorszkit-félék
II. főcsoport. Egyéb rétegszilikátok
E. alosztály. Tekto- (térhálós vagy állvány-) szilikátok
a) csoport. Földpátok
b) csoport. Földpátpótlók
c) csoport. Szodalitfélék
d) csoport. Szkapolitok
e) csoport. Zeolitok
V. osztály. Foszfátok és rokon vegyületek
A. alosztály. Vízmentes foszfátok
a) csoport. "Semleges" vegyületek
b) csoport. Pót- (inaktív) anionnal kiegyenlített vegyületek
B. alosztály. Víztartalmú foszfátok, arzenátok, vanadátok
a) csoport. Pótanion nélküli vegyületek
b) csoport. Inaktív (pót-) aniont tartalmazó foszfátok, arzenátok, vanadátok
c) csoport. Uráncsillámok
Függelék. Vanadátok nem tetraéderes koordinációjú összetett anionnal
VI. osztály. Szulfátok és rokon vegyületek
A. alosztály. Vízmentes szulfátok
a) csoport. Pótanion nélküli szerkezetek
b) csoport. Pótanionnal kiegyenlített vízmentes szuLfátok
B. alosztály. Víztartalmú szulfátok
a) csoport. Pótanion nélküli szerkezetek
b) csoport. Pótanionnal kiegyenlített víztartalmú szulfátok
C. alosztály. Kromátok, volfrámátok, molibdátok
a) csoport. Kromátok
b) csoport. Volframátok, molibdátok
VII. osztály. borátok, karbonátok, nitrátok
A. alosztály. Borátok
a) Nezoborát-szerkezetek [önálló B(O,OH)3- vagy B(O,OH)4- gyökökkel]
b) Szoroborátok [kapcsolt planáris B(O,OH)3 és tetraéderes B(O,OH)4-csoportok]
c) Inoborátok [planáris B(O,OH)3 és tetraéderes B(O,OH)4-csoportokból egybekapcsolt láncszerkezetek]
d) Filloborátok: kétdimenziós, lemezes szerkezetek mindkét [B(O,OH)3 és B(O,OH)4] koordinációs csoport részvételével
e) Tektoborátok, térhálós építmények mindkét [BO3- és BO4-] csoport részvételével
B. alosztály. Karbonátok
a) csoport. Vízmentes karbonátok
b) csoport. Víztartalmú karbonátok
C. alosztály. Nitrátok (és jodátok)
VIII. osztály. Halogenidek
A. alosztály. Egyszerű halogenidek
a) csoport (R : X - 1 : 1)
b) csoport (R : X - 1 : 2)
B. alosztály. Összetett halogenidek
Függelék. Ox-halogenidek
IX. osztály. Organikus vegyületek
Előszó (részlet)
[...]
Felszabadulásunk óta eltelt kilenc esztendő alatt tanügyi kormányzatunk példátlan áldozatokat hozott az egyetemi és főiskolai fiatalság munkájának támogatása, segítése érdekében is. Egyetemi tankönyv annyi jelent meg ez idő alatt, mint történelmünk folyamán még soha máskor, hogy az ideiglenes, de sokszor igen értékes jegyzeteket ne is említsük. A tankönyvkiadási tervben szereplő Ásványtan megírására alulírottak nyertek megbízást.
Munkánkban az ásványtant mint oknyomozó természettudományt mutatjuk be, középpontjában a kristályok minden sajátságát meghatározó és az ásványok rendszerezésében is döntő jelentőségű kristálykémiával. Az ásvány azonban nemcsak létező, de keletkező és elváltozó, pusztuló természeti tárgy, léte nem örök. Az ásványtan tehát nemcsak statikus, de dinamikus, változásokat vizsgáló tudomány is. Az ásványtannak az ásványok keletkezésével foglalkozó része, a genetika viszont nem az egyes ásványok, hanem az eredetük kapcsán együtt előforduló ásványok társaságának, az ásványtársulásoknak keletkezésével és változásaival foglalkozik. Mivel a legjelentősebb ásványtársulások a kőzetek, a genetika részletesebb tárgyalásától eltekintettünk, ezt a tudományos kőzettan, a petrológia számára hagytuk fent.
Ügyeltünk arra, hogy tárgyunkat a tudomány mai állásának megfelelően állítsuk az egyetemi hallgatóság elé, és hogy az aránylag szűkre szabott terjedelmet a lehetőségig legjobban használjuk ki.
[...]
Budapest, 1954. május 1.
Koch Sándor, Sztrókay Kálmán Imre