XI. A Közép-Nyárád felső része.

Nyárád-Gálfalva, régi templomnyomok. Szentiványi Mihály emléke. A Dorna patak völgyében levő Kis- és Nagy-Adorján. A Tompa patak völgye. Tompa-Szent-Lőrinczen a törökök dúlása, a magyar elem kipusztulása, Szent-Lőrincz és Tompa viszonyos átalakulása. Szabéd árka. Sárd, Moson, Vecze. A római út nyomozása. Bőő, népe, Törökök útja. Őrvár, kilátás. Süketfalva, Demeterfalva, Nyárád-Sz.-Anna. A Véczke árka,-a reform, ódon egyháza, régi harangja. Burgundia. Sámé pataka. Várhegytető. Kilátás. Nyárád-Szereda, története, sokáig Marosszék székhelye. Vásárjoga, jelene, jövője.

A Nyárád-vidéknek ezen classicus három faluja, mely annyi történelmileg és régészetileg nevezetest mutatott fel, melyeknek szép, kies vidéke méltán elragadhatott, ne tartóztasson fel; ne, mert fennebb haladva, még szebbé és érdekesebbé válik a vidék, a mennyiben ott minden nyomon szebbnél szebb pontokat, érdekes régi emlékeket találhatunk, melyekhez mindenütt szivélyes, lekötelező vendégszeretet és barátságos, előzékeny fogadtatás nyit utat.

Visszatérve az elhagytuk jobb partra, Szent-Lászlón felül Nyárád-Gálfalvát*Gálfalva jelen nevéve lsé 9 kapuval jegyeztetett be az 1567-ik évi regestrumba, most házszáma 168. Határterj. 1372 hold 317 négyszög öl, ebből 956 hold 863 öl szántó, 48 h. erdő, 24 h. szőlő, a többi legelő, kaszáló és terméketlen. Hegyei közül sajátságos nevükért felemlitem a Benőcznét, Csongorzát és Ropót. érjük, az unitáriusok által lakott szépen fekvő falut, mely nem régen vált el Sz.-Lászlótól s lett önálló egyházközséggé. Itt a régész Szentiványi Kálmán kertjében oly magaslatot talál, melynek oldalán szabályzserű földalakitást (terrassirozást) észlelhet, ezekből naponta romtöredékek, épületnyomok kerülnek ki; sőt abból, miszerint nem régen két összerepedt harangnak érczdarabjai jöttek felszinre, azt lehet következtetni, hogy ottan valamely templom feküdt, mivel pedig a harangdarabok lelhelyén sok szén van, ismét azt lehet sejteni, hogy e templom tüz által pusztult el. A néphagyomány ide is kolostort helyez.

Gálfalván van azon ház (most Szentiványi Mózesé), melyben Szentiványi Mihály született. Atyja Szentiványi Sámuel derékszékbiró; jeles képzettségű fia politikai pályára készült, Marosszék tiszteletbeli főjegyzője volt, 1834-ben mint országgyülési irnok járt az országos küldöttséggel Brünnbe Ferencz császárhoz, az 1841-ki országgyülés alatt több kiváló, figyelmet ébresztett politikai munkát, a többet közt Erdélynek Magyarországgal való uniójáról irt jeles értekezletet, bocsátott közre; szépirodalmi dolgozatai is feltünést okoztak, s mégis a szent buzgalmú ifjunak, a tevékeny, tüzlelkű hazafinak élete szenvedés és csalódás volt; az atyai háznál sok veszeklésnek volt kitéve, s azért mondani szokta, sőt egy beszélyében le is irta: „Hogy mindenütt rosz, de legroszabb otthon.” Végre midőn küzdelemteljes élete után megnyughatott volna, midőn a kolozsvári unitárium collegiumhoz tanárnak választatott, eljött a kérlelhetlen halál, hogy elragadja 1836-ban a még csak 38 éves fiatalt, a haza és kortársai nagy kárára.

„Remény” és „Zalány” czím alatt megjelent szépirodalmi s más politikai dolgozatai mellett kéziratban még több vár kiadóra, mert hátramaradt műveinek csak kis része az, melyet 1843-ban Kemény Zs. és Kriza János kiadtak. A többek közt van Erdélyben tett utazásainak egy igen élénken tartott leirása, mely az akkori viszonyokat tüzetesen tárgyalja, az azon korban szerepelteket jellemzően ismerteti, s különben is igen szépen van irva, elannyira, hogy annak kiadása csak nyeremény lenne irodalmunkra nézve.

A kegyeletnek, a hazafias megemlékezésnek adóját rovom le, midőn e nemes irányú ifjuról, e sokat szenvedett irodalmi munkásról itten megemlékezem, s a háznak, hol született, képét melléklem. (Lásd a 66. lapon.)

Különben a gálfalvi Szentiványiak háromszéki Szentiványról származtak ide, hanem gálfalvi volt az Ozdi család, melyből Marosszéknek sok hivatalnoka került ki, mint Ozdi György, ki 1598–1604-ben volt alkirálybiró, másik Ozdi György 1661-ben, Ozdi Miklós 1727- és György 1752-ben volt e szék pénztárnoka, Gergely pedig 1630-ban volt e szék főjegyzője*Lásd Marosszék hivatalnokainak névsorát Benkő K. Marosszék ism. 62–78. lap..

1712. febr. 8-án Gálfalván tartotta Marosszék azon gyrás-gyülését, melyen az osztrák kormány által törvényellenesen és a leopoldi kötlevél biztositásainak kijátszásával Erdélyre rótt roppant adóból Marosszékre 10,356 rforint, 1300 köböl búza, 1075 k. zab, 505 szekér széna vettetett*Lásd Marosszék ez évi jegyzőkönyvét.. Hogy Marossz. viceszékeit Gálfalván is tartotta, azt fennebb Szent-Gericzénél látók.

Gálfalvával szemben a Nyárádba balpartilag ömlő Dorna pataknak hegyek közé bemélyülő völgyében van elrejtve a két Adorján, a völgytorkolaton belől az unitáriusok által lakott (Sz.-Háromság filiája) Kis Adorján*Az e falutól keletre fekvő Csirik nevű hegyoldalán hires cseresnye terem., fennebb a völgyfőben sa reformátusok által lakott Nagy-Adorján*Az 1567-ik évi regestrumban Nagy Adoryan 3. Kws Adoryan 1 kapuval van bejegyezve, miszerint akkor még jelentéktelenebbek voltak. Most Kis-Adorján házszáma 22. Határt. 415 h. 1432 négyszög öl, ebből 158 h. 240 öl szántó, 17 h. szőlő, 94 h. erdő. Nagy Adorján házszáma 52. Határterj. 853 h. 684 négyszög öl, ebből 306 h. 1195 öl szántó, 23 h. szőlő, 324 h. erdő, a többi kaszáló, legelő és terméketlen., mely minden nagy neve mellett is kicsinke falu, s „nagy” csak annyiban, a mennyiben a még kisebb Kis-Adorjánhoz viszonyitva ennél nagyobb. Nagy-Adorjánt csak egy hegyhát választja el a már Kis-Küküllő vidékéhez tartozó Havad-tól, s azért ez annak leányközsége is. Ezen falucskák ős hangzatú nevéről azt kell következtetnünk, hogy az Adorján Székely nem települt kezdetben ide; sőt ma is e falukban az Adorjáni (nemesitett) család a legnépesebb.

Gálfalván felül a Nyárád jobb-parti mellékfolyóinak legjelentékenyebb völgye, a Tompa patakáé, mélyül be a hegyek közé. Torkolatában fekszik Tompa*Az 1567-i kévi regestrumban Tompa 2, Zentleorynch szintén 2 kapuval van bejegyezve, most házszáma 62. Határt. 950 h. 404 négyszög öl, ebből 511 h. 1158 öl szántó, 9 h. szőlő, 130 h. 603 öl erdő, a többi kaszáló, legelő. Szent-Lőrincz házszáma 40. Harárterj. 911 h. 1551 négyszög öl, ebből csak 179 h. szántó, 22 h. szőlő, 33 h. erdő, a többi műveletlenül hevertetik., hol Botos Kálmánnak van tagositott minta gazdászata, oly szépen berendezett, minő egy sincs a Székelyföldön. A tompai Botos családból szintén sok jeles hivatalnoka került ki Marosszéknek, igy Bothos Péter 1664-ben, Bothos Gál 1677-ben, Imre 1690-ben alkirálybirák, Samu és Imre a mult század elején pénztárnokok. Imre 1703-ban vásárhelyi várparancsnok. Jelenleg Kálmán szintén e szék alkirálybirája.

Tompa régen Szent-Lőrincznek volt filiája, mikor oláhokkal vegyes volt népesége, az anyaközség azonban tiszta székely falu volt*És ez igy volt nemcsak a 17-ik században, hanem igy volt a 14. század kezdetén is, mert a pápai dézmák regestrumának 1332-ik évi rovatában a 617. lapon ez áll: „Busa sac. de S. Laurentio solv. 4 ban. ant.”, az 1334-ik év rov. a 732-ik lapon: „Bartholomeus sac. de S Laurentio solv. 2 ban. ant.” Miből az látszik, hogy Sz.-Lőrinczet ekkor is katholikusok, tehát székelyek lakták. És abból, hogy Tompa, Sárd s más szomszéd faluk a regestrumban emlitve nincsenek, ismét az, ezek Sz. Lőrincz filiáji voltak.; ez a viszony van még 1637-ben is, midőn a sz.-lőrinczi ref. predicator kötelezve volt minden 2-ik vasárnap Tompán istenitiszteletet tartani; de Ali Pasha 1661-ben kipusztitotta Sz.-Lőrincznek székely lakóit, helyökbe aztán oláhol telepedtek, minek következtében ma már Sz.-Lőrincz tiszta oláh falu, tompát pedig kizárólag székelyek lakják. A predicator szintén átköltözött Tompára, a sz.-lőrinczi templomot, parochialis házat és egyházközség földjeit pedig 1701-ben az oláhok erőhatalommal elfoglalták és a tompaiak minden óvása daczára ma is birják. A tompai egyházközség ládájában van egy 1702-ben keletkezett esketés, melyet szent rontási Bereczki István és Ozdi György irnak alá, az abban levő 28 tanú vallomásából azon történeti becscsel biró adatra akadunk, hogy régen Sz.-Lőrincz volt a mater, Tompa és Sárd filiáji. Sz.-Lőrinczen volt a főtemplom, papi, mesteri lak és parochialis földek, Sz.-Lőrinczet a tatárok pusztitották el. Ali Pasha járásakor, ekkor veszett ki a magyarság, a harangokat Daczó Ferencz a sárdi tóban rejtette el, s igy maradtak meg. Ekkor áttették a matert Tompára, de a templomot és a földeket használták 1701-ig, mint az akkor 85 éves tompai pap Küküllővári János vallja, hogy ő Tompán laktában is 43 évig békésen használta e földeket; de a fennjelölt 1701-ik évben a sz.-lőrinczi oláh pap azokat esperesi levéllel elfoglalta, s bár ez esketésből is a birtokjog tisztán kitünt, s bár az akkori ref. esperes Felfalusi József a sz.-lőrinczieket admoniáltatta, hogy erővel ország törvénye ellen elfoglalt templomot, parochialis házakat és földeket visszaadják, s bár még 1706-ban is Bothos Imre curator Nagy Mikl. és Forika Zsigmond egyházfiak a marosszéki közgyülésen protestálnak, s jogaikba való visszahelyezést kérnek*Ezen esketés megvan a tompai ref. ecla. levelei közt, közli Benkő K. Marossz. ism. 304–306 l., mind ennek következése nem lett, s a kérdéses templom s parochialis birotkok ma is a sz.-lőrinczi oláhok birtokában vannak.

Tompa azonban régen nem mostani helyén, hanem a falu felett keletre elvonuló hegylánczolatnak előfokán feküdt, hol most a ref. temető van; ott volt régi temploma is, melynek némi nyomai most is felismerhetők, csak később békesebb idők bekövetkeztével költözködött le erős és védhető fekhelyéről a völgybe. Tompával szemben egy nyugatirányú mellékvölgyecskét Szabéd árkának neveznek, hagyomány szerint ottan régen Szabéd nevű falu feküdt, de az ellenség által feldulatván, lakói átköltöztek a Mezőségre, s ott alapiták a most is meglévő Szabéd nevű tiszta székely falut. Szabéd árkával párhuzamosan jön le azon másik jobbparti mellékvölgy, melyben Sz.-Lőrincz fekszik, s melyen a m.-vásárhely-sóváradi országút (Kebele-Sz.-Iványról) lejön. – Fennebb haladva a tompai völgyön, Sárd-ot érjük, hol 1585-n Lázár Lőrincz jószágot nyert, mely ma Bornemisza kézen van. Sárd azonban ez időben nagyon csekély helység lehetett, mert az 1567. évi regestrumban csakis egyetlen kapuval van bejegyezve*Most házszáma 72. Határterj. 1170 h., ebből szántó csak 169 h. 273 öl, erdő 221 h., szőlő 13 hold, a többi kaszáló és legelőként használtatik.. Fejlődését Daczó Gergelynek köszönheti, ki a 17. században a csaknem egészen lakatlan helységet ujból telepitette*A tompai fennemlitett esketés szerint., még pedig székelyekkel, mert Sárd még 1700-ban is székelyek által lakott falu volt, ez évben a marosszéki visitacionalis szék iítéletethoz, melynek értelmében a tompai predicator földeit a sárdiak (mint filia) műveljék harmad részben*Igen eredetiek az indokok, melyeket a visitationalis szék felhoz itéletének okadatolására; a többek közt a régi ususra hivatkozva, azt mondja: hogy a földek megmivelését ugy a marhás, mint marhátlanok tartoznak megtenni, mert pásztort nem barompásztorságra, hanem lelki pásztorságra fogadják, mert nem barom, hanem lelkekről fizetnek, mert ugy szolgál a pásztor a marhás mint marhátlanoknak, mert ha a marhátlan lelke elvesz a pásztor gondatlansága miatt, éppen ugy tartozik arról számolni mint a marháséról stb. Ez ítélet megvan a tompai egyházközségi ládában.. Ma a népességnek alig fele székely. És a székelység ezen kiveszését ismét a hűbériség szomoru következményéül kell feltudnunk, mert a székely a szolgaságot nem szivelhette, miért a földesurak jobbágyságra alkalmatosabb oláhokkal cserélték fel, – vagy pótolták a kiköltözködő székely helyét. Sárd határán ujból előfordulnak a mérhetlen mélységű hydro-vulcanicus sárforrások.

Sárdon felül a völgy három felé ágazik; a nyugati irányú völgyben fekszik Vecze*E falu az 1567. évi regestrumban Weche néven 7 kapuval szerepel; most házszáma 44. Határterj. 533 hold 273 négyszög öl, miből 331 h. szántó, 5 h. szőlő, 38 h. erdő., kis oláh falu; az észak irányú közép völgyben Bőő az észak-kelet irányú harmadik völgy torkolatban, vagy inkább hegykebelben, – honnan Etred pataka jön ki, s melyet a Bakosa, Bangod, és Etred, amphitheatraliter környeznek – fekszik Moson*Moson az 1956. évi regestrumban Weche néven7 kapuval szerepel; most házszáma 44. Határterj. 533 hold 273 négyszög öl, miből 331 h. szántó, 5 h. szőlő, 38 h. erdő. még pedig szép regényesen. Ott a szőlőhegyek koszoruzta szép hegyalján pompálkodik gr. Lázár Dénesnek szép kastélya, melyet gr. Haller Zsigmond a mult század közepén épitett azon akkor tájt szokásos franczia (renaissance stylt utánzó) modorban, a minőben ez időben épült urlakjaink legtöbbjei készültek. A mosoni azoknak egyik szebb példánya, és ha abban külalaki correstséget, s nagy épitészeti műbecset nem találunk is, de bámulnunk kell a pazarlásig menő díszes és czélszerű berendezést, a lakosztályok kényelmes beosztását, s főként azon roppant várszerű szilárdságot, mely egymás felett levő három boltozatot (a pinczéjével együtt) hordozni képesitve volt.

Hogy Moson régi telep: kitetszik már abból is, miszerint az 1457. évben, Vizaknai Miklós alvajda elnöklete alatt tartott székely gyülésen jelen van mosoni Bicsok Benedek is*A nemes Székely nemz. jussait világositó némely levelek. M.-Vásárhely, 1837. 5. lap.. 1567-ben august. 4-én János Zsigm. Kaczai Ferencznek a Kaczai Tamás fiának 23 jobbágyot adományoz Mosonban, melyről 1570-ben jul. 29-én uj adománylevelet nyer és statuáltatja is magát. 1635-ben Markó vajda özvegye Bogáthi Druzsina birja Mosont, kit másodszor Vas Ferencz vett nőül*Ezen adománylevelek hiteles transumptuma a Vas perhez csatolva megvannak az Erd. királyi tábla levéltárában.. A Vasokról a Hallerekre, ezekről a gr. Lázárokra szállott.

Moson régen tiszta székely falu, miről tanuskodnak a lustrák, valamint bizonyitja a reformátusoknak kastély mellett levő terjedelmes temploma is; ma lakóinak csak fele székely, ezt is a hűbériségnek kell feltudnunk.

Mosonban régen hires tégla- és cserépgyártás folyt, ma felhagytak az ipar ez ágával. Moson határán itt-ott feltünik azon római út, mely Vásárhelyről a jeddi völgyön felmenve, a kebelei völgyön átcsap a veczei völgybe, onnan a mosoni határ keleti részén – az ugynevezett Buna gödri-nél – átvonulva. Jobbágyfalvánál a nagy Nyárád völgyére száll le, hol (annak idejében részletesebben jelölten) egész Mikházáig követhető.

A közép völgyön felfelé menve, annak bezárodásánál, a Füle és Berek hegyek közt, gyümölcsösek egész erdőitől körülkeretelve fekszik Bőő, tisztán székelyek által lakott csinos falucska, és igy e völgyben csakis a torkolatjánál fekvő Tompa és a végpontján levő Bőő képviseli a tisztán székely elemet, mintha azt czélzatosan állitották volna oda, hogy legyen egy összekötő kapocs a Nyárád és Marosmenti székelység között.

Bőőnek neve mindenesetre a bő vagy bőség (bővség)-től ered; azonban hogy miben bővelkedik, nem tudnám meghatározni, hacsak aestheticus őseink azt nem a szépnemről értették, mert Bőőben a legszebb fekete szemű menyecskék vannak s népe egész Marosszéken a legszebb, ugy hogy ezt Marosszék Etedjének vehetjük, miért a szépnek viszonyitott fogalmát itt is ugy lehetne kifejezni, hogy: „Szép, mint a bőői menyecske.” De a szép nemnek tett ezen köteles hódolatunk mellett ne mellőzzük el Bőőnek régi voltát kiemelni, mert ugyanis Bőőt mint egyházközséget a 14. század elején feltalálhatjuk a pápai dézmák regestrumának 1332. és 1334. évi rovatában, hol Ben és Bev néven van bejegyezve*A 618 lapon: „Paulus sac. de Ben solv. 10 denarios”. A 732-ik lapon: Paulus sac. de Bev. solv. 4 ban. ant.”. Az 1567. évi regestrumban Beő néven 6 kapuval szerepel*Most házszáma 52. Határt. 855 hold, ebből 477 h. 232 öl szántó, 12 h. 1307 öl szőlő, 141 h. erdő..

Bőőben most reformátusok és katholikusok vegyesen laknak; régebb az egész falu református volt, régi ódon templomuk ott feküdt a falu feletti magaslaton; azonban 1766-ban a jezsuiták ráveték erre is szemeiket, s azt erőhatalommal elfoglalván, József császár költségén egészen átalakitották; miért ott láthatjuk homlokzatán a hivatalos kétfejű sast. A régi birtokosok ekként kiszorittatván, jelenleg kis fatemplomban imádkoznak*A bőői ref. egyházközség jegyzőkönyve és a m.-vásárhelyi Ferenczesek házi története szerint..

Ny.-Gálfalván azon ház, melyben Szentiványi Mihály született. (Rajz. Greguss János.)

Ny.-Gálfalván azon ház, melyben Szentiványi Mihály született. (Rajz. Greguss János.)

Bőőtől nyugatra, az ugynevezett Vadasd tetőn egy mesterséges bemetszés van, melyet Törökök útjának neveznek, mi alighanem avar maradvány. Északra pedig a Nyárád és Maros vizválasztó hegylánczolatának legmagasabb csúcsát Őrvárnak nevezik. Itt egy 180 lépés kerületű, 5–6 öl magasságú köridomú dombozat van, közepén 4 öl mélységű, 5 öl átmérőjű bemélyedéssel; ettől nyugatra alig 10 lépés közzel egy másik kisebb ily üreges dombozat. Több helyt ásatást téve, csak televény földre találtam, s ekként itt kővár soha sem volt, legfelebb valami alkalmi földerőd, vagy őrtorony állhatott; mert e magas, a vidék hegyeit uralgó pontról messze el lehet látni; egyik felől a Nyárád, másik felől a Maros vidéke tárul fel, odább a Bekecs, siklódi Nagykő, Firtos s hátuk megett az ős Hargita trachyt tömegű lánczolata látszik, fel egészen ős atyjokig, a Kelemen havasig. Északnyugatra a mezőségi lankás bérczek felett a Székelykő és tordai hasadék sziklabérczei pillantanak át; délre pedig a brassai és fogarasi havasok bérczóriásai tünnek fel, roppant nagyszerüségöket a távol kétes homályába burkolva. E pontról a közeli Marosvidék szép távlati képekkel csalogat maga felé; de én hű maradok a Nyárádhoz s visszatérek annak nem kevésbé kies terére.

Tompa irányában a Nyárád mellett két kis falu van egymással csaknem összeépülve, Süketfalva és Demeterfalva*Ha most kicsinyek, régen se voltak jelentékenyebbek, mert az 1567. évi regestrumban mostani nevökön az első 1, a második 2 kapuval van bejegyezve. Most Süketfalva házszáma 37. Határt. 511 h. 358 négyszög öl. Ebből 260 h. szántó. Demeterfalva házszáma 28. Határterj. 337 h. 330 négyszög öl, ebből 155 h. 561 öl szántó., mindkettő Szent-Anna leányközsége s valószinüleg gyarmata is. Azokban semmi nevezetest nem találván, tova sietünk az egy balparti mellékvölgy torkolatjában fekvő Nyárád Szent-Annára. E falu fekvölgyéből kifolyó Verőfény patakától veszi eredetét a Véczke, t. i. a Nyárádba balpartilag ömlő mérges hegyi patakok áradozásaikkal nagyon sok károkat okoztak, míg a tér jobboldalán folyó Nyárádhoz eljutottak, miért régen nagy munkával kivitt vizszabályozást hoztak létre, egy mesterséges árkot, mely Szent-Annánál kezdődve, mindenütt a tér baloldalán futva egész Fintaházáig ment, s felfogva a balparti patakokat, ott vezette a Nyárádba. – Ezen árkot vagy csatornát nevezik Véczkének, de fájdalom, ezen roppant munkával készült, ezen sok kárt elháritó folyamszabályozás tisztitására kellő gond nem fordittatván, elromlott, a Véczke medre betölt, pedig hogy ujból való kiásásának szükségességét átlátták, kitetszik az 1731. márcz. 8-án tartott székgyülés azon határozatából, melynek értelmében 39 frt büntetés terhe alatt elrendelte a Nyárád árkának szék erején való alapos kitisztitását*Marosszék ez évi jegyzőkönyve szerint., azonban minden szigorú rendelet és birság daczára is az végre nem hajtatott. Egy század mulva, 1830 tájat, a Véczke ügye ismét felmerült, s annak ujból való kiásatása elhatároztatott; de ekkor is csak annyiban hajtatott végre, mennyiben a sz.-háromsági Lutsont bevezették Sz.-Lászlónál a Nyárádba, s ekként a Nyárád terének kétoldali víz folyása megszünt; pedig az nem csak a föld termékenyitésére folyt be jótékonyan, hanem a mellékpatakok rakonczátlan áradozásait is gátolta. Azonban a Véczke régi medre mindenütt megvan most is, s higgyük, hogy egy vállalkozóbb korszak azt meg fogja ujitani.

Ny.-Sz.-Annát kevés kivétellel mind ref. székelyek lakják*Mint filiák idetartoznak: Demeterfalva, Süketfalva és Andrásfalva, az anyaközséget meghaladó népességgel. A közel fekvő Szeredáról gyakran nevezik Szereda-Szent-Annának is. Zerreda-Zent-Annának iratik az 1567-ik évi regestrumban is, hol 5 kapuval van bejegyezve. Most házszáma 62. Határt. 1415 hold. 607 négyszög öl, ebből 614 hold 201 öl szántó, 18 h. szőlő, 495 h. erdő. Hegyei közül a Dézsenfőt eredeti neveért megemlitendőnek vélem.. A reformátusoké azon ódon egyház is, mely ott a falu feletti dombtetőről oly kirivólag hivja fel a régész figyelmét, ki csak külalakjáról itélve is, a multnak egy tisztes műemlékét hiszi felismerni. Ily feltevése nem is csalja meg, mert ez egyház egyike az átmeneti korszak correctebb és szebb műalkotásainak, melynek szemlélete messze századokra viszi vissza a kutatót, mely a multnak tiszteletet parancsoló kő-epopeájaként áll, tanuskodva arról, hogy e távol vidéken is oly emberek laktak, kik műfogalommal s ez feltételezte fejlettséggel birtak; oly nép, a mely még sem volt annyira barbar és hátramaradott, mint azt sokan elhitetni akarnák és szeretnék. Mert hisz ezen emléképület öt század előtti időről beszél nekünk; ott áll, mint ezen távol kor műveltségi hévmérője, fényesen czáfolva meg azokat, kik ily ferde ráfogásokkal szeretik nemzetünket gyanusitani, egy csak harczolni tudott nyers tömegként állitván azt elő. Azért az ily emléképületek becses kincsei a nemzetnek, mert támogatói azok a történelemnek és hirdetői fényes történelmi igazságoknak, mondhatnók multunknak kőbe metszett krónikái. Becsüljük azért az ilyeket, s védjük meg a megsemmisülés- és enyészettől, mert egy nemzetnek, mely multját tiszteli, tisztelnie kell egyszersmind annak hátrahagyott műemlékeit is, mint ezen távol kornak tisztes képviselőit. De lássuk ez egyház műidomait.

A mi legépebben megmaradt, itt is a nyolczszög három oldalával záródó szentély, ennek diadalíve köríves és ily nyilattal alakult azon két ablak is, melyek egyike a szentélyzáródás nyugati lapján, másika a hossz-szentély ugyanez oldalán van; azonban ez ablakok csakis belülről körívesek, mert kivülről nézve nyilatmetszetök már a csúcsívet jelöli. Az ablakok tagozatlan béllete a késő román kor azon sajátságával bir, hogy kivülről befelé keskenyül s a középről ismét befelé tölcséresül. Az ily alakitásnak műértelmét már másutt okadatoltam. Ablakain díszművezetének felső része még most is épségben van, s azok a román ornamentika szabályai szerint alakitvák, az oszlopszerű kőválaszték által elkülönitett két körívre egy környilat van fektetve, és az ekként támadott hézag kétfelől két kis háromszögű bemetszéssel betöltve.

A hajó már teljesen átalakult, oldalajtajának kőkerete is leszedetett, néhány darabja a később oda támasztott előpitvar talajába van berakva, azok két háromszög közé helyezett hengerpálcza-tagozatot mutatnak. A régi boltozatot most koczkás deszkafölep helyettesiti, de hogy eredetileg az egyház boltozva volt, mutatják külső oldaltámjai, melyek nem csak a szentély záródásánál (szám szerint 4), hanem a hossz-szentély és hajó mellett is észlelhetők, sőt még homlokzat-szögleteinél is van két diagonal oldaltám, melyek kétszeres megtöréssel s rézsut lemetszett tetőzettel tagozvák. Altemploma (kriptája) is van ez épületnek, de bejárata falazva levén, nem vizsgálhattam meg. E rövid körvonalozás elégséges arra, hogy ez egyházat az átmeneti korszak kezdetén (a 14. század elején) épültnek állitsuk. Tehát azon korszakban, midőn Szent-Anna lételéről már történeti tudomásunk is van, mert a pápai dézmák regestrumának 1332. évi rovatában ott találjuk mint önálló egyházközséget bejegyezve Szent-Annát*A 617. lapon ekként: „Phinta sac. de S. Anna solv. 4 ban. ant.” Még e néven a 733. és 765. lapon., mivel pedig a környék többi falui közül fel egészen Kereszturig más falu felvéve nincsen, azt kell következtetnünk, hogy azok mind Sz.-Anna leányközségei voltak*Az 1567. évi regestrumban Zereda-Zent-Anna néven 5 kapuval, házszama msot 62. Határterj. 1415 h. 607 négyszög öl, ebből 614 h. 201 öl szántó, 18 h. 775 öl szőlő, 495 h. 1413 öl erdő..

Van egy régi harangja is, melyen ugyan nincsen semmi felirat, de sajátságos s minden eddig látott harangtól eltérő idoma azt nagyon réginek, az egyházzal legalább is egykorunak tünteti fel. Alakját melléklem.

Szent-Annán lakott s onnan irta is magát a szárhegyi Lázár családnak egyik kiszármazott ága, nevezetesen azon szárhegyi Lázár András, ki a székelyek 1506-ban Agyagfalván tartott nemzetgyülésen elnökölt, Szereda szentannai Gyulakuti leányt tartott nőül. Fiai közül János anyja jószágára, Ny.-Sz.-Annára települt, s a szentannai előnevet vette fel. Ezen János 1534-ben országgyülési követ volt s számos fiai közt végrendeletileg osztotta fel jószágait. Mihály és István a csíki és gyergyói jószágokat nyerve, a Lázárok szárhegyi ágát folytatták, míg Imre, Ferencz és János a marosszéki jószágokat kpták. Nevezetesen Ny.-Sz.-Annát Ferencz nyeri el és lakja is, megtartva szent-annai előnevét. Ez a Lázár Ferencz 1551-ben a kolozsvári országgyülésről a Maros-Vásárhely mellett egybehuzott gyalogsághoz rendeltetett Bernáld Balázszsal; 1570-ben a szomszéd Ny.-Andrásfalván nyert jószágot, 1571-ben marosszéki székbiró, nemsokára e szék főkirálybirája, mely tisztet Imre testvérével (ki szintén szentannai előnevet használt) együtt viselte. – Ferencz gyermektelen levén, a szentannai jószág és előnév testvére, Jánosra ment át, ki a székelyeknek 1562-ben Vajához gyült táborában jelen van, e sergek szétverésekor fogságba esett s valószinüleg ott is halt el. S igy a ny.-szent-annai jószág és előnév Lázár Imrére (testvérére) szállt át. Ez az Imre nevezetes szerepet játszott. 1556-ban a szamosujvári orzsággyülésen az Izabella királyné behozatalára választott országos küldöttség tagjai, az 1558-ki fehérvári országgyülésen az adó számbavételére kirendelt székely biztos, 1660-ban Kolozsvártt a Luther és Cálvin követői közt folyt vallásos vitatkozáshoz Lázár Imrét is kinevezte az ország, s ily minőségben van jelen a következő évben Medgyesen tartott zsinaton is. 1570-ben kapja a ny.-andrásfalvi jószágot (melyet hihetőleg Jánostól confiscáltak volt) mindkét nemre. 1571-ben marosszéki székbiró, nemsokára (1579-ben) főkirálybiró. Ez az Imre volt az utolsó ny.-szent-annai Lázár, mert nejével, Gyalakuti Borbálával Gyalakutát kapván, nemcsak oda költözöt át, hanem a „gyalakuti” előnevet is fölvette, melyet utódai a „szentannai” előnév teljes mellőzésével használtak egészen 1841-ig, midőn gr. Lázár Józsefben a gyalakuti ág kihalt*Lásd az ide vonatkozó adatokat és a szent annai Lázárokat részletesebben „A gróf Lázár család” irta gr. Lázár Miklós 1858. 31, 33, 47–56. lap.. De ha Sz.-Anna megszünt is a család előneve lenni, azért az ottani birtok a gr. Lázárok kezén maradt egészen az ujabb időkig, most Márton István kezén van, ki azt örök áron megvette. – Megvan most is a szép, terjedelmes Lázár-curia, ott van udvarán a katholikusoknak egy hivek és védur nélkül maradt kápolnája.

Sz.-Anna északi részén Burgundia nevű helyen egy sósforrás buzog fel.

A falun felül beszakadó Sámé patakánál pedig (jobboldalán) egy magas, nyugati oldalán szőlőkkel ültetett, Nyárádra néző északi oldalán függőlegesen leszelt hegyfok magasul fel, végpontja a Rigmány felől leágazó hegylánczolatnak; ezt Várhegytetőnek nevezik, s mondják, hogy ott a törököknek – kik Erdélyt a Marosig birták – volt határvára. Ma csak cseréptöredékek, néha kivetődő nyilvesszők és fegyvertöredékek mutatják, hogy itt ugyancsak laktak egykor emberek, várnak azonban semmi látható nyoma. Annak pedig, hogy a marosszéki ős várak ily kevés nyomot hagyva enyésztek el, főoka az lehetett, miszerint a vidék kőszegény levén, azok inkább földerőditvények voltak, melyeket az idő nyomtalanul eltörölhetett. Hegyünkön, ha csakugyan volt vár, az csekély terjedelmű lehetett, ilyen levén a hegy fennlapja is; legfölebb egy őrtornya vagy figyelő állomása a hátrább, innen alig néhány ezer lépésre fekvő rigmányi erődnek*Melyet ugyan ezen kötet 33. lapján ismertettem., melyet a Bőő feletti (már leirt) őrvárral köthetett össze, miért ez is az avar erőditvények sorába tartozhatott.

Ezen előfokról gyönyörű kilátás nyilik. Ott alatt terül el a Nyárád terének azon kiszélesedő kerekded része, hol a Kis- és Nagy-Nyárád összefolyásánál Nyárád-Szereda, e vidék egyetlen városa fekszik. Itt a Nyárádnak tere még egyszer kiterjeszkedik, miután két részre oszolva kétágú villaként öleli körül a Bekecsnek hatalmas bérczeit, és az abból leszögellő előhegyek azon terjedelmes háromszögét, melynek végpontja Nyárád-Szeredánál van. Ha a havasnak nagyszerű képleteiről elforditjuk szemeinket, nyugatra a Nyárád terének már ismert vidéke egész Teremiig feltárul a szemlélő előtt, ugy hogy innen annak minden egyes faluját megszámlálhatjuk, sőt tiszta időben a nyugati Kárpátok vonaláig terjedő látkört élvezhetünk; azért nagyon alkalmas volt e pont egy figyelő őrállomásra. De szálljunk le helyzetünk magaslatáról, s ereszkedjünk le Nyárád-Szeredába*Mely régi iratokban néha Maros-Szeredának is hivatik..

Valójában szükséges előre tudnunk, hogy városba értünk, mert különben ki nem találnók, levén Marosszéknek akárhány nagyobb és szebb faluja ennél, miért azt gúnyorosan Szegény-Szeredának is szokták nevezni; pedig tisztelet adassék neki, mert ez Marosszék legrégibb városa*Benkő Józs. spec. Tran. 447. lap., hol országgyülés is tartatott, még pedig oly országgyülés, mely Erdélynek legjobb fejedelmét (Bocskait) adá, e mellett oly központi város, hol Marosszék századok hosszú során tartá közgyüléseit és törvényszéki üléseit.

Szereda, mint taxális hely, a dietalis articulusokban emlittetik, bár hogy szabadalomlevelét mikor nyerte: annak sem a felkutatott városi levéltárban, sem tudtommal másutt semmi nyoma nincsen; igen valószinű azonban, hogy Szereda is, miként városaink nagy része, zsigmond király által emeltetett városi rangra, s igy Marosszéknek legrégibb városa, mint azt Benkő József is állitja Spec. Traniájában. Oppidum név alatt legelőbb az 1567-ik évi regestrumban fordul elő, hol „Oppid. Zereda” néven 26 kapuval van bejegyezve, tehát ekkor a mostaninál sokkal tekintélyesebb helység volt itten, mert 26 kapuval az idő szerint Vásárhely kivételével (melynek 125 kapuja volt) Marosszék egyetlen helysége sem birt. Városként szerepel 1585-ben is, midőn ott van „Maros-Szereda” néven az országgyülésre követet küldő városok sorozatában*Lásd Benkő Józs. „De comitiis Transcis” czimű munkája 65. lapján.. – Oppidumnak neveztetik Báthori Zsigmondnak 1586. máj. 4-én Enyeden kiadott azon rendeletében is, melyben a szeredaiaknak meghagyja, hogy a Székely- (Zekel) Vásárhelylyel kötött frigyhez tartsák magokat, s miként törvény dolgában is az előbbi módot követték, guy az adófizetésben s más terhek hordozásában is tehetségök szerint a Zekelvásárhelyiek mellett – a régi rendtartás szerint – segitséggel legyenek stb.*Benkő K. Marossz. ism. czimű munkája 213–214. lapján közli az egész okmányt..

1589-ben Bánfi Boldizsár adománylevelet kap egy szeredai részjószágra*Kállay ns. székely nemz. 116. lap. Ez ugyanaz lehet, mely később a szent-anai Lázárok kezére ment, s melyet most Márton István bir a szent annai jószággal együtt..

1605-ben febr. 21-én itten gyült össze azon országgyülés, mely Bocskait fejedelemnek választotta*Itt kiáltották ki fejedelemnek s e határozatot megvinni küldöttség ment fel és pedig a vármegyék részéről Kemény Boldizsár és Angyalos János itélő mester, a székelyek részéről a Marosszék főkapitánya Bató, (Pathó), Menyhárt, Nagy Menyhárt és Barlabás Ferencz (Kővári Erd. Tört. IV. k. 168 lap)., ki ez időtől fogva kezdte az erdélyi fejedelem czímet használni*Budai Ezs. II. k. 211–212. lap..

Szeredának az adorjáni határon szőlője és erdeje van, erről azt tartják, hogy Bocskai Istvántól nyerte a város, bár ezt bizonyitó semminemű adománylevél nincsen a város birtokában*Csak hagyományilag maradt fenn, hogy az adorjániak a fejedelem rendeletére fel nem kelvén, e szőlők büntetésből vétettek el, s a magokat kitünőleg viselt szeredaiaknak inscribáltattak Bocskai által.; valamint Bocskaitól kapottnak mondják a város demeterfalvi – e falu felét tevő – birtokát is*A demeterfalviakból is, mint mondják, többen a hadjáratból haza szökvén, jobbágyságra vettettek, s a fejedelem által Szeredának adományoztattak, bár okmányi adatot erre vonatkozólag sem tudtam felfedezni..

Szereda már régen, nevezetesen 1606-ban is birt – valószinüleg Bocskaitól nyert – vásárjoggal, de az elévülvén, II. Lipót 1790. dec. 13-án uj vásárjogot engedélyez három sokadalomra*E sokadalmak napjai szent Polexina napja febr. 17, szent Péter n. august. 1, és Judith nap dec. 10.. Ezen vásárengedélyező okmányban szintén van hivatkozás régibb 1606-ban nyert vásárjogára, mely háborus idők és sürű fejedelemváltozások miatt gyakorlatból kiment, miért azokat megujitja és ujból engedélyezi. Az okmány hátiratán az is fel van jegyezve, hogy e sokadalmak kieszközlésében legtöbb érdeme Turáti Antal nyugalmazott századosnak van*Az igen díszes kiállitású okmány megvan eredetiben a város levélt. Kelt Bécsben 1790 dec. 13. az uralkodó és Pálfi Kár. korl. aláirásával; a marosszéki derékszéken 1793 jun. 6-án, a kolozsvári országy. 1795 jun. 31. olvastatott fel, 1797 okt. 22. pedig minden ellentmondás nélkül kihirdettetett, s azóta érvényben van.. 1823-ban aug. 28-án Szereda lakói szombatnapi hetivásárjogért is folyamodtak, s bár a kormányszék még ez évben a szokásos kihirdetést megtette s a folyamodványt felterjesztette, mégis mind ezideig függőben van ezen, Szereda jövőjére nagyon fontos, kérdés megoldása. – De térjünk vissza Szereda multjának vizsgálatára, mert mult fénye eltörült jelenének némi nymbust kölcsönöz, s nevezetesen feltünteti azon fontos szerepet, melyet e város Marosszék politikai kormányzatában, valamint katonai szervezetében is játszott. Fennebb országos szerepét, mely szerint igen nevezetes országgyülés helye volt, előadók; most ki kell mutatnunk, hogy marosszék kormányzatának mily sokáig volt székhelye. Mint e szék közigazgatási központján, igen valószinüleg többször tartattak lustrák vagy katonai szemlék is, bár okmányi tudatunk csak azon egyről van, melyet 1606-ki márcz. 2-án tartottak a szeredai mezőn, mikor göcsi Szabó Péter nemességre emeltetett*Lásd főkormányszéki levélt. 3505/770.; de hogy Marosszék közgyüléseit (gyrás-gyüléseit) egészen a 17-ik század végeig kizárólag, s azután is a mult század közepeig gyakran tartotta Szeredában, arról biztos adatok kezeskednek*Leginkább a gyrás-gyülésnek a szék levéltárában meglevő jegyzőkönyvei, melyekről alább a vásárhelyi székház leirásánál láss többet.. A legelőbb Vásárhelyt tartott ismeretes gyrás-gyülés 1667-ben történt, s ezután néha kivételesen még néhány Vásárhelyt tartott gyülést találunk a 18-ik század első felében is, mint 1718-ki márcz. 23-án*Ez évi jegyzőkönyv szerint. Láss erről Benkő K. Marossz. ism. 108–109 lap.. 1745-ben ismét Vásárhelyt a város házánál tartja a szék azon közgyülését, melyen Berzenczey Istvánt a főkirálybiróságba beiktatják; de következő évben Vásárhelyt, a Dózsa Mihály alkirálybiró által épitett székház elkészülvén, Marosszék székgyülései helyéül véglegesen Vásárhelyt jelölte ki. Azonban ujból visszakerültek, ha rövid időre is, Szeredába, mert a Medgyesről Vásárhelyre áttett királyi táblát a székházba ideiglenesen két évre befogadván, ez a széket kiszoritá 6 évig saját székhelyéből, s arra kényszerités, hogy közgyüléseit ez idő alatt részint Szeredában, részint más falukban (Nagy-Ernyén, Sz.-Gericzén, Gálfalván stb.) bolyongva tartsa. Midőn végre sikerült az alkalmatlan vendéget csaknem erőszakkal kituszkolni, a szék közgyülései véglegesen áttétettek a központon fekvő Vásárhelyre, s azóta mindig ottan tartatnak*Láss erről többet alább a vásárhelyi székház leirásánál..

De Szereda nem csak a közgyüléseknek, hanem Marosszék törvényszékeinek, al- és derékszékeinek is sok századon át székhelye volt, bár az 1725. nov. 17-ki gyrás-gyülés egyik végzéséből olyan valami tünik ki, miszerint a legrégibb időkben, midőn Vásárhely Székely-Vásárhely név alatt a székhez tartozott, a szék derékszékei kizárólag Vásárhelyt tartattak*Ezen határozat és indokolása igy hangzik: Minthogy a derék székek nem köttettek M.-Vásárhelyhez, mert mikor az régi időben M.-Vásárhelynek Székely-Vásárhely volt neve és akkor a székhez való volt azért celebrálhatták akkor csak az derékszékeket – modo in posterum, mint Szeredában mind Vásárhelyt egyiránt, a hol a főtiszt akarja. Lásd ez évi közgyülési jegyzők. közli Benkő K. Marossz. ism. 109. lap.; azonban a hogy Vásárhely gyors fejlődése által önállóságra jutott, a szék törvényszékei onnan Szeredába helyeztettek át, s ha e törvényszékek jegyzőkönyveit átvizsgáljuk, azonnal meg fogunk győződni, hogy a nemzeti fejedelmek korszaka alatt a marosszéki törvényszékek legtöbb esetben Szereda városában üléseztek*Az 1665. febr. 16-án tartott közgyülés határozata értelmében a Zeredai vicezéken 100 fton felül nem menő ügyek revidiáltathattak kivéve az örökösödési kérdéseket. Lásd ez évi jegyzők. és Benkő K. Marossz. ism. 214. lap.. Azonban a 18. század kezdetén a hogy Maros-Vásárhely központi fekvése kezdi e várost előtérbe hozni, mind gyakoriabbak az ottan tartott székgyülések, s a mint ezek elvonatnak Szeredától, azon mérvben a törvényszékek is távozni kezdenek; igy 1711-ben kimondja a székgyülés, hogy: „viceszékek ne csak Szeredába, hanem felváltva Sz.-Gericzén, B.-Madarason, Sz.-Lászlón, Gálfalván és Harasztkereken is tartassanak”*Lásd ez évi közgyülés jegyzőkönyvét és Benkő K. Marossz. ism. 107. lap.. Mindez csak fokonkinti közeledés a mininkább előtérbe lépő Vásárhelyhez, – 1716. máj. 21-én a szeredai gyrás-gyülésen a Szeredában tartott viceszékek szabályoztatnak, oly módon, hogy minden negyedik viceszéék a Mezőség ügyeivel foglalkozzék*Ugyanott és Benkő. K. 108. lap., a derékszékek azonban, ugy látszik, hogy ez időtájt már Vásárhelyt székeltek*Lásd ez évi közgy. jegyzőkönyvét.; de volt a Szeredához kapcsolódó régi kegyeletes emlékeknek is sok tisztelője, s ennek alapján keletkezik 1725. nov. 17-én azon fennebb is emlitett közgyülési határozat, mely derékszékek tartását nem köti szorosan Vásárhelyhez, hanem Szeredában vagy Vásárhelyt tartandóknak rendeli, ott, a hol a főkirálybiró akarja; sőt 1731-ben márcz. 8-ki közgyülés határzata által Szereda ujból túlsulyt nyer Vásárhely felett, kimondatván, hogy: „Eddig minden héten szereda napon folytak viceszékek, ezután minden holnapban csak egyszer legyen Szeredában harmadfél napig, M.-Vásárhelyt másfél napig; ha pedig ugy kivántatik, Szeredában duplázhatni, ott kétszer is ülhetni viceszéket addig, míg Vásárhelyt csak egyszer”*Ugyanott Benkő K. 110. lap..

1732-ben okt. 29-én már két viceszék szerveztetik, egyik Szeredában, a másik Vásárhelyt, s Szereda kerületének alsó része a vásárhelyi viceszékhez adatik, a mint ez kitetszik nevezett közgyülés következő határozatából: „Minthogy a viceszéken Szeredában a peres igen sok, arra nézve végeztetett: hogy azon faluk közzül, a kiknek eddig a szeredai szék volt forumok, szakasztassanak a vásárhelyi szék forumára bizonyos faluk, ugymint: M.-Sz.-György, Ernye, Csejd, Agárd, Jedd, Kebele-Sz.-Iván, Koronka, Bodon, Kakasd, Medgyesfalva, M.-Keresztur, Nyárádtő, Lőrinczfalva, Lukafalva, Ilenczfalva, Fintaháza, K.-Sz.-Miklós, Csiba, Somosd, Karácsonfalva, Folyfalva, Cserefalva, Ákosfalva, Sz.-Benedek, Harasztkerek, Göcs, Vaja, Csóka, Kis-Görgény, kiknek az viceszéken forumok leszen M.-Vásárhelyen stb.”*Ez évi közgyülések jegyzők. szerint Benkő K. 110. lap.

Azonban a hogy 1746-ban a székház Vásárhelyt felépült, s a hogy 6 év mulva a kir. tábla bitorlása alól kiszabadithatá Marosszék lefoglalt székhelyét, azonnal nem csak közgyüléseit, hanem derékszékét is véglegesen áttette Vásárhelyre, s Szeredának csak viceszéke maradott meg egészen 1806-ig; de ez év január 27-én tartott közgyülés egykori tekintélyének ez utófoszlányától is megfosztá Szeredát, kimondván, hogy: „A Szeredában tartatni szokott viceszékek M.-Vásárhelyre tétettődtek egy helyre.”

A fennebbiekből kitünik azon jelentékeny szerep, melyet Ny.-Szereda Marosszék belkormányzatában játszott. Ennek ismeretével, ha e városnak előnyös fekvését – egy terjedelmes, minden más várostól távol eső vidék központján – tekintetbe vesszük, méltán bámulhatjuk, hogy az nagyobb fejlődést nem csak nem nyert, hanem 16. századi tekintélyesebb állásából lehanyatlott egész odáig, hogy lakóinak száma most csak 423-ra megy*Házszáma 93. Határterj. 758 hold 1152 négyszög öl, ebből 541 h. 1395 öl szántó, 9 h. 237 öl szőlő, 7 h. 940 öl erdő, a többi kaszáló, legelő és terméketlen., s az egész helységben egyetlen kőépület sincsen, mert terjedelmes piaczán, valamint utczáin is mind falusias küllemű, földszinti faházak vannak*Egyetlen kis emeletes faház van, melyet egy kovács – kinek az utczán vasalást eltiltottak – élczből csináltatott.; ilyen a piaczán szerénykedő két kis bolt is, mely a városiasságnak jellegét szintén nagyon hiányosan tünteti elő. Nem sokkal fényesebb igényekkel állhat elő a piacz nyugati oldalán levő egyetlen (ref.) temploma is, mely egy régibb gót izlésű egyház helyére és annak anyagjával 1838-ban épült, idomtalan nagy fatornyával, melynek mesterséges, a hold változatait is mutató óráját Magyari Sándor nevű szeredai kovács csinálta.

Ilyen város Ny.-Szereda, bár az utóbbi időkben, főleg mióta a vásárhely-sóváradi országút érinti s mióta (1863-ban nyert) postaállomása is van, némi emelkedés vehető észre nem csak az anyagi vagyonosodás, hanem a mi örvendetesebb, a szellemi művelődés terén is, minek egyik jele az utóbbi években ott keletkezett társas kör és olvasóegylet, s főleg keletkezőben levő iskolája, melyre ezen városnak és terjedelmes vidékének oly égető szüksége volt.

Az üdvös eszmét 1865-ben maga Szereda város birtokossága penditette meg, a városban székelő vidéki olvasóegyletben felajánlván egy alapitandó községi – tehát vallás és nemzetiség-különbség nélküli – iskola helyiségeül egy házat, tanodai alapul pedig 930 frtra menő államkölcsönét. Az olvasóegylet tagjai magokévá tették a város polgárainak dicséretes kezdeményezését, 12 személyből alakitott*Melybe hat tagot a városi birtokosság választott. bizottságra bizván az ügy kezelését. Ezen bizottság a kormányi engedély kieszközlése után az iskolai alap növelésére forditá fő figyelmét, s azt egyesek adománya, jótékony tánczestélyek rendezése s a befolyt összegek kamatozásával 2600 pftra emelte, s a mult 1868. év sept. 4-én a helybeli tanitó vezetése alatt megkezdődött a tanitás addig is, míg az iskola alaptőkéjének remélhető növekedésével külön tanitót állithatnak be.

Szerény bár az eredmény, mit eddig a nemes törekvés felmutathat, de annak is, mint a nép által kezdeményezettnek, de annak is, mint a nép által kezdeményezettnek, tehát üdvös korjelnek méltán örülhet a nevelésügy minden barátja; mert remélhető, hogy nemzeti kormányunk – miként kötelessége – pártolása és támogatása alá veendi ezen tanodát, melyben 20–30 ezer lakost számláló – az önművelhetés minden módjától megfosztott – vidék értelmi s ezzel kapcsolatos erkölcsi és anyagi emelkedésének alapja van letéve.

Szereda határának Szakadátalja nevű részében földgyanta mutatkozik, melynek ottlétét feltörő szagja mellett régi irományok is igazolják: kár, hogy használatlanul hevertetik.