XVI. Oroszhegy.


FEJEZETEK

E falu fekvése. Diafalva. A Bosnyák patak. A oroszhegyiek élete. Havasi szállások. Oroszhegyi lovak. A még falujában se járt oroszhegyi fiu. Oroszhegyi templom. Oroszhegyi búcsuk. Iskola, népnevelés. Oroszhegyi szokások. Temetés.

Udvarhelyszéknek középponti fővölgyét, a Küküllő völgyet már ismerjük, átkutattuk már a Székelyföld középponti havasát a Hargitát, fellegekkel szomszédos tetejéről pillantánk szét a hős nemzetnek szép honán. Ujból annak középponti anyavárosában, kirándulásainknak központján vagyunk.

Még hátravan azonban ezen anyszéknek sok mellékvölgye, s bérczvidéke, melyek szép s emlékezetes pontjaik megnevezésére hivnak; vegyük hát vándorbotunkat s kövessük hivatásunk utjait.

Említém már valahol, hogy Udvarhelyszéknek északkeleti szögletében, a Küküllő eredeténél roppant kiterjedésü, Gyergyóig s Görgényig rugó havasok terülnek el, éléskamarájaként e széknek. Látók az e havasszélynek déli oldalán fekvő Zetelakát, Zeta várának szent romjaival, s most látogassuk meg egy más, nem kevésbé érdekes pontját e fennvidéknek.

Ha az utas Udvarhelyről Parajd felé menő uton haladva reggelenként a tájt borító ködből gyakran egy égből lezengeni tetsző nagy harang zugását hallja, kétkedve tekint szét, hogy hogyan jöhet a magasból e hangok légürt eltöltő harmoniája? csudát vél, égnek a földdel való beszélgetését hiszi, midőn a regg ködét a szellő fuvalma szétlebbenti, meg van fejtve talánya, mert ott fenn több ezer láb magas bércz ormán büszkén fekvő falut, Oroszhegyet pillantja meg, melynek magasan fejérlő tornyából zengnek le e hangok. Ki lehetett az ember, ki oda, e havas viharos tetejére falut mert építeni, ki a sasok lakta regiokba embernek rakott tanyát, fellegekkel szomszédos magasságban?

E sok tekintetben érdekes faluba másztatjuk fel kedves olvasónkat.

A havasszélen egy magas plateaun fekszik Oroszhegy, oly magasságban, mint kevés faluja Európának. Madártávlatban látszik innen egész Udvarhelyszék és fél Erdély, s gyakran a nap dics-sugárai tündökölnek e falun, midőn lenn az egész vidék ködlepel alatt dereng.

A falu felett egykopár, mély, záporvéste árkokkal festőileg eredzett kerekdomb, az Őrhegy magasul fel; háta mögött (keletre) egy mély völgyön törtet le az innen nem messze eredő Bosnyák patak.

A falu, és e patak elnevezése arra mutatna, hogy e vidék első telepei oroszok, bosnyákok lehettek, de azok ma tökéletesen elszékelyesedtek, s eredetökről még a hagyomány is kihalt*Oroszhegy, Háromszéken Oroszfalu, Volál, mely szláv nyelven falut jelent, Kovászna, mely kétségtelenül a szláv kvasnából ered, s több szláv elnevezésü helyek a Székelyföldön hogy miként jöttek ide, még mindeddig meg nem fejtett nyilt kérdés. Vannak, kik azt állitják, hogy őseink Lebediásban mulatásakor több orosz eredetü nép csatlakozott és jöttek velök be Pannoniába, s ekkor települhettek ily népek a székelyföldre is. Engel szerint később Zoltán alatt is jöttek be oroszok Ungvár, Mosony és Máramarosba települők, ily oroszok épitették Oroszvárt is. Istvánffi (Hist. LXVI) azt mondja, hogy Kálmán király is hozott be Lodomeriából és Galicziából oroszokat Nagy-Orosziba. Szirmay szerint Nagy Lajos alatt is jöttek be oroszok s azok nagy szabadalmakat nyertek: ily telepek – bár a történelem nem emliti – kevés számmal jöhettek a székely földre is, de itt elszigetelten lévén, egészen elszékelyesedtek.
Ilyen a honfoglaláskor vagy később be jött lengyel telep alapithatta az én lakfalumat Lengyelfalvát is, (mely ide egy órányira fekszik.)
A XIV-ik század kezdetén Uriczhegy néven mint önálló egyházmegye fordul már elő.*A pápai dézmák regestruma 1333-ik évi rovatában a 738-ik lapon igy van bejegyezve: Dominicus Sacerdos de Uriczhegy solv. 1 banalem. ant.

Oroszhegyen alól vele csaknem össze van épülve Diafalva, filiája e 2000 lelket számláló egyházmegyének, melynek népe igen szép erőteljes, és munkás.

E gyönyörü kilátást nyujtó, de bajosan megközelíthető*Régen annyira rosz utja volt, hogy sáros időben roppant bajjal lehetett oda felvergődni, de a mult évtizedben az e faluban lakó Jánosi ur utbiztosnak neveztetvén magát ki, most jó kövelt uton lehet oda felmenni. fekhelyet, nem annyira aesthetikai, mint önvédelmi szempontból választhaták, és főként a havas közelségéből indokolható; mert e falunak éléskamarája azon roppant kiterjedésü havas, mely itt kezdődve, több négyszög mértföld kiterjedésben Gyergyó és Sófalváig rug. Az e havas közötti irtásokat Szállásnak nevezik, itt van mindenkinek havasi lakása, pajtája, itt él a falu népe nyaranta, itt legelteti nyájait, itt csinálja téli széna készletét, mert e nép főként marhatenyésztéssel foglalkozik, határtalan havasán legelnek szabadon, még télen is, azok a hires oroszhegyi fürge lovak, melyek legfelebb 14 hüvelyk 3 vonal nagyságra nőnek, nagyon szép idomuak, erőssek és fürgék, s ugy sebesség, mint idom, finomság, és kitartásra nézve leginkább hasonlítanak az arab lovakhoz. De már itt is elkezd fajulni a nemes faj, s már is kevés tisztavérű oroszhegyi lovat lehet kapni.

És van ott a havasokon elég olyan finak, (ficzkó 15–18 éves ifiu), ki még falujába se járt soha le, ki pásztor társain s barmain kivül soha senkivel nem érintkezett, hogy pedig az ily vadonban felnővő egyén, társadalom és vallásról nem sok fogalommal birhat, azt gondolhatjuk. Egy ily vadonfi egyszer falujába lejövén, templomba vitetett, az ott lévő dolgok nagyon meglepték, s arra tett sajátságos észrevételeit, megjegyzéseit, valamely furgangos falu tudósa versbefoglalta, mit sajátszerüségeért ide iktatok.

EGY EREDETI MAGYAR REGE,
vagyis:
A NYIR ELEJE KERTJE.
Mely történt magas Oroszhegyben, egyik bizonyos esztendőben.
Egyszer magas Oroszhegyben
Történt egy furcsa dolog,
Mely még ma is némelyeknek
Olykor szájokban forog.
Egy ficzkó a marhák mellett
Többnyire magánoson
Mint pásztor, tökfilkó fővel
Növe fel a havason.
Papnak, kántornak, templomnak
Hallotta ugyan hirit,
De hogy azokat ismerje,
Soha sem tette szerit.
Már eléggé nagy kamasz volt,
Tudott jól csattintani,
Ostorával rittyegetni,
Csára-hajszra hajtani.
De ki teremtett és miért?
Több ilyen kérdésekre
Csak annyit tudott felelni,
Mint az ő buta ökre.
Hogy Isten van, azt hallotta,
De ugy vélte magában,
Hogy az is, mint ő s más pásztor,
Jár egy durva czondrában.
A jövendő élet felől
Nem sokat törte fejét,
Azt hitte, hogy pásztorsággal
Tölti ott is idejét.
A lüdérczek, boszorkányok
Felől ha kérdeztetett,
Tudott ő elbeszéleni
Sok furcsa történetet.
Beszélte, hogy már sok izben
Elbámult a lidérczen
Mikor látta tüzet ...va,
Haladni fel a bérczen.
Hallotta a nagyanyjától,
Hogy ennek lúdlába van,
A kihez egyszer hozzácsap,
Jaj annak valójában.
Látott sokszor rusnya*Rút, fertelmes. sárkányt
A felhőkben függeni,
Mely nagy égiháborukat
Szokott elterjeszteni.
Könnyü volna, mondotta s, azt
Az embernek megkötni,
Csak egy vasvillát kellene
Akkor a földbe ütni.
Még a boszorkányokról is
Csuda dolgokat beszélt,
De ezektől átaljában
Ő épen semmit sem félt.
Mert a ki magát, igy szólott,
Foghagymával megkeni,
Ahoz soha a boszorkány
Nem merne közeliteni.
Ily balgatag képzeletek
Voltak az ő fejében,
Nem lévén a ki oktassa
Az havason létében.
Egyszer mégis őt az atyja
Az havasról lecsalá,
A lévén czélja, hogy fiát
Vegye jó leczke alá.
Elküldé mindjárt előbb is
A templomba másokkal,
Belép félve és megáll az
Ajtón belől nem sokkal.
De jön a pap, felöltözék,
A kántor meg orgonál,
Ő szájat tát, szemet mereszt,
Mint egy darab fa ugy áll.
Misét és prédikácziót,
S egyebet végig nézett,
Mindent a hogy magfoghatott,
Magában jól megjegyzett,
Ezután másokkal ismét
Ő is haza ballaga,
Apa! igy szól, a templomban
Ugyan láték dolgot ma.
Mit láttál? – „Hiszem bezzeg mit!
Volt járásom-kelésem,
Láttam az erdőn is holmit.
De még ilyent sohasem.
Bejön az pap a templomba.
Földig érő szoknyába,
Nagy gangosan elősétál,
Betér egy kamarába.
Kijön ismét felöltözve
Egy kurta firiskóba,*Himzetes, rövid felöltő.
Csendit, beáll nagy szaporán
Egy szép festett katlanba.
Nosza uram, papolni kezd,
Hadaz jobb s bal kezével,
Döngeti a katlan szádát
Keményen az öklével.
Minden parancsolatokat
Egymásután kiada,
Leszáll, megy kamarájába
Megintlen bevesz oda.*Bevesz oda marad.
Egyszer két ficzkó csak kiáll,
A csengetyüt ránditja,
Erre valaki a hijba*A padláson.
A muzsikát konditja.
Mennek a legénykék elől,
Után a pap nagy czifrán,
Szeges sapka a fejében,
Szép lepedő a hátán.
Egy teritett asztal mellett
Szépen megtelepednek,
Jönnek, mennek, egyezkednek.
Sugdosódni kezdenek.
Ebből egyebet nem érték,
Mert a szókat habarták,
Me a kupa, me a kupa*Me = Mesze = vedd el.
Ezt sokszor elhadarták.
Azonba kezdé nagyon a
Pap: nyir eleje kertje,
Megint nyir eleje kertje,
Meg nyir eleje kertje.
Nem tudom a kerttel és a
Kupával mit akartak,
Hogy erről, főkép amarról
Olyan sokat habartak.
Néha a pap, mint kifordult,
„Baliskum”, ugy kiáltott,
Erre a hijból „piritott
Turó” szózat hallatott.
Biz elhiszem, hogy ő kemék
Turót ehetnének volt,
Annak piritása felől
Azért folytattanak szót.
Jó is igazán a turó,
Mert én is a havason
Ha egy kőn megpirithattam,
Ebéldeltem urason.
Egy fényes poharat a pap
Ő keme hajtogatott,
Meg is mondá felszóval, hogy
Abból mit illogatott.
Mert osztán*Osztán = aztán. egyet fordulván,
Igy danola: oh jó must,
A szine is ugy mutatta,
Hogy a bizon édes must.
Ittam én is fenn az erdőn
Édes nyirfa-viricset,*Tavasszal a nyirfát megturják, s az onnan kifolyó édes nedvet nevezik viricsnek.
De olyan volt , hogy ez annál
Édesebb nem lehetett.
Az asztalon volt egy könyv is,
Ezt csak hányták vetették,
Le-lekapták a kis ficzkók
Hol innét, hol tul tették.
Ebből a pap annyit mondott,
Hogy már meg is kezdettem
Vala únni, mert én abból
Csak keveset értettem.
Utoljára kifordula,
Hosszason éneklé ezt:
„Ne–te–e–e–e–e
E–e Miska ezt.”*Ite missa est.
Akart még több efféléket
A tökfilkó mondani,
De az apja szamárságát
Már nem tudta állani.
Látszik beste kurafia,
Igy summogott az öreg,
Hogy iskolád nem vala más,
Mint a vadon rengeteg.
Látszik, hogy mulatásod volt
Csak a buta ökrökkel,
Mert a nagy ostobaságban
Bezzeg feltész ezekkel.
Ostoba még az erdőn is,
Vagy tán nem jut eszedbe,
Hogy effélékről beszéltem,
Mért nem szedted begyedbe.
Igy így czirmolta*Czirmolni = szidni, pirongatni. az apa
A tudatlan gyermeket,
De e csak vállat vonított,
Kaczagta mindezeket.
Osztán hogy ne maradjon úgy,
Holmire tanitotta,
Tán valami vált belőle,
Aztat addig faragta. –

Mint a havas alatti faluk nagy részét, ugy Oroszhegyet is buzgó katholicusok lakják, bár ezek is kezdetben reformálódtak, de Rákóczi alatt ujból visszatértek régi vallásukra. Templomuk előbb Diafalván volt, de romladozni kezdvén s kicsiny is lévén, 1670. Domokos Kázmér püspöki helyettes annak Oroszhegyre való áthordását rendeli, mivel pedig a falu szegény volt, egy Kováts György nevü ember épittette saját költségén fel; azonban népesség szaporodtával ez is kicsinynyé válván, a mostani igen szépen fekvő nagy templomot az oroszhegyi születésü őrkanonok Tamási György épittette az e szélra gyüjtött pénzből, nemcsak, hanem fenntartására 600 frt alapitványt is tett.*Megye jegyzőkönyvéből. A főoltáron egy mübecscsel biró kép van, mely azon legendát ábrázolja, midőn a mennybe szálló sz. Mária nyomain rózsák fakadnak. E képben ez eszme müvészi felfogással s ritka tökélylyel van kivive, s mondják, hogy a nagy műizléssel biró B. Sepesi püspök annyira elmerült egy mise alkalmával e kép bámulatában, hogy elfeledte a „dominus vobiscum”ra kifordulni; kár hogy a müvész neve sehol fel nem fedezhető.

A szent edények között van egy nyolczszög idomu igen szép kehely, melyen ferde minuskel betükkel az A. B. C. van bevésve; a betüalakok a XV. századra utalnak, s mint igen csinos müemléknek képét csatolom.

OROSZHEGYI RÉGI KEHELY.

OROSZHEGYI RÉGI KEHELY.

Oroszhegyen hires búcsuk szoktak tartatni. Összeseregel e napra az egész havasalja ide, s ekkor a vendégfogdosás nagy mérvben foly, tépelődnek, osztakoznak a vendég felett, s oly nagy terekták (evés-ivás, tracta) folynak, hogy van gazda, ki e napon ugy beadósodik, hogy negyed év alatt sem tisztázhatja ki magát. A székely vendégszeretet itt e falu egyszerü romlatlan lakóinál egész tisztaságában nyilvánul. S bármikor is ha idegen vetődik oda, azt majd megölik szivességgel, kinálgatással.

A templom mellett szép emeletes épület vonta magára figyelmemet, és örömmel értesültem, hogy az a falu iskolája. Egy erdő eladásból 100 huszas gyült az iskolára, ezzel kezdtek hozzá; a csekély alap akként növekedett fel, hogy Jánosi őrnagy ur*Ki forradalmunk alatt mint honvédőrnagy szerepelt. egy vállalatból kapandó nyereményét az iskolának igérte. E vállalat faszállitás volt; a falu pedig oly olcsón szállitá azt, hogy a nyereményből, és a falu által ingyen hordott anyagból felépülhetett az a szép emeletes épület, mely most, miután a falu az államkölcsönt is átengedé az iskolai alapra, 3 osztályu algymnasiummá nőtte ki magát s a tanulók a szomszédfalukból is seregelvén, szellemi életet terjeszt a vidéknek eddig müvelődésben hátra állott népe között. Igy lehet gyakran kis erővel és jó akarattal nagy dolgokat kivinni, s örömmel kell átlátnunk a népnevelés üdvös voltának átértését, s e czélra való áldozatkészségét értelmes népünknél.

Az oroszhegyi népéletnél még sok ősi szokás maradt fenn egész eredetiségében, melyek másutt már átalakulni kezdenek, s mivel én a népélet mozzanatait is figyelemmel kisérem, itt néhány szóval jellemezni nem lesz felesleges.

Igy például a temetés itt egész őseredetiséggel megy végbe. Mikor a halottat az örök nyugalom helyére kiviszik, a siralmasok (hozzá tartozók) rithmusba foglalt siró énekkel kisérik. Ezen többnyire rögtönzött versekben elősorolják a megholtnak egész élet-leirását, annak minden mozzanatait, szebb momentumait, kiemelik érdemeit, sat. A betakarásnál a jajveszéklés tetőpontjára ér, de azután megnyugodva Isten végzésében, vig torban igyekeznek bánatuk ellen gyógyirt találni.

De áttérek a temetésnél egy sokkal vigabb, kedélyesebb népünnep leirására, az oroszhegyiek lakadalmi szertartásainak ismertetésére.