XXXIX. Kőhalom. (Reps.)

Ptolemeus Romadivuma. Kozd. Köhalom, temploma, harangja, fürdője, botanicus kert. A vár műrégészeti ismertetése. A veres királybiró története. A várhegy csúcsa egy szekrényben. Kilátás. Bezirker. Stein a forradalom alatt. Lázius Argidiuma.

Kőhalom helyén Lazius Ptolomeus Romadivumát keresi.*Republ. Rom 1. 929 lap. A magyarok bejöttekor a hagyomány szerint Kozd vagy Koos nevü város vagy helység épült oda, mely a mongolok által feldulatván, a szászok a régi város romjaira vagy kőhalmára épiték a mostani várost. Ez egy 4000 lelket számláló csinos mezővároska, melynek lakói, mint Székelyföld szélén lakók, tudnak magyarul s rokonszenveznek is velünk.

Piaczán van egy romladozásnak indult templom a késő gótkorból, minden műbecs nélküli épület; de van tornyában egy igen nevezetes harang, melyen e körirat van:

(Sancti Spiritus dicit nobis gracia Anno Dui MCCCC8VIII.)

(Sancti Spiritus dicit nobis gracia Anno Dui MCCCC8VIII.)

Nevezetes e körirat azért, hogy a római számok közé az arab nyolczast látjuk beirva, oly korban, midőn az arab számok a feliratoknál még Európa más országaiban nem fordulnak elő.

Nagyobb harangja szintén régi, azon ferde latin betükkel e körirat jön elő:

O Rex glorie Jesu Christe veni cum pace Mag. Johannes Neidel Coronensis. Judice Regio Davide Lit. Past. Bar. Filk. Coss. Jakobo Bek. Anno 1627.

Van ezen kivül Kőhalomban a Ferenczeseknek egy szépen fekvő kolostora, egy jól berendezett sóskénes fürdője, melyet Büdöskútfőnek hivnak*

E fürdöt Jákobi ur vette meg, s csinosan beallitotta, gőzmelegitést, csinos fürdöszobákat rendezett. E gyógyforrás makacs görvélyes, csúzos és köszvényes bajokban, továbba chronikus érczmérgesések, higanykor, chr. tüdöbajokban is igen kitünö hatásu. Forrása, mely a vár sziklaaljából fakad fel, kimeríthetlen bövségü. Frisen merítve tiszta, sósizü záptojás szagu, hoszszas állásban tej-zavart kap az elrepülö kén és szénsavas szesztől; hévmérséke 6–9, alkotrésze:

Egy polgári fontban (16 uncia) állandó alkatrész 207,590 gran

1. kovatskő savany (kiesels.)     0.445 gran

2. agyagföld, vasoxid és phosphorsavanynyal     0.145 gran

3. kénsavanyos mész     2.334 grna

4. chlorcalium     2.104 gran

5. chlormagnesium     2.088 gran

6. clorcalium     25.136 gran

7. chlornatrium     168.476 gran

8. Egyszerü szénsavanyos mész     3.072 gran

9. Egyszerü szénsavanyos magassága     3.901 gran

Öszvesen     207.701 gran

Repülő alkatrészek:

1. Szabad szénsavany csak annyi mennyiségben, mi a mész és magnesia szénsavanyos savát bicarbonatumba átváltoztatni képes.

2. Kénvizéleg magánál a forrásnál határozva 2.098 gran és igy a chlornatrium tulnyomólag találtatván, az acheni s mehádiaival rokon, s némileg sósfürdő jellegü is. és egy botanicus kertje (Steinburg tulajdona), hol Erdély florája képviselve van, s hol Héviz és Gáltról nehány érdekes műtöredék is látható.

Ennyiből áll a város megemlitést érdemlő nevezetessége. De mi az utas figyelmét magára ragadja, mi régészeti, történelmi és épitészeti szempontból egyaránt nevezetes, az Kőhalom fellegvára, mely bizonynyal egyike honunk legépebb, legszebben fekvő régi várainak; mint azt mellékelt képünkből is megitélheti.

Kőhalom piacza és vára.

Kőhalom piacza és vára.

A város felett közvetlenül egy 1498 láb magasságu önálló bazalt-csucs*Partsch és más geologusok is annak határozták. Neugeboren ellenben sötét porfirnak mondja lenni. tornyosul fel, mely mint óriási gula furta át magát a föld felrétegén, s mely mint egy előfutója a Hargita roppant trachyt tömegének.

Ezen conicus alaku bazalt szikla felfelé keskenyedő meredek oldalát három sorban csigaszerüleg kanyarogják körül a várnak ódon magas falai, melyek onnan a sziklákból látszanak kinőve lenni. Nehány uj cserépfedélzetü ódon bástya, nehány fehérre meszelt ujabb épület hozzájárultával, ezen egymásfölé lépcsősleg emelkedő, meredek sziklára aggatott falak igen imposans csoportozatot képeznek. De mielőtt a vár részletesebb vizsgálatába ereszkednénk, jó lenne annak épitési korát meghatározni. Fájdalom erre vonatkozó semmi adat birtokában nem vagyunk, a várfalakon legfigyelmesebb kutatásaim sem tudtak mást, mint későbbi kiigazitásokat jelelő feliratokat felfedezni; hanem a falak szerkezete, a vár épitészete s a sziklahegynek cyclopsi munkával kivitt idomitása arra mutat, hogy e vár jóval előbb épült a róla található első történeti adatnál, mely csak is 1324-ig hat fel, mikor Róbert Károly kedvelt erdélyi vajdája Tamás, a szebeni ispánságot is magához ragadván, azért szent-péteri Henning szász gróf fellázadt ellene; miért Tamás vajda harczra kelt, s Kőhalom várát ostromolja.*Kővári Erdély tört: II. k. 10. lap. Azonban ugy látszik, hogy Kővári hibásan nevezi ezen vajdát Tamásnak, mert Fejér C. Dipl. T. VIII. vol. II. p. 589–599 egy okmányt közöl, melyben épen az emlitett 1324-k évben nem Tamás, hanem László erdélyi vajda a kuholmi vár alatti táborból okmányt ad ki, melyben az e vár alatt hősileg harczolva elesett szent-mártoni Lebée László (István fia) szent-mártoni jószágát, a szintén királyi sergekben vitézkedő Mihálynak, Pál testvére és Tumpa Mihály Ampur fiának trascribálja. Hanem ugy látszik, hogy a szász forrongás csak elfoglalta volt ezen álladalmi várat, mert 1357-ben Keuhalm vára, mint királyi vár emlittetik, s Lajos király ez évben kiadott parancsában rendeli, hogy ezen és más királyi váraknak parancsnokai, várnagyjai ügyeljenek arra, hogy a hatóságuk alatti helységek a tizedet a fehérvári káptalannak adják.*Szereday Not. Cap. Alb. 46. lap. És ugyan Lajos 1380-ban Budáról rendeletet küld a kőhalmi királyi vár (castrum regale Keuhalm) parancsnokának, hogy Bun községnek jogellenesen lefoglalt dézmáját a fehérvári káptalannak adja vissza.*Ugyanott 56. lap. Szereday Not. Cap. Alb. 46. lap.

Tehát az királyi vár volt, s igy a szászoktól épitésének követelt dicsőségét meg kell tagadnunk.

1421-ben törökök dulják fel Kőhalom várát.*Eder in Felm. p. 65. Ez körülbelől utolsó történeti adatunk e várról, pedig igen valószinü, hogy ezen jelentékeny hadtani pont, s erős fekvésénél fogva csaknem bevehetlen erőd a nemzeti fejedelmek eseménydús korszakában is szerepelhetett, s nem egy ostromot állhatott ki; de nem volt történésze, ki a hozzá fonódó eseményeket feljegyezve az utókórnak átadta volna, vagy ha van is (a mint lehet) a kőhalmi levéltárban erre vonatkozó adat, azt senki még fel nem kutatta és közre nem bocsátotta; e szerint történetét tovább nyomozni nem tudván, lássuk e várnak mostani állapotját.

Emlitém már, hogy a vár bazaltcsucsa minden oldalról függélyes meredeken van leszelve; csak is északi oldalán függ egybe egy lapályosabb hegynyak által a Kőhalom feletti fennsikkal. E volt az egyetlen pont, honnan a hegy megközelithető volt, s azért ez oldal merősitésére főfigyelem is volt forditva, mert itten egy szabálytalan négyszög idomu elővár van (100 lépés hosszu keletről nyugatnak, 90 lépés széles északról délnek), mely az erőd többi sziklacsucsra fektetett részénél jóval alább feküdvén, azt alsó várnak is nevezhetjük. Ezen alsó vár északi homlokzatának közepén volt a főbejárat, egy félfedelü négyszögbástya alatt, mely előtt még más külső védmüvek és a hegynyakot egész szélességében átszelt mély sáncz volt, melyre felvonó hid ereszkedett a külső védmüvekből. Az észak-nyugati szögletben egy négyszög-, az észak-keleti szögletben egy ötszögbástya áll, ez utóbbi és egy közelében lévő másik négyszögbástya között másik gyalog kapu is volt, melyhez a város felől meredeken emelkedő lépcsőzeten lehet feljutni.

Az alsó vár fogrovátkos falai, s erős bástyái által környezett alsó udvar menedekesen emelkedik északról délnek, közepén van egy nagyon mély, igen bő és jóvizü kút, melynek oszlopcsarnokos tetőzete és az azon volt – Bethlen Gábor alatti ásatását bizonyitó – felirat már eltünt.*

Szeli János zsombori lelkész 1777-ben Benkő Józsefhez irt levelében e feliratot közli, s mivel az némi történeti becscsel bir, én is ide iktatom:

Habenas regni moderante smo ac potentissimo principe ac Dno ppe Gabriele Bethlen Dei gr. R. Imperii Transilvaniaeque principe partium Reg. Hungariae Dno siculorum comite ac Opuliae Ratiboriaeque duce, munia Gubernatoris fideliter exequente Illustri ac. Mco Dno Dno Stephano Bethlen de Iktar comite comitatum Hunyadiensis ac Marosiensis perpetuo smi principis intimo consiliario ad Gubernacula Reipublicae Kőhalmiensis sedentibus Gen. prud. atq. ampmo Dno Davide Weirauch Judice Regio, Civium magistro Jacobo Fabricio, sedis Judice Michaele Sol, Reg. substituto Luc Pál villico Jak, serario Johanne Lamperti, Math. Pel Judopp Notario Marth. Bausz ect Deo duce comiteq. opus hoc fontale pia desideratione multorum vobis expertitum 26 die martii Anni MDCXIII. feliciter auspicatum et 29 aug. ejusdem anni prospere ad umbilicum perductum est.

Ezen alsó vár délnyugati szögletében van azon körives nyilatu kapu*A kapun e felirat: Anno 1659 fundatur et erigitur industria prudentum ac circumspectum Dominorum Georgii Cellionis Judicis Regii. Petri Roth mag. civium et Marc Falk sedis Judicis. De hihető, hogy ekkor csak e kapu épült, egy régibb feltehetőleg összeomlott kapu helyére, mert az azzal összerugó várfalak régibb jellegűek. melyen át a felső várba lehet jutni; könnyen most, mert a kapunyilat ajtó nélkül tárva áll, de bajosan régen, mert a kaputól keletre egy hatalmas ötszögbástya emelkedik, az egész várnak legnagyobb és legtekintélyesebb védmüve és épülete, mely egész testével kiszökelve az alsó vár területére, öt emeletéből sűrün nyiló lőréseivel és zúzmüveivel (machicoulis) fedezte nem csak az emlitém kaput, hanem teljesen uralogta az alsó várat is.

A felső vár ismét két részre oszlott. Alsó része nem más, mint a sziklacsucs oldalában mesterségesen bevésett 10–15 lépés szélességü karima vagy gyürüzet, mely csigaszerü kanyargással futja körül az egész hegycsucsot 500 lépés kerületben. Ennek függélyesen leszelt oromszélére vannak fektetve a 2–4 öl magasságu, 3 láb szélességü várfalak, melyek sok helytt be- és kihajlitódnak, miként azt a sziklahegy alkotása szükségessé tette. E falak a hegyet megkerülve a fennebb leirtam ötszög donjonhoz mennek, hanem itt, hol a falak kiindulási pontjával egybe találkoznak, nem szünnek meg, hanem egy ujabb sziklavésetben folytatódnak a kapu felett vagy 20 lábnyira emelkedett szinvonalán a függélyes sziklának; nemcsak, hanem itt – most csak alapfalzatáról felismerhető – két bástya is állott, melyek a felső várba való feljutást teljesen lehetlenné tették; mert még azon esetben is, ha az ellen az alsó várat elfoglalta volta, s a felső várnak – az ötszög zömtorony fedezte – kapuján sükerült volna is áthatolnia, akkor egy szük, alig 10 lépés szélességü utra jutott, melyet egyfelől a fölibe épitett két bástya, másfelől a külső várfalak vonalába eső más két bástya fedezett, melyekből a szük helyen csak kis számban rohanható, s a rostélykapu leeresztése által a külső segélytől elzárt ellent kövekkel is agyonzúzhatták volna; és hogy az emlitém négy bástyát ily hadtani combinatio létesité, azt már az is mutatja, hogy azoknak nem csak ki-, hanem befelé is voltak lőrései és zúzmüvei (machicoulis).

A külső várfalakhoz épitett bástyák fennebb fekvőjének felső emelete várkápolnául használtatott. Azzá valószinűleg csak a későbbi kor vallásos kegyelete alakitá át, mert az oda felvezető s csinosan boltozott lépcsőzet egyik lépdéjébe bevésett M. T. 1620 csak ezen átalakitást és nem a bástya épitési korát jelölheti.

A kápolna alatt sötét üregek vannak, melyeknek alsó osztálya föld alá sziklába van bevésve, s csak is egy kis függélyes üregen át kap szük adagra mért levegőt és világosságot. Ezek a hagyomány, de építészetök által is börtönöknek vannak jelölve, s főként az alsó osztályban lévők eléggé iszonyuak arra, hogy az ember még most is borzalommal lépjen oda be, hol az isteni irgalmaságot esdeklő helyhez a kápolnához oly közel voltak az emberi könyörtelenségnek ijesztő helyei, a börtönök, hol Isten imádásával a gyötrött emberek szomorú lánczcsörgése vegyült egybe hol a tévedők szabadságukkal együtt a mindenkinek ingyen osztott lég és világosság élvezetetétől is el voltak zárva.

Ide, ennek falaiba volt talán bevésve ezen Kővári által (Erd. Rég. 167 lap) leirt rabkronika: Én Bánfi András itt fogva voltam 164…(az utolsó évszám lekopott). Bár Szeli – Benkőhöz irt levele*E levél meg van eredetiben Kemény József kéziratgyüjteményében. szerint e feliratot a kapuhoz támasztott köven olvasta. Én sem itt, sem a kapunál nem találhattam meg. Ugyan csak a kőhalmi várba, s talán ide záratta volt be Bethlen Gábor Orend Mártont, a lázongó segesvári consult.*Fundgruben II. 110. lap.

A felső vár ezen alsó osztályának városra néző keleti oldalán két bástya van, ezek között pedig több osztályu, mar omladozó épületsor, melyek régen a királybirónak, székbirónak, jegyzőnek voltak lakjai. Volt ott székház és tanácsház is, hol – Szeli szerént – háborus időkben gyüléseztek és tanácskoztak.

Ezen épületek egyikében és az észak-keleti bástyában sok fegyvert találtak; itt volt felakasztva két nagy bilincs is, melynek nép ajkán forgó – az 1834-ki Volkskalenderben és Kővári által is közlött – regéje következő:

Török pusztitá e hazát, egy rabolva duló csapat beüt Kőhalom vidékére is. A királybiró Hedvig*Szeli János Benkőhez irt levelében ezen királybirót Weinrauch Dávidnak nevezi, tehát az ugyanazonos lenne a kut feliratában is előforduló királybiróval. – kit a néprege Veres királybirónak hiv, – megütközik velök, de szerencsétlenül, mert legyőzetvén, az ellenség kezébe esik, s fogva viszik Stámbulba.

Az annyi keresztyén foglyot falai közé zárt Jedikulé sötét börtönébe dobatott. Itt magányában buslakodva, hazája és családja után epekedett, ha néha kiereszték is fris léget szivni, a tenger csak vágyat ébreszte keblében, s a honvágy fájdalmait nagyitá. Egyszer a szék darabontja, most fogolytársa, Menenges jelenik meg, s mond ”Uram! én, mikor akarod, haza viszlek.” A királybiró bús mosolylyal tekintett rá, s tovább búsult, de ez másodszor, harmadszor is ismétlé ajánlatát. Ekkor Hedvig eszébe veszi, hogy e darabont bübájos hirben állott otthon is, s elfogadja ajánlatát. Ez komolyan meghagyva, hogy bár mi történjék is, szemeit fel ne nyissa, köpenyegére ülteti maga mellé, mikor valami bűvszót kimondván, a köpenyeg felemelkedett, s sassebességgel röpité légi vándorainkat, ugy, hogy ők estvére a Kőhalom közelében lévő Seeburgban*Itt a tóparton kolostor állott, mely büvös utasaink leszálltakor elsülyedt, helyén szép rét keletkezett, hová aztán Seeburg nevü falu épült. szálltak le. A kiszenvedett rab csakhamar kedves övéinek körében találta magát, bilincseit mint a mult napok gyászos emlékét, felakaszta a vár fegyvertárában.

Az ezen udvaron lévő bástyák a szomszéd falukról vannak elnevezve, hihetőleg harcz idején azon faluk tartoztak azokat őrséggel ellátni.

De lássuk a felső várnak legfelső részét. Emlitém már, hogy a kősziklában mesterségesen kellett helyet vágni arra, hogy a felső vár leirt alsó osztálya elhelyezhető legyen; ezen bemetszés a szikla lemetszését is szükségessé tette, s igy támadott egy 20–30 láb függélyes magasságu, falmeredeken leszelt oldalokkal biró sziklacsucs, melynek tetőormát koronázzák a felső várnak legfelső védmüvei. Ezek önmagokban is egy önnálló erődöt képeztek, s épitésöknél számitva volt arra, hogy azon esetben, ha az alsó vár és a felső vár alsóbb osztálya az ellenség kezébe jutna, ezen legerősebb felső vár még akkor is tarthassa magát, s a várvédőknek végső visszavonulási helyet biztosítson.

Bejárata – hová a sziklába vésett keskeny uton lehetett feljutni – délnyugati szögleténél volt, kis keskeny kapuja zuzmüvekkel s felülről leereszthető rostélykapuval volt ellátva, mit a kapuvéset most is jelöl. E kapu egy előváracsba vezetett, mely két bástyára támaszkodva, háromszög idomban (120 lépés kerülettel) a hegycsucs déli kinyulását töltötte be. Ezen előváracs egy tekervényes tömkeleg volt, kicsiny keskeny falak közé szoritott folyosói akként lévén alkotva, hogy a helylyel ismeretlen eltévedhetett, s midőn azt hitte, hogy előre hatol, épen azon pontra tért vissza, honnan kiindult, csak ezen – a védők fegyvereinek kitett – szövevényes folyosókon át lehetett meredek falak közé szoritott ösvényen, a legfelső 4-ik kapuhoz jutni, és ezen át a legfelső fellegvárba, mely 170 lépés kerületü, hosszukás idomban északra hegyesen kimenő erőd, miként a sziklahegy fennlapjának alakja azt meghatározta. Itt már a falak függélyesen leszelt, s megközelíthetlen szíklaoromra lévén fektetve, alig 1 és 1/2 öl magasok, néhol csekélyebbek is és semmi bástyával – mi megközelithetlenségöket tekintve felesleges is lett volna – nem birnak.*E falaknak Garat felől való oldalán e feliratot olvasta Szeli: 1619 Exstruxit opera et industria ampl. senatus Rupensis; de ezen felirat is csak ujitást vagy kiigazitást jelölhet, mert épen a várnak ezen része lehet a legrégibb keletü első vár, melyhez idővel a többi csatoltatott.

Ezen legfelső vár központján a sziklahegy vég csucsa vagy 2 ölnyire kiemelkedik, ezen sziklacsucs a fölibe épült kis bástya, vagy házikó faliszekrényében van becsukva.

Eredeti volt mindenesetre azon gondolat, hogy a sziklahegy tetejét szekrénybe zárták, de még eredetibb volt az a német Bezirks-Vorsteher, ki a Bach szatrapaságok korszakában ráparancsolt a városra, hogy ezen romba dült házikót felépitsék számára. A parancs bár mily önkényes, bár mily jogellenes volt is, azon korban ellenmondás nélkül teljesittetett, a város kiujitá a házat s a Bezirker oda tette át lakását. Veréb a sasfészekben!

Bár a 19-ik század jogfogalmaival ellenkezik, hogy valaki magának erőszakkal házat épittessen, mindazonáltal be kell vallanunk, hogy ez a civilizátor ugyancsak jó izléssel birt, s a természet szépségei iránt fogékony volt, mert hogy a helyzet nagyon költői volt, hogy az innen feltáruló kilátás elragadó, azt senki sem merné eltagadni, s hogy németünk – kinek naponta fel kellett ide hágni – jó tüdővel birhatott az is kétségtelen; feltehetőleg valamelyik tiroli urnak lehetett egykor zerge vadásza, hej mert a gyors felemelkedés és hatalomra jutásnak volt az boldog korszaka, mikor Gács-, Cseh- vagy Németországnak bármelyik rongyos proletáriusa ur és hivatalok, élet és vagyon felett rendelkező pasha lehetett nálunk. Ismetem én timárlegényből lett kerületi főnököt, láttam egy az egész környéket bekondult Armerreisenderből röktönzött járásbirót, inasból lett tanácsost, börtönből kikerült törvénybirót, háromszor veszszőt futott katonából lett árvabírót. Jaj akkor az egyén erkölcsi és értelmi becsére nem sokat ügyeltek, a német nyelv tudása volt a talizmán, mi az embereket a hatalom polczára emelte. De hagyjuk ezen tragi-comicus kort! Gyönyörködjünk inkább mi is a kőhalmi vártetőről kilátásban, melyet én körvonalozni fogok itten.

Keletre az alsó rákosi szoros és a Rika zöldlombos lánczolata felett, a Hargita, Mitacs és a távol Nagy Csomágnak kéklő csucsai tünnek fel, délre a hévizi és magyarosi erdőségek felett a roppant Busecs, Királykő s a Barczát környező többi havasok elmosódó könnyüded alakjai lebegnek. Délnyugotra a Gyirgyeltő és Evendt közti völgy nyilat felett a fogarasi és Verestoronyi havasok lánczolata képezi a láthatár zárvonalát. Északra, a vártetővel egy magasságban igen regényesen fekvő Sövénység. És ott terül el a várhegy keleti aljában a nevető városka (Kőhalom) egyenes zsinorra huzott utczáival, csinos négy szög piaczán lévő ódon templomával. A hegy nyugati aljában pedig a Kozdbach átfolyta steini térség, hol 1849-n 700 rosszul fegyverzett honvéd 5000 oroszszal egész napon át hősileg harczolt, s azokat vissza nyomta. Ott Stein háta megett táborzott az előre nyomulni nem tudott orosz hadsereg, s 20 Vilmos huszár minden éjjel megszerezte magának azt az időtöltést, hogy közibök vágva az egész tábort felverte, s mindig néhány muszka sisakot hozott vissza Kőhalomba diadaljelül; mit minden éjjel ismételve oly zavarba hozták az orosz tábort, hogy az vissza huzódott s Kőhalomba a 700 hős honvéd mind végig fenntartá magát, midőn pedig a szent ügy, melyért küzdöttek, már veszve volt, két nagy orosztábor által körülözönöltetve kivágták magokat, s Antos Ferencz vezetése alatt a muszkák folytonos kartács tüze közt vonultak fel a Homoród terén, hol midőn már a honért mit sem tehettek, feloszlottak.

Bár merre menjen is e bérczes kis hazában a vándor, mindenütt dicső hős tettek emlékével találkozik, minden lépten szent földet tapod, melyet a szabadság dicső védelmében kiontott honfivér öntözte. Letünt a nap, mely dicsőségének fénysugaraival árasztá el nemcsak e hont, hanem egész Európát, dicső, nagyszerü harczok, világrenditő győzelmek után a szolgaságnak sötét éje következett; de az nem tarthata soká, mert annyi nemes áldozat, s oly szent törekvés eredménytelen nem lehet s a szabadság fénytüzének feltünő sugarai, a viradtat jelölik.

A kőhalmiak még most is áhitattal emlékeznek a vidéköken kivivott győzelmekre, a 700 honvéd és 20 Vilmos huszárról oly csudákat beszélnek, melyeket Ariosto egy nagyszerü hős költeményre tudott volna anyagul felhasználni.

Lázius*Rep. Rom. 1. k. 930. lap. a Kőhalom közelében lévő Argetmant Ptolemeus Argidaumja helyére épiti, de Lazius minden rendszer nélkül irt, s a helyeknek még ujabb elnevezéseit is kedvtelve ferditette el, mint Reps-et is Repiczam-nak keresztelte, s igy nem lehet tudni, hogy ő Argetmanja alatt miféle helységet értett.