CÍMLAP
|
TARTALOM, BEVEZETŐ |
Tartalom
Bevezető
Az abszolút bizonyossághoz való viszonyról
I. Sík Sándor élmény-esztétikája
1. Az átélhetőség problémája
2. Induktivitás - deduktivitás
3. Komplex esztétikai, esztétai magatartásforma
4. Az esztétika mint filozófiai tudomány és művészet
5. Az élmény-esztétika szellemi hátteréről
6. Az Esztétika mint szintézis
7. Alany és tárgy egymásra vonatkoztatottsága
8. Az Esztétika szerkezetéről
9. Az Esztétika továbbgondolásának lehetséges útjai
II. Egy lehetséges lukácsi párhuzam
1. A lukácsi esztétikai és ontológiai Abszolútum
2. Sík Sándor és Lukács György
3. Az Abszolútum keresésének genezise az életműben
4. A fiatal lukácsi esztétika fenomén - szociológiai tárgyrétege
III. A metafizikus esztétikai modellek
1. Az esztétikai ontológia és metafizika
2. Pitroff Pál esztétikájának metafizikus struktúrája
3. Metafizikus spiritualizmus (Pitroffnál, Sík Sándornál, Hamvasnál, a fiatal Lukácsnál)
4. A metafizikus dualitások; kétvilág elméletek (Pitroffnál, a fiatal Lukácsnál, Hamvasnál)
5. A metafizikai megvalósultság problémája (Hamvasnál, a fiatal Lukácsnál, Pitroffnál)
6. Az Abszolútum Pitroff, Schütz, Sík művészetfilozófiájában
7. Metafizikus immanencia Brandenstein Béla művészetfilozófiájában
8. A metafizikus, abszolutizáló modellről
9. A metafizikus esztétikák vallásfilozófiai hátteréről
IV. Az axiológiai esztétika abszolutizáló jellege Paulernél és a fiatal Lukácsnál
1. Esztétikai határozmányok
2. Érték és műalkotás
3. Az érték mibenléte
4. A lukácsi heidelbergi és a pauleri esztétika párhuzamairól
V. A magáértvaló nembeliség mint az idős Lukács abszolútuma
1. Problémafelvetések
2. Az esztétikai típusú nembeliség mint viszonykategória
3. Az ontológiai típusú nembeliség felfogás ellentmondásai
VI. A két világháború közötti neotomista művészetfilozófiák hatástörténetéről
1. Tendenciák
2. Esztétikán kívüli ítélkezés
3. Esztétikán belüli utóélet
4. Újraolvasás
VII. A transzcendens értelemadás, a premodern és a modern határán
Irodalom
Summary
Bevezető (részlet)
[...]
A XX. századi filozófia lemondott a nagy rendszerek objektív szintéziséről, de nem mondott le a szubjektív szintézisről. Értelmezni a világot, de emberre vonatkoztatottan; nemet mondva az Egy igazságra és kimondani a magam igazságának érvényességét. A XX. századi filozófia és esztétika önmegismerésében eljutott addig, hogy kénytelen lemondani az objektív igényű tudományosságról. Célja már nem az Egy igazság, a lényeg keresése, hanem a világmegismerés, a világmagyarázat, mely folyamatban nincs abszolút, független bizonyosság. Egy bizonyosságunk van, hogy a magyarázat, a világ olvasata, a világ és az olvasó megismerő folyamatának az eredménye lesz: a többféle olvasat, többféle magyarázat, a plurális igazságok.
[...]
Az abszolút bizonyosság fokozatos megkérdőjelezése így lényegi jellemzője a modern kornak, ezen belül a premodern és a modernizmus korszakának. A neotomisták művészetfilozófiájában - még a modern kor előttire utalva - az értelemadó, a transzcendens: Isten. Lukács művészetfilozófiája a modernizmus talaján jött létre. Már létrejöttekor a modernizmust mint válságot reflektálja, így egészében premodern és a modern határán áll.
[...]
Tanulmányom esztétikatörténeti tárgyproblémája, az abszolutizáló tendencia elemzése egy olyan hiány feloldásában segít elsőként, amellyel a magyar esztétikatörténet még nem próbálkozott. A kortársak megközelítése mellett történeti szempontból elsőként elemzem a neotomista művészetfilozófiai áramlatot és Sík Sándor esztétikáját. A terjedelmes Lukács-kutatásban pedig nézőpontom - az abszolutizáló tendencia elemzése, az Abszolútumhoz való viszony - mássága jelentheti az újabb következtetések, egy újabb megértés forrását.