Csete István

„Oltalmad alá sietünk”

Istennek drágalátos szent Anyja! kinek neve Krisztus nemzetsége könyvében fő helyen neveztetik, hogy miképpen a te első szülötted lőn üdvösségünk alkotója, úgy annak neve után tiszteletesb név égen-földön ne lenne a tiédnél; püspöki iskófiomos süvegeken egyik felől a Jézus drága neve, másfelől a te neved tündöklött; aranyon, ezüstön, hadi zászlókon öledbe tartott szent Fiaddal együtt lerajzolva voltál; kardjaink markolatjára tekert olvasókból egy szem le nem gördült a te nevednek segétségül hívása nélkül. Téged ma emlékeztetünk nagy nevedre, Domina! Szabadságunk nemes címerét, bizonyságát, jegyét helyheztetvén abban, ha méltók lennénk vagy csak szolgáid közé is számláltatni. Ha már látszatol édes szemeidet (kikben mindeddig is bíztunk) örökségedtől elfordítani és vesztibe hagyni sajátodat, mi ugyan összekulcsoljuk kezeinket, de te mit cselekszel a te nagy neveddel? Megolvashatod maholnap a fundátorokat, kik nevedre templomokat rakassanak; megszámlálhatod mái fölséges napodon a keresztes lobogókat s téged dicsérő ajakokat, kik eddig messze földről siettenek Nagyasszony innepire; elnézheted a pókhálós székeket és oltáridat, hányan járulni fognak a szent áldozathoz, vagy ki köt vagy egy koszorút is a te Krisztusod fejére, s a tiédre. Nem lesznek Szétsényi Györgyök, kik kimeríthetetlen bővséggel, amit Isten kezéből vöttenek, Istennek s tenéked visszaadják; mely ezután pompára és kártyákra is kevés lészen. Nem lésznek Esterházy Pálak, kik Dunán innét s túl összegyűjtött ezerekkel Mariazell felé kereszteket emeljenek e napra. Nem lésznek Losontzi Istvánok, kik a táborban hét innepeid előtt böjtöt tartsanak, és akiknek száraz koponyájok holtok után is nevedet kiáltsák. Elnézheted az ország urait és nagy praeseseket, kiszáll hintójából a város közepén a te képed előtt, hogy térdet hajtson. Megolvashatod, minden innepedet ki előzi meg nyolc napi böjttel; házi cselédit ki gyűjti elő a litániákra vagy olvasóra minden szombaton; hány lámpások égnek képeid előtt, hány zsebekben vagy tarsolyokban találtatik olvasó; ki hagyja el a sétálást, álmot, korcsomát a délesti vecsernyéért, melyben énekszóval elmondatik a Magnificat, hogy a te szíveddel áldják az ő Teremtőjöket; aki cselédit magával elvigye a bulcsúra, gyónásra, áldozatra; léányát klastromba szentelje, és bocsássa örök szüzességre, és amit pompás menyegzőjére költene, klastromba véle együtt béadja; egyszóval akik nyomdokid követői legyenek a szemérmetességben. Lassan-lassan (kit Isten ne adjon!) emlékezeted és neved a földünkön újság lészen és csak hírül marad, hogy valaha a te neved segétségül hívattatott ezen országon és népeden. Végre amit Isten megjövendölt Salomonnak, bételik: A templomot, melyet szenteltem az én nevemre, elvetem színem elől, és Izrael (a magyarság) lészen példabeszédben minden nemzetségek előtt, és ez a ház (ország) példa lészen, minden valaki általmégyen rajta, csudájára megáll, és azt mondja: Miért cselekedett az Úr e néppel így, és e házzal, országgal? Ami legkisebb gondunk, fejünkkel mi lészen: hanem a te nagy neveddel mit cselekeszel, ah édes gyámolunk! A te nevedért kelj fel népedért! Istennél lésznek más több módok is, ha szabadítani akar; de mi palástod és szárnyaid alatt hagyattunk eleitől fogva, és azért a te neved dücsőségét másnak ne add, és a te Krisztusod előtt szólj néped mellett, amik sok árváid békességére valók, mert ha bűnös fiaid, léányid vagyunk is, a te nevedért meghallgattatol, nem is kél fel a földön nemzet, ki nevedet nagyobb böcsületben tartsa és szívesben kiáltsa: A te oltalmad alá sietünk Istennek szent Anyja.

 

1703




Hátra Kezdőlap Előre