Kosztolány Sándor

Az ország felajánlása

Királyok III. Könyve II. részében írva vagyon, hogy: Elközelgetének a Dávid napjai, hogy meghalna; azért is előhívatá az ő fiát, Salamont, és sok szép intéseket, oktatásokat ada nékie, melyek szerént kelletnék magát viselnie, országát kormányoznia, hogy mind maga a királyságban, mind országa csendes békességben megmaradhatna.

Nemkülönben cselekedett a mi Dávidunk, dicsőséges Szent István király, akinek is midőn elközelgetének halálának napjai, egybehívá az országnak elöljáróit, püspökeit, fő-fő rendeit, és eképpen szóla nékiek, mondván: Ego ingredior viam universae terrae; én az egész föld útjára megyek, úgymond, azért erősködjetek és emberkedjetek. És midőn az országnak külső, belső dolgait rendesen elintézte volna, és sok szép intéseket s oktatásokat nyújtott volna nékiek, hogy azoknak bételjesítések szerént viselnék magokat, az újontan béplántáltatott szent hitnek gyarapításában és az ország minden dolgainak igazgatásiban. Azután országát az Isten Anyjára bízá testamentomában, őtet annak patrónájává, szószólójává, pártfogójává rendelé, és Nagyasszonyának nevezé. Azért Máriának dicsőséges mennybemenetele napja, melynek ünnepét ennekelőtte ötöd nappal szenteltük, a magyar nemzettül Nagyasszonyunk Napjának hívattatik, neveztetik.

Ezek után minden tőle kitelhető buzgó ájtatossággal, ájtatos buzgósággal magához veszi az oltáriszentségben elrejtetett életnek kenyerét, hogy annak erejével járhatna, s eljuthatna az Istenek hegyéig, a mennyei Hórebnek hegyéig. Az utolsó szent kenetet is hasonló ájtatossággal felveszi, hogy azáltal a szentség benne öregbedne, az halálos fájdalmakban segíttetnék és az ördögnek minden incselkedési meggátoltatnának, melyekkel az embert, kiváltképpen végső óráján szokta ostromolni. Végezetre az őtet körülálló és rajta zokogva kesergő püspököknek, szerzeteseknek és fő-fő embereknek jelenlétekben mennyei örömmel és vigassággal bétöltetvén, Nagyasszonyunknak napján, amint kérte vala Istentül, elvégzi életének pályafutását, és elvészi az Úrnak kezébül az igazságnak koronáját. Lehet-é, kedves keresztyének, ennél nagyobb dicsősége az embernek halála óráján? hogy tudniillik e siralomnak völgyéből s halálnak árnyékábul kiköltözvén, az örökké tartó és világ kezdetétől fogva elkészíttetett országnak örökösivé tétetik. Bizonyára mondhatom tehát, hogy vir gloriosus, dicsőséges férfiú volt szent királyunk, István, halála óráján. Utoljára dicsőséges férfiú volt holta után.

Minekutána meghala a király István, és eltemeték őtet Nagyasszonyunknak templomában, melyet maga épéttetett vala Székesfehérváratt, valamint régenten Sámuel prófétának halálán síra az egész Izrael, úgy egész nemes magyar hazánknak örvendetes citarája sírásra változott, és az ő muzsikaszerszáma a sírók szózatjára, és siratá őtet az egész Izrael, az egész magyar nemzet nagy sírással.

 

1800




Hátra Kezdőlap Előre