33. Kossuth levele Csány László országos biztosnak az osztrák határ átlépéséről+

Budapest, 1848. október 13.

 

Csány László* országos biztos úrnak!

Futár jő futár után önök táborából mindig azon kérdéssel, bemenjenek-e Ausztriába vagy ne.

A Honvédelmi Bizottmány felszólítja önöket, ne akarják velünk játszani a hajdani Hofkriegsrat szerepét, mely a Belgrád körüli hadimunkálatokat Bécsből intézgette. – Reánk s az országgyűlésre nézve önök irányában csak azon kérdés foroghatott s foroghat fenn, vajon szabad-e táborunknak Ausztriába átlépni, vagy pedig nem. Ezt a nemzet elhatározta, s kimondta, hogy szabad, kimondta, hogy magát a határátlépést nem kell oly akadálynak nézniök, mely miatt abbahagyják azon hadi mozdulatokat, melyeket különben tennének, ha a Lajtán túl is magyar föld volna.

De hogy mi adjunk önöknek utasítást arra nézve, ütközzenek-e, ne-e, s ütközzenek-e mindenáron, akár van győzelemre kilátásuk, akár nem – részünkről ebbe bocsátkozni nem volna egyéb a leghallatlanabb oktalanságnál.

Mi megadtuk a határozott utasítást, hogy a Lajtát ne vegyék morális akadálynak. A többi önök dolga, s önök tudják, miként lehetetlen oly politikai kormányt képzelni, amely egyetlen hadseregét elveszni parancsolhatná. Önöknek tehát feladatát következőleg sorozzuk:

1. Győzni s ellenségünk seregét megsemmisítni ott, ahol lehet, akár magyar, akár ausztriai földön.

2. Ha erre a körülményeknél fogva kilátásunk nem volna, legalább akkint működni, hogy hazánkat az ellenség új berohanása ellen biztosítsák.

3. Ha ezt nem tehetnék, legalább seregünket el nem veszteni, hanem oly pozícióba állítani, hol vagy győzhessen, vagy legalább le ne győzessék, és semmi esetre el ne vesszen.

Annálfogva a tábornak további mozdulatát egyenesen csak hadi szempont határozza el. Tudniillik ha azáltal, hogy seregünk benyomul Ausztriába, győzelmünk biztosíttatik, be kell nyomulni; ha pedig e benyomulás által seregünk elveszne, nem kell benyomulni. Ezt pedig mi itt sem hivatva nem vagyunk, sem nem tudjuk elhatározni.

Legyenek önök szívesek magokat Bécsre nézve biztosan tájékozni. Az, ha Bécs el van határozva városát bent a falak közt torlaszok mögött védeni, nekünk nem pozitív segítség, ezen esetben önöknek csak saját erejöket kell számba venni, s eszerint cselekedni. Ha ellenben Bécs fegyveres népe a falak közül kilép, s az ellenséget megtámadja, és erről önök bizonyosak, tudják a bécsi erő mennyiséget, tervét, operációjának idejét, akkor természetes, hogy ezen segéderőt is számba kell venniök. De e végre biztos kémek szükségesek, és diplomatikus asszekurációk.

Ha önök gyöngének találják seregeinket arra hogy Jellačićot* Auersperggeli* egyesült állásában biztos sikerrel megtámadhassák, akkor mi, ha a hadsereget vezérelnők, biztos erős állást foglalnánk, mely által hazánk inváziótól biztosítva legyen, s melyben önök az általunk folyvást teremteni iparkodott segéderőt magokhoz vonhassák. Írjanak Perczelnek is, ki most Veszprémen túl van, akkint utasítva, hogy Todorovićnak* útját vágja*, s onnan siessen fel önökhöz 4000 emberével. Küldjenek neki parancsolatot, ha jónak látják, akár olyat is, hogy hagyja Todorovićot*, s vonuljon vissza egyenesen önökhöz; szóval tegyék hazánknak hadi tekintetbeni biztosítására mindazt, mit onnan tehetnek.

Miklósfalván folyó hó 12-én kelt s éppen most vett levelére van szerencsénk válaszolni, hogy annak egyéb tartalma tudomásul vetetvén, a seregszaporítást illetőleg innen holnap 1 zászlóalj jól felszerelt s fegyverezett hajdú és abaúji derék gyalog vitéz fog indulni gőzhajón Pozson felé egy hatfontos ágyúüteggel – ezeknek tehát hadi alkalmaztatása felől mielébb rendelkezni méltóztassék.

Jónak láttuk hirtelenében itt mintegy 600 szűrt összevenni – ezeket, miként 500 lábbelieket is szinte hajón küldjük. A kívánt ponyvákhoz a vásznat még ma megvásároltatjuk.




Hátra Kezdőlap Előre