70. Kossuth utasítása Batthyány Kázmér gróf országos biztosnak
a szerbekkel való megegyezésről+

Debrecen, 1849. március 10.

 

A rácok pacifikácionális ajánlatai most is olyanoknak bizonyodtak, minőknek azokat mindig tapasztatám – ármányos cselvetés, és egyéb semmi; operációink elhalogatására számított kísérlet, és egyéb semmi.

Ezeket le kell győzni, s diktálni józan politika alapján a béke feltételeit, nem alkudozni.

Ha még parlamenterek jelentenék magokat, első teendőül ajánlom a kredencionális* előmutatását, s ha nem olyaskitől jön, akivel alkudozni méltó, más értekezésbe nem leend tanácsos vele ereszkedni, mint annak kimondásába, hogy miután a magyarországi kormány által tett leglojálisabb ajánlatok sem indíthatták több ízben őket arra, hogy balgatag harcuktól elálljanak, melynek végén rájok éppen győzelmük esetében vár a bizonyos szolgaság, legjobb tanács, mit nekik adni lehet, az, hogy hagyjanak fel az ellenállással, s folyamodjanak az országgyűléshez; így kaphatnak amnesztiát s megtarthatják a minden magyarországi lakos számára nyelv- s valláskülönbség nélkül kivívott közös szabadságot, különben nem; mert ha fegyverrel győzetnek le, akkor temérdek gonoszságaikért, kegyetlenségeikért kiirtás vár reájok; ha pedig a magyarok győzetnének le, józan ésszel csak nem hihetik, hogy önálló Szerbországot fog nekik Ausztria engedni, miután éppen minden országos önállásnak eltörlése s az ausztriai abszolut monarchiai rendszerbe beolvasztása végett indította az ausztriai kamarilla hitszegő lélekkel a legistentelenebb háborút, melyben ők magokat a velök közös magyar szabadság lerontására vak eszközül felhasználtatják.

A gróf Hadik* által velem közlött pontokra* egyébiránt megjegyzem, hogy ha a vajvodaság alatt szorosb értelemben vett Magyarország határain belőli territorialis hatóság értetik, abban soha meg nem egyezem, mert Magyarországot eldiriboltatni, a magyart s többi népfajokat a szerbeknek alárendeltetni nem engedhetem – csak közös jog, közös szabadság, nyelv- és valláskülönbség nélkül lehet egy szabad ország alapja, nem kivételes hatalom egyik fajnak.

Ha a vajvodátus alatt azt értik, hogy nem territórium, hanem nyelv és faj alapján állítassék fel valami főhivatal, ti. hogy az országban szerteszét lakó szerbek személye képezze a vajda territóriumát, ebben ismét meg nem egyezem, mert ez oktalanság, abszurdum, kivihetetlen. Ezen elv szerint némely pesti házban hat juriszdikciónak is kellene lenni. A rác boltos tartoznék a karlovici vagy hová való vajda alá, a zsidó az óbudai bíró alá, a magyar a nádor alá, a horvát a bán alá, a tót valami Hurban-féle* sárosi sztaroszt, a német pedig Kreishauptmann* alá. – Ez képtelenség.

Vajda vagy bán vagy bárminek hívják, csak territóriumhoz lehet kötve, s ezen territórium nem lehet más, mint Szlavónia. – Ennyi engedélyre, ha mindjárt pacifikálnak, béke okáért, talán in ultima analysi reáállanánk; Croatia per excellentiam* katolikus tartomány, Szlavónia per excellentiam lehetne óhitű tartomány, s tartana magának beldolgaira provinciális gyűlést, mint a horvátok.

Ennyire győzelem előtt reáállhatnánk, győzelem után nem.

Ilyen az országgyűléseni képviselet is. Ezt is csak territórium s nem nyelv és vallás szerint lehet gyakorolni. Aminő az arrondissement-ban* a többség, olyat fog választani.

Én e pacifikációt novemberben megindítottam. Valami Rajić* nevű őrnagy ajánlkozott békéltetésre, készíték egy levélprojektumot*, a Honvédelmi Bizottmány hozott reá határozatot; elküldtem Beöthynek*, kitől most visszakértem, s levelével együtt, mely mellett most visszaküldé, s melyből kisül, hogy nem minden pontot tálalt ki egyszerre*, tájékozásul küldöm méltóságodnak.

Egyébiránt én biz úgy látom, a harc és győzelem a legjobb pacifikáció.

Tekintetbe vévén tehát azt, amit méltóságod Hadik ezredesről ír, tekintetbe vévén, hogy most gyorsan s egész erővel kell operálni, különösen Péterváraddal a közlekedést megnyitni, mivégett, ha főispán úr a hadjárat élére állana, az oly fontos politikai adminisztráció, erőteremtés, vidék-rendbentartás stb., kivált Szabadkáról felfele, árván maradna, akkint láttuk jónak a rendelkezést, hogy Perczel tábornok vegye át a rácok ellen Hadiktól a hadviseleti vezérletet, mivégett ő kellő utasításokkal ellátva ma már el is indult.

Méltóságod a politikai s azzal kapcsolatban levő mindennemű. országos teljhatalmú biztosi hivatalát természetesen megtartván.

Hadik pedig máshová fogván rendeltetni.

Perczel az ilynemű hadjáratra nagyon alkalmatos, s én méltóságod országos biztosi közredolgozása mellett jó reménnyel nézek hadvezérletének elibe.

A pénzteremtés nagy baj; oda borzasztón sok kell, s a legnagyobb baj az, hogy minden ember csak kis banknótákat kíván. Azonban tenni foguk, amit tehetünk, de Debrecen nem Pest, itt nincs annyi kiállító erő, s naponkint alig tudunk száznegyvenezer apró jegyet kiteremteni – quid hoc ad tantam sitim*.

Arra azonban számíthat méltóságod, hogy egy hét alatt küldök 200 000 pengő forintot apró jegyekben.

A batallionok állítását Bácsból* nagy örömmel értettem. Felszerelés és felfegyverzés tekintetében méltóztassék oly áron, amint lehet, mindent elkövetni.

A Szegeden levő újoncoknak számát feljelenteni kérem, hogy zászlóaljba alakításuk iránt rendelkezhessem, s ha tiszteknek való emberek akadnak ott, azokat jelentésbe tétetni.

Amint eredménytelennek hiszem a pacifikacionális kísérleteket, úgy egyes helyek kapitulációját nem tartom lehetetlennek. Mit e tekintetben diplomáciai úton tenni lehet, azt Szalmássy* képviselő legjobban megtehetendi. Méltóztassék 5000 forintot rendelkezésére bocsátani.

A tábori dolgokat nagy bajjal elintéztem, de sok becses időt vesztettünk el – el a szolnoki fényes győzelem sikerét.

Azonban megyünk előre. Én holnap ismét a táborba megyek, s legközelebbi levelemet onnan veendi méltóságod; óhajtom, hogy legalább Ceglédről vagy Hatvanból írhassam. Amint Isten akarandja.

Szíves hazafiúi tisztelettel.




Hátra Kezdőlap Előre