Mezőhegyes, 1849. augusztus 1.
Tudósítom önöket, hogy a vezérek Szegednél nem véltek csatát elfogadhatni, mert az ellenséget, mely Kistelek, Halas és Szabadka felől Szegednek nyomul, 50 000 főre mondják.
Ma tehát az elősereg (Gáll ezredes) Zomboron van a Maros mellett. A főhadtest Szőregnél, így már innen a Tiszán, s csak az utósereg Szegeden.
A kormány tehát Aradra költözött, s nem lévén kilátás csatára Szegednél, magam is útban vagyok Aradra, hová holnap este érkezem.
Az ellenség Csongrádot egészen leégetvén, hidat ver a Tiszán Szentes felé. – Lenkey* hadosztályával (8–9000 ember) Vásárhelyre vonult. Görgeyről – s a füredi, szolnoki, cibakházi pozíciókról semmit sem tudunk.
Görgey siessen lefelé mindenáron, különben kórházainkkal, tartalék lovasszázadainkkal, depóinkkal, élelmiszereinkkel, mezőhegyesi ménesünkkel 5000 darab marha!) oly szűk térre szorulunk, hogy lehetetlen lesz mozdulnunk*. Míg ha Görgey siet, mintegy hetvenezernyi seregünk biztosíthatja a tiszai vonalt, s hihetőleg a győzelmet is. Azért is sietni kell Görgeynek, mert különben aligha a számára küldött 500 mázsa muníciót Gyuláról máshová nem leszünk kénytelenek levonni. És egyik puskaporkészítő helyet a másik után elvesztvén, majd felakadunk. Pedig Erdélyben a dolgok jóra fordulnak*. – Tudósításukat Aradra várom*.