Csúzy Zsigmond

Pünkösdi szél

E mái dicsőséges napon mintegy sebessen jövő szélnek zúgása szállott az apostolokra. Ám valamint a szelet se nem látjuk, se nem illetjük, mindazáltal nagy erejét és munkálkodását tapasztaljuk, úgy a Szentléleknek (kit a kedves tanétvány hasonlatosságban szélnek nevez, mondván; Spiritus ubi vult spirat; vagyis Szent Jánosnál maga Jézus a szél, ahol akarja, ott fúj) foganatos erejét magunk jovával tapasztaljuk, és drága gyümölcsét lelkessen ízleljük. Vajon nem a szél harsogtatja-e a trombitákat? mi ád gyönyörködtető szót az orgonának és az sípoknak? mi hajtja a drága kincsekkel kereskedő hajókat? mi gyújtá fel a kovácsok szenét, hogy alkalmatossan pörölyözhessenek? nem más, hanem a szél. A szél tehát a trombitás, a szél sipos, révész, orgonás és kovács, mert az ő segétségével, az ő munkájával mehetnek, valamire mennek. Hasonlóképpen a Szentlélek Isten szél gyanánt mível titkon majd minden jót az egész világon, amint nyilván megvallja Szent Pál, hogy operatur omnia in omnibus; mindenekben, mindeneket ő mível.

 

1729




Hátra Kezdőlap Előre