Káldi György

Sebes szél, tüzes nyelvek

A Szentlélek ajándékit példázták azok a dolgok, amelyek képében jött ma a hívekre, tudniillik a sebes szél, a tűz és az elosztatott nyelvek.

Ami a szelet illeti, azt vedd eszedbe, hogy az üdvösségre két dolog kívántatik: 1. Hogy értsük, mit kell cselekednünk. 2. Hogy azt kedveljük és végbevigyük. Némelykor a hó úgy béesi az utakat, hogy senki bátorságoson nem járhat, de ha valamely sebes szél támad, a havat elfújja és az utakat kimutatja. A tüzet úgy bétakarják néha a hamuban, hogy se melegségét nem érzed, se világosságát nem látod, de a sebes szél a hamvat elfújja és a tüzet kinyilatkoztatja. Hasonlóképpen a testi kívánság az okosságot néha úgy ellepi, hogy az ember eszébe sem vészi, mit kellessék cselekedni, de a tudománynak, a tanácsnak, értelemnek és bölcseségnek lelke az embert minden igazságra megtanítja és a tudatlanság ködét elkergeti. De minthogy nem elég az igazságot érteni, hanem szükség az akadályokat is meggyőzni, azt is megcselekeszi a Szentlélek. A sebes szél nagy dolgokat is keményen megindít, az iszonyú nagy hajókat oly sebesen hajtja a tengeren, hogy semmi nyíl vagy röpülő madár nem ér vélek, melyeket, ha szél nem éri, vesztég állnak, mint a kősziklák; hasonlóképpen a Szentlélek az embernek rest akaratját láthatatlan, de hatalmas erővel igen megindítja, amint Urunk szépen jelentette, mondván: A szél, ahol akarja, ott fúj; és a szavát hallod, de nem tudod, honnét jöjjön vagy hová menjen: így vagyon minden, aki a lélektől született. Mintha azt mondotta volna: Noha a szelet nem látjuk, de erejét eszünkbe vehetjük, midőn a nagy termérdek fákat ide s tova hajtogatja és néha gyökerestől felforgatja, és abból erejét megértjük: azonképpen, aki a Szentlélektől születik, érzi, hogy a szíve megváltozik, a mennyei dolgokra felgerjed, a földieket megútálja, kívánja a munkát, gyűlöli a henyélést, noha a Szentlelket nem látja, melyről naponként sok jeles példákat látunk, a Fölséges jobbkezének megváltoztatásából.

Ami a tüzet illeti, annak képében jött a Szentlélek: mert, amint Szent Gregorius Nazianzenus írja, az írás az Istent tűznek nevezi. És miképpen hogy az Atyaisten Mózesnek tüzes csipkebokorban jelent meg; a Fiú pedig azt mondotta, hogy tüzet jött bocsátani a földre: illett a Szentléleknek is tűzben megjelenni. Gyakorta tűz által mutatta meg az Isten, hogy némely hív szolgáinak áldozatjokat kedvellette; úgymint Ábrahámnak, Áronnak, Gedeonnak, Dávidnak, Salamonnak, Illyésnek, Nehemiásnak. Azonképpen, minthogy a mi főpapunk áldozott miérettünk a keresztfán, az Atyaisten akarván jelenteni, hogy kedvesen vötte az áldozatot, tüzet bocsátott alá; az Isaiás ajaka tűzzel tisztíttatott meg a prédikállásra; a Jeremiás csontjai közé is tűz bocsáttatott és az tanította meg őtet: azonképpen az apostolok tűz által gerjedtek fel a prédikállásra, és tudósokká löttek. A víz természete szerént nehéz és aláfoly, de ha a tűztől megmelegszik, természetiről elfeledkezvén, felforr és a fazék határából kifoly; az apostolok is, mihelyen a szent tüzet vötték, felgerjedvén, a rejtekhelyből és szoros házból kiütöttek, mindenütt prédikállottak, és az Istent dicsérték, beszélvén az ő nagy dolgait: Ha a citrom levével, valami jeles dolgot írnak papirosra, különben el nem olvashatni, hanem ha a tűzhöz viszik; amit a mennyei tanító, a Krisztus az ő véghetetlen szeretetiből a tanítványinak szívökbe írt, noha igen szükséges volt, mindazáltal senki azt se nem olvashatta, se nem érthette, mígnem a mennyei tűz reájok szállott, és úgy megvilágosította elméjöket, hogy minden mély és titkos dolgokat megérthettek, amint Urunk e mái evangéliomban jelentette, mondván: Ezeket szólottam néktek, nálatok lévén. A vigasztaló Szentlélek pedig, kit az Atya az én nevemben küld, az titeket megtanít mindenekre; és eszetekbe juttat mindeneket, valamiket néktek mondandok. A földből való edényeket akármi mesterséggel csinálják is, hasznát azoknak nem vehetik, mígnem a tűz megerősíti, azonképpen szükség volt az apostolok megerősítésére a Szentlélek tüze. Mert noha Urunk nagy méltóságra hítta volt őket, és sok lelki ajándékokkal is felékesítette volt, mindazonáltal igen gyarlók voltak, valamig a Szentlélek tüze meg nem vastagította őket. És miképpen hogy a tűz minden rozsdát megemészt és az ezüst edényeket megtisztítja, azonképpen a Szentlélek az apostoloknak minden fogyatkozásit megemésztette és elfogyatta.

Végezetre, ami a nyelveket illeti, azért jött a Szentlélek tüzes nyelvekben az apostolokra, hogy megmutatná, mivégre jött e világra, tudniillik hogy a szeretetet a mi szívünkbe öntené. Mert nincs az embernek alkalmatosb tagja a nyelvnél a szeretetnek és barátságnak megszerzésére, mivelhogy az ékessen és édessen való szólás igen béhat embernek szívébe. Melyet akarván jelenteni a pogány bölcsek, Herculest úgy írták, hogy előmendegelvén, hátranézett nagy sokaságra, mely őtet követte, és mindeniknek egy arany láncocska volt a fülén, és azok összefoglaltatván, a Hercules lyukas nyelvéhez voltak kötve, ki víg ábrázattal volt, és az embereket nem erőszakkal vonta utána, hanem jókedvökből úgy siettek utána, hogy meg is akarták egymást előzni. De nemcsak az embereknél szerezhetünk kedvet a nyelvvel, hanem az Istennél is, mivelhogy az aitatos könyörgésnek eszköze, és arra is a Szentlélek int és tanít bennünket. Annak okáért ezt a nagy ajándékot háláadással vegyük; jó intését és tanítását szívünkbe eresszük; és amit tőlünk kíván, nagy híven megcselekedjük, hogy minden nyavalyáinkban és szükséginkben vigasztaljon, és evilágból való kimúlásunk után az igaz földre, az élők földére vigyen bennünket, melyet engedjen mindnyájunknak a kegyes Isten az ő áldott szent Fiának drága érdeme által.

 

1631




Hátra Kezdőlap Előre