Bornemisza Péter

A vigasztaló

Valamint ígérte Christus Urunk magát és az ő Szentlelkét, szinte azképpen be is teljesítette, mert mihent pinkesd napján kiönté az apostolokra a Szentlelket, általa annyira megbátorodnak, hogy az mely Péter az leányok előtt elein megtagadta vala, előszer is ő felállván az piacon, egész ország előtt prédikálná, hogy a Názáretbeli Jézus volna az Idvözítő Christus, kiről nagy bölcsen előhozza Dávidnak és az több prófétáknak is bizonyságit. Azonképpen mindnyájan az több tanítványok is buzgó és bátor szívvel mindenek előtt, még az meggyühösödött papok előtt is nagy merészséggel tanúbizonyságot tesznek vala. Ki miatt midőn tömlöcöztettenek, vesszőztettenek, annyival inkább az Úrba édeskedvén dicsérik vala az Istent, hogy megszenvedni is méltóztatná őket az ő szent nevéért. Szent István teljes lévén Szentlélekkel, még az orcája is fénylett, mint egy angyalarc az dühös papi tanács előtt. Kiket midőn keményen megfeddene, és a Christusról erős bizonyságokból szólna, megragadván, halálra viszik, ki nagy örömmel feltekintvén az égre, mondá: Íme látom, hogy az ég megnyílt, és az Jézus Christus az Atyának jobbja felől vagyon, és midőn köveznék, felkiáltván monda: Uram Jézus, az én lelkem vedd az te markodba…

Én is, mikor röszketnék az bécsi pispek és több papok előtt, kik az császár és herceg szavaival nagy kínokkal fenyegetnek vala és intnek vala, hogy az ő pápai hitekre hajlanék, mondd végre egy Jesu vita, Imre, magyar nemzet, közzülök mindnyájok hallására: Légy bátor szívvel, az mely Isten Lótot a Sodomának tüzéből megszabadította, téged is megszabadíthat. Ez mondás megmondhatatlan nagy reménységet és édességet indított vala akkor bennem. Így mikor Kassán tizennyolc esztendős koromba az vereség után nagy kemény kínzásokkal rettentene az pápás kapitány, mondék frater János barátnak: szólj mellettem; ő felele: Ha tűlem tanácsot kérdettél volna, itt nem volnál, de lám azt mondod, hogy Istentül vagy, azért az az Isten szabadítson meg. Ez szóra nagy keservesen sírván az fogházba, mihent felkelék az imádságról, ottan megmutatá Isten, hogy kellene megnyitnom az vasajtót. Így prófétáltatta Isten Caiphassal is az Christusról, Bálámot meg az ő maga szamara is megszólítja. Ignatius ő maga magát így biztatja: Ámbátor mind tűz, mind csigázás, mind fenevadak, sőt akár az ördögök is szaggassák testemet, csak hogy az Jesus Christust el ne veszessem. Kit midőn az vadak eleibe vetöttek volna, mond: Isten búzája vagyok, hogy ez vadak szájába megőröltetvén, szép tiszta fejér kenyere legyek az én Christusomnak. Aranyszájú János midőn háromszor is számkivettetnek, mind magát, mind az több pásztorokat sok nemes példákkal biztatja, mint szenvedtek az régiek, ki tűz, víz, vadak, fegyver miatt.

Ezeket azért beszéllem, hogy megtetszenék, az mai evangéliom szerént mint teljesedett be sok híveken az Úr Christusnak ígérete, hogy ő, az ő halála, feltámadása és mennybemenetele által, bátorítót, igazgató, tanító és vigasztaló Szentlelkeket küldene, ki nélkül lehetetlen dolog volna az emberi nemzetnek örvendezni és bizakodni még az kínok és az halál közt is.

 

1584




Hátra Kezdőlap Előre