Telek József

Mária, a közbenjáró

Olyformán látszatott a szeplőtelen Szűzanya, Mária minékünk, földieknek, kívánt békességet szerzeni, amiként régen Vetruria asszony, Coriolanus hadi vezér anyja szerez vala a rómaiaknak. Írja Livius után Valerius Maximus, hogy Coriolanus nagy tanácsú és erejő hadi vitéz, minekutána a római elöljáróktól megbántódott volna, igen megengesztelhetetlen ellensége lett a rómaiaknak, és a voloscus nemzetekkel egyetértvén, szörnyű csapásokkal ostromolja, rontja s emészti vala a római tábort, úgyhogy a rettenetes ellenség táborával már a római bástyákhoz közelítene. Azért szörnyű rémülés, rettegés és zendülés támad vala a római nép és tanács között. Küldettek Rómából a megbántódott Coriolanus bosszúálló haragjának engesztelésére követek, küldettek papok, de haszontalan, mind többé, többé éled vala Coriolanus bosszúállása. Hanem osztán végre Vetruria, a Coriolanus édesanyja, az ellenség táborára kimenvén, mikor a haragra gerjedett fiának önnön maga anyai szeretetét, mellyel őtet kilenc holnapig méhiben hordozta és emlői tejével táplálta, előszámlálá s bémutatá vala, az egész római népnek örvendetes békességet szerzett; úgyannyira, hogy a megbántódott Coriolanus édesanyját megölelvén, felkiáltana: Vicisti mater iram meam, vicisti! Meggyőzted, édesanyám, haragomat, meggyőzted! Ilyformán, mondám, látszatott ma Mária, az Úr Jézusnak Szent Anyja minékünk, földi embereknek békességet szerzeni. Megengesztelhetetlen ellenségünk lett nékünk a mindeneket alkotó isteni felség, mindjárt kezdetben, mikor a mi szerencsétlen első szüléink engedetlenségekkel megbántódott; úgyhogy majd minden teremtett állatokat ellenünk felfegyverkeztetvén, eleitől fogva szörnyű csapásokkal ostromlaná, rontaná s emésztené a nyomorult földi embereket, azért sokszor nagy félelem, rettegés és siralmas zendülés támada az Ádám maradéki között. Követül küldettek a megbántódott Isten haragjának engesztelésére a szent pátriárkák, próféták és áldozatra rendeltetett papok, de haszontalan, mind többé, többé látszatott éledni az isteni felségnek bosszúállása. Hanem osztán az időknek végén Mária, az isteni Igének öröktül fogva elválasztatott Szent Anyja, midőn e mai örvendetes napon a haragra gerjedett isteni felségnek, önnön maga anyai szeretetét, mellyel a Gábriel arkangyal szavaira kész volt a megtestesülendő isteni Igét méhibe fogadni, kilenc holnapokig hordozni, tejével táplálni és fáradságos törekedésével felnevelni, mondván: fiat; légyen, érdemesen felajánlotta s bémutatta volna, az egész emberi nemzetnek kívánt békességet szerzett; úgyhogy a régen bűneinkkel megbántódott isteni Ige legottan őtet bővséges kegyelmével megölelné, mintha amaz anyai szeretettől meggyőzettetett Coriolanussal mondotta volna: Vicisti mater iram meam, vicisti! Meggyőzted, édesanyám, haragomat, meggyőzted!

 

1769




Hátra Kezdőlap Előre