Hajnal Mátyás

Stabat mater

Áll az keserves Anya,
Keresztfánál siralmába,
 Látván függni szent Fiát.
Kinek megepedett szívét,
Töredelmes és bús lelkét
 Hegyes tőr általjárta.
Oh, mely keseredett igyben,
Akkor vala gyötrelemben
 Egyetlenegynek Anyja.
Ki sír vala és kínlódék,
Retteg vala és sínlódék
 Szent Fiának nagy kínján.
S vajon van-é, ki ne sírna?
Krisztus anyját hogyha látná
 Ily nagy keserűségben?
S ki tűrhetné, hogy ne szánná
Ez szent Anyát, hogyha látná
 Fiával ily nagy kínban?
Az ő népének vétkéért
Látá Jézusnak gyötrelmét
 És megostorozását.
Látá az ő édes Fiát,
Holtszámban ő elhagyását,
 Szent lelke kiadását.
Oh szűz szeretetnek kútja,
Engedd, velem együtt nyújtsa
 Szívem szívednek kínját.
Add, hogy szívem felgerjedjen,
Jézus szerelmétől égjen,
 Hogy néki kedveskedjem.
Oh szent anya, ezt míveljed,
Megfeszültnek belém messed
 Mélységesen sebeit.
Megsebesétett Fiadnak,
Értem tűrni méltóztattnak
 Kínját velem közöljed.
Engedd, veled hogy sírhassak,
Fölfeszültön jajgathassak,
 Míg nyújtom életemet.
Kereszt alatt veled álljak,
Ottan társul fogadjalak,
 Siralmomban kívánlak.
Az szüzeknek nemes Szüze,
Ne válj itt sovány ízemre,
 Add, hogy veled sírhassak.
Krisztus halálának kínját
Kínszenvedésének súlyát,
 Viselhessem sebeit.
Sebeivel sebesíts meg,
Keresztjével részegíts meg,
 Szent Fiadnak kedvéért.
Felgerjesztett és gyullasztott,
Szűz, általad megtartatott
 Ítéletkor lehessek.
Krisztus kereszti őrizzen,
Szent halála elkészítsen,
 Szent malasztja megtartson.
Midőn az test földdé lészen,
Add, az lélek bemehessen
 Paradicsom fényében.



Hátra Kezdőlap Előre