Telek József

Epeségek tengere

Láttátok, kedves keresztényim, nem egyszer a szent Fia holttestét ölében tartó fájdalmas Szűz Anyának képeit, amelyeken az ő szívére sebesítő tőrök rajzoltatnak. Mit jelentenek az efféle ábrázolások s rajzolások? Jelentik azt a kimagyarázhatatlan nagy fájdalmat s keserűséget, melyet érez vala a fájdalmas Szent Szűz, midőn a keresztről levétetett szent Fiának testét anyai ölébe s kebelébe venné. Elég nagy fájdalma volt Éva első anyánknak, mikor Ábel fiát, első halottját látta. Elég nagy fájdalma volt ama Sunnamitis asszonynak, aki az Eliseus próféta által vett egyetlen egy fiát anyai térdein haldoklani szemlélte; de hasonlíthatatlan nagyobb fájdalma volt a mártírok királynéjának, Máriának, mikor a keresztről levétetett és az ő szűz ölébe s térdeire tétetett, szent Fia testének szörnyűségét vizsgálta, sebeit könnyhullatásival mosogatta, és megszaggattatott tetemit, Szent Germanus elmélkedése szerént, rendrül rendre siratta, mintha eképpen folytatta volna siránkozó szavait: Oh én szerelmem Jézus! Hol van a te finom arany fejed? hol a galambokéhoz hasonlíttatott két szemed? hol a fűszerszámok szérőjét képző orcád? hol vannak a te ajakid, melyek mint a liliomok, első mirrhát csöpögnek vala? hol a hyacintusokkal teljes kezeid? Ímé már a finom arany fő meghomályosodott, a tündöklő szemek vérfellegekbe burultak, a gyönyörű orca szérőjét a zsidó népnek vakondaki megliggatták, a liliomos ajakak elhalványodtak, a gyenge kezek megmeredeztek, és többé nem hyacintusokkal, hanem egymást érő sebekkel teljesek. Oh én szent Fiamnak szemérmetes szemei, melyek a bűnnek setétségében lévőket megvilágosítjátok vala, mint megsetétedtek! Oh kegyes orcák, melyek az angyalokat és embereket vigasztaltátok, mint megrútítattatok! Oh én szerelmesemnek mézzel folyó szája, mely az igaz tudománynak édességét mindenekre árasztottad, mint megkeseríttettél! Oh szentséges kezek, melyek a napot és holdot fondáltátok, és nemrégen betegeket gyógyítottatok, vakokat világosítottatok, kenyereket sokasítottatok, mint megsebesíttettetek! Oh én Jézusomnak szelíd mellye, mely az isteni irgalmasságnak forrásit bővségesen eresztetted, mint megrontattál s háboríttattál! Oh dicsőséges oldal, mely mint a kőszikla erősen állottál, mint megnyittattál, nem ugyan a Moyses vesszejével, hanem a Longinus lándzsájával! Oh tisztelendő lábak, melyek az emberek üdvösségéért annyiszor az utcákat és falukat, kastélyokat és városokat összejártátok, jaj, mely szörnyűen, ugyanazok által, akiket kerestetek, szegekkel sebesíttettetek!

 

1772




Hátra Kezdőlap Előre