Pázmány Péter

Mária öröme

A szeplőtelen Szűz Máriának mely nagy öröme volt a Christus feltámadása napján, emberi nyelv ki nem mondhatja. Úgy vagyon, az evangélisták fel nem írták, mint jelent meg szent Anyjának Üdvözítőnk: vagy azért, hogy ők csak azokat a jelenéseket akarták említeni, melyekből a Christus feltámadásárúl törvényben is bizonyság lehetett, és mivel a világi törvény szerént az anyának fia mellett gyanús bizonyítása, ezt elő sem hozták; vagy azért, hogy ha Christus Magdolnának, Péternek, Tamásnak megjelent, nyilvánvalónak itílték az evangélisták, hogy sokkal inkább szent Anyját megvigasztalta; és ez okon nem akartak erről szót szaporítani. Mert ha Sámson először is anyjával kóstoltatá a lépesmézet, melyet az oroszlány torkában talált vala; ha a nap, mihent felkél, először is a legmagasabb hegyekre terjeszti sugárit, el kell hinni, hogy Christus Urunk is feltámadásának örömét és pokol torkából kijött dücsőségét először is szent Anyjával közlötte, aki Urunk szenvedésekor legközelebb állott a keresztfához, és legnagyobb keserűségét érzette szent Fia halálának. Azért az Istennek fogadása szerént, aki társ volt a szenvedésben, társnak kellett lenni a vigasságban. Sőt az írástudók azt vélik, hogy legfőképpen a Boldogasszony vigasztalásaért sietett oly igen Christus a feltámadással, hogy amennyire a proféciák sérelme nélkül megrövidíthette harmadnapi halvalételének óráját, annyira megrövidítette. Mert meg vala írva, hogy harmad napig lészen halva, de ennek a három napnak elsőjén későn estvefelé holt meg, harmad napján igen reggel támadott fel: Ad vesperum demorabitur fletus, et ad matutinum laetitia; estve volt a siralom, reggel az öröm. Az oroszlányrúl írják, hogy fiait úgy hozza, mintha halva volnának, és harmad napi ordításával ébreszti és eleveníti őket. A szeplőtelen Szűz az ő szent Fiát harmad napi sok sírásával és zokogó óhajtásival sietteté a feltámadásra.

Azért amely angyal hirdette a Christus fogantatását, hihető, hogy feltámadáskor ugyanazon Gábriel angyal ment nagy örömmel Boldogasszonyhoz és víg énekléssel mondotta: Regina coeli, laetare, Alleluja; menyország királynéja, örvendezz, alleluja, mert a te méhed gyümölcse, alleluja, feltámadott, mint mondotta, alleluja. Él a fiad, József, és uralkodik; nem Egyiptomban, hanem az egész világon. Ezzel a hírrel megteljesedvén az áldott Szűz lelke mennyei vigassággal, örvendetes könnyhullatásokkal kezde énekelni: Magasztalja az én lelkem az Urat, és örömmel röpdös az én szívem az én Üdvözítő Istenemben. Mert megmutatta az ő karjának erejét, lehánta a hatalmasokat birodalmokból és felemelte az alázatosokat.

Mikor ezeket mennyei elmélkedésben merülve énekelné Boldogasszony, béméne azonban Christus három nagy és dücsőséges sereggel, a mennyei angyalokkal a kiszabadult lelkekkel és az emberi testben újonnan feltámasztott szentekkel, és az ő szent Anyját nagy kegyessen megölelvén, gondolhatatlan vigasságokkal megteljesíté; az ő testének dücsőségét megjelenté, szenvedésének gyümölcsét, a sok ezer régi szentatyákat renddel megmutogatá néki. Ezek pedig mind egyig nagy böcsülettel az Isten Anyja előtt leborulván, üdvözlék, áldák, dücsőíték azt a méhet, azt az emlet, mely az ő váltságokat hordozta, nevelte; és sokkal nagyobb és méltóbb okból azt kiáltották néki, amit Juditnak az zsidók: Te vagy az Isten országának dücsősége! Te vagy öröme Izraelnek! Te vagy az emberi nemzet böcsületi! Te általad lett a mi váltságunk és ellenségünk romlása. Azért soha el nem fogy a te dicséreted az emberek szájából. Bételjesedett, amit magad jövendöllöttél, és boldogítanak téged minden nemzetségek mindörökké. Az áldott Szűz pedig, ama más Máriának, a Mojses húgának szavait nagy vígan éneklette: Cantemus Domino, gloriose enim magnificatus est; énekeljünk az Úrnak, mert dücsőségesen felmagasztaltatott. Ezenközben szerelmes Fiának, teremtő Istenének szent sebe helyeit ájtatoson csókolgatván, szünetlen kiáltotta: Ecce tui pulcher es, dilecte mi et decorus; szép vagy immár, édes szerelmem, szép vagy. Elmúltak a vereségek kékjei, megszáradtak könnyhullatásidnak folyami, megszűntek szent vérednek forrási. Épen és tekélletesen szép vagy, és szépen maradsz mindörökké.

 

1636




Hátra Kezdőlap Előre