Csete István

Mária koronájának drágalátos készülete

Most látom, mely nagy dologról lészen a tanítás, a keresztények rendiben legnagyobb méltóságnak, Nagyboldogasszonynak törvény szerént való koronájáról. Félve fogok hozzá, netalán midőn nagy voltát vizsgálom, el ne borítson a dücsőség. A földi és mennyei koronák között annyi különbözés vagyon, hogy egy felkenetett földi monárka, sok országok ura, amennyi garádicsokkal megelőz a méltóságban egy kapást, egy napszámost, ki mindennapi kenyerét verejtékivel keresi, ott, aki Isten országában legkisebb, meg ugyanannyi garádiccsal a földi koronát felül haladja. A dücsőség koronája lelki győzedelemnek és szentségnek bizonysága és drága jegye, a földi koronához a szentség kötve nincsen. Asverus házában egy Esther szent; Salomon palotáiban hány koronás, ámbrás, gyöngyös fejek voltanak? Quasi Reginae septingentae. Ennyi közül hány szent? Tündér dücsőség, ha nyomába nem jár a szentség; korona és mocskos élet egybe nem illenek.

O! quot in inferno sunt millia Reginarum! A Paradicsom kertiben akármely liliomszálról, mondom néktek, Salamon minden ő dücsőségében sem volt felruházva, amint egy ezek közül. Ott amennyi koronás fejek, annyi szentek; a földi korona vajha a lelket ne terhelné inkább, mintsem ékesítené! Ha tehát az meghervadó koronákról szólani gondot ád az világi orátoroknak, a dücsőség koronájáról a tanításhoz ki mér fogni? Tudom jól, a dücsőség koronája egyéb szentekkel is közös ajándék, de minthogy a zsoltárban magánosan neveztetni hallod a királyné asszonyt: Astitit Regina a dextris tuis; és az Anyaszentegyház ide alkalmaztatja a Krisztus szavait: Mária legjobb részt választott; és ma az egész világ énekli: Exaltata est sancta Dei Genitrix super choros Angelorum ad coelestia regna! A több dücsőült fejeknek koronái felett mondjátok meg, micsoda részt vött Nagyboldogasszony? Ha menyországban amennyi dücsőült fejek, annyi királyok és királynék: tehát mind annyi sok ezer koronás rendek és seregek fölött ma felmagasztaltatott Nagyboldogasszony koronája és széke. És lészen, úgymond Isaiás, a jövendő időkben elkészítve az Úr hajlékának hegye a hegyek tetején. Mert ma, szerelmesim, a hegyek tetején készíttetik el az Úr hajlékának hegye, midőn Nagyboldogasszony az örök dücsőségnek birodalmába bévitettetik, hogy aki az örök istenséget méhében hordozta, az országban székkel is tekéntetesb lenne, ki a több szenteket méltóságban megelőzte. Boldogasszony dücsősége napján hallgatnom nem lehet, ahol az ég és föld örvend, szólanom pedig nehéz az innepnek nagy voltához: a korona mennyi időre készült el, arról akarok szólani; és azután a koronázásnak dücsőségéről. Szólok, mondám, ha mi keveset is, aki nagy dolgokat ha akarnék is, nem szólhatok. (…)

Nagyboldogasszony koronája, az Úr Istennek mindeneket rendelő gondviselésében forgott ugyan öröktől fogva, noha amint több egyéb isteni tanácsok is, úgy a dücsőség koronája nem hirtelen, hanem idővel készülne el; s ez az oka, miért hogy Krisztus mennyekbe menetele napján magával együtt fel nem vitte az ő Szűz Anyját, mert a koronája el nem készült, és még akkor munkába vala. Az aranyműves házában, lásd meg, az aranyperecek és lánnák, a drágakövek, gyöngyök a kalapácsok között széjjel hevernek; egyszóval a korona még az ötvös keze alatt munkában vagyon, meglátod mennyi tűzön, ütéseken mégyen által, még a király homlokára juthat; de ha arra egyszer felmagasztaltatik, annál a gyémántos rubintos süvegnél drágalátosb látás nincsen. Mindaddig még munkában vagyon, a neve csak Corona laboris; ha a munkából kiszabadul, Corona gloriae, dücsőség koronája lészen, de nem különben, hanem in manu Domini; dücsőség koronája az Úr kezében, más az ötves kezében; azon korona itt szenved, amott tündöklik; itt verik, égetik, amott imádják; itt a nagy kincs setétben; ott napvilágon ország-világ láttára kitétetve.

Így volt Nagyboldogasszony iskolája, kinek öröktől elrendelt koronája, az mint az hivatalnak méltóságához képest a Szentléleknek derekasb munkái közül egyik volt, úgy idővel menend vala véghez, és azért nem mondatik: dücsőség koronája vagy, hanem lészesz, mikor tudniillik az ötvös keze alól sok próbák után kiszabadulsz, mindaddig sok kézen menendesz által. Ilyen ötvös volt a kegyetlen vérszopó Heródes, ilyen ötvösök a rágalmazó nyelvek, ilyen ötvösök a szenvedés idején, akikről a zsoltárban hallod: Együtt állottak a földnek királyi és a fejedelmek öszvegyűltek az Úr ellen, és az ő Krisztusa ellen. Ezek faragták a koronába való köveket; köveknek mondjam-e, avagy koronába való virágoknak, melyeket sok kezek által különböző földekről kellett öszveszedegetni? Megkoronáztatol Amana hegyéről, Sanir és Hermon tetejéről, az oroszlyánok barlangiból, a párducok hegyeiről. A mennyei Vőlegény oly szegénységre jutott-e, hogy csak egy virágos kertre is tehetsége nem volna, ahonnét bokrétába való virágokat szedegethetne, hanem a vadas havasokra kelletnék messze kifáradnia? Tanuld meg ebből, keresztyén, a Szentléleknek titkos próbáját, tanuld meg a szeretetnek iskoláját. Gyakor imádság, álomszakasztás, böjtök, szalagszíjak, számkivetések, irigységek, panaszos árva kenyér, bú, epeségek, véres veréjtékek, nyelvnek zabolán hordozása, érzékenységekkel éjjeli-nappali viadal: ezek olyan virágok, melyek nem a melegágyban s a palotával határos kertekben teremnek, sem a pászintos mezőkön, hanem az acélos darabos kősziklákról, a párducok hegyeiről, az oroszlyánok barlangiból szokták meghozni; tudniillik testtel, világgal, hatalmasokkal előbb meg köll víni, és a koronába való ékességekhez erőszakon jutni.

Légyen példa amaz hadakozó Dávid, és vér szerént való unokájának adjon a földi koronáról a mennyeiekre tanítást. Rabba nevű székes királyi várost Moab tartományában vérrel megvévé Dávid, és a több hadi zsákmányok között elvivé a Melkom koronáját a fejéről, és egy talentom nyomó aranyat talála abban, és igen drága köveket, és koronát csinála magának abból. A király tárházában nem volt-e annyira való arany, aki elég lött volna egy koronára, hanem szomszéd országra köllött szorulni? Igaz fegyverrel pusztította Dávid Moábot; a királyok előtt mind csak böcsüsb az olyan korona, melyhez vérrel jutnak, és az ellenség fejéről leütvén, magokéra tehetik; ha ujjal mutatják, ímé azt az aranyláncot, kardot, sisakot, paripát, iskoffiomos szerszámot, aranyas kantárokat, gyémántos koronát ilyen s ilyen pogánytól nyerték! Így szokta a fölséges Isten a méltatlanoktól elvenni a dücsőséget, és annak adni, aki megérdemli. Mint estél le Lucifer az égből; a te angyali homlokodat nemde drágakövek ékesítik vala? Úgy van, de az angyali méltóságot hogy pártos kevélységgel megmocskolta, azért vétessék ki Amana fejéből az ingyen adott ajándék, a korona, és tartsák a Dávid leányának fejére, ki az Isten házában magát legkisebb szolgálónak tartotta. Most tudom, Judeának hegyes tartományin mit keresett a Boldogságos Szűz Mária; Erzsébet látogatásával az alázatosságnak virágit, koronába való sáfirt, rubintot Sanír és Hermon tetejéről szedegette. Nem oroszlyánok barlangja vala-e Egyptus, ahol sok ideig a bálványimádó pogányok között a drágalátos Szűznek lakni köllött? Nem párducok hegye-e a Kálvária? Ezekről kelleték a tekélletes szenvedésnek, igaz szeretetnek és szentségnek koronaköveit megszerezni, Moab királyának fejéről elvinni a méltóságot, és az igaz Dávid házába örökösíteni. Oh! Uram, meddig, meddig késik az ötvös keze alatt a te jegyesed koronája? Mikor jő fel öröminek csillaga? A mártírok kenyerén ide alá tengődik a te árvád, mikor vigasztalod meg? Mikor válik az az eris örvendetes vagyonra? Eris Corona gloriae in manu Domini, et Diadema Regni in manu Dei tui. Keresztyén, tanuld meg: hatvanhárom esztendőkig volt munkába Nagyboldogasszony koronája, akit már tizennégy esztendős korában az angyali követség malaszttal teljesnek lenni mondott és üdvözlött; te még mélységből kiáltasz az Úrhoz, bűnös mellyedet vered, napjában hétszer megbotlasz, és koronát emlegetsz? Nem tiltom, csak ne kerüld a kordát, ha keresed a koronát.




Hátra Kezdőlap Előre