Csete István

A napba öltözött asszony

Nagy jel jelent meg az égen: asszonyállat Napba öltözve, és a Hold a talpa alatt, és a fején tizenkét csillagból való korona.

A győzedelmeskedő Anyaszentegyházban valamint sok lakások vannak, úgy különböző rendben vannak a koronák és dücsőségek. Más a Nap világossága, más az Hold világossága, más a csillagok világossága. A csillag a csillagtól különbözik a világosságban, úgy az halottak feltámadása is. Nagyboldogasszonynak (akinek dücsőségére magyarázzák ezt a látást a szentatyák) koronázása napjára mindennémű világosságok, égi ékességek összegyültenek: a Nap, Hold, csillagok. Az egek egyszer nem beszéllették inkább az Isten dücsőségét, és az ő kezeinek alkotmányát az erősség bővebben nem híresítette, mint amidőn e nagy jel jelent meg az égen. Valóban nagy jel! Mert Paradicsomban az átok és halál birtoka alá vettetett természet Krisztusban felmagasztaltatik, és azáltal az asszonyi méltóság is megtiszteltetik. Signum magnum! Mulier amicta Sole. Setétségben járó s tétovázó lelkek, tekéntsetek erre a Napra, mely ma az ő szüléjét környülvette dücsőséggel elannyira, hogy valami Istennél alább való rendben vagyon, a Szűz Mária lábai alatt helyheztettetik: a hold talpa alatt.

De az csuda, Szent János miképpen számlálhatta meg az ilyen déli napvilágnál a korona csillagait, holott nappal a csillagok nem látszatnak? És a fején tizenkét csillagból való korona. Valamikor az ő megböcsülhetetlen érdemiben öltöztet Krisztus bennünket, velünk úgy közli maga igazságát, hogy magunknak, amely jó érdemink vannak az ő Atyja előtt, bémutassa egy pohár vízig. Nagyboldogasszony koronájában a csillagok feltetszenek, mert jóllehet az öt sebein, mint annyi tárva nyílt kapun, az isteni fölségnek kifolyó világosságával mindenestől ékesíti az ő Anyját, úgy öltözteti Napban, hogy érdeminek méltóságát el ne árnyékolja, és azért a csillagok a koronából déli napvilágnál is kitündöklenek, jelül, hogy senki meg nem koronáztatik, hanem ha törvény szerént tusakodik, munkálkodván együtt a kegyelemmel.

Mindenek már a koronázásra elkészülvén, az említett drágalátos koronát minek előtte Nagyboldogasszony fejére tenné Krisztus, aki mennyeknek országában fő prímás és érsek a Melkiszedek rendin. Lőn hallgatás mennyben mintegy fél óráig. És az Atyaistenhez fordulván, úgymint szószóló: A könyvnek kezdetiben írva vagyon felőlem, hogy a te akaratodat cselekedjem, Isten! Te ki a téged dücsőitőket megdücsőíted, parancsoljad az új Esztert, a te választott leányodat Fiának felkenetett keze által megkoronáztatni. A királyi pálcának meghajtásából Isten akaratjának jelét vévén, én, úgymond, Melkiszedek rendin való főpap és Anyaszentegyháznak felkenetett királya, aki előtt minden térd meghajol, és minden nyelv dücsőséget ád nevemnek, téged az Atyaisten szerelmes leányát, drágalátos szülémet, Szentléleknek választott mátkáját megkoronázlak. Mely koronával teljes életedet, cselekedetidet, szenvedésidet az ég s föld láttára törvény szerént megszentelem, boldogítom és szerencséltetem, tudniillik hogy mindazok, amiket választott szüzességedben, mélységes alázatosságodban, isteni és felebaráti szeretet iskolájában tanultál és követtél, Istennek tanácsa, akarata, szíve szerént vitettenek végbe, hogy amint a földi szolgálatban az utolsó helyt mint legjobb részt választottad magadnak, úgy én ma az Atyám országában székedet felmagasztalom minden szentim fölött. Tizenkét csillagokkal koronázlak meg, kezedbe az hatalom pálcáját adom, hogy megemlékezzél az kegyességről, ma oltalmad alá az egész Anyaszentegyházamat hagyom és bízom. A koronádon az első csillag: az angyali karok és rendek. A II. csillag a pátriárkák és királyok, akik vériből te s én származtunk test szerént. Az III. csillag a próféták, kik felőlünk írtak. A IV. csillag az apostoli rendek. Az V. csillag a koronádban a mártírok. A VI. csillag a szüzek liliomos serege. A VII. csillag a püspökök és doktorok, pennával vagy élő nyelvvel. A VIII. csillag a királyok és hatalmasságok. A IX. csillag a szerzetes rendek. A X. csillag a keresztyén bajnokok. A XI. csillag a társaságok és congregatiók. A XII. csillag a koronában a gyámoltalan árvák, özvegyek és szegénységek. Mind, akiknek királynéjokká rendeltettél ma: az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében. Ülj bé már dicsőséged székében, és országolj az király házában most és örökké. Positus est thronus Matri Regis, qua sedet ad dextram ejus.

Akkor az angyali szárnyaknak csattogásától lőn nagy zúgás az égben, és az Úristent dücsőítő Te Deum, éneket elkezdték, mondván serafimi nyelveken:

Téged, Isten, dicsérünk, Téged Úrnak vallunk.




Hátra Kezdőlap Előre