Utószó (részlet)

Kötetünk Supka Géza két rendkívül érdekes, eredeti írását tartalmazza, melyek ma már szinte hozzáférhetetlenek. Műfaját tekintve mindkét mű művelődéstörténeti esszé, szépírói munka - a kiadó ennek is szánja és tekinti -, nem tudományos dolgozat; inkább dokumentálja a szerző érdeklődésének sokrétűségét, szemléletének függetlenségét, gondolkodásmódjának frissességét, ötletességét, mint mikrofilológiai precizitását. Megállapításaik természetesen alapvetően igazak, ma is elfogadhatóak, de ne felejtsük el, hogy a tudomány korabeli (az 1930-40-es évek) nézetein alapulnak, olyanokon, amelyek közül nem egyet napjainkban meghaladottnak tekintünk. Bizonyos kérdésekben pedig egyéni hipotéziseket tartalmaznak, amikkel, bár szellemiségüket, ötletességüket elismerték, a kortársak sem értettek mindig egyet.

A futó évek margójára - alcímét mostani összeállításunk viseli - 1942-ben jelent meg Nagyváradon a Grafika "nyomdai műintézet könyvnyomtató és könyvkötő műhelyeiben", az Új magyar szépirodalom tíz kötetben című sorozat 8. tagjaként. Supka e műve ügyesen formált szórakoztató előadássorozat a ma használatos naptár kialakulásáról, a tizenkét hónap elnevezéséről, a jelesebb napokhoz fűződő szokások történetéről, "olyan dolgokról - írja Szemerkényi Ágnes néprajzkutató -, amelyeket minden művelt embernek tudni illene, de amelyeket mégsem tudunk. A kalendárium történetébe sok minden belefér. Nemcsak a hónapok elnevezéseinek hátterét meséli el, hanem felelevenít szokásokat is, amelyeket a régi rómaiak a hónap egyes napjain csináltak.

[...]

A hatalom szimbolikája - mely "nyomatott a nyomdászat 500-ik évében" a kolofon szerint, Az élő toll - magyar írók korszerű írásai (Bp. 1940, Tábor Kiadó) című összeállítás nyitányaként - talán még egyénibb, különlegesebb mű, mint kötetünk előző darabja. Benne Supka szokatlan aspektusból vizsgálja meg anyanyelvünk tükrében az élet legkülönfélébb területeit, hogy áttekintse: a köszönések, megszólítások, az emberi test részei, a mozdulatok és más megnyilvánulási formák milyen tartalmakkal telítődtek, miféle jelképek hordozóivá váltak kialakulásuk óta. Bár mindezt saját korának polgári élethelyzeteire alkalmazza, mégis megállapításainak jelentős része ma is helytálló, s bár adatai a tudomány számára többé-kevésbé ismertek, azok egyéni rendszerbe foglalása új, meglepő gondolatokat sugall, miközben - eredeti régészi hivatásához hűen - a művelődéstörténet, az emberi gondolkodás mély rétegeit "ássa ki", s teszi mindennapjaink közkincsévé.