Oly többnyelvű botanikai szakszótár, mely a tárgyalt műszavak tekintetében kielégíthetné a szakemberek első rendű igényeit, ez idő szerint hiányzik a szakirodalomban. Jelen munka e hiányt kívánja pótolni.

E munka elkészítéséhez, több mint 20 évi adatgyűjtés után, a botanikai irodalomban Linnétől kezdve napjainkig megjelent számos szaklexikont, szakszótárt, igen nagy számú szakmunkát, a szakkifejezések közül a leggyakrabban használtakat, különösen a leíró műszavakat (szervtan, alaktan, felső- és alsórendű növények rendszertana és nevezéktana), és nem kis mértékben a különleges növénytan műszavait (sejttan, szövettan, fiziológia, örökléstan, környezettan, növényföldrajz, növénytársulástan stb.) használtuk fel. Ebből következik, hogy jelen munka a felső- és alsórendű növényekkel foglalkozó tudományos kutatók, biológusok, egyetemi és középiskolai szaktanárok, valamint az alkalmazott növénytan valamely területén dolgozók (erdőmérnökök, agronómusok, a kertészetben és gyógyszergyárakban tevékenykedő kutatók stb.) munkáját igyekszik segíteni.

A szótár több mint 12 000 latin szakkifejezést, ezek írásmódjainak változatait, valamint a kétszavas műszavakat tartalmazza, utóbbiakat azonban nem sorszámoztuk. Ezek között sok a szóösszetételek elő-, illetőleg utótagjaként szereplő melléknév és így számos újabb műszót alkothatunk, vagy az összetett szavak különválasztásával oly műszavak megértését teszik lehetővé, melyeket ezekben az összetételekben a szótár külön nem tárgyal. A fentiekre való tekintettel e szótár segítségével tulajdonképpen több mint 25.000 szakkifejezés fordítható le a szótár hét nyelvének bármelyikére.

[...]