Előszó (részlet)

Jelen tankönyv a magyar szakon és a finnugor szakirányon tanulmányokat folytató hallgatók uralisztikai nyelvészeti tanulmányait kívánja segíteni. Az uráli összehasonlító nyelvészet módszereinek és eredményeinek tanulmányozásához egyetemi tankönyvek évtizedekkel ezelőtt készültek. Az uráli nyelvtudományt legátfogóbb módon tárgyaló egyetemi jegyzeteket Hajdú Péter készítette. A Bevezetés az uráli nyelvtudományba (1966) című könyve a rekonstruált uráli alapnyelv szerkezetét ismerteti, valamint részletes példaanyagon mutatja be az alapnyelv és a magyar nyelv történeti összefüggéseit. Ezt követte 1981-ben a szintén Hajdú Péter által írt Az uráli nyelvészet alapkérdései, amely az uráli összehasonlító nyelvészet főbb eredményei mellett a rokon nyelvek tömör leírását is tartalmazza. Az 1978-ban megjelent Hajdú Péter - Domokos Péter: Uráli nyelvrokonaink című tankönyv főképpen rokon népeinkkel, azok történetével, kultúrájával, irodalmával ismerteti meg az olvasót, de bevezető fejezeteiben az uráli nyelvek tipológiai és areális szempontú ismertetését is tartalmazza. Bereczki Gábor A magyar nyelv finnugor alapjai című jegyzete (1980) pedig magyar nyelvi szempontból ad tömör összefoglalást az uráli történeti nyelvészet eredményeiről.

Az utóbbi évtizedekben a nyelvtudományban és ezen belül az uralisztikában is jelentős eredmények születtek. Elkészült az uráli nyelvek etimológiai szótára (Uralisches Etymologisches Wörterbuch, ed. Rédei), kézikönyvek, monográfiák jelentek meg, tanulmányok, műhelymunkák jöttek létre egy-egy nyelvészeti kérdéskör elemzésére. Az oroszországi finnugor népek életében az 1990-es évek hoztak nagy változásokat, mely erőteljes hatással volt az ottani rokon nyelvek alakulására, oktatására és kutatására is. Újabb anyagok, szövegközlések, helyszíni kutatások váltak elérhetővé és lehetővé. Mindezek a változások hozzájárultak ahhoz, hogy az uralisztika számos kérdését ma új megközelítésben tárgyalják, valamint olyan nyelvészeti vonatkozású (pl. szociolingvisztikai) vizsgálatokat is végeznek, melyek korábban nem szerepeltek az uráli nyelvek kutatásában.

Tankönyvünkkel fő célunk az, hogy a magyar és finnugor szakos hallgatók

(1) érthető és meggyőző érvekkel győződhessenek meg a magyar nyelv uráli eredetéről,

(2) korszerű képet kapjanak az összehasonlító történeti nyelvtudomány elméleti és módszertani kérdéseiről, uráli nyelvekre vonatkozó eredményeiről,

(3) megbízható és friss nyelvi adatokat kapjanak a rokon nyelvekből,

(4) a jegyzetben hangsúlyosan jelen levő tipológiai kitekintéseknek köszönhetően szélesítsék látókörüket a világ nyelveiben fellelhető jelenségekről.

[...]

A tankönyv fejezetei az uráli nyelvtudomány egyes részfejezeteiről próbálnak átfogó képet nyújtani: az uráli nyelvek és az uráli alapnyelv szófajairól, részletesen tárgyalják a névszói és igei osztály főbb kategóriáit, valamint a mondattani vizsgálatokba is betekintést engednek az uráli nyelvek műveltető szerkezeteinek tárgyalása kapcsán. A tankönyvnek nem célja, hogy az uráli történeti nyelvtudomány "egészét" ismertesse, hiszen számos témakör nem szerepel a tárgyalt fejezetekben (például a hangtan, a mondattan számos kérdésköre). A történeti szempont is kevésbé hangsúlyos a korábbi jegyzetekkel összevetve, erősebben jelen vannak ezzel szemben a mai rokon nyelvek adatai, és a tárgyalt témákkal kapcsolatos tipológiai összefüggések. Szakít a korábbi jegyzetek hagyományaival abban a tekintetben is, hogy nem a magyar nyelv szempontjából vizsgál, azaz nem célja a magyar nyelv uráli vonásainak kiemelése, a magyar nyelvi adatok gyakorlatilag azonos "súlyúak" a rokon nyelvi adatokéval. Könyvünkben az egyes fejezeteket a téma tárgyalásához felhasznált, valamint a további tájékozódáshoz ajánlott főbb - főképpen újabb - szakirodalom listája követi. A régebbi irodalmak részletesen megtalálhatók Hajdú Péter: Bevezetés az uráli nyelvtudományba című jegyzetében a fejezetek után. A tankönyv végén a kötetben szereplő nyelvészeti rövidítések magyarázata segíti az olvasót.