CÍMLAP
|
TARTALOM, FÜLSZÖVEG |
Tartalom
Bevezető
I. fejezet
Az "emberebb kisgyerek" (1889-1903)
II. fejezet
"Nagy generáció jutott osztályrészemül" (1903-1911)
III. fejezet
"A hang még nem volt természetes" (1911-1920)
Néhány megjegyzés Sík Sándor versei elé
Szembe a nappal
A belülvalók mécse
"A kettős végtelen"
Költemények
Maradék magyarok
"Az Alexius ... után úgy éreztem, hogy szabad írónak lenni"
IV. fejezet
"Nihil humani et nihil divini a me alienum" (1920-1930)
Hét szép história
A boldog ember inge mesejátéka
Zrínyi
Csend
Sarlósboldogasszony
A magyar irodalom rövid ismertetése
A Kölcsey-breviárium
Gárdonyi, Ady, Prohászka. Lélek és forma a századforduló irodalmában.
V. fejezet
"Aki a gyermek századot tanítja" (1930-1945)
Fekete kenyér
Sík Sándor Madách-tanulmányai
István király történelmi tragédiája
Advent oratóriuma
Magányos virrasztó
Az Isten fiatal
Pázmány, az ember és az író monográfiája
Új versek
Győzöd-e még?
VI. fejezet
Esztétika (1943)
"mint életmű: melléktermék"
"az esztétikai Abszolútum"
"féltudós-félművész"
"egy új esztétikai elgondolás kísérlete"
"az esztétika nem boldogulhat filozófia nélkül"
"az egyéni állandó"
Esztétikai kongenialitás, intencionalitás, intuitivitás
Az Esztétika - mint szintézis
Az Esztétika hermeneutikai párhuzamai
"Kinek kell a tudományom?"
Összegzésképpen
VII. fejezet
"Szeress - aztán tégy, amit akarsz!" (1945-1963)
"A szeretet kinyitja az embert"
Vigilia
A magyar költők Isten-élménye
Az olvasás tudománya
Sík Sándor kései költészetéről
Irodalom
Névmutató
Summary
Fülszöveg
Könyvemben nem állt szándékomban sem az "újrafelfedezés nevében" lelkesedni, netán túldimenzionált megállapításokat tenni; sem "utókor- kritikusi hévvel" bírálni. Feladatomnak azt tekintettem, hogy a gazdag életműben rejlő étékeket - elsősorban műveinek újraolvasásán keresztül - felidézzem.
Tény, hogy Sík Sándor személyét érdemi megbecsülés és általános köztisztelet övezte egész életében. Szépírói és tudományos tevékenysége különösen 1948-ig, nagy elfogadottságnak örvendett. Sajnos ez egyfajta kritikátlansággal is párosult, leginkább a líráját illetően. Majd a XX. század második felétől fokozatosan, különösen a halála után, életművének egésze szorult ki az irodalomtörténet és az esztétikatörténet folyamatából, érdemtelenül. Azonban az elmúlt másfél évtizedben örvendetesen megszaporodtak műveinek újrakiadásai, vélhetően elindítva egy újraértelmezési folyamatot. Könyvemben ehhez nyújtok egy olyan szintézist, mely egyrészt felidézi Sík Sándor cserkészvezetői, piarista tanári, irodalomszervezői, professzori, rendfőnöki és a Vigilia folyóiratot szerkesztő tevékenységét; nagy hatású személyiségét, humanizmusát, nyitottságát. Másrészt a maradandóbbnak bizonyuló Sík Sándor-i művek - egyes versei, a többnyire elfeledett drámái, irodalomtudományi és esztétikai művei - "alapos olvasatával" értelmező, fogadtatástörténeti, elemző és részben historikus ismereteket, szempontokat adtam az irodalomtörténet és az esztétikatörténet számára.
Alapvető szándékom az életmű alaposabb megismertetése, a Sík Sándor-i szellemiség "hagyományának" felélesztése volt és az, hogy ebbe könyvem olvasója is bekapcsolódhasson.