Ajánló

Tudtam előre, hogy elfogult sorokat vetek majd papírra, amikor a fiatal, nem is teljesen kezdő tehetség, Szobonya Boglárka verseit ajánlom a Tisztelt Olvasó figyelmébe.

Elfogult vagyok, mert jól ismerem, és sokra tartom őt és munkásságát is. Tudom róla, hogy kisebb-nagyobb megszakításokkal ugyan, de már gyermekkorától ír verseket, publikált is néhányat közülük, ám ennyi "egy tőről" fakadót még nem tárhatott a nyilvánosság elé.

Hosszabb szünet után, viszonylag rövid idő alatt születtek e válogatás írásai, amelyekhez ihletet egy kibontakozó, és ahogyan annak lennie kell, érzelmektől túlfűtött szerelem adott. A ciklus tehát nem teljes, de az események kronológiája így is nyomon követhető.

- Születünk, élünk, meghalunk. A szerelem természete is ilyen, csak sokkal intenzívebb, hiszen a legtöbb esetben egész életünk töredékébe sűrűsödnek bele kimondott és kimondhatatlan érzések, buja vagy közönséges, de nagyon is emberi vágyak, de álságok, hazugságok és csalódások éppúgy. Mindezt megélni, elviselni hétköznapi lélekkel sem könnyű, megfogalmazni meg szinte lehetetlen. Ám esetünkben a tollat tartó kezet egy rendkívül kifinomult és érzékeny lélek vezette, amely képes volt kifejezővé formálni a legegyszerűbb szavakat is. Így születtek ezek az önéletmondó versek, és hiszem, hogy elhiszik, - valamennyi egy-egy lélekrezdülés.

Tudjuk persze, hogy "kő kövön" nem mindig marad. Ilyen értelemben befejezetlen hát ez a válogatás, ám lezáratlanságában (ugyan minek kellene lezárni?!) is gyönyörködtetésre való. - Ajánlom, merüljenek belé!

N. M.