Nemzetek együttélése

(Határozati javaslat 1848. március 31. után)

(Mindenekelőtt a horvát–magyar megbékélést célozta Kossuthnak az a munkálata, amelyből az alábbi részleteket idézzük. Az országgyűlésen ebben a formában nem került tárgyalásra.)

 

„Önálló kormány, egyenlő teher, szabad föld, kárpótlás az urbéri javadalmakért, a magyar korona alatt egyesült nemzetek javára.

Mindazon institutiók, mellyeket a jog- és teher-egyenlőség megkiván, teljesen ki fognak fejtetni; az alap, melly a jelen országgyülésen letétetett, elég erős és tágas egy épület felvételére, mellynek oltalmas falai között elférjen az egész nemzet és annak minden tagja; ezen épületet megrakni a jövő idők feladata; de hogy ezen épület fenállhasson, egyetértés szükséges.

A magyar korona alatt különböző nemzetek vannak egyesülve; ezek együttvéve a munkások az álladalom nagy épületén. A szabad alkotmány, a közteherviselés, az urbér megszüntetése, kárpótlás az urbéri javadalmakért, mellyek mind azonegy törvényhozásból sugárzanak ki, és azon institutiók, mellyek ezekből folynak, a magyar korona alatt egyesült részekre nézve egyiránt üdvösek csak ugy lehetnek, ha minden népek, mellyeket a magyar korona egyesit, ezen egy törvényhozásnak hatalmát, és a magyar koronát, melly a magyar közálladalom egységét képviseli, egyenlően tisztelni fogják.

Mind a szabad alkotmányban, mind a terhek egyenlőségében, mind az urbér megszüntetésében, mind azon kárpótlás iránt, mellyet az álladalom az urbéri javadalmakért nyujt, minden a magyar koronához tartozó népek egyetértenek, és ez érdekben olvadnak össze; – azon egy, mi iránt egyet nem értenek, azon egy érdek, mellyben összeolvadni vonakodnak; az mi eddig is, közös törvény, közös haza, és közös korona mellett Magyar és Horvátország lakosai között különbözést okozott: a nyelv és nemzetiség. Értsük meg egymást a nemzetiségre nézve is, és legyünk eggyek egy hazában, egy törvényben, és egy szabadságban.”

„A törvényhozás ünnepélyesen kijelenti egyszersmind, hogy azon kapcsot, melly által Horvátország és Magyarország egyesülve vannak, nem abban keresi, hogy a horvát honpolgárok nyelve a helyhatósági közigazgatás köréből számüzetvén, helyette a magyar állittassék. – Kijelenti, hogy valamint eddig czélja soha nem volt: Horvátország lakosainak nemzetiségét és nyelvét elolvasztani, ugy ezen nemzetiséget és nyelvet, mint a horvát honfiak eltulajdonithatlan sajátját, most is tiszteli és épségben meghagyni óhajtja.

A kapocs, melly Magyarországot a részekkel egyesitse: közös szabadság, közös törvényhozás, közös főkormány, közös király. A törvényhozás azon szabadságért és jólétért, melly Horvátországra Magyarországgal közösen fog kiáradni, kivánja: hogy a kapocsnak nemzetisége magyar legyen, és elvárja, hogy ezt a horvát hazafiak önként is ismerjék el.”

KÖM. XI. 698–699.




Hátra Kezdőlap Előre