A szaktudás fontosságáról

(Pesti Hírlap, 1843. október 22.)

(Kossuth arra figyelmeztet, hogy adott társadalmi viszonyaink között mindenekelőtt a polgárságból kerülnek ki a gazdasági fejlődésünk szempontjából oly fontos szaktudás hordozói.)

 

„Boldog nemzet az, melynél, midőn törvényhozásról, közintézkedésekről van szó, a törvényhozó hatalom előtt nyitva áll az összes nemzeti értelmesség tárháza.”… „És mi? ugyan miként állottunk mi ekkorig e példához képest? A magas aristocratia, mely ép azért, mivel magas aristocratia, igen sok nemzetgazdasági ágakban természeténél fogva nem lehet szakértő; és a középnemesség, melyet iskoláin át latin nyelvvel, s Verbőczyvel kínoztak; és a kisebb nemesség, mely még csak őseiről öröklött nemeslevelét sem mindig képes elolvasni; ezek valának a tényezők a törvényhozás ezerágazatu munkálataiban. – A magyar törvényhozás philosophiája ekkorig azon eszmén sarkallott: hogy a ki nemes ember, az már nemes levelénél fogva mindent tud és minden érdeket partriarchaliter [itt: hagyományosan] képvisel. Azonban Istennek hála! e részben is javul az idő. A kereskedelmi választmány – a mint tudatik – első lépést tőn megnyitni a nemzet javára a nemzeti értelmiség tárházát, midőn magán tájékozása végett a nevezetesebb gyárnokokat, s kereskedőket a szakukba vágó kérdések iránt felvilágosításra kérte fel; s a kinek ezen feleletekbe betekinteni engedtetett, örömmel idvezlendi a polgári értelmesség jeleit; de megszégyenülve is fogja mondani: mi boldogtalan csillagzat uralkodott a magyar felett, hogy a közállomány jóvoltától ezen néposztályt – mindekkorig kitagadá.”

KLI. XIII. 220–221.




Hátra Kezdőlap Előre