(A Pesti Hírlaptól megfosztott Kossuth a gazdasági kérdések tárgyalására korlátozott Hetilap hasábjain is teret talált az átalakulás fontos gazdasági, sőt társadalompolitikai kérdéseinek tárgyalására.)
„Igaz, a politika magas regiója »Hetilap«-unk köréből ki van zárva”… „azonban ne kicsinyeljétek mégis, uraim, a tért, melyen a Hetilap mozogni fog. Azon érdekeknek tére az, melyek a hosszas béke következtében, mondhatni Európa egész életének túlnyomó irányt adnak. Terjeszteni az exact tudományok ismereteit, deákos nevelésű nemzetünk között; bejuttatni deritő sugárait a szorgalom szerény műhelyeibe; másrészről a nemzeti közgazdászat tömérdek mezején tájékozni a véleményeket; a földmüvelés, műipar és kereskedés eszméleteit egyensúlyozni; összhangzásra segíteni elvvonalazott viszonyaikat; felderíteni saját körülményeink útmutatása szerint a kellékeket, melyek mind háromnak egyetemes kifejlődését feltételezik; nem külföldi szobatudósok elméleteihez, a saját hazájuk viszonyainak benyomása alatt szerkezettekhez kaptázni a közgazdászat azon rendszerét, mely hazánkra illik, s nekünk egyedül üdvös lehet: hanem szemügyre venni körülményeinket, s azoknak gyakorlati helyzeteiből vonni le státusgazdászatunk theoriáját; tisztába jőni a vámok philosophiájával, véleményt adni kiegyenlítésök módjairól; megkisérteni a pénzügyi viszonyok bonyolult csomója megoldását; irányt adni a vasutak, csatornák s egyéb közlekedési eszközök kérdéseinél, mik a nemzetek anyagi jóléte s polgáriasodása hatalmas emeltyüit képezik; képviselni az anyagi irányzatu sociális törekvés érdekeit; kijavítani a tévedéseket gyáripar s kereskedés fogalma körül; alapos adatokat nyujtani a nemzetnek önismerete homályaiban; köztudomásra juttatni a műipar körében haladásunk jeleneteit; részvétet ébreszteni a szorgalom szerény érdeme iránt, útmutatást adni a parlagon heverő nemzeti kincsek felhasználása körül, s a mi még ezekkel rokontárgy lehet – valóban oly fontos ügyek, melyek a mint egyrészről megérdemlik, hogy a honnak legkitünőbb capacitásai se vonják meg a közredolgozás segédkezét, úgy másrészt reménylenünk engedik nemzetünk férfias érettségétől, hogy a tért nem fogja kicsinyelni, melyen a Hetilap a lehetségig sok szellemi erőt egyesíteni iparkodand, s nem vonandja meg pártfogását a vállalattól, mely mindnyájunkat oly közelről, mondhatnám legérzékenyebb szükségeinkben érintő érdekek mezején forog.”
KLI. XIII. 362–364.