(Pest megye 28 tagú bizottsága készítette el a „követutasítás” tervezetét. Kossuth korábbi megnyilatkozásaiból hosszú szakaszokat vettek át szinte szó szerint. A vitatott pontokon – kevés kivétellel – ugyancsak az ő nézetei jutottak érvényre. Ezért is vállalta követtársával, Szentkirályi Mórral együtt Kossuth a rendi országgyűlésre szóló követutasítást a magyar megújhodást célzó programjaként.)
Semmit rólunk nélkülünk
„Hazánk mint alkotmányos ország csak törvények szerént kormányoztathatik; törvény pedig az ország gyűlésén nyilatkozó nemzeti akarat nélkül nem hozathatik.
Ezen status állapot természetes következménye, hogy országunk ügyeit illetőleg semmi rólunk nélkülünk jogszerűen nem történhetik.
Az országgyűlésnek rendeltetése tehát a nemzet alkotmányos befolyását mindenre nézve valósítani a mi az ország lételét, jogszerű létét s jólétét bármiképen érdekelheti.
S ezért választandó követ urakat mindenek előtt utasítandónak véljük, hogy minden igyekezetöket oda fordítsák, miszerint az országgyűlés az alkotmányosság azon teljes állás pontjára emelkedjék fel, mellyről a nemzet mindenre nézve, ami jelenét s jövendőjét érdekelheti, akarata súllyát elhatározólag mérlegbe vesse.”
Külpolitikai érdekeink mellőzése
„A külhatóságok irányábani kormány politicát illetőleg azon meggyőződésre jutottunk; hogy ez ügyekben a magyar kormány vagy semmi befolyással nem bír, vagy legalább nem bír azon hatékony befolyással, mely törvények, királyi eskük és alkukötések által biztosított országos szabad önállásunknak megfeleljen, – ezt fájlalni annál nagyobb okunk van, minél bizonyosabb, hogy a külhatalmak irányábani kormány politica végső analysisben az ország jövendő léte felett határoz. Igaz hogy ez ügyek a fejedelem egységében fekvő kapocsnál fogva minket az Austriai Monarchiával közösen érdekelnek, de épen mivel közösen minket is érdekelnek, s érdekelvén jogunk van megkívánni, hogy azokra kormányunk a nemzeti akarattól vett irányban kellő befolyással bírjon. És mivel nem bír, hazánk állapota nem jogszerű.
Ha aztán ezen rólunk is, de nélkülünk intézkedő kormány politicát egyes nyilatkozványaiban tekintjük, lehetlen volt közelebbről az Aldunai szomszéd tartományok állapotára s a Duna torkolatára aggodalommal nem emlékeznünk; lehetlen volt Krakkó status létele megszüntetésenek figyelmünket fel nem ébresztenie, lehetlen volt általában azon meggyőződésre nem jönnünk, hogy külviszonyainkban országunk önállásának, nemzetiségének, s alkotmányosságának s jövendő bátorlétének érdekeit kellőleg meg óva nem mindég s különösen a minket legközelebb érdeklő szomszédsági állapotokban nem találjuk.”
Viszonyunk az osztrák császársághoz
„A mi az Austriai Monarchia irányábani viszonyt illeti: köteles hű ragaszkodással lévén a törvényekhez, nem feledjük mi az 1723: 2-ik t. cz. által örökített kapcsot; de kell, hogy emlékezetbe tartassék egyszesmind az 1790:10. t. cz., mely királyi szentesített szóval arról biztosít, hogy »hazánk szabad s egész törvényes kormány rendszerében független, tehát semmi más országnak a vagy nemzetnek alá nem rendelt«. Ezen törvényes szempontból vizsgálván a kormány eljárást, azon fájdalmas meggyőződésre jövénk, hogy a kormány vagy akarattal, vagy tehetséggel nem bír, tehát vagy nem akarta, vagy nem tudta magának azon csak törvényeinktől, s a nemzet akaratától függő, de minden idegen szerű befolyástól független önállást megszerezni, mely az 1790: 10. czikkben biztosított országos jogainknak megfeleljen. És fájdalom, ezen helyzetnek nem csak az lőn következménye, hogy hazánknak önállásra jogosított érdekei csak nem minden Austriával találkozó viszonyainkban az örökös tartományok vélt érdekeinek alá rendeltettek,… hanem egyszersmind alkotványos életünk biztossága is ingataggá vált…. a Monarchiának egyetlen tartománya sincs, mely constitutionalis Status szerkezettel ne bírt volna. És a legfőbb hatalom lényegének ezen harmoniája önmagában hordá a biztosítékot, hogy ha a közös fejedelmünk személyét közvetlenül környező tanácsnál nemzetünk valaha a kormányzati mechanismus egyeségére törekvéssel találkoznék is, ez legalább az alkotmányosság eszméjével nem jövend ellentétben. Ezen biztosító állapot azonban idők folytával megváltozott. A tartományok historiai alkotmányai elenyésztettek, s ezeknek elenyésztésével a korlátlan monarchia elv alapján emelkedett fel a birodalom mostani kormányzatának egységi mechanismusa, – mit némelyek balul a birodalom egységének szeretnek nevezni. …
Innen van osztán, hogy nemzetünk alkotmányos élet hajlama eme kormányzati mechanismus egységét zavaró elemnek tekintetik. Innen azon idegenkedés, mely alkotmány fejlesztési törekvéseinket a fejedelem előtt annyira szereti gyanusítgatni. Innen azon bizalmatlanság, mely köztünk a kormány alkotmány ellenes tendentiáji iránt tagadhatatlanul uralkodik. Innen az örökös tusa a nemzet és kormány közjogi hatalmának határai felett; innen mind két részről egy neme a kölcsönös féltékenységnek, mely alig fog mind addig gyökeresen megszünni, még a fejedelmünk egysége alatt hazánkkal sokszerű ügy kapcsolatban lévő birodalom kormányzati rendszere az alkotmányossággal öszhangzásba nem jő.”
Hazai sérelmeink
„Hogy kormányunk idegenszerű befolyástól nem függetlenül, tehát nem alkotmányszerüleg működik.
Hogy országunk érdekeit joggal s méltányossággal ellenkező alárendeltségükből ki nem emelte.
Hogy azon intézkedései is, mellyek lényegükben jó irányúak lehetnek, többnyire a nemzet törvényszerű jogának mellőzésével vagynak összekötve, s a kormány hatalom egyoldalú terjesztésének irányára mutatnak.
Hogy ezen iránynak megfelelőleg a közigazgatási felügyelésben s rendelkezésékben is a szabadsággal párosult közrend igényei mellék czélzatoknak alá rendeltetnek, s politikai ellen- s rokonszenvek szerént majd túlságos szigor, majd túlságos engedékenység fejtetik ki. Ellenben az érdekek békés kiegyenlítésére hozott törvények sikerének kifejtése, sőt még csak a rendkívüli szükségek enyhítése körül is a törvényes kormányhatalom határai közt fekvő eszközök alkalmazásában, kellő tevékenység nem tapasztalható.
Hogy az országnak mult országgyűlés előttirőli sérelmei közül egyetlen egy sem orvosoltatott, ellenben a törvény sértések tömege új tettekkel s új mulasztásokkal szaporítatott; és végezetül
Hogy különösen a megyei institutio alkotmányszerű consistentiája ellen intézett lépések által alkotmányunk biztosítékainak megnyugtató érzete csonkíttatott és az ország sérves állapota idegenszerű kormányrendszer jelenségeivel súlyosbítatott.”
Az országgyűlésnek felelős nemzeti kormányt
„Alkotmányos életünk akkor lészen teljes valóság, ha az országgyűlés rendelkezésének eleven érzetében a kormány irányában országos állásunkat oda fejleszti:
I. Hogy a kormány politicájának irányát az országgyűlési többségben nyilatkozó nemzeti akarattól vegye.
II. Hogy nem a nemzet akarata legyen túl súlyú működése által kierőltetett corollárium, hanem a kormány legyen a nemzet szabad és önkénytes nyilatkozatának természetes kifolyása.
III. Hogy a kormány elég erővel és önállással bírjon, menten minden idegenszerű befolyástól, a nemzet akaratától vett irányban törvényszerűleg kormányozni és viszont,
IV. a nemzet elegendő biztosítékokkal bírjon e részben, a számoltatást és felelőséget valósítani.”
Érdekegyesítést a kiváltságok felszámolásával
„Utasítandóknak véljük követ urakat, hogy minden igyekezetüket oda fordítsák, miszerént a honpolgárok szerte szaggatott osztályai a nemzetiség és alkotmányosság alapján érdekeikben egyesítessenek.
Mi ezen szempontból tekintvén végig a teendőkön, mindenek felett az ötlött figyelmünkbe, hogy
1. míg nemes és nem nemes között a büntető igazság kiszolgáltatása rendháborítólag különbözik,
2. míg a nép adót fizet, a nemesség pedig azon adó teherben nem osztozik,
3. míg a nép semmi politicai jogokkal nem bir, s ez alkotmányból ki van rekesztve,
4. míg a nép legnagyobb része a nemességnek robotozó jobbágya lészen, mind addig egyesített érdek, erős nemzet s ország biztosság nem lesz, nem lehet.”
Józan nemzeti és nemzetiségpolitikát
„Figyelmünket ez után a nemzetiség ügye vette igénybe. E részben a mint egy részről nem lehet tagadni, miszerint a kormány nem teljesítette mindazon kötelességét, mellyet tőle a nemzet várhatott s követelhetett volna, úgy más részről azonban nem lehet nem látni azt, hogy ez ügy jelenleg oly ponton létezik, melyben több sikert várhatni a nemzet buzgalmától és jó akaratától, mint bármi kényszerítő rendeletektől. S ezért ez ügyben csak annyit vélnénk utasításul adadónak, hogy kövessenek el követ urak mindent, mit a nemzetiség felemelése s felvirágzása tekintetében jogszerűleg s indirect úton tehetni vélnek, ne tegyenek azonban semmit, mi a külön nyelvű népiségek kedélyeit felizgatná, vagy magány viszonyokba avatkozó rendelkezések alakját viselné.”
Uniót Erdéllyel
„Erdélynek a testvér honnak Magyar országtól elszakasztását az ország rendei még a mult századokban az országos sérelmek sorába iktatták, az óta azonban többszöri tárgyalás után se lőn sikere a közóhajtásnak, s e tekintetben az előzvények után szükségesnek látjuk a két testvérhon magasb kifejlődésére annyira kívánatos egyé olvadásnak eszközölhetéséül azt adni utasításul a követ uraknak, hogy az egyesülésnek a lehető nehézségek elhárításával kivitele tekintetéből működésre országos küldöttség neveztessék, mely, mely Erdély ország részéről is nevezendő küldöttekkel e részben járjon el.”
KÖM. XI. 169–189.