„Betyárkodás”

(Pesti Hírlap, 1841. január 16.)

(Az ifjúság életigenlő jókedvét bátorító Kossuth élesen bírálja a tapintatlanságot, a magyarságot a külföldiek és a nemzetiségiek ítéletében aláértékelő magatartást.)

 

„E napokban Pest utczái, aljasabb táncztermei, csapszékei s kávéházai… betyárkodásoknak voltak ismét tanúi – ollyneműeknek, minők hajdan fővárosunkban igenis napirenden valának, s külföldiek, és (a mi még sokkal sajnálatosb) idegen ajkú polgártársaink félszeg itéletében a „magyarismust'' hetyke müveletlen aristocratai „betyarismussal'' hasonértelmüvé aljasitották; mellyeket azonban a közelebbi években nemzetünk reményteljes ifjúságának nemes magaviselete immár számüzött volt, és pedig a mint reméltük, visszatérhetlenül. Mi nehéz korszakot élünk a nemzet életében: az átalakulás kínos korszakát. Avult érdekek élet-halálra küzdenek egy még alaktalan jövendő eszméivel. E harczban a férfiu vaskarára csak örök munkavihar várakozik. Mindet nem deríthet munkánkban az a gondolat, hogy megérni látjuk a nehéz arcz szép gyümölcseit. Nemzetek nyara nem érhetik meg egyetlen éjnek átfordulatán. Hiszen mi még csak nem is veteményezünk. Csak irtogatunk, földet tisztogatunk, hogy a kik utánunk jőnek, veteményezhessenek azoknak számára, kik ő utánuk jövendenek…”

„Mi nem tartozunk azok közé, kik minden hangosabb szón, mellyet az ifjúság tüzmelege szól, gyávakórósan feljajdulgatnak. Az ifjak keblében zajosabbaknak kell lenni az érzelmeknek, mert hiszen ifjak… de ha e természetes, e szükséges érzelem-hőség neveletlen aljas irányt veszen, mindig felszólamlandunk, hogy a nyilvánosság jótékony intézete itt is megfeleljen hivatásának, legyen őre az erkölcsiségnek, legyen dajkája a műveltségnek s megóvni segélje elpazarlástól az ifjú erőt, mellyre e honnak olly igen sok tekintetben szüksége van.”

Ferenczi, 1925. 117–118.

 




Hátra Kezdőlap Előre